Pesti Hírlap, 1882. szeptember (4. évfolyam, 240-269. szám)
1882-09-01 / 240. szám
Budape______ _ IV. évf. 240 (1321) Szála Péntek, szeptember 1. Előfizetési árak: ____ Szerkesztési iroda: fei — kr. S$ fiUS ludapesten, náncz-utca 7. sz., 1. z* *******’ „ — kéri a lap szellemi részét illető miláis Péterre. • a v mm* &!■■■■ Rt Mari mm közlemény intézendő. Kegyedért®....................8 a a «58 Jtffffl BMaBI ( fejj MS& jft.. CM fSjHjik Jiérmentetlen levelek eeak izmtai» Egy bóra 1 ■ 2# 9 fear tiBIr Eyfi afejCM §“« al j*S' mi& fajg jfka kezektől fogadtatnak el. . Egyes siám bslyban 4 kx. EPj« \Alg §| H M flggl jjgLJgg II.«tok trub ».n adatok Vidéken Gkr. KE fk g£ H H || 0 IZHs if kJ| ML Kiadóhivatal: A „Magyarorsság ál a UalTrSág* dafi iyl £2 SS M ES HH 109 HK WISSSM S/Swn SS horá se elSávetések és a lepssétkK» lágy képei ízppal együtt: 811 NnSa ■■ códére vonatkozó felszólamlások ittr *g«m éT»..................... » «. POLITIKAI NAPILAP. gtatsiti ata adatik. A A ^ ■ \ . ^ BimOLV MOSSB n« PAJlS-W», 1 40» Netredame des Tletoim. Kantár T.áánivalAb Wirtauuvaidí. d. e. l*—l-ig egy«jW»idagok town lat tárlata. (8ua l*-«a, Baját kán.) — líírágáhld a .onMilt Tágán, a rta Péntek rdm. katta.: Bgjrdaiát S.aiftl dioitam. Tiaroeáyüte; a kaagrtár pedig mondva taegpar taâémásyos akadémia. (Verena Jé mellett. — Városkái a régi a ~Á—w— t, protestáns! Sgyed. Kyáára, d. a »—1 éráig, késen és csa- hátkaznapsn I—1-ig. — Orságos képtár seef-tér, saját hé«.) — Ipamuasaa. (Sugár- téren, aa aj a Lipót-utcában 14. St a. — „ dörög-arose : Sámnai tartósén a tennésset- és néprajsi-tár. (Laaterhácy-él Se) az ikadémis palotája- at, a képrémárésseti társulat hása.) — Várod rigaié (redoate) as aldanasoraa. — Két halott. A mai nap közéletünknek két hatalmas és nagy harcosát szólította ki az árnyékvilágból. Egyszerre mind a lettőt, úgy, hogy az egyik alig néhány órával élte túl a másikat. Jelentékeny szerepe volt nemzeti mozgalmainkban mind a lettőnek s a legközelebb lemorzsolt esztendők alatt nem merült föl közéletünkben nevezetesebb mozzanat, melyben nekik ne lett volna nevezetes részük. Politika, gazdaság, ipar és kereskedés, tudományok és szépművészetek, szépirodalom és szakirodalom, közigazgatás és igazságszolgáltatás,, tanügy a népiskolától föl az egyetemig és magáig a tudományi Akadémiáig, szóval a kulturélet minden cseppnyi része megtalálta bennök a maga harcosa. Óramutatói voltak a „ma“ történetének, s általuk is lüktetett társadalmunk vérkeringése. Volt idő, amikor irányadói, vezetői voltak a közvéleménynek, bátor hirdetői a nemzet közérzületének, tolmácsai legszentebb vágyainak, bátor védelmezői jogainak, érdekeinek. Hogy igy el kellett pusztulniok! Ma már hiába keressük. Eltűntek, elenyésztek, mint a füst, a pára. Még egy maroknyi por se maradt utánok, amit hamvvederbe tehetne a kegyelet; sirtok sincsen, nincs semmi belőlök. Megsemmisültek igazán.... A „Hon“ és „Ellenőr“ ma reggeli lapjukban jelentik, hogy ez a számuk az utolsó. Hidegen, érzéketlenül jelentik be halálukat néhány száraz sorban, mint ahogy egy repedt korsó eltörését jelentenék. Nincs egy búcsúszavuk ahhoz a közönséghez, mely annyi éven keresztül volt az ő tágabb családjuk, melynek házához bizodalmas barátként naponként betértek kétszer is. Mintha csak azt mondanák : „holnap pedig ne várjatok ebédre.“ Pedig hát ez az utolsó szám. Nem ám az évnegyedben vagy az évben, de mindörökre a legutolsó. Az egész örökkévalóságra szól az a hideg „befellegzett.