Pesti Hírlap, 1886. február (8. évfolyam, 32-59. szám)
1886-02-01 / 32. szám
Budapest, 1886 VIH. évf. 32. (2549) szám. Hétfő, február I. Előfizetési árak: ’____ __ Szerkesztési iroda: Egész évre . ..UMkr. Sfök 1 HS f “J. a, L emelet Félévre .... 70 » BT*I mm„ I»«MM W if §1 m mm —— llovj! * Hp szellemi részét Negyedévre ? . 3 » 50 * IS) JSfl gP® ágBk ■»!« M g§|__SE §1 gp«k {$1 |g§L HmRA minden közlemény Egy hóra. . . 1 20 » fjffiBBy 5H BR ef BMm Hl Hi K3 Ha fSia '81 intézendő, r. . . A B£gÉ|| ijfV Ki BBE BBttH H HrP ssa BfifeslW Bermentetlen levelek csak Egyes szám helyben 4 kr. f§f BP B B B fl B BK 1 Mm iP^ ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken 5 kr. H B___1 | g| ||| || Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem ada i ■ ^^B B B B B B B1BBB Hirdetések Kiadóhivatal: ___ a kiadóhivatalban vételnek fel. Budapest, Danor Utca 7. S!„ földszirtt, Tv/^VT TrrTT/ a T TkT A TTT A Pl /SuStVPIaIX Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap KI ) | I I I K A I II A III A I , A ) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó jelszó- VyXjX X XA vXa.X AvXXX AAJXXA ■ • •/ Párisban, 40, Rue Notredame támlások intézendők. des Victoires. A hatalom. Parlamentarizmus, szabadelvűség, demokrácia és minden ami ezekhez tartozik, rohamosan kezd lefelé hanyatlani a kontinensen. Alig van már egy szabad intézménye az alkotmányos monarchiának, melyet a hatalom centripetalis ereje ne forgatna a maga központja körül. A központok ereje általában véve mindenütt erősödik s a részek nem bírnak ellenállani neki. Amint a társadalom nagy felületén valami lazulni kezd, elementáris erővel ragadja magával azt a hatalom mechanikája. Ott leszünk nemsokára megint, ahol az emberek, intézmények, a morális és anyagi javak mind-mind egyetlen akarat uralkodása alá kerülnek. Hol vannak már azok az ékes politikai doktrínák, amelyeket velünk a tudós tanárok szent igazságok gyanánt közöltek az iskolában! Mivé lett a parlamentarizmus tana, amelyet az írók Montesquieu óta egész könyvtárakban fejtettek ki a legfinomabb részletekig. Amelyet a tömegek fegyverrel is kivívtak, ha másképen nem ment. S amelyek, az egy Muszkaországot kivéve, mindenütt belekerültek az államok sarkalatos törvényei közé. Mivé lett a liberalizmus, mely évtizedekig fáradozott a közszabadság és a monarchikus hatalom egyensúlyának helyreállításán s mely a nép joga mellé állott mindig, ha az egyensúly ingadozni kezdett. Mivé lett a demokrácia, mely a középkor bilincseiből egész nemzeteket kiszabadított s az egyesek hatalma helyett a nép jogait, jólétét és boldogságát állította oda legfőbb célja gyanánt az államoknak. Ma minden bomlik és hanyatlik lefelé. S nem kell épen Bismarckig menni, hogy ezt észrevegyük. Tekintsen bárki maga körül és a visszafejlődés nyomait meg fogja találni mindenütt. Az óriási hadseregekben. A hatalmi érdekekért hozott hallatlan pénzbeli áldozatokban. Az állami hatáskör folytonos növekvésében. Az intézmények és intézetek államivá tételében. Az adónemek gyors szaporodásában. A szabadabb nézetű emberek megritkulásában. Az autonom erők növekvő tehetetlenségében. A társadalom nyomott hangulatában s még a házi tűzhelynél is, ahol a praktikus megélhetés föltételei a meggyőződéseket és erkölcsöket már a gyermek szívében a hatalom követeléseivel jó eleve összhangba hozzák. A reakció meg van alapítva mindenütt. A politikában, a társadalomban, a divatos nézetekben, az iskolában, a nevelésben és a morálban. S ha a német vaskancellár elérkezettnek látja az időt a hatalom szavát ridegen proklamálni, az csak azt mutatja, hogy a német birodalomban már meg lehet tenni ezt is. Ott már megérett minden arra, hogy a kancellár így kiáltson oda egy 26 milliót tevő nemzet képviselőinek : „Nyomorult, gyáva volna az a miniszter, aki ilyen szorult helyzetben nem kockáztatná fejét és becsületét, hogy a hazát egy hazafiatlan parlamenti többséggel szemben megmentse!