Pesti Hírlap, 1888. január (10. évfolyam, 1-31. szám)
1888-01-01 / 1. szám
______________ X. évf. I. (3238.) szám. Pesti Hírlap KSH Könyvtár ^ 1111111 POLITIKAI NAPILAP, nnnnnum Riuan vasárnap, január 1. Budapest 1888. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre .. . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. sz., földszint hová az előfizetések és a lapszétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Szerkesztési iroda : Budapesten, Nádor-utca 7. sz., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. . Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. , Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést idejekorán annál inkább szíveskedjenek megújítani, mert különben a postahivataloknál rendesen bekövetkező újévi torlódás miatt a lap küldése fennakadást szenvedhet. A gonosz magyarok kipusztítása. „Az orosz-osztrák-magyar bábomnak legalább az az egy jó eredménye lesz, hogy azok a gonosz magyarok végkép ki fognak pusztíttatni.“ Ki jövendöli ezt? Kinek szívethajtását fejezik ki e szeretetreméltó sorok? Ki tartaná az elmaradhatlan háború egyetlen „jó eredményének“ egy egész nemzet kipusztítását ? A magyar olvasó nem fog hinni saját szemeinek, ha ideírjuk, hogy e monstruózus állítás egy Londonban megjelenő angol lapban, a „Pali. Mail Gazette“-ben látott napvilágot. Ha ez állítás nem lenne egyéb, mint egy nézeteivel teljesen elszigetelve álló bolondnak beszámíthatlan ötlete — s Anglia tudvalevőleg mindenféle mamatikusnak hazája — akkor vagy egészen mellőzhetnek, vagy csak kuriózumképen vehetnek számba. De a dolog, sajnos, nem így áll. A Pali Mall Gazette kijelentése s az angol nemzet jelentékeny részének a külpolitikát illető fölfogása között okszerű összefüggés áll fönn. Maga azon jellemző tény, hogy a kérdéses lap egy egész politikai pártnak, a radikálisoknak oroszbarát politikát követő közlönye, teljesen indokolja azt, hogy ne tekintsük az említett sorokat csupán egy hóbortos agynak szüleménye gyanánt. Kik Anglia külpolitikáját s az angol sajtó fejtegetéseit évek óta figyelemmel kisérik, azoknak nem mondunk újat, ha azt állítjuk, hogy az angol nemzet zöme már huzamosabb idő óta teljesen hitelenné vált a régi tradíciókhoz. Hogy a dolgok ennyire fejlődtek, az elsősorban Gladstonenak bűne. Magatartása az orosz-török háború előtt és alatt még mindannyiunk élénk emlékezetében áll. Soha angol államférfia nem vétett még annyira hazája hatalmi érdekei s a brit nemzet prestige-e ellen, mint Gladstone. Élvezve pártjának s a nemzet jelentékeny részének bizalmát, a sokszor győzelmes pártvezér és jeles szónok babérétól övezve, neki könnyebb volt, mint bárki másnak, megtántorítani józan ítéletében az angolokat. Midőn Oroszország — hogy ürügye legyen a porta elleni háborúra — gáládul lázadást lázadás után szított a Balkán-félszigeten. Gladstone volt az, ki fölkorbácsolta Angliában a törökök elleni fölháborodást és Oroszországot a jogos fölszabadító színében tüntető föl. Midőn Disraeli komoly jegyzékeket küldött Szent-Pétervárra, figyelmeztetvén Oroszországot az 1856-diki párisi békekötés határozataira. Gladstone volt az, ki meghiusítá kormányon levő vetélytársa terveit. Ő rendezte a hírhedt atrocity-meetingeket, melyeken krokodil-könyeket sirt a török kegyetlenség áldozatai " miatt, holott a bolgárok, ha szerét ejthették, a Balkán-félszigeten divó mód szerint ép oly fölháboritón bántak el a török lakossággal. Ha érdem, akkor bizonyára nagy részben az ő érdeme, hogy Anglia a döntő pillanatban cserben hagyta Törökországot s hogy az angol nép nagy része lassankint elfeledte, hogy az Mahomet urat, aki, Allah növesztette dús fekete szakálla árnyékában, helyet engedett nekünk a nagy kávéházi törzsasztalnál, a hatalmas istenek lángoló munkakedvvel s rengeteg tudományokkal áldák meg; s barna, keleti jellegű koponyája alatt békén férkőzik meg egymás mellett a csillagászat és a növénytudomány, a metrika és a filozófia s mindama sok, egyéb ismeretág, melyet a Goethe Faustja hiába tanulmányozott keresztül. Mahometet különben a polgári életben egyszerűen Echwad Benjaminnek nevezték, de mindennek dacára nem volt német doktor filozofiae, nem, a Conversation-Lexicon ez eleven kiadása egyszerűen antikvár könyvkereskedő volt a Terézváros egy eldugott utcájában, egy szegény, rövidlátó cserekereskedéssel foglalkozó antikvárius. Amikor a szétszedők felnyitották a boltjaikat, Kohn Mare, kinek raktára számára az uraságok állapotban levő férfiruhákat vetettek akról; az átellenben levő öreg asszor a libamájak és a pogácsák sütése tel . szerzett magának kiváló érdemeket: a kis púpos vágottfa-kereskedő, a cselédszerző kisasszony — mind, mind ott találták már Mahomet urat a boltjában, a hogy valami tépett levelű, poros könyvvel a nei előtt, messze régiókban kalandozott inne, fiartalmas