Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)
1883-05-01 / 120. szám
Budapest, 1883. V. évf. 120. (1560.) szám. Kedd, május I. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: _ „4 ... , üb fitt« Budapesten, nádor-utca 7. ss., I. emeleti Egész évre............... . . 14 bt — kr. IwlMMiBBCk nfl H , 7 _ __ HWHI 9H hová a lap szellemi részét illető minden félévre.................. * * * p|al ISiS mbbm WKKBBKM BB n ^Rwm ■■ flH közlemény intézendő. Negyedévre 3 „ 50 „ ggfea M&h R® OH EB g|| ffggj Bérmentetlen levelek csak ismert Egy bóra................. 1 „ 20 „ ||pW |||^ ||||| kezektől fogadtatnak el. vidéken 5 kr. &JR |S| ||| |RÉgi |p §1 jEttf« Kiadóhivatal: ------------ Etl ££_ BSL Eh Ép pm III ilÉ ill Rgj Uj faU|5| ja Budapest, nááer-utca 7 seist. L „Magyarország és a Nagyvilág“ című ajM RS El ras EQ ||| Kp hová az előfizetések és a Lip százkalnagy képes lappal együtt: ^^^^B ^BB^ BB Hi fli ^B KB B^^BB BBBB ■■ désére vonatkozó felszólamlások in. , _____ tézendők. egész évre 20 írt. félévre ...•••*•• 10 - ____ w Hirdetések POLITIKAI NAPILAP «äsäää. Százalék nem adatik. 1 Rudolf MOSSE-nél Puisba... ^— * 40, Kue Notredame des Victoires. Haynald bibornok és Tisza Kálmán. Az első mennydörgés kora tavaszszal. A kultúrharc távoli dübörgése hallatszott ma a főrendiházban. Haynald kalocsai érsek és Tisza Kálmán kormányelnök csaptak össze. Az ülés végén történt ez. A közérdeklődés egyszerre elfordult a megelőző szónokoktól. Pedig különben Schlauch Lőrinc szathmári püspök és Samassa József egri érsek beszéde a legnagyobb figyelmet gerjesztette volna. Schlauch finom, elegáns szónok. Samassa erőteljes debatter. A katholikus főpapok közt egyáltalán sok jeles szónok van. Legnagyobb részük széles látkörű, nagytudományú férfiú. De valamennyi felett áll Haynald Lajos, aki zseniális szórakozottsága, előzékeny mosolya dacára igazi oligarcha még a főpapok között is. Valódi egyházfejedelem. Az ő szónoklata mégsem emlékeztet a székesegyházak kathedrájára. Igazi parlamenti szónoklat az. Ékes, bombasztikus, mint a negyvenes vagy a hatvanas évek parlamenti beszédei. De azért Tisza Kálmán nemcsak a képviselőházban uralkodik a viták és a szellemek felett. A főrendiházban is megmutatta, hogy ő Tisza Kálmán, a parlamenti harcok legfőbb tábornoka. Haynald az állam elleni támadásával minden előtte szólót homályba borított. De az a tromf, melylyel Tisza Kálmán visszavágott, ellensúlyozta, sőt elnyomta Haynald beszédét. S az ország közvéleménye Tisza Kálmánnak, nem pedig Haynaldnak fog igazat adni. A képviselőházban a katholikusok jól viselték magukat, ellenben a protestáns ultramontanizmus grasszált.. Ki is fejeztük elismerésünket a katholikusok irányában, s megróttuk ismételten a protestáns túlkapásokat. A főrendiháznak, s épen Haynald Lajos bibornok-érseknek tartatott fenn, hogy a katholikus ultramontanizmus szószólója legyen. Ugyanazon Haynaldnak, a ki magyarsága miatt hajdan az udvarnál, szabadelvűsége és a szabadkőműves olasz királylyal, Viktor Emanuellal való barátsága miatt pedig IX. Piusnál kegyvesztett volt. Ugyanazon Haynaldnak, a ki a római egyetemes zsinaton a csalhatatlansági dogma ellen harcolt ugyannyira, hogy IX. Pius a szólástól eltiltotta, s a ki az összes világ kath. főpapjai között, Stroszmayerrel együtt, utolsónak