Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)
1883-09-01 / 241. szám
Budapest, 1883. V. évf. 241. (1681.) szám.________________________________Szombat, szeptember I Előfizetési árafi- Szerkesztési iroda: tionzetesi arait. mMk gramg Budapesten, nádor-utca 7. u., I. «Belet, Egész évre................írt____ . p. ljf.S hová a lap szellemi részét illető mindét Félévre.....................7„ » gfjgTrafo... mmmm m |fH HgggjM aiJUJK— H ai közlemény intézendő. Negyedévre..............3 „ 60 „ *3*3 JjEpS l&apraM IjBBiSSSipB ran pfyj C J J?»B Bér men tetlen levelek csak ismert Egy bóra................1 * 20 a ^ ISfl sSj® HE| kezektől fogadtatnak el. Egyes szám helyben 4 kr. IS|W || H |gj |j| J||jgi Kéziratok vissza nem adatnak --------- YÜ 111 Ei ifi EH £9 Ep Ili III ffifj fill SS Ipiyppl ||g Budapest, nádor utca 7. szám, a JUtramme és a Nagyvilágítón* EÜ üä£B «IF H 11 H ■■■ 9| üfegűi H hovd »* előfizetések és a lap szétkül"nagy képes lappal együtt: TM ^ ■■ " " ■■ ■■ TM dénére vonatkozó felszólamlások inegész évre ....... 20 frt. félévre...................10 , vn-irr/ . r -- _ . _ YT /£^Z(%AfA Hirdetések negyedévre............6 „ IJ | \ | 1 r I | T A I |\| A I ) NI A |j • | a kiadóhivatalban vétetnek f«L ---- rULll 1 liV INA illírt f. •c.V Franciaország részére pedig egyedi Százalék nem adatik. W A ^ ^ RUDOLF MOSSE-nél PARIS-bac, 40, Rue Notredame des Victoire*. Pejacsevich. Ez neki a neve. Különben gróf és egy hét flott még Horvátország bánja volt, — a mi rendes körülmények között negyedik méltóság Magyarország főméltóságai közt, mikor a nádor is megvan, meg az országbíró is. Most, hogy e kettő nincs, Magyarországnak ő volt a második zászlós ura. Ötven egynéhány éves lehet. 1848-ban tehát már honvéd lehetett volna, talán a tizennegyedik vértanú Aradon s most egy nemzet foglalná nevét imájába. Ő azonban ez idő alatt utazott s 1852-ben, midőn nálunk még javában akasztottak, magas érdemrendet kapott. 1860-ban, mikor az abszolutizmus halófelben volt, mint az őszi légy s még azok a nemzetiségek is, melyek a szabadságharcban ellenünk fogtak fegyvert, még azok is mellénk állottak az alkotmány visszaállításáért. Horvátországban is keletkezett egy derék, jóravaló, hazafias párt, mely úgy találta, hogy Horvátország hiába keresné boldogulását máshol, mint a magyar korona s ami ezzel egy jelentőségű, a magyar szabad alkotmány védszárnya alatt. Ez a párt, melynek gróf Erdődy János és Jankovics Gyula állottak az élén, volt az unió-párt. Ez a párt szilárd álláspontot foglalt Horvát- Szlavonországnak Magyarországhoz tartozandósága mellett s határozott tiltakozást adott be a zágrábi tartománygyűlés 1861 : 42 ik ama törvénycikke ellen, mely Magyarországgal a közjogi kapocs felbontását mondja ki. Gróf Pejacsevich László nem csatlakozott ehhez a hazafias párthoz. Igaz, hogy nem csatlakozott a másikhoz sem, mely szakadni akart. Az ily kétes, ingatag jellemeket ki szokta kebeléből zárni az egymással szemközt éles ellentétet elfoglaló pártok mindenike. Pejacsevichnek az a kivételes szerencséje volt, pedig nem volt okos ember, hogy mind a két párt a maga emberének kezdé tartani. Mikor az uniópárt 1868 ban Rauch Levinnel kormányra jutott, az ezzel ellenzéki állást elfoglaló nacionalista párt nagyra vette tőle, hogy nem vállalt se méltóságot, se hivatalt s úgy beszélt felőle, mint