Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)
1880-02-01 / 32. szám
Budapest, 1880. II. évf. 32. szám. 03921 ______Vasárnap, február 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 * 20 „ Egyes száma helyben 4 kr. , „ vidéken 5 „ Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Előfizetések utas százalék nem adatik. N A P TÁ R. Vasárnap katholikus . Ignácz vért „ protestáns : Brigitta „ görögorosa: Euthim Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. , , , SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTEL.^wI^ LÁSkITAIJÓK. Nemzeti múzeum. [Múzeum-körút.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár ; kedden és pénteken az ásványtár ; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9-1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palotájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénte- i ken 9-l-ig. - Országos képzőmévé-szeti társulat tárlata. [Sugár-ut, saját ház.] - Magyar tudományos akadémia. [Ferenc - József- tér saját ház.] — Iparmúzeum. [Sugár-ut, a képzőművészeti társulat háza.] — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében minBudapesten, nádor-utca 7 I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérraentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak dig megtekinthető. Közvágóhíd a soroksári ut végén a vám mellett. — Városház a régi a városház-téren, az új a Lipótutcában *24. sz. a. — Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkert e városligetben. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Szerkesztési iroda. A mai szám tartalma: A kincskeresők. — A Ráday-ügy. — Politikai hirek. — Magyarország néptanítóinak hálaünnepe. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tud. és Írod. — Színház és müv. — Miért van hideg ? — Somosheőy regénye. — Vezércikk nők számára. — Farsang. ~ Táviratok. — Divatlevelek. —Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Tárca: Ifj. Dumas Sándor. — A mellékleten: Regény. A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Színházak. — A budai. árti- és értéktőzsde. — Hirdetések. A kincskeresők. Válogatott hívei Tiszának csupa jeles példányai a szabadelvű pártnak üléseznek naponta bizottságban és reszelik a budgetet. Imitt-amott lecsiptetnek belőle egy pár frtot, körülmetélik az aranyat és ezüstöt, összeadnak, kivonnak, beszélnek, okoskodnak, hiába a munka kárba veszett s a deficit marad. Ez a pénzügyi bizottság arról nevezetes, hogy Széll Kálmán nincs benne, hanem Hegedűs Sándor, Lónyay nincs benne, hanem Móricz Pál, Fáik nincs benne, hanem Láng Lajos, Bittó nincs benne, hanem Rakovszky István, a megboldogult Zsedényi helyét elfoglalta Máriássy Sándor, a beteg Csengery helyett szavaz Molnár György. A pénzügyi bizottság jelenleg a kapacitások bizottsága, valamint a mostani kormány a kapacitások minisztériuma. Ezen bizottság épúgy a helyzet magaslatán áll, mint maga Szapáry a pénzügyminiszter. Ki kételkedhetnék tehát, hogy az egyensúly helyre fog állíttatni ? Mióta Tisza Kálmán vállalkozott, hogy a hazát a pénzügyi bukástól megmenti, mert az előző kormányok bolondjába költötték a milliókat vasutakba, kikötőkbe, s mindennemű építkezésekbe , azóta igaz, hogy nem építettünk semmit, s mindenféle hasznos beruházást megszüntettünk ; az is igaz, hogy pangás van minden üzleti téren, de felemelte az adókat 30 millióval s csinált 450 millió adósságot, igaz hogy ebben a fente konverzió is benne foglaltatik, de csak nem kis pénz az azért. A pénzügyi bizottság pedig, ha adótörvényjavaslatot terjesztett be hozzá a miniszter, azt mondta rá, hogy