Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-01 / 180. szám
napest, 1883. V. évf. 180 ((620.) szám. Vasárnap, Julius I Szerkesztési iroda: E-oSsetaal árak. BS B Kd*p»it«, *áder*t« 7. iá. L mm ITI*.................... írt— SS. S&K&g HE Pf a Up Mellemé ifeaéi UWtfi tSíMves. V ■ • Bpj Trag jáfggs.. Bp) Bg gn«Rh HR K& taalemény intéa—dfl. *•“ • MiilTi HEDI m EB Bgjm illő holitox 4 tr. EgOj****^ 0383 ’Eti §&« gj3 EJ §§1 IKg| ffyw vidéken skr. Ki vik K fll Pi| Hi Bi gypSjá 11 fii p| EBH^ Kiadóhivatal: ■ _____ K» KS ^ jH bj Ha gs gj H |B pp ffe Budapest, uidor-iite» 7. nil, 4 .Xioaintiii » thtirMt“ ast R B| Q Ilii ii&Sl mBmk B “ •1®^et4?k é* »t*p isgy képei lappal együtt: TM TM *■ TM tétén T«n»,kOT^fel»xi]aiBl4e»k «téti ín» • .........S0 írt. 7.. . in A Hirdetések :.. = POLITIKAI NAPILAP#**1«) Atyv &a,aUk n,m adatik. I INIUU 1 tilt. liJ/U RUDOLF M08SB-n«l * 40, Rue Is otredame des Victoires. A mai verdikt A főügyészségnek nincs szerencséje sajtópereivel. Tíz szavazattal kettő ellenében a budapesti esküdtszék fölmenti ma Istóczy Győzőt, a magyar antiszemita mozgalom kezdeményezőjét, az ellene emelt vád alól. Tizenkét független fővárosi polgár közül tít úgy találta, hogy Istóczy nem vétkes abban, amivel ‘’‘'ügyészség vádolta : a zsidók elleni gyűlöle- gatással. A verdiktet nagy tetszéssel fogadta a hallóság túlnyomó része, s bizonyos, hogy nem gáncsoltatni a lakosság többsége által sem. Nem mintha a magyarországi közvélemény egyetértene mindenben azon fölfogással, mely az inkriminált cikkben nyilvánul. Nem mintha a magyar hangadó értelmiség úgy gondolkodnék a zsidókról, mint Istóczy és követői. De tagadhatlan, hogy a tiszaeszlári rejtély által nyugalmában megzavart társadalom nem mutat hajlandóságot fölvenni a keztyüt az antiszemitizmus ellen. Nem ért egyet ennek túlzásaival, óvakodik gyakorlatilag alkalmazni a tanokat, miket az antiszemita izgatók hirdetnek, de nem is manifesztálja semmikép, hogy a támadások ellen a szabadelvűség és egyenlőség nagy tradíciói alapján állást akar foglalni. A hangulat tehát, legalább nagyban és általánosságban, nem kedvezőtlen az antiszemitizmusra nézve. S csak ez a hangulat teszi érthetővé, hogy a közvádlónak mai fényes, a különböző vallásfelekezetek közötti béke érdekeit melegen hangsúlyozó beszéde dacára is tíz szavazat nyilvánult Istóczy mellett. Félreismerhetlen jele ez, hogy a magyar társadalom háborgásban van. Hogy nem distingvál többé, mikor a zsidókérdés szóba kerül, hanem csupán az uralkodó hangulat után indul. S e hangulat megteremtésében — hiába akarná vitatni valaki az ellenkezőjét — döntő befolyása volt a nyíregyházi törvényszék előtt most lezajló bűnpörnek. Ebben fekszik rendkívüli társadalmi jelentősége e bűnügynek. Amit Istóczy Rohlingtól s a német antiszemitáktól kölcsönzött tanaival nem tudott elérni, azt elérték ő és követői e per által, mely megteremtette azon hangulatot, melyre szükségük volt. Mert hiszen a hibák, melyeket a zsidóságnak szemére lobbantanak, megvoltak azelőtt is. De akuttá csak azon pillanatban vált a zsidókérdés, midőn Solymosi Eszter eltűnésével fölmerült a rettenetes vád, hogy rituális gyilkosságnak esett áldozatul. Egy évnél több múlt el a tiszaeszlári leányzó