oly emberről, akire adandó alkalommal számítani lehet. Az uniópárt a maga részéről méltányolni tudó gróf Pejacsevich László tartózkodását s biztatta magát, hogy ez az ember bizonyosan nehezebb időkre tartogatja magát. És bízott benne ez is és voltak közte emberek, akik tűzbe merték volna tenni a kezüket, hogy adandó alkalommal erre az emberre számítani lehet. Történt aztán, hogy a magyarországi többség és az általa támogatott kormány Horvátországban szerencsésen elejtette az egész uniópártot. Sikerült azt úgy pulverizálni, hogy azontúl soha még törpe minoritásban sem volt képviselve a zágrábi tartománygyűlésben. A nemzeti párt lett az úr. Ez időben gróf Pejacsevich László, mint a tartománygyűlés tagja, és a magyar főrendiházba küldött két horvát főurak egyike, a Magyarországgal való kiegyezés létrehozására kiküldött horvát regnikoláris deputációnak tagja lett s föl van róla jegyezve, hogy a kiegyezés létrejötte sokat köszönhet az ő befolyásának. Mazuranich után Horvátország bánja lett Rendkívül szerencsésnek hirdeték e választást mindenfelé. Jó horvát, — mondák a horvátok. Jó magyar, — mondák a magyarok, a mint hogy Zágrábban szemére is vetették, hogy jobban tud magyarul, mint horvátul. Az igazság pedig az volt, hogy csak németül beszél jól, ami ismét az összbirodalmi Bécsnek tetszhetett. Nos hát az ulbán csinálta is a maga dolgát, jó horvát, jó magyar, jó osztrák volt és sehonnan nem emelkedett panasz ellene. Szépen tudott táncolni a tojások között, noha nem volt diplomata. Most aztán az történik, hogy gr. Szapáry Gyula, Magyar- és Horvátország közös pénzügyminisztere,kiadja Tisza távollétében, ennek tudta nélkül Dávid zágrábi financdirektornak azt a parancsolatot, hogy a horvátországi pénzügyi hivatalokra olyan címert akasztasson ki, amelyiken a két állam összetartozandósága jeléül a magyar fölirás is rajta van a horvát alatt. Dávid úr megcsinálja a dolgot, kiakasztatja a címereket , hogy föl ne tűnjék, éjszakának idején. De hiába volt az óvatosság. A zágrábi vad horvát észreveszi s utca neki, mint a bőszült bika a vörös posztónak, neki rohan, letépi és megtapossa. S mikor a rendőrség közbelép és a zavargó csőcselék vezéreiből hűvösre tesz néhányat, a tömeg megrohanja a rendőrséget és kiszabadítja az elfogottakat. Kínos benyomást tesz az eset Budapesten s egész Magyarországon. Tisza épen Ostendébe készül a parlamenti aréna porát lemosni a testéről egy kicsit. A zágrábi eset másra bírja. Ostende helyett Bécsbe szalad s legmagasabb helyen ilyenformán adja elő a dolgot. „Zágrábban zavargó tömegek letépték és megtaposták az állam címerét. Miért tették ? az is kérdés, de csak második sorba tartozó kérdés, amiről majd azután lehet, és kell is beszélni. Az első kérdés az: letépve és megtaposva maradjon-e az állam címere ? avagy az őt illető tisztességgel visszahelyezendő ? Az első megoldási mód mellett lehetetlen az állam tekintélyét föntartani, lehetetlen kormányozni ; annyi az, mint kimondani, hogy lehetnek őse- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Tisza Kálmán a kávéházban. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az államhatalom soha sem volt olyan „népies, mint most. Első eset, hogy Tisza a néppel tart ebben a zágrábi kérdésben. És első eset talán, hogy a publikum közé keveredik a kávéházba. Az ő szalmaözvegysége teszi-e ezt, vagy a mi szalmaállapotunk? Az államgépezetet az „Angol királyné“ fűti, ott vacsorál a miniszterelnök, a general stábjával s úgy tipeg át egy kis kapucinerre a Hangl-ba, esti tiz és tizenegy óra között. A történelmi asztal a bejáratnál jobbra van fölállítva az üvegfolyosón. Mellette ül Csernátony Lajos, aki valódi kis diktátorrá nőtte ki magát emberei közt — pedig ennek csak az a titka, hogy keveset beszél — és semmit se diktál. Pompásan néz ki. Egész fiatallá tette Abazzia enyhe levegője. De mert Kégl György szerint, ha a föld forog, mindennap beleforog minden levegőbe, ennélfogva a jó levegő hánytorgatása ostobaság. Gsernátony azért lett ruganyos, mert bajba vagyunk a horvátokkal — azaz hogy ő szerinte a horvátok vannak bajba velünk. Megjött az öreg Türr Pista is, nagy gomba kalapjával és szurony szakállával. A Panama földszorosról beszélget. Nagy hévvel magyarázza Podmaniczky Frigyesnek, hogyan kell eszközölni a fúrásokat. Mert ott van Frigyes báró is, kifogástalan fehér mellényben és szürke köcsögkalapban. Szemben a jóképű Prónay József, oldalt a vizek istene Horváth Gyula. Az asztal legvégén ül maga Tisza Kálmán kék pápaszemein át nézve az égbe, hogy hadd legyen az még sötétebb. A kanalak vígan csörögnek össze a „székes asztalnál“ a nagyságos és méltóságos ajkák csettentgetve szürcsölik az italokat, nagy füstfelhőket eregetve a cigarettekből, a közönség pedig, mely szerteszét ül a törpe akácok alatt, kíváncsian ütögeti fel fejét s megelégedettséggel suttogja : — Mi ott ül „a mi“ Tiszánk ! Zágrábot igazítják ! Mindenki nagyobbnak érzi magát egy fejjel, hogy láthatja, amint működik az államhatalom. Mert öröm az ép úgy, mint mikor a Zirzon méhköpü üvegén át látni a sejtek képződését.. — Jaj istenem — szól egy hölgyecske — de szeretném közelről hallani, mit beszélnek. — Nem valami komoly dologról — mondja a férje. — Hogy tudhatnád te azt ? — Hát csak onnan gondolom, mert Podmaniczky többször ásítana közbe. — No én mégis szeretném hallani. Hanem a hölgyecske nem hallhatta — ahhoz csak a tárcaírónak van joga, hogy meszsziről hallhasson. A jó szelíd Péchy Tamás megfogja a poharat és lógázni kezdi. — Mit csinálsz Tamás ? kérdi Tisza. — A kellnernek csengetek ... — Hisz akkor a kanállal csengess. A pohár nem szól magától. — Az istenügyse. Olyan szórakozott vagyok. Pincér ! Hozzon vizeket. Horváth Gyula összerezzen és egy anisettet rendel. A vizet elhozták. Tisza is megiszik egy pohárral. A közönség köztj suttogás: — A miniszterelnök csillapító szereket vesz igénybe. Türr Pista panaszkodni kezd : — Hát ilyen időre kellett nekem hazajönni . . . — Mit akarsz ? mondja Tisza. Soh se volt ennél jobb időjárás ! 27 fok ! — Nem úgy értem, hanem itthon belzavazok .... Zágrábban külzavarok. Mi lesz ebből? — Az, hogy az új úszó nadrágom, amit Ostendelre csináltattam, kárba veszett. — Megbánhatja még ezt sok nadrág, a melyet kiporoltunk. — A horvátokkal könnyű elbánni — jegyzi meg Horváth Gyula, mert azokat meg lehet verni oldalt, felülről, sőt még alulról is. (— Az ám csak egy kis földrengés kellene az idén is. Te Frici, talán nálad lesz is a kellékes tárban? . . .) — Hej csak nem jó volt az a nagy bátorság ebben a zágrábi dologban. Kár volt azt a négy sort belenyomatni abba a hivatalos lapba. miinstraiwn zidk.csars&..imte ■ Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.