Pesti Hírlap, 1886. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-01 / 1. szám
Egész évre . . . . írt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP^Sg) ' Budapesten, nádor-utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Párisban,10, Rue Notredame des Victoires. Előfizetési fölhivás PESTI HÍRLAP 1886-iki nyolcadik évfolyamára. A „Pesti Hírlap“ a nyolcadik évfolyamba lép az uj évvel. Hét év alatt vivta ki, hogy a legelterjedtebb magyar lap lett, külsejében a legszebb és legélénkebb. Fényes írói kór csoportosul körültes rotációs gép nyomja sok ezer példányban. S van oka büszkének lenni, nem mert a legelterjedtebb, hanem arra, mint lett azzá? Úgy, hogy nem hizelgett a közönség hullámzó szeszélyének, hanem becsületesen és lankadatlanul, gyakran az áramlat ellen is lobogtatta a Zászlót, melyet kitűzött. (Pedig erre a zászlóra rossz idő járt — mert a liberalizmus a mi zászlónk.) Nem a közönség után mentünk, hanem némelykor egészen ellenkező irányban és mindig előtte, Hogy ma itt állunk diadalmasan a betartott programmal s egy nagy olvasótáborral a hátunk mögött, megelégedéssel tölt el a múltra nézve s birodalommal a jövőre. Tudjuk, hogy a helyes utat járunk. Magarország újabb állami életének a liberalizmus a gyökere. Magyarországon csak egy hazafias programm lehet hát:e gyökereket kímélni. Ez volt, ez lesz a mi irányunk, melyet csak azzal toldottunk meg, hogy függetlenek vagyunk s leszünk a pártoktól. Elég bizonyos csoportosítással szembe állítani tiszült munkatársaink neveit ennek bizonyságául s egyszersmind arra, hogy mind azok az apró ráfogások, melyek a „Pesti Hírlap“ ellen a küzdelmek hevében felhozattak, összeomoljanak. Akik azt állítják, hogy kormánypártiak vagyunk, azoknak cáfolata Tors Kámél és Eötvös Károly élénk tolla; akik azt mondják, hogy a szélsőbalhoz szítunk, azoknak Fulszky Ferenc és Beksics Gusztáv cikkei a felelet. A „Pesti Hírlap“ nem hajlik sem ide, sem oda, nem ismer pártokat és gyűlölködést; az igazságot keresi mindenben s mert csak az igazságot nézi, melyik oldalon van, meg nem nézi. Az említett Pulszky Ferenc, Eötvös Károly, Beksics Gusztáv és Tors Kálmánon kívül még sok jelentékeny erő támogatja a politikai cikkek rovatát: Pesty Frigyes, Borostyáni Nándor, Kenedi Géza stb. Mikszáth Kálmán az országos hitűvé lett karcolatokban (a t. Házból) humorizálja az országgyűlési pártok és notabilitások ferdeségeit párttekintet nélkül. Tárcarovatunk a legváltozatosabb, legélénkebb s oly gazdag, hogy nem ritkán háromnégy tárcát is közlünk; legjobb nevű s a közönség előtt legkedveltebb íróink gazdagítják a „Pesti Hírlap“ e rovatát. De ép oly gondot fordítunk a többi rovatokra is, úgy hogy jól értesültség, élénkség, a tartalom gazdagsága és választékossága tekintetében a Pesti Hírlappal alig vetélkedhetik még egy lap. A harctérről saját tudósítóink látnak el eredeti s a mi fő, mindig hiteles táviratokkal. Nagy gondot fordítunk továbbá mulattató apróságok, a közönség köréből való panaszok közlésére, valamint a mindenki által szívesen olvasott szerkesztői üzenetekre. S bár a legdíszesebb kiállításban naponta (a hétfőt kivéve) két teljes ívet — 16 oldal — adunk olvasóink kezébe, külön kedvezményül hetenként még egy zenemellékletet is csatolunk, előfizetőink számára teljesen ingyen. Oly kedvezmény ez, minőt egyetlen európai lap sem nyújt ma közönségének. S még ezzel sem elégszünk meg. A Pesti Hírlap minden egész éves előfizetője 10 frt bolti ár helyett 5 frtért rendelheti meg a „Szent István keresztelője” címü jeles történeti festmény nagy szinnyomatu képét, mely minden szakértő teljes elismerését vivta ki s melynél pompásabb szobadíszt képzelni sem lehet. Mindezen kedvezmények dacára a Pesti Hirlap a legolcsóbb napilapnak méltán mondható, a mennyiben csekély összeggel (havonkint 20 kr) drágább az úgynevezett kis néplapoknál, melyek mél ötszörte többet tartalmaz. Legyen szabad ezek után remélnünk, hogy a Pesti Hírlapot tisztelt olvasóink, kiknek megelégedését kivívni főtörekvésünk, jövőre is pártolni és lehetőleg terjeszteni is fogják. Az előfizetés legcélszerűbben postautalványnyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármely napjától kezdhetők. Az előfiz. pénzek a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Budapest, nádor utca 7. sz.) küldendők. Lapunk címének megírásakor szíveskedjenek. előfizetőink ügyelni, hogy csakis Pesti Hírlapot írjanak. ,g*F Mutatványszámokat kívánatra egy hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal. Légrády testvérek, a Pesti Hirlap kiadótulajdonosai. A Pesti Hírlap előfizetési ára: Egész évre .... 