rejtélyes eltűnése óta. Egy év, telve tiltakozással, vádaskodással, izgalommal, föllobbanó gyanúval, kitörő szenvedélyességgel. Egy év, mely nemcsak megizmosítá az antiszemitizmust, de lefegyverezte vele szemben a társadalmat is, mert a gyanú, hogy a sakterek ölték meg a leányt, megfogamzott oly rétegekben is, melyek nyíltan nem csatlakoztak Istóczy táborához. Ezt konstatálni kell, ha keressük azon hangulat okát, melynek befolyása alatt az esküdtszék ma fölmenté Istóczy Győzőt. Solymosi Eszter eltűnése s a mai verdikt között szoros öszszefüggés van. Tíz, nem két év előtt is ilyen verdikt alig lett volna képzelhető. Ma ellenben majdnem mindenki el volt készülve, hogy a jury határozata felmentőn fog hangzani. Az antiszemitizmus fegyvert fog kovácsolni maga mellett a mai tárgyalás eredményéből és teheti. De nem óhajtjuk, hogy a hangulat, mely alatt e verdikt létrejött, uralgó legyen a magyar társadalomban. És nem is lesz, mihelyt sikerül eloszlatni a kedélyekben mélyen megfészkelt gyanút,, hogy Solymosi Esztert a zsidók ölték meg. Ezért várja az ország lázasan a tiszaeszlári bűnpör eredményét. Ezért csügg osztatlan figyelemmel a tárgyalások minden részletén. Ezért latolgat oly mohón minden terhelő és mentő körülményt. De ha az antiszemitizmus diadalnapjai közé sorozhatja is a mai napot, a magyar társadalom — mely most egy nagyon is indokolható hangulat befolyása alatt áll — nem fogja elfogadni a tanokat, miket neki Istóczy és elvtársai egyedül üdvözítők gyanánt hirdetnek. Azt a gyűlölséget és türelmetlenséget, mely ama tanokban rejlik, a magyar nemzet nem teendi magáévá. De igenis el fogja fogadni és elfogadja azt a követelést — s ez nagyon jól megegyezik a szabadelvűséggel is — hogy a zsidók legyenek magyarokká kultúrájukban, nyelvükben, erkölcseikben és szokásaikban egyaránt. Elfogadja a követelést, hogy érezzenek mindenben a nemzet zömével és tegyenek le azon sajátságokról, melyek útjában állanak a beolvadás processzusának. Elfogadja a követelést, hogy maguk a zsidók tagadjanak meg minden közösséget olyan hitsorsosaikkal, kiknek csalás és uzsora a mindennapi kenyerük. Ezt követelni, ennek elérésére működni a A »PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A törvényszéki teremből. — A PestiHírlap« eredeti tárcája. — Irta: Scarron. Valjean János. Nyíregyháza, jun. 29. Hugo Viktor „Nyomorultak“ regényében van benne ez a jelenet. Ott elragadóbb, impozánsabb, itt meglepőbb. A szelíd arcú öreg írnok másnap is megjelenik a törvényszék előtt. Hosszú, sovány ember, csak úgy lötyög lábszárain a barna nadrág, mely alul le van taposva. Minden öreg írnok nadrágja ilyen. A fekete blouson át, mely szinte hosszabb a kelleténél (valamelyik törvényszéki bíróé lehetett valamikor) sovány vállcsontjai helyet nyomkodnak maguknak, deres haja tisztességet keltő, diószin szemeiben nincsen semmi rosszaság. Egy valóságos írnok ez, aki talán soha se csinált egyéb hibát, mint legfeljebb egy-egy „disznót“ az aktákon, de azt is hirtelen kivakarta a penecilusával . . . Büszke rá az öreg, hogy ő vallatta ki Móricot . . . Nem utolsó dolog az! Hogy fogják őt most megbámulni ! Évek óta jár lesütött fejjel az emberek közt, félénken néz körül gyakorta, összerezzen