Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1883-10-01 / 270. szám
Elmaradt felolvasás. Az agráriusok nagy fellépésre számítottak. Eszméiknek támadó felléptére, s talán egy megnyert ütközetre Apponyi Albert gróf felolvasást akart tartani az akadémia nemzetgazdasági bizottságában az agrárius kérdésekről. Bizonyítani akarta a magyar földbirtok-viszonyok nagy elfajulását, s a földbirtokos osztály még nagyobb pusztulását. Az agráriusok eddig adósok maradtak minden pozitív bizonyítékokkal. Csak állítottak és nem okadatoltak. Csak jajveszékeltek és nem bizonyították be, hogy panaszuknak helyes alapja van. Tehát nemcsak azt meg nem mondták, hogy ha valóban baj van, ezen miként kell segíteni, s végre is ezen fordul meg a kérdés: még arra sem akadt köztük ember, aki kétségtelen adatokkal, vagy egyátalán adatokkal ki tudta volna mutatni, mi hát a baj. Németországból hoztak maguknak egy agrárius professort, valami Mayer nevű tizedrangú német elméletgyártót. Ennek kellett volna diagnosist tartania a magyar földbirtok betegségei felett. Ez azután a legjobb helyen járkált, a Dunántúl, különösen Somogy megyében, ahol a középföldbirtokos osztály vagyonszerző és túlnyomó többségben nem vagyonpusztító; ahol a paraszt nagyobb ur, mint más országok kis nemessége és kis iparossága; s ahol más agrárius baj nincs, mint hogy a középbirtok nincs arányban a rengeteg uradalmakkal. Itt azután csinálhatott diagnosist a német földdoktor. Ki is költözött már Magyarországból. De tanítványai itt maradtak. Három fiatal mágnás, aki járt Amerikában, s ott vadászgatva, utazgatva felfedezte a homesteadet, azután könyvet írt róla, ajánlván azt, mint agrárius bajaink egyik panaceáját. Persze arról nem nyertek felvilágosítást Amerikában, hogy a homesteadnak kisebb gondja is nagyobb a földbirtok felaprózása meggátlásánál. Nevetséges törvény volna az, mely ott akarna birtokfelosztást gátolni, ahol még mindig millió hold számra van elfoglalandó föld. E törvénynek egészen más raisonja van. Hogy mi, erről majd máskor. Most Apponyi felolvasásáról van szó. Minden agráriusunk tudja jól, hogy a parasztbirtok kérdése, melyet minimummal, homesteaddel stb. akarnak védelmezni (mi ellen ?) a legkisebb jelentőségű az egész vitatkozásban. A közvélemény is nagyon jól tudja, hogy nem a parasztról, hanem a középföldbirtokról, s az uradalomról van szó. Arra pedig sehol a világon, sem tudományos elméletben, sem praxisban nincs kadencia, mikép lehessen megvédelmezni az uradalmat és a középbirtokot a természetes feloszlástól minimum, vagy homestead segítségével, vagy akármivel. Úgy az állítólagos bajok kimutatását, valamint ezt a kadenciát várták agráriusaink Apponyi felolvasásától. Megvalljuk, mi is felettébb nagy érdeklődéssel vártuk ezt a felolvasást. És mi történik ? Apponyi hír szerint bejelentette az akadémiánál, hogy azt egyelőre nem tartja meg. Miért? Beszélnek sürgős útról, mely hetekig fog tartani. És mi el is hisszük, hogy a felolvasás elmaradásának ez kizárólagos indoka. Úgy tudjuk, hogy Apponyi Albert ezt az okot jelentette az akadémiának. A rossz nyelvek azonban beszélnek egyébről is. Azt mondják, Apponyi Albert gróf, látva mily nagy várakozással csüng rajta barát és ellenfél, s belátva, hogy ezt a várakozást ki nem elégítheti, ezért halasztotta, vagy ejtette el felolvasását. Bizonyára betekintett