Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1880-01-01 / 1. szám
Budapest, 1880. 361 1. szám. Csütörtök, januá Előfizetési árak: _ Hirdetések: ' ”" ® ^jjjjjj^ m 2 Budapesten, nádor-utca 7 Kiadó hivatal hova a lap szellemi részét illető Budapest, nádor-utca 7. az., JUjAi\ , . hova .Z előfizetlek (. . lap .»et-uF* * ; minden közlemény intezendS. küldésére vonatkozó felszólamlások TIPTTT | T TAT A T'AT'T' A / . ,tlX'* * | Bérmentetlen levelek csak is-POLITIKAI NAPILAP. 15/ Kéziratok vissza nem adatnak NAPTÁR. LÁTNIVALÓ K. képtár , vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva szeli társulat tárlata. [Sugár-ut, Barárdig megtekinthető. - Közvágóhíd az a gyűjtemények valamelyike, a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományon akaroksári ut végén a vám mellett. — vároCcütörtök katholikus Újév Nemzeti muzeum. [Muzeum-körut.] minden hétköznapon 91-ig. — Országos démia. [Ferenc - József-tér saját ház.] - ház a régi a városház-téren, az uj a hipótrintAnt&n« • Újév Nyitva: d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- Iparmuzeum. [Sugár-ut, a képzőmüvé- utcában 24. sz. a. — Városi vigadó * ** | a természet- néprajzi-tár, kedden is pente- tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénze- azeti társulat háza.] — Királyi vár é* [redoute] az aldunanoron. — Ailatkert a p görögorosz: Ignác ken a* ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. Országos képzőmüve* várkert Budán, az udvar távollétében min- városligetben. A mai szám tartalma: 1880. — Merénylet s spanyol király ellen. — Poltikai hírek. — Politikai szemle. — Tud. és Irod. — Szin. és müv. — Az osztrák államvasutak jubilaeuma. — Párisi levél. — Botrányok krónikája. — Hogyan ültette fel ■Somoskeöy a bpesti rendőrséget. — Táviratok. — Há- Janyilatkozat. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hírek. — Szinh. és mulats. — Vízállás. — — Bpesti áru- és értéktőzsde. — Tárcák: B. u. é. k. Egy látcsöves ur. — Az év első napján. — A mellékleten : Regény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. 1880. Tizenkettőt ver az éjfélóra. Peng az ásó, roskad a hant a koporsóra. Temetjük az évet s vele az évcsalád utolsó tagját. Nyugodjanak békén. Nincs okunk siratni. A hetvenes évek sírboltja nem kér tőlünk koszorút. Úgyis csak tövisből fonhatnék, s ezt termették számunkra. Most a nyolcvanasok családja következik soron. De nem bírunk ettől se jobb időket remény sem ! „Nem az idő változik, mi változunk ! — mondja Ádám az „Ember Tragédiájában.“ S ha mi nem változunk ? . . . Pedig személyváltozásra a közéletben, mely az idő tükre, vajmi kevés a remény. Más évet írunk az események chronológiájába, — ez mind. Az emberek s velük az idők járása a régiben maradnak. Vigasztalan jövő! Odakinn csobog az olvadt hólé a háztetők ereszéről. Kemény volt a tél kezdete, s még keményebbnek ígérkezik. A hegyek szerte a hazában mind havasokká váltak, s mire kizöldül s megered a langyos eső a tavaszfelhőkből, szürke vízzé olvad, ami most hegyeken, völgyeken, fennsíkon és rónán csillogva fehérült. A jó isten nagyon meg készül mosdatni ezt a magyar hazát, hogy ennyi vizet küld légi csatornákon tavaszáradásra. Van is elég szennyes, mi a mosást várja. De nem az ekével mivelt szántóföldön, nem az ártereken épült nyomorult falvak nádteteje