ismerte el a pápa csalhatatlanságát. A bíbor okozta ezt a változást, vagy IX Piusnak azon szavai csengettek Haynald fülébe, melyekkel e pápa lepirongatta a liberális főpapot ? Avagy politikai háttere van Haynald felléptének? Mindegy. Tény, hogy Haynald Lajos, a legszabadelvűbb egyháznagy, ma panaszkodott a magyar államra, mely a kath. egyháznak nem enged elég szabadmozgást, elnyomja, absorbeálja, míg a többi felekezetek szabadok. Beszédének lényege oda ment ki, hogy a kath. egyháznak szintén szüksége van az államtól való függetlenségre. Tisza Kálmán felelt. S amit mondott, az hosszú időn át közbeszéd tárgyát fogja képezni az országban. Nagy szenzációt fog okozni a kath. klérusban. Haynald Lajos bibornok-érsek számára nem szükséges magyarázgatnunk a kath. egyház és a magyar állam egymáshoz való viszonyát. A kath. egyház államegyház volt Magyarországon. Minden ellentétes felfogás dacára az még ma is. A többi felekezetek, csak hosszú harcok után vívták ki elismertetésüket az államtól, mely összenőtt a kath. egyházzal. Ép úgy Angliában katholikusok, disszenterek stb. csak fokozatosan érvényesültek az anglikán államegyházzal szemben. Az államegyház mellett az illető kultusznak nagy hatalma, papjainak méltósága és nagy vagyona van. De bizonyos, hogy az ily egyház nem független az államtól. Vagyona nem magán vagy testületi, hanem állami vagyon. Ez a helyzete a kath. egyháznak Magyarországon. De elismerjük, hogy tőle függ e helyzeten változtatni. Lehet az államtól annyira független, mint a protestáns autonómia vagy az amerikai katholicizmus. S ezt a függetlenséget a kath.klérus elérheti, ha akarja. Csak válópert kell indítania az egyház és az állam vegyes házassága ellen. Az ágytól és asztaltól való vagy a teljes elválasztást, ha kell, a törvényhozás meg is fogja szavazni. De alighanem a katholikus egyházfejedelmek lesznek, akik azt legelőször megbánják. Minden válóper vége a vagyonjogi kérdések rendezésére vezet. S mert az egyház, mint államegyház, mint a művelődés állami közege kapta javait, a studiorum és a religionis fundus, valamint a püspökök, érsekek és káptalanok javai az állam tulajdonában maradnak. Ellenben minden új alapítvány, melyet a kath. egyház, mint az államtól külön álló individualitás, jogi személy, kap, teljes tulajdonjoggal meg fogja illetni. Eddig a kath. egyház összessége (nem egyes helyi egyházak) nem képezett jogi személyt. Bármilyen véleményt ad is tehát Apáthy, az államtól különváló kath. egyház nem fogja magával vihetni a fejedelmi javait. Örült volna az a kormány, tébolyodott az a parlament, esendő azon állam, mely oly rengeteg vagyont bízna egy tőle független s majdan tán ellenséges testületre, a mekkora a kath. egyházvagyon. Tisza Kálmán ilyesmit jelentett ki Haynald beszédére válaszul. S ennek a kijelentésnek nagy hordereje van. És mi lesz a következmény ? Az, hogy a kath. főpapok zúgolódni fognak. Holnapra már felszólalások vannak bejelentve. De a kath. egyháznak a magyar államtól való szétválását nem fogják sürgetni, sőt ellenezni fogják. Kultúrharc sem lesz. Tisza Kálmán bizonyára nem akar a klérussal civódni, de a klérus sem köt ki a kormánynyal, melyről tudja, hogy erős. S van abban nagy tanulság, a mit Tisza Kálmán mondott. Gazdag papság s hercegi javakkal biró egyházfejedelmek nem