Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-01 / 32. szám
# • • • pPJifp V ' Budapest, 1884. ¥L 8Vf. 3 L (1831.) Szám. ' ««i««, ittunwr i nöfliAtáel Araki i szerkesztési iroda: Elonzeteu arai. b«Mamís, ládontw z.i. «»* JMtrrr* TT ^ J V ^ ^ kéri * ^ Mellami rétiét illet« aiáróm j •**•» «TT»..............U H . POLITIKAI NAPILAP. * ----------**. In Notreduit de Vietein. Vereség és kortespolitika. A vereség a kormányt érte, a kortespolitikát a függetlenségi párt csinálja, de az a vereség s ez a politika egyaránt megdöbbentő jelenségei oly áramlatok felülkerekedésének, melyek fenyegetőn veszélyeztetik a szabadelvűség és demokrácia ügyét. A kormány a papság és klerikális arisztokrácia előtt rakta le a fegyvert, a függetlenségi párt az antiszemitizmus előtt alázta meg magát. A kormánypárt az ultramontánoknak tett engedményt, a függetlenségi párt a bujtogatóknak és izgatóknak. De úgy a kormánypárt, valamint a szélsőbal azt áldozták föl, amit féltékenyen kellett volna megőrzeniök ezen s a következő nemzedékek számára: a valódi szabadelvűséget. Az elveket fel lehet emelni, le lehet venni, fel lehet magasztalni és keresztre lehet feszíteni. Mint az eszméket, így történt ez már sokszor. Így történt minden eszmével, minden elvvel, míg végre diadalmaskodott. A „levétel“ megindult az egész vonalon. A kormány leveszi javaslatát a napirendről, a szélsőbaloldal pedig mai programmjában nem csak „levesz“, hanem szögre akaszt. Sőt felmagasztalás helyett keresztre feszíti a liberalizmust. De erről majd alább. Lássuk előbb a levételt: úgy látszik, hogy a szabad eszme üldözött vad már Magyarországon. Sárba vannak tiporva a nemzet nagy tradíciói. Meg van gyalázva a liberális magyar politika. Nem törődünk mi a házassági javaslat azon alakjával, melyet holnap előreláthatólag letesznek a ház munkaprogrammjáról. Sokszor elmondtuk erről véleményünket. Ez a javaslat nem volt a mienk, kik a kötelező polgári házasságot sürgetjük. De igenis törődünk azzal, ha úgy tűnik fel a közvélemény előtt, mintha a liberalizmus is lekerülne az ország napirendjéről. Azért mondtuk: az antiszemitizmus a legnagyobb átkot a liberalizmusra hozta, mert a közvéleményt a reakció táborába kergette. Az ultramontanizmust és a feudalizmust állította a közvélemény élére. A felvilágosodott középosztály nagy részét is arra bírta, hogy a káplánok és lakájok előtt hajlongjon. A liberalizmus kétségkívül nem árulhat egy gyékényen az antiszemitizmussal. A jogegyenlőség elvét nem adhatja fel, különben nem liberalizmus többé. A szélsőbal sem tarthat igényt jövőre, hogy szabadelvűnek tartassék. És bebizonyult, hogy a házassági reformot nem lehetett sikeresen jelenlegi alakjában kezdeményezni. A zászló nyele miatt vereséget szenvedett maga a zászló. A ház Deák Ferencz nagy felszólalása óta ismételten proklamálta a kötelező polgári házasság elvét. Ezt az elvet ismételten elfogadta legújabban is. Nem hiszszük ugyan, hogy Iványi mai állítása igaz. Habár a kormány és a parlament a kötelező polgári házasság alapján reformálja vala a házasságot, a felsőház még nagyobb ellentállást fejtett volna ki. Akkor is csak ott volnánk ma, ahol jelenleg. De egy nagy különbség mégis volna a dologban. Az, hogy a közvélemény nem támogatná a felsőházat. Az ultramontánok és feudálisok leleplezetten állnának az ország előtt. Valódi céljaikat nem fedné el az antiszemitizmus gőze. Pedig a kötelező polgári házasság magában foglalná a jelenleg tervezett reformot. Mindenütt, ahol polgári házasság van, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Angliában (itt fakultatív polgári házasság mellett) a zsidók és keresztények összeházasodhatnak. Az állam nem tarthatja fenn saját polgárai közt a cultus disparitas akadályát. A súlypont akkor a házassági reformra, s nem a zsidók házasságjogi emancipációjára esett volna. S ha az ultramontán-feudális liga mégis ellenszegül és ellenszegült volna a reformoknak , akkor az antiszemitizmus által meg nem tévesztett közvélemény ugyancsak dörömbölt volna a múzeumi díszterem komor ajtaján. A viharzó korszellem, mint az ár zúdult volna az ultramontanizmus és feudalizmus