alatt nem a dolgos kézműves setét műhelyében. Ezektől az özönvíz csakis mesztelen és sivár éltüket vehetné el, — egyebük úgy sincs; azt amit keresnek hangya szorgalommal, tulokbecsülettel, megeszik-megiszszák mindennapi kenyérben s a mi fennmarad, az elmegy adóra, bélyegre, vámra, illetékdíjakra, s ha oda nem adják, elveszi a végrehajtó; még megköszönhetik, ha készpénzzel beéri. Másutt van a szennyes, másutt a mosdatni vagy elsöpörni való. Csakhogy jó helyen van, senki hozzá nem fér. Se a törvény keze, se az árvíz hulláma, se a szerencsétlenség panasza, könyörgése. Érheti a hazát új istencsapása, folyamkiöntés vagy szakadó ár alakjában: azok az emberek biztos menhelyükön a nemzet szennyesével meg fognak maradni. Mosdatás nem használ, ők egymás kezét mossák s a napon szárítják. A többi meg elpusztul és aki megmarad, pirul a nap alatt.A lefolyt évtized a bűnök, visszaélések, a korrupció korszaka volt. Tán a bünhödése következik most már ? Azt az államérdek, az erkölcsi elvek, a szerényen megvonuló önérzet érdeme s a koldusbecsület sínyli és siratja. Emennek az osztó igazság bekötött szemmel is repesve örülne. De nincs haszon kár nélkül s ha az igazság sújt, olyant is eltalál fátyolos szemmel mért palloscsapásával, akit meg se célzott. Ha a korrupció ocsmány titkai napfényre kerülnek s közéletünk szereplő alakjai egymás után buknak az egymás számára ásott erkölcsi sírgödörbe, s megrendül a közbizalom zászlófoszlánya is elnyűtt nyelén s szégyen lesz a zászlót kézbe venni. Szomori kilátás. Ezt nem szabad bevárnunk. Legszentebb érdekeink követelik, hogy a korrupció múló korának gyászos szereplő hősei a katasztrófa előtt visszavonuljanak. Szükséges, hogy a vezérszemélyzetben minél előbb változás essék. Hadd tűnjenek el velük kompromittált mamelukjaik is egymás után az események felszínéről. Kormányzásra eddig azok úgyis képteleneknek bizonyultak.Uj emberekre,tisztán látó s erélyes cselekvésre eltökélt ifjabb erőkre van az ország ügyének kívánsága. S ha az emberek változtak, változni fog az idők járása is. Legyen hát az uj év egy uj korszaknak, egy tevékeny és becsületes korszaknak időmérője s a hetvenes évek temető torán hadd ünnepeljük a magyar politika és társadalom újjászületését! Amen, úgy legyen !___________________ A mTI HÍRLAP TÁRCAJA. Lesietek nagy sebbel, lobbal Légrády urakhoz. — Édes, kedves, szeretett uraim nyomassanak nekem nehány száz névjegyet újévi üdvözlések céljából. — Nem lehet. — Miért nem lehet? — Mert a nyomda iszonyúan túl van terhelve munkával ! — Hát ekként mit csináljak ? — Hm hm ! — De nekem nagyon sok kegyes jóakaróm van, és én nem akarom, hogy engem egy neveletlen, hálátlan fickónak deklaráljanak ! — Tudja mit . . . mondok valamit! Nyomatok az ön részére egy névjegyet a vonal alatt és annak kapcsán gratulálja meg ismerőseit. Nos ? — Igen, de . . . Semmi de. Az előfizetők tömegesen jelentkeznek .... nincs időnk . . . bon soir ! Itt vagyok eszerint nyájas olvasóközönség kegyes színed előtt, fénymázas cipőmön egy pattanás sincs, frakkom nem vet ráncokat, fehér nyekkendőm csokra kifogástalan, hajam á la Coquelinainé van fésülve és vadgalambszinkettyűs kezemben remeg az izgatottságtól chapeau mecanique-om Mit kívánjak neked ezerfejü szörny . . . azaz bocsánat . . . nagyérdemű közönség, ami megfelel a