jó, ha pedig kölcsöntörvényjavaslatot nyújtott be, arra is azt mondta, hogy jó. Eleinte, míg Széll Kálmán volt a miniszter, ki takarékos szeretett lenni, legalább törült a miniszterrel egyetértve a kiadásokból, amennyit lehetett ; most mióta a pénzügyminiszter névleg Szapáry, tényleg Tisza, a budget is úgy megy keresztül, amint van, az adósságot is úgy csinálják, mintha nem kellene megfizetni. Ezen finánc politika eredménye : nagyobb adók, keményebb végrehajtás, átalános elszegényedés, elterjedt visszaélések, kimerült kincstár, állandó deficit, bizonytalan jövő. Tisza Kálmán olyanra vállalkozott , mihez nem ért: finánc politikára. De hát mihez is ért ő tulajdonképen ? Korteskedéshez és a parlament kezeléséhez, egyéb semmihez. A pénzügyi bizottság, mint pap a breviáriumból, a budgetből mindennap elvégez egy penzumot, időközben elintéz egy kisfia kölcsönt s így pár hét múlva sikeresen megoldotta azon feladatát, hogy a folyó évi költségvetést végig tárgyalta. Ez alatt a delegációk is befejezték működésüket a pénzszivattyuk mellett s tudni fogjuk megközelítő szabatossággal, mennyi kiadni való pénzünk van olyan a mi nincs ? Azaz hogy megtudnók ezt csak azon esetben, ha a pénzügyi bizottmány a fedezet kérdésénél a bevételeket lelkiismeretesen leszállítaná, ne pedig csak a kiadásoknál törülné a garaso- s kát a milliók mellel. Mert a bevételek túlbecsülésében van a humbug, s avval csalják magukat a honatyák és bennünket. De denique eltitkolni a deficit nagyságát nem lesz lehetséges, mert kéznél vannak a zárszámadások s a múlt évi pénztári kimutatások, azoknak alapján Lukács és Bujanovics és mások után számítják a pénzügyi bizottság operátumát és kisütik, hol van a nemzeti köntösben a hamis vatta? Leszámolás: ezt a szót halljuk most gyakran s ez alatt a parlamenti oppozíció azt érti, hogy közeledik az idő, midőn Tisza Kálmán politikai és pénzügyi gazdálkodásával leszámol. A budgetvitára nagy előkészületek történnek. Felelősségre akarják vonni Tiszát, a múltért, a jelenért az elköltött pénzért és az elrontott politikáért; számon akarják tőle kérni a jövendőt, hogy mi hát a programm ? A haza és a társadalom megmentője fel fog hivatni, hogy mutassa ki, mi célból akar miniszterelnök maradni, és hogyan véli a deficitet megszüntetni. Köztudomás szerint Szapáry pénzügyi politikája halva született, amint a házban előadta a pénzügyi bizottságnak, csak sírját kellett megásni. A kormány programmjában egy nagy lyuk támadt, mivel szándékozik azt befoldozni ? A pénzügyi bizottság aligha találja meg a zsákra a foltot, addig legalább nem tudta bevarrni azt a lyukat. Zseni kellene ám ahoz. Az pedig még Kautz Gyulában is hiányzik. Azt hisszük van még Magyarországon mód a financiákat rendezni. A vasutak, a dohánymonopólium, az államvagyon nagy segédeszközök. A kincstár gazdálkodását senki sem tartja jónak. De mire van szükség ? A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Ifj. Dumas Sándor. Megszámlálhatóan mennyiszer emlegetik nálunk is ifj. Damas Sándor nevét. Mindenki elismeri, hogy korunk legfényesebb nevei közé tartozik az. S mindennek dacára még mindig vannak mozzanatok életében, és oly vonások jellemében, melyekről még alig hallott valaki, mivel úgyszólván senki sem beszél róluk. Midőn feltűnik lelki szemeink előtt Dumas Sándor, a francia színházak megtapsolt mestere, a francia akadémia nagyrabecsült tagja, a tiszteletreméltó családapa, a független, gazdag és bőkezű ember, ki már megszerezte magának azon, mindenki által óhajtott és irigyelt két jogot, hogy mindig azt mondhassa, amit gondol, és