14 frt — kr. Fél évre.......................7 frt — kr. Negyedévre . . . . 3 frt 50 kr. Egy hóra.......................I frt 20 kr. A Pesti Hírlap és Országvilág című nagy képes hetilap előfizetési ára: Egész évre . . . . 22 frt — kr. Fél évre.......................II frt — kr. Negyedévre .... 5 frt 50 kr. Egy hóra....................... I frt 90 kr. k „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az elmúlt esztendő. — Karcolat. — Mindenekelőtt boldog új évet kívánok az olvasónak — s áttérek az öreg esztendőre. Épen olyan szemmel pislantok rajta végig, mint egy halottkém. Biz ebből már kiment a pára, el lehet temetni, úgy halt meg, mint a többi esztendők, leterítette a fehér lepedőt a földre, még néhány lélegzetvételt tett és kimúlt anélkül, hogy testamentumot csinált volna. (Pedig jó lett volna, ha valami rendet tesz vala legalább a verekedő testérek a bolgárok és szerbek között.) Az öreg, nem volt rosz ember, isten nyugosztalja meg. Sok emlékezeteset ugyan nem hagyott ránk, de valami nagyon rosszat sem csinált. A legnevezetesebb dolga ránk nézve a kiálitás. Budapest arany napjait élte egy félév alatt, vetekedett a világvárosokkal: fény, pompa szárzott a fiatal főváros ábrázatáról. Fejedelmi venégek egymásnak adták a kilincset. Lesz dolga ölök a jövő kor Salamon Ferencének. A mostani Salamon vajmi szegényesen volt ellátva itt időző irályokkal. Még a török császár leányának azát is ki kellett kutatnia, hogy valami történetetalahogy összecsinálhasson Pestnek. Az ide vásárló vendégek között itt volt a bolgár fejedelem, majd szép feleségével a szerb király. Mind a ketten gyönyörködve nézegették a béke művét, azután hazamentek a háborút csinálni. A nyári ragyogó napok most már egy elmúlt fényes álom, melyből csak a kézcsók maradt meg valóságnak. A külpolitika terén nem sok változás történt (mert ami a bolgár-szerb viszályt illeti, az csak a karzaton folyik). Az öreg Bismarck egészséges és még mindig jól szelet a pipája. Franciaországban megbukott Jules Ferry, Angliában Gladstone. Amott a szabadelvűek erősödtek meg, itt ellenben meggyöngültek. De azért még mindig elég erős a köztársaság, amit kivált az mutat, hogy újra Grévyt választották meg elnöknek, noha már régen csak „kitömött embernek“ csúfolják, akit a felesége temetett ki s oda hurcoltatja egy székben a minisztertanácsba , hogy elsején fölvehesse az elnöki fizetéseket. Ami saját külön politikai eseményeink közül a legnevezetesebbek egyike a kremsieri császártalálkozás. Ennek is, ép úgy, mint a kiállításnak egy rejtélye van. Mert hiába a titokzatos ingerli az idegeket legjobban. A kiállításnak az a rejtélye, hogy vájjon ki nyerhette a 100 ezer forintos Hauptreffert . A kremsieri találkozásnak pedig az a rejtélye, hogy vájjon miért nem ment Tisza Kremsierbe ? Ezeket a titkokat magával viszi a sírba az 1885-iki esztendő. . Az országgyűlésünk két nevezetes dolgot ütött nyélbe. Az egyik az új főrendiház, amiért nem fogja magát megszégyelni az elmúlt esztendő egykori kollegái előtt a másvilágon. Mert a félszázad előtt letűnt évek azt fogják mondani: „No, ezt így csinálták volna a mi uralkodásunk alatt is.“ (De hogy az 1848-ik esztendő mit szól hozzá — azt nem szeretném végighallgatni.) A régi kollegák iránt kíméletes volt a mostani év, de irigység férkőzött szivébe a gyermekei iránt, mert az ötévi ciklussal csak minden ötödik szülöttre ruházta rá a választások bokrétás világát. (Hát mi az ördögnek terem akkor négy évig bor, ha nem lesz ára ?) A harmadik nevezetes törvény a közigazgatásról szóló, már sok volt erre az évre. Az 54. ij-hoz nem volt elég kemény foga. Ha a kalendárium engedte volna, bizonyosan előbb hunyja be szemét, halálos vívódásai között e szavakat hörögve: — Az 54-ik paragrafust hagyom a fiamnak. Tiszával sok mindenféle történt az idén, csak az nem történt vele, hogy megbukott volna. A leánya férjhez ment, a fia megházasodott, őt magát megjubilálták. A mamelukok közül elhalt egynéhány, de háromszor annyi növekedett. Ennélfogva egyéb változás Magyarországon nem észlelhető, mint az, hogy tavaly gróf Csáky László gratulált neki uj év napján, az idén meg Szontagh Pál fog neki gratulálni. Egyszóval, ebben az esztendőben egy év 1866—1886. Évek múlnak, évek jönnek. Uj nemzedékek lépnek a régiek nyomába, mint az üde, fiatal hajtások az erdő korhadtan ledőlt vén törzseinek helyén. Elavuló intézmények újak támadnak s a haladásnak áramlata hol lassabban, hol rohamosabban magával sodorja a polgárisult emberiséget. Kell is, hogy igy legyen, mert nemzeteknek és államoknak nem szabad aggságra jutnia. Nem igaz az, hogy néhány év vagy évti