sokféle ízlésnek, igénynek, követelésnek. Ha azt kívánom, hogy bukjék a jelenlegi kormányrendszer, a sok elégedetlen nyájasan fogja kezemet szorongatni, de a többség (mert bár általános a zúgolódás, a kormány mégis többségben van) megkövez! Ha a táncoló közönségnek víg farsangot kívánok, az országos ínséggel jövök ellenkezésbe. Nem mondhatom, hogy mentse meg isten a sok didergőt a kemény tél hidegétől anélkül, hogy egy két tucat Halifax korcsolya a fejemhez ne repüljön. A tartós, jó egészség hangoztatásakor megneheztelnek az orvos urak ; a népszinmű pályázatnak sem kívánhatok jó eredményt, mert a nemzeti színház zokon vehetné .... Mindenféleképen csak aprehenziót vonok szegény fejemre, én pedig azt szeretném, hogy senki se haragudjék, duzzogjon, nehezteljen. Igaz ! íme első kivánságom : Ne vigyétek át szives olvasóim múlt évi nehezteléseiteket ! 1880-ra ! Feledjétek ha valaki lábatokra lépett, ha égszin szemeiteket zöldeknek mondták . . . ; bocsássátok meg ha valaki nálatok szebb, jobb, szellemesebb, gazdagabb, szerencsésebb .. . dugjátok kardotokat hüvelyébe, gombostűtöket a nyakkendőbe, lőjjetek pisztolytokkal varjut (úgysem visz párbaj távolra) és szopogassatok nyelvecskétekkel inkább marron glacé-t, ez sokkal édesebb mint a medisance . . . Egyébként kívánom, hogy sikerüljön Tiszát egyszer s mindenkorra medrébe szorítani; tartassák már egyszer a szédelgés Végh eladása ; éljenek a nemzetiségek jó egyetértésben: a Rác csak akkor hallasson magáról. Egy uj lövés. Uj merénylet. Tárgya ismét egy uralkodó. A fiatal spanyol király az, ki ellen a lövés intéztetett. Még a mézes hetekben, az havig ifjúknak s lányoknak hozza; Németh írjon magyar nótákat ; a Tóth daloljon és érezzen tiszta, boldog szerelmet; a Lengyel csupán derült arcokat fényképezzen ; aztán csípjen meg egy Bunkót, álljon öszsze a már említett Ráccal és verje ki minden fejből a búskomorságot; az ázsiai Török csak rózsavizet mérjen és az európai Török csak rózsaláncokat fűzzön; az Orosz honunkból csak fillértárakat vigyen ki és tanulja meg ige nélküli beszélyéhez, azt az egyetlent : „szeretni" ; a Szerb maradjon — ha már olyan jól esik neki — mameluk, de legyen e fajból — az utolsó; a Magyar pedig legyen és maradjon jó magyar az utols percéig és boldog, szabad hazájában. au 1fclXceiXf&O AXA$ —---------------------------------------------------------—— Hai vániutk 10 oldali tortalunyi Merénylet a spanyol király ellen. ----------------- Az év első napján. Te képzelet alkotta tündérálom, ringasd el lelkem ködképeid közé! . . . . .... Rózsaszín fény dereng az alkoven függő lámpájából, szelíd sugarai végig reszketnek a falszőnyegek arabeszkjein, s az ágyak potyolatán. A hajnal óra csendjét nem zavarja semmi nesz. Halkan piheg a vánkos redői közt házam arkangyala; a főkötő hátracsúszott kissé fejéről, dús szőke fürtös homlokát egészen eltakarják, egyik karja a paplanon nyugszik, másikat elrejté a chemizette csipkéi közé. Távolabb a gyermekágy rostélya vet fekete cikákat a padlat szőnyegére. Zöld hálóernyő alatt összebújva szuszog két kövér istenteremtése, két kis parányember. Arccal egymásnak fordultak, félig elmállott cukorsütemény a kezükben, kezük pedig a szájukban ökölre fogva. A rostély szélén fakatona vonja meg magát, békés társaságában egy kereken járó tengeri nyúl.