hogy annyi jól lehessen, amennyit akar . úgy egész természetesen azt hisszük, hogy számára az élet csak rózsákat termett. Babérok árnyában született, a dicsőség bölcsőjében ringatták, a szerencse volt vezércsillaga, és úgyszólván mint egy trónörökös egész életén át csak születésének és nevének előjogait élvezte, mert hiszen apjának híte minden bajtól megmentette őt. Ifj. Dumas büszkén viseli az érettség koszorúját. Hatalmas homloka, bodros haja, villámos szemei, harminchárom fehér fogát előtüntető vidám mosolya : mind boldogságra, öntudatos erőre, s a lét megelégedettségére vallanak. Rá nézve, igy szólunk magunkban: Ezen embernek soha sem volt baja. Soha sem ismerte a megpróbáltatásokat, a kényes, a szegénység, az életküzdelem s a szellemi fájdalom keserűségét pedig csalódunk. A nagy embereknek mindig át kellett menniök a küzdelmek iskoláján. A szegénység kényszerűsége nélkül talán soha sem vett volna tollat kezébe. A munka ezen nagy előharcosa a tunyaság gyermeke gyanánt született; ezen merész jellemnek kezdetben asszonyi gyengeségei voltak. Maga mondja, hogy mindig fájdalmas izgatottságba jött, valahányszor kinyomatva látta nevét. Kezdetben megvetett minden feltűnést, s hirét most , az egész világ viszhangoztatja. Kora fiatalságában átment mindazon bolondságokon, amire egy tüzes vérmérsékletű ember csak képes és lelke azért mégis tiszta maradt. Pillanatra sem engedi kétségbe vonni, hogy csak teljesen mocsoktalan lelkületű nőt lenne képes igazán szeretni. Apja volt az első, aki észrevette a fiatalember jellemének ezen összeütköző vonásait. S a nevelés mégis inkább kidomborította, ahelyett, hogy megsemmisítette volna azokat. Ezen ritka, heves és erős szervezetek az emberiség legdrágább kincseit rejtik magukban. Fiatalságokban forrnak és hullámzanak, később a mindennapi élet küzdelmei között bronzzá válnak, hogy végre emlékszobrot kapjanak. Dumas megírta a „Kaméliás hölgyet.“ , pedig azért, mert nem volt egy krajj cárja sem, és adósságai miatt be akarták börtönözni. Az első előadást követő napon háromszor fogták el, s a belügyminiszter ugyanaznap háromszor írta alá számára a szabadonbocsátási rendeletet; ez a miniszter közbelépése nélkül, aki pedig nem ismerte Dumast, a nagy tehetség talán Clichy börtöneinek rothadt szalmáján korhadt volna el. A „Három testőr“ szerzője igen változékony apa volt. Fia iránt néha lázas és holdkóros szeretetet mutatott, néha pedig a legridegebben bánt vele. Szeszélye szerint majd feleslegessel halmozta él őt, majd megint a legszükségesebbet is megtagadta tőle. Midőn az öreg Dumas nagy regényeinek behatása alatt élt, akkor a lovagias apa szerepét játszotta, s oly tanácsokban és támogatásban részesítette fiát, mint de la Fére Athos gróf, Bragelonne vicomteot; de mihelyest a mindennapi élet regényei ragadták meg az öreg úr kedélyét, Athos azonnal eltűnt, Bragelonne vicomte szórakozott és nyugtalan apát látott maga előtt, s a kevéssel előbb is annyira elkényeztetett gyermek alkalmatlanná vált. A kis regények épen oly gyorsan következtek egymásután mint a nagyok. A fiú gyermeksége, telve kalandokkal, bizonytalanságokkal és korai fájdalmakkal, leginkább befolyásoltatott azon regények története által, melyeket az apa, óriás szellemétől ragadtatva, szünet nélkül irt. A fiatal Dumas „Le pére prodigue“ c. könyvében saját viszás helyzetét festette. Mesteri kézzel rajzolta apjának leányokból és iparlovagokból álló környezetét, megörökítette azon embereket, kik felhasználva jóhiszeműségét és befolyását, apja bőkezűségéből éltek. Mind- flai számunk 10 oldalt tartalmaz.