fekete szakállát simogatta s úgy teszik, s a Koránból mormogta egyhangúan: la illah. il allah..............avagy hogy ezt csak képzelte róla az ember. A lelke kétségtelenül távol járt a világi hiúságoktól s ha valami élelmes hallgatója a gimnáziumnak megvételre kínálta neki a Pompéry János beszélyeit, avagy a angol hatalomnak csak egy halálos ellensége van: Oroszország. Már régóta látjuk itt a kontinensen, hogy ezen elsősorban Gladstone által képviselt végzetes politika mily sokat ártott Angliának. A hajdan Európában vezérszerepet vitt szigetország keveset számít már az európai koncertben. Más hatalmak játsszák az első hegedűt. A rideg egoizmus politikája, melyet Anglia követ, elfordítá tőle a szabadságszerető népek rokonszenvét. Hajdan lobogói a népszabadság ügyét képviselték, ma a kalmárérdekek uralmát jelentik. Régente hatalmas vétojával számolnia Oroszországnak, ma ellenben a brit párduc sóvárog az orosz medve barátsága után, nehogy az kinyújtsa karmait Keletindia meghódítására. Míg Palmerston alatt teljesen elképzelhetlen lett volna az, hogy Anglia megengedje Oroszországnak a Hindukus lejtőjéig való terjeszkedést Ázsiában, Gladstone kormányelnöksége alatt megtörtént. Sokak előtt rejtély lehet, hogy egy különben nagytehetségű államférfia Oroszországgal szemben oly politikát követ, mely hazája érdekeit föladja. De nagy férfiak olykor a legnagyobb tévedéseket követik el és Gladstone-t, a háború ellenségét, menti az, hogy az angol és orosz érdekköröket ez angol-orosz barátság révén véli összeegyeztethetőnek. De épen e számításában csalatkozik. Oroszországra nézve életkérdés, hogy elérje az indiai tengert, mert rengeteg ázsiai birtokának csak úgy veheti hasznát. S ha egyszer elér odáig, könnyű lesz megdöntenie az angol uralmat Ke-K u th en összegyűjtött poémáit: Mahomet ur bizonyára belebocsátkozott az üzletbe s becsületesen kifizette a portékát, s aztán olvasott, olvasott tovább, hogy szinte a szemei könyeztek belé. S Mahomet ur, úgy látszik, csak azért ült naphosszat a boltjában, hogy kincsekhez, ritka könyvekhez jusson, mert a vevőket gyűlölte és megvetette s a hangja mindig izgatott, nyers volt, ha valami kedvenc könyvének ára felől tudakozódtak. Ilyenkor elborulva, szomorúan nézett a szóban forgó kötetre s megindult tekintete szinte azt látszott mondani: „Hát te is el akarsz távozni innen ? . . Ah, édes istenem, hát te is hálátlan, akit annyiszor dédelgettelek! . . .“ Messze, a Terézváros külső részén volt a közös lakásunk, egy hosszú, keskeny folyosói szoba, fenn — egy parányival alacsonyabb a kéménynél — a negyedik emeleten. Hideg téli estéken már nyolc óra felé hallottam a „lakótárs“ füttyét — mindig a Radetzky-marshhal fütyölte, mikor a lépcsőkön feljött — s rendesen lihegve, kipirulva érkezett meg a szobába; s miközben nagy pamut-shawlját legombolyította a nyakáról, vaskos, durva vonásai valami jószívű mosolyra fordultak s rendesen szégyenlősen kérdezte : „Volt-e ma vacsora, kolléga ? ... Volt, ugye, de egy kissé kevés ? ... Ne nézze meg az ember, mi maradt a zsebemben.“ S azzal szedett elő a zsebjéből valami enni valót, ait az után összevásárolt, s valósággal elpirult, mikor megkínált belőle. Aztán kényelembe helyezi, te i' s a kabátját ledobta magáról; s még én »»födtem az ágyba, ő valami cseréppipar, gyűjtött s aztán előszedte az éjjeli olvas h „pesti hírlap“ tárcája, Mahomet. — A „Pesti Hirlap“ eredeti tárcája — Régente, valamikor a zajos tanuló korszak delelőjén, lakótársam vala a becsületes Mahomet, kinek hősi életét nem zengi eposz s nem mesélik a pergamentek; s a kit még a képes lapok sem fotografáltattak le egyszer sem, hogy hirét-nevét az egész országban elterjeszsze. Pedig hős volt ő is, az emberséges Mahomet ; névtelen, csendes hős, a ki sohasem irta volna meg a memoirejait, még akkor sem, ha ötven esztendővel később adják is át hamvait a töldnek, a mikoron más jámbor végelgyengülésben hunyhatta volna le a szemeit s nem holmi ostoba hátgerincsorvadásban, melyivel az isten bölcs végzése kiszáritotta az élők közül. De nehogy valaki azt higyye, mintha itt valami ájtatos muzulmánról volna szó, sietek azonnal kijelenteni, hogy az én derék hősöm soha a tájékán sem járt a hatalmas szután birodalmának, de sőt ellensége, halálos, engesztelhetetlen ellensége volt a mozlimeknek. Csak mi, a bizalmas kávéházi sorok lovagjai, neveztük el őt Mahometnek; egyrészt a pompás, övig érő fekete szakálla s a páratlan flegmája, másrészt az óriási füstfelleg miatt, mely mindig körülvette. Egy geniális, dologtalan festő barátunk le is festette a csibukjával együtt, s a gonosz nyelvek állítása szerint a portrait most egy váci körúti trafik ajtaját diszesíti, alatta e pompás, a török viszonyokra célzó szymbolikus felírással: A beteg emberhez. Lapunk mai száma 20 oldalt tartalmaz.