a létező adatokba. Cikket írni, még parlamenti beszédet is lehet tartani adatok és bizonyítékok nélkül. Akadémiai felolvasást azonban nem. A puszta mende-monda, vagy egyes szomorú példák, a rossz gazdák, vagy csapások által sújtott egész vidékek elpusztulása még nem tükre egy ország gazdasági állapotának És Apponyi tudta, hogy az agrárius vita harmadik évében már mondani is kell valamit. Az új földesurak feletti elégikus busongás még nem agrárius programm. Van azonban egy másik verzió is. És megvalljuk, szeretnők, ha ez lenne igaz. Méltó volna Apponyihoz, az ő fényes tehetségéhez és őszinte igazságkereséséhez. Eszerint Apponyi egyátalán szakítana az agráriusokkal. Amikor agrárius dolgokba ártotta magát, még nem ismerte a kérdést. Nagy tehetség, mit veit szellem ő , de tanulmányainak irányát akkor még nem fordította az agrarizmus felé. Pusztán kedélybenyomásnak engedett. Utazott a felvidéken, s fájdalmasan tapasztalta, hogy a felvidéki gentry, mely különben soha sem volt, gazdag, vagyonilag megrendült, s nem egy régi nemesi lak most szeszgyárrá van átalakítva, vagy az „uj földesur“ lakik abban. Az e látvány miatt támadt regényes hangulatában mondta el ismeretes parlamenti beszédét. Fájdalom, korábban beszélt, mint a kérdést tanulmányozta volna. Ez persze megesik a legkomolyabb embereken is, de az oly jeles férfiak mint Apponyi, helyre szokták hozni hibájukat. E parlamenti beszéde óta elkezdte tanulmányozni az agrárius kérdést, eljárt a gazdakör üléseibe, ahol persze keveset okult. A legutóbbi nagy parlamenti szünetet azonban apesti hírlap tárcája. Képviselői beszámolók. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Ez a legmulatságosabb dolog. Parlamenti műnyelven „izzadtság fürdőnek“ nevezik. A képviselői mesterség egyik „sine qua non“-ja, hogy az ember elmondja otthon, mit csinált , amikor semmit sem csinált. Mert aki csinált valamit, annak tulajdonképen nincs is szüksége a beszámolóra. Egyébiránt a kerületektől függ. A kerületek közt vannak „jámbor kerületek“, ahol nem érdeklődnek semmi iránt, forogjon a világ, ahogy neki tetszik ; vannak „nyugalmas kerületek“, ahol annyira megszokják egyegy embernek a szívét és ábrázatát, hogy annak a mandátuma holtáig szüli a gyermek- és unoka mandátumokat. Ilyen helyeken nem kell tenni beszámolókat Vannak továbbá „csaklizó kerületek“, ahol minden három esztendőben kicserélik a megkopott képviselőt újabbal. Itt is kár vesztegetni a szót , mert a csere el nem maradhat, benne van a kerületnek a vérében. Léteznek azonban még „veszélyes kerületek“, ahol soha se lehet előre tudni, milyen lesz a hangulat, melyik szó hol szúr, — az ilyen helyütt mindig tűnődnie kell a követnek: „Mi lesz ugyan jobb ? Ha beszélek, vagy nem beszélek ?“ De a legborzasztóbbak mindenek közt a „kiváncsi kerületek.“ Akit az istenek gyűlölnek, ilyen helyre teszik képviselőnek. Itt már okvetlenül beszélni kell. A képviselői atillát akár ott tartsa az ember, hogy amikor lekerül, mindjárt beleöltözhessék, elmagyarázandó az európai potentátok praktikáit. S az a legrosszabb még, ha a képviselő „idegen,” azon a tájékon. Mert akkor megharagszanak, ha le nem jön... (Le néz bennünket!) s ha szorgalmasan jön, akkor meg ők nézik le. (Örökké itt ténfereg) Németh Albert járt úgy egyszer, hogy lemenvén a választói közé, a kocsistól, a ki vitte, kérdé