“ A többséggel szemben! Ez XIV. Lajos szava, bővített kiadásban, némi élelmességgel elvegyítve: L’état c’est moi. Proklamációja annak, hogy a többség ellen is lehet, sőt ha a kormány úgy hiszi, kell is kormányozni a becsületes miniszternek. Nyílt hadüzenet mindenféle alkotmányosdi játék és konstitucionális biztosíték ellen. A brutális nyilatkozat kétségtelenül meglepetést okozott a vérrel és vassal egymáshoz ragasztott német birodalom különféle részeiben. Mindazáltal Bismarck hercegnek sem a „feje“, sem a „becsülete“ kockán nem forog. Ő meg fogja menteni a maga Poroszországát a saját módja szerint. Kikerget néhány százezer embert, diszlokálja a német elemet kelet felé és ha kell, le fog győzni mindent a hadsereggel. Méginkább pedig azon félelemmel, mely az alattvalókat ekkora hatalom és ekkora durvaság láttára ellepi. Hát ez majd meglesz Németországban mind , ha meglesz. Bismarck szavának azonban az a tulajdonsága van, hogy az messze elhallatszik. Őt magát pedig szívesen veszik mintaképül a hatalom tetőpontján álló államférfiak az alkotmányos monarchiákban. Példák vannak rá, hogy a Bismarckizmus mindenütt hatalmas hódításokat tesz. S most épen csak arra van még szükségük a parlamentáris államoknak, hogy Bismarck ezen alkotmánymagyarázatát is importálják. Tekintsünk csak a magunk parlamentáris életére s jegyezzék meg, hogy nálunk a parlamentarizmus, épen mert a kormányzás legfontosabb két ága: a külügy és hadügy onnan ki van emelve, aránylag még mindig a legszabadelvűbbek egyike. És mégis mennyire aláhanyatlott. A választási jog nem terjedt, hanem korlátozást nyert. A képviselői mandátum meghosszabbíttatott. A gyülekezési jog önmagától összezsugorodott. A sajtó szabad, de hatását nagy részben elveszítette. Az önkormányzatra nem jár jó idő. A bírói függetlenség chartáját sok helyen átlyukasztotta a közigazgatási hatalom s épen most akarják beleütni a legnagyobb lyukat. Egyébként a parlamenti szellem is nyomott és rossz. A képviselők nagyobb része nem képvisel ott már semmi közérdeket, csak azt a pénzösszeget, amelyet a választásra elfogyasztott. A túlnyomó rész a mandátumot nem tekinti a nép vagy a nemzet megbízásának, hanem a magánérdekek egyik lépcsőjének, amely drága ugyan, de fölfelé vezet. A viták színvonala is ehez van mérve. Csak egy évtizeddel is ezelőtt, a parlament nálunk épen úgy mint másutt, erélyesen beleszólt a külpolitikába. Érvényesítette a nemzet akaratát és korrigálta a kabinetpolitikát. Ma csak interpellálgatnak s nem hatnak le a külpolitikai helyzet mélyébe. Meghallgatják a minisztert és belenyugszik mindenki, hogy a külpolitika egy olyan szentség, amelyről nem lehet beszélni, csak hinni kell benne vakon. Helyzetek támadnak, konfliktusok fenyegetnek, háború folyik, béke köttetik és milliók érdekei döntetnek el anélkül, hogy ezen milliók a maguk részéről, képviselőik által számbavehetőleg ellenőrizhetnék az állam legnagyobb és legvégzetesebb akcióit. Így van ez nálunk, akik