“ Az az öreg táblabíró odakünn a vidéken, akinek már a pipa sem esett jól, ha késett a posta, nem fogja látni az ő megszokott lapját mától kezdve soha többé. Soha tartóztató szó az! Az ember háta végig borzong bele. Ha az ember mindent pártszempontból tekintene, mily egetverő örömriadásban volna joga kitörni az ellenzéki sajtónak arra a hírre, hogy a kormánynak két legtekintélyesebb, legnagyobb, legkipróbáltabb hírlapja nincs többé. Nekünk nem jut eszünkbe most a párttekintet. Maga az eset egészen más érzelmeknek rezdíti meg szívünkben hunjait. Elfeledjük azt a bűnüket, hogy a kormányt szolgálták, a mellett az érdemük mellett, hogy a nemzetet is szolgálni igyekeztek. Hisz egy hírlap nem csupa politikából áll. Cserehatásban áll az a nemzeti élet minden rezdülésével. S a megsemmisült két laptól nem fogja megtagadni ellenfele sem, hogy érzékük volt minden iránt, ami nemzeti, s annak a szolgálatában fáradozott. Sokak rokonszenve fordult el tőlük, és joggal, ama nagy fordulás idején, de még e nagy hiba sem fosztotta meg a közbecsüléstől, melyet addigi maguktartása halmozott tejszámokra. Úgy voltnak velük, mint a kedves úfraram bátyámmal, aki pecsovics lett ugyan Öreg napjaira, de nem szűnve meg lenni magyar embernek. A „Hon“ húsz, az „Ellenőr“ tizennégy esztendeig volt a magyar közönségnek vevmetes közlönye. Számosan vannak az országban, akik soha sem járattak más lapot, mint ezek egyikét. És vannak számosan, akik az első számtól kezdve járatták hűségesen egész addig a számig, amely azt jelenti, hogy ez az utolsó. Nagy idő ez a mi viszonyaink között, ahol annyi lapnak volt már kérész-élete. De nagy időre is van szüksége egy hírlapnak, amig megalapítja hitelét. Egy-két esztendő arra nem elég. Sok esztendeig kell egy lapnak tisztességesnek lenni, amig a közönségben is meggyőződéssé válik az a nézet, hogy no az a lap csakugyan tisztességes s nem fér hozzá semmi, ami a tisztességgel ellenkeznék. Keservesen gyűjtött egy tőke ez. De tőke. Olyan tőke, amelyet készpénzre váltani száz rendelkezési alap sem elég A mai szám tartalma: Két halott — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Né® szellenes izgatások Páriában. — Fővárosi ügyek. — Színház, zene, képzőművészet — Táviratok. — Nap* hírek. — Törvényszéki csarnok. — A közönség köréből. — Szerkesztői Üzenetek. — Színházak. — Közgaz* daság. — Tárca. Párbajtörténet — A mellékleten : A tiszaeszlási eset. — Vegyes. — Budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. — A kanasini csata. — Aquileja uj múzeuma. — A német trónörökös Bayreuthbe ■ A szörnyeteg. — Sport. — Regény-csarnok: A mos asszony. (28. közl.) — Kivonat a hivatalos lap A. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Párbajtörténet. — A cár pártfogoltja. — III. Frigyes Vilmos nagy ellensége volt a párbajnak. 1829-ben Berlinben a gárdaezred tiszti kaszinójának vendéglőjét egy özvegy kapta meg, akinek sok jeles tulajdonságán kívül egy bájos leánykája is volt. Az özvegy igen jól főzött. A tisztek nem győzték eléggé dicsérni a jó konyhát. Nemsokára azonban a sült mindig szárazabb, a leves erőtlenebb, a főzelék latyakosabb s ízetlenebb lett, végre a tisztek nyíltan panaszkodni kezdtek a rossz étel miatt. A tisztek értekezletet tartanak. Itt megtudták okát, hogy mért lett az éves olyan rossz. A hadnagy, akinek felügyeletére volt bízva a tiszti kaszinó, gyöngéd viszonyt kötött