Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-01 / 60. szám
Budapest, 1889. XI. évf. 60. (3657.) szám. Péntek, március 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre : Ti'. 7 » — Negyedévre ... 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Maját nádor-m 7. sz., fiLMKim, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszószamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapestet. nádor utca 7. sz I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones A Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Az agyonlármázási taktika. Azok közé tartoztunk, kik osztottuk a véderőjavaslat 14. §-a által fölkeltett közjogi aggályokat és kik nemzeti szempontból elengedhetlennek, a közös hadsereg tisztikara szaporodásának érdekében pedig szükségesnek tartottuk, hogy egyéves önkényteseink — a német nyelv kellő ismeretének hiányában — magyarul tehessék le a tisztivizsgát. Azok közé tartoztunk, kik értettük az ellenzék állásfoglalását a javaslat e kifogásolt intézkedéseivel szemben és természetesnek találtuk azt, hogy az ellenzék, a maga szempontjából, mentől inkább kiaknázni iparkodott a javaslat e gyengéit. Csak egyet nem érthettünk és nem helyeselhettünk soha. Azt a modort, melyet az ellenzéki pártok e küzdelem folyamában a parlamentbe bevitték és ott meghonosítottak. Csak azt a taktikát nem, mely el akarja hitetni az országgal, hogy a szabadelvű párt tagjai részéről benyújtott és a honvédelmi miniszter által pártolt határozati javaslat nem távolítja el ép úgy a 25. §-hoz kötött aggályokat, miként a 14-dik ponthoz fűzött aggályok lettek eloszlatva a történt módosítás által. Beszéljünk először e torzképéről a parlamenti modornak. A mai ülés eseményei után hallgatni ezen minősíthetlen parlamenti viselkedésről, majdnem ugyanannyi volna, mint felbátorítani a törvényhozás méltóságának lealacsonyított üzelmeik folytatására. Hetek óta minden képviselőházi üléshez botránkoztató zaj, tervszerűen inszcenált lárma fűződik. Az ellenzék tombol, ujjong, üvölt. A kormányelnök hangját elnyelő zajba inartikulált hangok, sértő közbekiáltások vegyülnek. Mintha ki volna adva a jelszó, hogy a kormány tagjait és mindenekelőtt a miniszterelnököt minden lehető módon meg kell akadályozni, vagy legalább megzavarni a beszédben. A világ semmiféle parlamentjében ily hangon, állandóan, a minisztereket nem aposztrofálják, mint nálunk. „Önnek nem hiszünk“, „ön hazudik“, „meguntuk már a sok hazugságot“ és több efféle kedveskedések még a szelidebbek közé tartoznak. A közbekiáltások legerősebb része be sem kerül a ház naplójába. Igazán, művelt lelkületű ember a kocsijával sem beszélie úgy, mint bizonyos ellenzéki urak a miniszterekkel. Érteni lehet, ha viharos napokban, a szenvedélyek forrongásának tetőpontján, valamely parlamentben hevesebb szónokok egy-egy támadással, vagy közbekiáltással túllépik az illem határát. Van rá elég példa abban az országban is, hol a legnagyobb pártellentétek mellett az udvariasság kódexe a legkiválóbb figyelemben tartatik: — Franciaországban. De ami nálunk, a magyar képviselőházban most történik, annak a francia parlamentarizmus csakugyan nem mutatja mását. A jakobinusok, a rémuralom emberei nagyobb tiszteletben tartották a parlamenti szólásszabadságot, mint az ellenzék turbulens elemei nálunk. A girondisták lábdobogás, prüsszentés és mesterséges köhécselés kísérete nélkül mondhatták el ellenfeleiknek azon beszédeket, melyek maiglan is remekeit képezik a politikai szónoklatnak. Azt hiszik vájjon a szélsőbaloldali urak, akik ma rakoncátlan iskolás gyermekek módjára viselkedtek, hogy az ország épülni fog ezen elnémításra célzó taktikán ? Azt hiszik, hogy ez a modortalanság emelni fogja népszerűségüket és növelendi pártjuk és a parlament tekintélyét ? Csalódnak. A közvélemény nem fog látni mást ezen agyonlármázási üzelmekben, mint egy utolsó, kétségbeesett kísérletet a kormányelnök elkedvetlenítésére. Egy rosszul megválasztott és méltatlan fegyvert azon férfiú ellenében, kinek az ellene intézett személyes érű támadások nem árthatnak annyit, mint a mennyit használ neki azon valóban államférfiúl önuralom, mérséklet és méltóság, melylyel megállja helyét e sárhullámokat fölkavaró viharral szemben. Nekünk, kik a dolog