ellen. Mi következik ebből ? Ha a liberalizmus azt nem akarja, hogy pillanatnyi vereségéből tartós csatavesztés legyen ; ha a liberalizmus nem akar, amint nem szabad, lemondani , akkor az új harcot a kötelező polgári házasság zászlaja alatt kell kezdenie. Ezért követeljük mi a kötelező polgári házasságot, amint követeltük nyomban a főrendiház január 12-iki ülése után. Ezért kell a leghatározottabban rosszulnunk, hogy a kormány és pártja nem a kötelező polgári házasság előterjesztésével felelnek a főrendiháznak. Azt mondják ugyan, hogy a korona a kötelező polgári házasságnak még nincs megnyerve. Ámde kétségtelen, hogy a feltétlenül parancsoló viszonyok közepett végre is engedni fogna. Megadná a felhatalmazást a kötelező polgári házasságról szóló javaslat benyújtására. A kizárólólag a zsidók és keresztények közti polgári házasság új benyújtására nem fog elérkezni az idő mindaddig, míg az antiszemitizmus ragálya dúl ebben az országban. A kötelező polgári házasságnak ellenben, bár az magában foglalja a zsidók és keresztények házasságát is, nagy támasza lesz a közvéleményben. S akkor majd meglátjuk, merészel-e az ultramontán feudális liga tartósan a haladás útjába állni. Akkor majd eldől: a felvilágosodott középosztályé-e a hatalom ebben az országban, vagy az ultramontanizmusé és feudalizmusé. De csakis így dől el, csak így vívható meg az elvi harc. A háznak tehát, különösen az ellenzéknek az volna a kötelessége, hogy a kötelező polgári házasságot a legerélyesebben hangsúlyozza. E helyett azonban Szilágyi Dezső, miután a kötelező polgári házasságot is ígérte a jozefinizmus zsizsikes tál-lei't , azért támadta Tiszát, miért hivatta ad audiendum verbum a királyhoz Czirákyt és a prímást. Pedig akármit beszél Szilágyi a parlamentarizmusról, ezekre az urakra ráfért egy kis , ■ rongatás. A klérusnak és a társadalom magas csúcsainak nem szabad izgatni a népet, vs megengedni, hogy nevükben izgassák az A szélsőbaloldal pedig épen kidobta a programmja által úgy a szabadelvűséget, mint a kötelező polgári házasságot, kormány vezér és iránytű nélkül tévelygő hajójából. A mikor meg akarja examinálni a zsidókat hittanukból s a mikor a zsidó dumáktól tételezi fel a jogegyenlőségnek a zsidó kiterjesztését s mikor burkolt antiszemitizmusát felereszti még agrárius lére is, mint tette Herman Ottó, aki a tőke ellen hirdette a háborút : akkor a szélsőbal minden elvi sérelem nélkül fuzionálhat az antiszemita párttal. Istóczy megtehette volna, hogy elfogadja a szélsőbal programmját, s akkor egy nagy országos párt támad vala a magyar parlamentben az antiszemitizmus alapján. De a valódi antiszemiták nem hisznek a szélső balnak. Kortesfogás gyanánt tekintik programmját és joggal. A szélső bal meg akarja tartani kerületeit. Ez az egész. Ezt vetette szemére ma Istóczy. Anathemával sújtotta az antiszemitizmus vallásának magyar pápája a szélsők taktikáját. Kerületeiket tehát, melyek veszendők, nem tarthatják meg. Ezeket el fogja tőlük ragadni az antiszemitizmus. A baj tehát így is meglesz, dacára az elvi áldozatnak. Csakhogy ez áldozat nélkül a szélsőbal könnyebben viselhette volna el veszteségeit. Az elv győzhet az anyagi vereség idején is. Az eszme megaranyozza fényével a legsúlyosabb csapásokat is. A legyőzött ügy tetszett Catonak. És különösen a szélső bal leendett hivatva rá, hogy eszmét, elvet képviseljen. Nem kormányképes párt, ereje, dicsősége tehát legkevésbbé lehet tagjainak számában, hanem az általa képviselt eszmékben. A szélsőbal képviseli — elég sanyarúan — a független Magyarország eszméjét. Ezt az eszmét körül kellett volna vennie a szabadelvűség minden fényével és románcával. És a szélsőbal most befeketíti ezt az eszmét az antiszemitizmus gőzével. Képviselhet ezután a szélsőbal minden pillanatnyi érdeket, de eszmét nem képviselhet. Nem képviselheti különösen a liberalizmust. A szélsőbal visszafelé ment nemcsak Kossuth, hanem Irányi mellett is. Ki számíthatja ki, hová jut ezen az utón ? Ki számíthatja ki, hová juttatják az országot a kormány engedékenysége és szüntelen megalkuvási kísérletei, valamint a kétségbeejtőpártviszonyok ? " -írtaisaak.