tá- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A t. Házból. — Karcolat. — Tudtam, mindig reménykedtem én abban, hogy Tischler Vince egykor még nevezetes ember lesz, de már azt sohse hittem volna felőle, hogy lesz idő, amikor ő ugrasztja szét a parlamentet. És pedig anélkül, hogy királyi jogokat gyakorolna. Mert ezekkel nem virtus. Hát úgy volt ez, hogy Tischler Vince nem szokott járni esténkint a „Katakombádba,mert most már ez a tanya nem a „kék macska“) szorgalmasan dolgozgat otthon, a múlt éjjel is elkészített egy rettenetes jelentést. Mikor felébredt reggel, megtapogatta magát egész hosszában, hogy meg van-e még. Megvolt. Hirtelen magára szedte a ruháit, melyeket külön gyárban szokott öntetni s elment újságokat olvasni a kávéházba, hol a kellner mindig a „Slovenszke Novinyt“ teszi eléje legelőször. Az újságokból megolvasta, hogy Győrben két pandúrt agyonütöttek. — Milyen szerencse — dünnyögő — hogy már nem őseink állították fel a csendőröket. Mert akkor most már két csendőrt ütöttek volna agyon a cigányok! Azután jókedvűen kezdte dúdolgatni: „Nem ütik a zsandárt agyon, Sajdaridi rozmaringom galambom.“ Ezen államférfim ötlet, hogy a halasztással ime két zsandárt gazdálkodtak meg az országnak, arra indította Tischler Vincét, hogy egy „pálinkás jó reggelt“ mégyen kívánni a honvédelmi miniszternek, hóna alá szedvén az előadói iratokat és a megírt jelentést; az időből úgy is kifutja, mert a Ház még csak egy félóra múlva ül össze s akkor is először még az adókezelési javaslat két utolsó paragrafusát rágja meg. Eltart az öreg délig is. Hisz azóta már megint pihent erőben van a két nagy szokás! Szólt és elindult Rádayhoz, hogy egyúttal aláíratja vele a jelentést is, amit az éjjel elkészített. Az ajtónálló mérgesen ránézett és megfenyegette. — Itt tilos a kéregetés! mondá. — De nem kéregetni jöttem. . . . — Pedig leégett embernek néztem az urat, olyan jó siró arca van. — Jelentsen be ő excellenciájánál. — Mit mondjak ? — Hogy Tischler van itt. — Esh most nem lehet — szólt az ajtónálló elutasítólag. Majd megigazíthatja déltájban, ha ő excellenciája itthon nem lesz. — Hogy mit igazíthatok meg? — Hát az íróasztal megdagadt fiókját. — Kihoz a türelemből. Nem vagyok én asztalos ? Én országos képviselő vagyok. Ő excellenciájának az utódja. — Hát mért nem tetszett mondani ? Ily nehezen jutott be hősünk a miniszterhez. Ki felette el volt foglalva, az újonan kinevezett tisztek tisztelgését fogadván. — Elhoztam a jelentést kegyelmes uram ! — Nem olyan az, mint a leves Vince fiam, hogy félni kellene a kihűléstől. Majd aláírom. De látod, nyakamon vannak a generálisok. Vince egy félóra múlva megint türelmetlenkedni kezdett. Hogy igy, hogy úgy, a Házba kellene elmenni. — Nem szalad az el, ne busulj, majd én is veled megyek hű mamelukom. Együtt menni a meiszterrel. Ez is ér valamit ! Hátha még nyitott kocsin mennének ! Tischler leült, de nem volt nyugalma, százszor is kihúzta az óráját. — Már féltizenegy kegyelmes uram ! — Ühüm! Most körülbelül Földes módosít .. . ne busulj. A kardok ezalatt folyton csörömpöltek, kimenet bemenet. Már maga a miniszter is elunta : — Ha tudtam volna, hogy úgy elkésik, kevesebb generálist neveztem volna ki az idén ! Tischler minden neszre megrándult. Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.