az egyik faluban, ahol megszállt, hogy ki volt várjon az a kopott külsejű úriember a községháznál, a ki fogadta ? — Hogy ki volt? felelé gúnyosan a kocsis választó. Az Nagy István uram volt, a kinek akármilyen is a testén való ruházatja, de úgy kell azt az embert megnézni, ötszáz hold földje van annak. Azután hátra fordult a képviselőhöz. — Tudja-e azt a tekintetes úr, hogy mekkora nagy darab föld az ? — Hogyne tudnám — mondja Németh Albert — nekem magamnak is van egy pár száz holdacska földem! A paraszt kétkedőleg vakarta meg fejét. — De már engedelmet kérek . . . hiszen szentül elhittem a tekintetes ur programm beszédjét, szépen tetszett kiokumlálni, hanem az földbirtokról ne adassék szó, mert már azt nem hiszem el.. . — Ejnye, hát hazudom én kegyelmednek ? — Már kérem alásan, — ha a tekintetes urnák földje volna, akkor csak nem csavarogna itt, ilyen szörnyű munkaidőben. * A minap betértem Szeged város érdemes és szeretett képviselőjének Herman Ottónak a „házi szentélyébe“, a mely vagyon a múzeumban s tele van ritkaságokkal, kitömött szárnyasokkal, spiritusba rakott amphibiumokkal. Az ablakban alkalmas kalitkában egy kis viperát tartogat, melyre kíváncsian leskelődnek be kívülről a tanulógyerekek. A vipera gyakran kijön házikójából a homokombitusára s ott olyan hangosan sziszeg, hogy Herman Ottó édesen elmereng rajta s álmodozón hajtja le fejét díványára, hogy e zenénél egyszerre előtte evickéljen Magyarországnak minden hala. Ha a vipera szótalan s morcosan bebújik, Herman Ottó mindjárt nem tudja folytatni készülő nagy munkáját a halakról. (Nem lesz már nagy pókász többé, hanem „nagy halász“ s ez sokkal jobban fog a szegedi kerületben hangzani.) — Vipi! Vipikém ! Gyere ki a napfényre kedves Vipikém! A vipera már érti az ő gazdáját s ha őt utánozva sziszegni kezd, legott ott gyűrűzik a tarka eleven pántlika a homokban. — Szegény Vipi! Itt kell hagynom, mondja az állatok patrónusa szomorúan — Szegedre kell mennem beszámolót tartani. Aztán annyi, de annyi dolgom van, mig készen leszek ezzel a munkámmal. Most egészen belemelegedtem s félben kell szakitanom. — Csak a miatt ? — Hát nem elég ok az ? — Nem bizony. Itt egy áldásos munkálkodást hagy abba, melyet nem képes más ember elvégezni. S miért hagyja itt? Semmiért! — Muszáj. . . — Hiszen az egész kerület szereti. Mai számunk 12 oldalt tartani . gutoiwst. 1883._____________________________V, wf. 770, (1710-1 aram___________________________________Hétfő, oWb.r I. Szerkesztési iroda: Előfizetési árak: „ fr_ oudapacie”, nádor-utca 7. iX. évre. 14 írt — ki® IIII hová a lap azöllemi részét illető aundcc Wélárre «•••••■« T __ m mmm JKS 1?^» m« , közlemény intézendő. ■egyedévre* ******8*00, g$ jjj l^.1 pjS jpj|f f||j fjll| asgsl Bérmentetlen levelek csak ism«plW ra.........................1 . »• j «»i it's fejj ifcj 1$ _jIE sS JeSIi pljffj Kémratok »isara nem vittük JCgyee szám helyben 4 kr. ftSjj pa &j||| 1^ ^ -4 ^Magyarország és a Nagyvilág“ eiaft ny| ^ÉÉ!rlÉJr LlI ||)J Ijjj ||P^ |||j ||g hová az előfizetések és a lap saétkttA* nagy képes lappal együtt: ______ ** T° te^ndők* *° ° •**“ |0*.....................*t bt‘ Hirdetések •: POTTUKAT NAPILAP „ . ... . JL V/JUl I 11VTLL A 1 ni * 1.JX4-X * V RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ba;százalék nin adatik, * 1 V * 40. Rue Notre dame des Victonce