némelykor. Hallgatag, komor, órákon át minden ok nélkül. Mindenkinek kitér, „tedd ide tedd oda“ ember lett ... fél valamitől, ami talán ott ül az emberek ajkán. Ha egy hideg, fagyasztó tekintet éri, abban is azt látja, amitől él . . . És ime egy nap a fátum szerepet tol eléje, föl kell vennie. Meg kell jelennie a nagy, a hatalmas társadalom előtt, a melytől reszket, a melyet kerül. De sikerül neki. A tömeg úgy van hangolva, hogy tetszik neki, amit az öreg beszél. A tömeg tetszése kiséri szavait. Tetszés! Van is már ő neki joga a tetszéshez ? Mikor hazamegy a törvényteremből, újra érezni kezdi, hogy ő valami, hogy ő egy ember, akit a társadalom számba vesz, akinek a szava szinte erő, lök, ront, vagy javít. Talán először alszik évek óta édesdeden, elhagyott sivár szobájában. Talán még álmodik is. Ki tudja miről ? Talán arról, hogy az emberek elfelejtették „azt a dolgot“ s ő neki joga volt szemébe nézni mindenkinek. Mikor reggel felkelt s leírta a nevét, talán először történt rajta, hogy nem utálta meg. Mert ő neki minden nyűg, még a neve is. De most már nem. Semmit sem tudnak ! Hiszen elhangzott ez a név tegnap száz meg száz ember előtt s ő maga odaállt a közvélemény aaslagjába, de senki sem tett rá semmi megjegyzést. — Nyugodt lehet . . . Istenem, de szép, de boldogító ez a napfény. Embernek lenni emberek között. Sokkal bátrabban jött hát fel ma az öreg írnok. Szembe állt mindenkivel. Édes kéj volt neki szemtől szembe beszélni s azt mondani amit akar. Hiszen évek óta mindég csak azt beszélheti, amit mások akarnak. Még goromba is volt, sokat mert. A nélkülözött élvezet elkapta, nem tartott benne mértéket. Kissé keck is volt. Egy öreg írnoknak nem szabad így beszélni. De tán a fátum ingerelte. A kérlelhetlen fátum, mely ott lebegett a háta mögött, mialatt ő nagy durva kezeivel gesztikulálva odaoda csapkodott a védők keresztkérdéseire. Volt a modorában valami kellemtetlen, a hangjában valami visszataszító ... de azt talán most utólagosan érezzük. Ott volt Recsky is a fórumon, ahol a tanuk s vádlottak, de ő kimutatta, hogy úr , nem ült le se a székre, se meg nem állt, hanem ott sétált köztük büszke úri magatartással, mintha a saját folyosóján volna. Az öreg írnok is úgy gondolta talán ma először, hogy neki is szabad önérzetesnek lennie. Ő is sétált bizonyos non balance-al s csak úgy séta közben felelgetett némelykor talpraesetten .. . Minden feleletére kiújult a tetszésmoraj. Arca kigyult, szemei fénylettek ... Oh ez szép egy nap, gyönyörű nap! Ekkor emelkedett fel helyéről Eötvös. S elkezdett szokatlan hangon mesélni egy történetet .. . egy „visszaemlékezést“, mert ez legjobban illik hozzá. Elmondta, hogy mikor ő nemes Veszprém vármegye fiskusa volt, akkor ment át az ő kezein egy liszta a megkegyelmezett rabokról. S mindezt olyan mesélő, kedélyes modorban tette. De a közönség önkénytelenül érezte, hogy valami nagyot fog mondani. Tudták, hogy ennek a történetnek okvetlenül csattanni kell a végén. És csattant is. — Ebben a lisztában előfordult egy rab, aki kegyetlen gyilkosság miatt tizenöt évi fegyházra lett elitélve. És most már menydörgéssé vált a hangja . — Ezt a rabot Péczely Kálmánnak hitták, lár amink 16 oldalt tartalmaz.