a vendéglősné csinos leányával. D. hadnagy igen jól érezte magát, mig a vendéglősné ez ..a maga javára használta fel annyiban, hogyfukarkodott és silányabb ételt alott a tiszteltek. Az értekezlet elhatározta, hogy más tisztre vissza a felügyeletet s K. hadnagyot választó felügyelőnek. Ez kijelenté, hogy kész elfogadni a felügyelőséget, de csak egy feltétel mellett, ,ha vendéglősnél azonnal elbocsátják. Az értekezlet elfogadta a feltétltet vendéglősének szép leányával együtt el kell el hagynia a kaszárnyát. A hadnagy azonban folytatta a viszonyt a leánynyal s majdnem naponkint meglátogatta az özvegyet és leányai ezek uj szállásán. Egy ízben, mid ippen náluk volt, kinézett az ablakon a leánynyal, s meglátta K. hadnagyot, ki az ablak alatt ment el. — Hiszen ez az a tiszt, monda a leány, a ki az asztalnál mindig zsebre rakta a vajas kenyeret — Micsoda ? kérdé 0. hadnagy. Az anya is megerősítette azt, a mit leánya mondott. 0. hadnagy hallgatott és elment. Midőn délután K. a kaszinóban több barátjával tekézett, 0. hadnagy K.-nak minden lökését csípősen gúnyolta, mig végre ez haragosan kitört: Hagyjon békén bennünket, hadd játszunk úgy a hogy nekünk tetszik. Nincs köze hozzá ! — Nekem sem volt közöm hozzá, feleli D. hadnagy, mikor ön a vajaskenyeret zsebre dugta. Ez természetesen szóváltásra adott alkalmat, a dologból párbaj lett. Fegyverül a pisztolyt választották, a hely a lövölde volt Az ügy nem maradt titokban s P. ezredes, az ezred parancsnoka, becsületbiróság választását követelte. Ámde a kibékítési kísérletek sikertelenek maradtak. A párbaj egy szép júniusi napon végbe ment. K. hadnagyé volt az első lövés, mint a megbántotta. K. golyója mellbe találta K. hadinagyot. Rögtön halva rogyott össze. K. hadnagyot meg a segédeket bevitték a vizsgálati fogságba. A haditörvényszék K. hadnagyot húsz évi várfogságra, a segédeket szintén várfogságra itélte, mig P. ezredest Spandauba helyezték át. K. Neiseban volt kitöltendő büntetését. Cédádja kegyelmi kérvényt intézett III. Frigyes Vilmos királyhoz, de ez nem vette azt figyelembe. Több év múlt el, 1838-ban Miklós cár meglátogatta a királyt. A véletlenség úgy akarta, hogy a cár egy képtár megszemlélése alkalmával találkozott egy öreg tábornokkal, ki nagybátyja volt K. hadnagynak. A tábornok maga is folyamodott már a királyhoz unokaöcscse megkegyelmezéséért, s most arra az ötletre jutott, hogy a cár közbenjárását fogja kérni. Az öreg katona oda állt az ajtóba s mikor a cár kiment, megszólította őt s közbenjárásáért esedezett. Elmondta neki, hogy már 1829 óta ül unokaöcscse a fogságban, pedig úgy cselekedett, mint minden becsülettudó tisztnek kell cselekedni. A cár megszorította az öreg tábornok kezét s megígérte neki, hogy beszél a királylyal. A cár megtartotta szavát. Ebéd után alkalma nyílt magával a királylyal beszélni s elmondta neki az esetet, hozzátevén még azt is, hogy szavát adta az öreg tábornoknak. III. Frigyes Vilmos eleinte meg volt lepetve, azután pedig igy szólt: Nem teszem meg szívesen, de rémnek nem tagadhatom meg kérését. A király azonnal hívta szolgálattevő hadsegédét, akinek a király megparancsolta, hogy azonnal írjon a weissei várparancsnoknak, hogy ereszsze el K. hadnagyot, szükség esetében pénzzel is lássa el, s utasítsa, hogy azonna Berlinbe induljon s ott a 11. ezrednél, mint kapitány jelentkezzék. A király rögtön aláírta a kinevezési rendeletét. 1-ai szántónk 14 oldalt tartalmas