liberalizmusunk foszlányaival, hogy ne mondjuk rongyaival, olyan szívesen kérkedünk a külföld előtt. Hát még hogy van egyebütt, különösen a germán világban, beleértve a mindinkább visszamenő és mindig kevésbbé német Ausztriát. Egyszóval Európa közepén a parlamentarizmus mindig üresebb formává alakul át. S a parlament mindinkább kezd hasonlítani egy testülethez, mely tanácskozik, de nem dönt. Ha olyan tanácsokat ad ,é s többnyire olyanokat ad, •a amelyek a hatalomra kedvezők, akkor meghallgatják ; ha pedig mást akar, mint a souverain kormány, akkor egyszerűen nem hallgatják meg. Még csak a feloszlatás remediuma sem kerül szóba. Megszoktuk ezt a visszaesést a poroszfrancia háborútól datálni. És igazunk is lehet benne. De mindenesetre nagy hiba, ha ebben a mi államférfiaink továbbra is megnyugosznak. Nemzetünk, társadalmunk és államunk nagy függésére és még nagyobb gyöngeségére vall, hogy a középeurópai centrum röpereje a mi parlamentáris életünket is magával bírta ragadni s a germán reakcióba mi is beleestünk. Bismarck a lengyelek ellen. — A tárgyalás utolsó napja. — Tegnap fejezték be a porosz képviselőházban a lengyel vitát. A szabadelvűek nevében Ricker. Szólalt föl, aki már a birodalmi gyűlésben is erélyesen lépett föl a kiutasítási rendszabályok ellen. Beszéde, mely élesen bírálgatja a kancellár föllépését heves kifakadásokra és zajos jelenetekre adott alkalmat. A vitát Tiedemann konzervatív párti képviselő nyitotta meg. Nézete szerint a lengyelek a jezsuitáknak köszönhetik kemény sorsukat, mivel azok szellemében járnak el. (Gúnyos közbeszólás a centrum részéről.) A lengyelek kiutasítása olyan rendszabály, melyet minden nemzeti szellemű csak helyeselhet . Utána Ricáért szólalt föl, hogy azonnal a kancellár álláspontját támadja meg. Folyton nemzeti szempontból bírálgatják a kiutasítási rendszabályokat, noha a szempont nem ide való. Próbálják csak meg a kancellárnak a pálinka-monopóliumot megadni, azonnal hajlandó lesz koncessziókra és szelídebben járda kiutasításokkal. Hiszen a pálinka-monopóliumot is úgy mutatták be, mintha ettől függne a német nemzet jóléte (Helyeslés balról). Bismarck herceg Unrud és Virchow beszédeit idézte a konfliktusok idejéből: ha Gneist és Sybel beszédeire is hivatkozott volna, egészen más képet nyer a vita. De így vagyunk a szántszándékos egyoldalúsággal ! („Nagyon helyes !”• balról) Talán elfelejtette a kancellár úr, hogy alkotmány szegéseiért utólag megadtuk neki az indemnitást s hogy e szerint a régi viszály be van fejezve. Ő maga elismerte 1876-ban, hogy mi a konflktusok idején nem tudhattuk, hova vezet az ő politikája. Talán ő maga sem tudta egészen bizonyosan. A birodalmi kancellár titkos összeköttetéseket említett, melyeket a szabadelvűek akkor állítólag Franciaországgal tartottak fen. Tartok tőle, hogy a szolgalésba hivatalos sajtó folytatni fogja ezt a themát. Hiszen megértük már azt is, hogy mint a szabad kereskedelem híveit azzal vádoltak minket, hogy meg lettünk vesztegetve a Goldenklub által. A kancellár kötelessége lett volna nevekkel előállni, s ha erre nem képes, akkor hallgasson. (Közbekiáltások jobbról.) Mi épen olyan jó hazafiak vagyunk, mint a kancellár. Önteltségnek tartom, ha valaki jobb hazafinak tartja magát, mint mint mi vagyunk. (Élénk helyeslés balról.) Nevetséges attól tartani, hogy "a keleti határon fekvő tartományok lengyel propaganda által volnának el- Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.