lényegére nézve egyetértettünk azokkal, kik a 14. § módosítását és a tisztivizsgának magyar nyelven való letehetését követelték, jogunk van elítélni az ellenzék e parlamenti modortalanságát, anélkül, hogy valaki ezért azzal gyanúsíthatna, mikép a kormánynak akarunk szolgálatot tenni. Szolgálni akarjuk egyedül a magyar nemzet régi politikai reputációjának és a magyar parlament méltóságának ügyét, mely kell, hogy féltett kincse legyen minden magyar embernek, ki szereti alkotmányát. Nem engedhetjük meg, hogy e közös kincset elorozzák azon urak, kik szellemük pislogó mécsesét naponta olyan közbekiáltásokban mutatják be, melyek se nem igazak, se nem elmések, hanem csupán nyersek és durvák. Nem engedhetjük meg azon közvélemény nevében, melynek egyik orgánuma vagyunk, hogy a magyar képviselőházban meghonosodjék a divatlábakkal beszélni az érvek ellenében. Ha igaz azon régi francia közmondás, hogy aki kiált, annak nincs igaza: „vous eriez, done vous avez tort“ , akkor kétszeresen igaz az, hogy az vesztett ügyet véd, ki a parlamentben rugkapálózik. Ami az ellenzéknek a Gajáry-féle határozati javaslattal szemben elfoglalt állását illeti, melyet a honvédelmi miniszter a maga részéről is elfogadott: valóban „difficile est satyram non serbere.“ Íme az osztrák sajtó, mely már megkezdte kesergését amiatt, hogy a báró Fejérváry által e határozati javaslattal szemben kifejtett álláspont a hadsereg egységes nyelvének megbontását jelenti. Kell-e kézzelfoghatóbb bizonyíték arra, hogy a magyar önkényteseknek nyújtott előnyök és kedvezmények csakugyan nem oly illuzóriusak, miként azt az ellenzék hirdeti? Valóban a bécsi lapok lamentálása amiatt, hogy a német nyelv egyeduralma a közös hadseregben meg van törve azon kedvezmény által, hogy ifjaink a tisztivizsgát letehetik magyar nyelv Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. ven: meg fogja értetni a még kétkedőkkel is, hogy a kormány megtette a műveit magyar fiatalság érdekében azt, amivel a nemzeti követelményeknek és a véderőnek egyaránt tartozott. Belpolitikai hírek. — febr. 28. A véderőjavaslat ellen. Országit Sándor, III. kerületi orsz. képviselő levelet intézett Végh Sándorhoz, mint a febr. 17-én tartott választói közgyűlés elnökéhez, melyben kijelenti, hogy a 25. §-t szavazatával támogatni fogja, mert egyrészt a határozati javaslat a kellő garanciákat megadja, másrészt pedig ez-t illetőleg szavazata adásánál nemcsak a pillanatnyi óhajok vezetik, hanem az ország nemzetközi viszonyai és egész jelen politikai helyzete. Zomborban a városi közgyűlés szavazás nélkül egyszerűen tudomásul vette Arad város kérvényét a véderőjavaslat ügyében. Marcali város és környéke e hó 21-én népes értekezleten elhatározta, hogy feliratot intéz a véderőjavaslat 25. paragrafusa ellen, az elnökség útján a képviselőházhoz. Teleki Géza gróf, a nagysomkuti kerület országgyűlési képviselője is kapott kerületéből felszólítást, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat 25. §-a ellen szavazzon. A legelőzékenyebb hangon tartott tiltakozás csakis a képviselőnek az utolsó választások alkalmából volt ellenjelöltje és annak egyik választója által van aláírva. Székesfehérvárott a városi közgyűlés febr 25-én lelkes éljenzés közt határozta el, hogy szintén csatlakozik Arad város feliratához a véderőjavaslat ellen. A fölterjesztést csak egyetlen bizottsági tag ellenezte. A véderőtörvényjavaslat most folyó tárgyalásával foglalkozik a Neue Freie Presse mai vezércikke. Azt írja, hogy a megbukott önkénytesek 2-ik évi szolgálatát keresztül fogja vinni a kormány, de micsoda áron ? Milyen áldozatokat lesz kénytelen hozni a hadsereg egységét, szervezetét és tiszti anyagának kiválóságát illetőleg, hogy a törvényben teljen kifejezést a tiszti kényszer eszméje, amire egyetlen hadseregben sincs példa s a minek eredménye kétes, mert kezdettől fogva népszerűtlen volt. Az önkénytes intézmény javítása volt eszükben, a midőn makacsul ragaszkodtak a megállapított betűhöz, a nélkül, hogy akarták volna, olyan kérdések kerültek szóba, melyek százszor nagyobb súlyúak, mint a két évi szolgálatért folyt vita ; a hadsereg nyelvének, a tisztek katonai képesítésének kérdése, mely másképen nem merült volna föl. A két évért nem csak a nyelvkérdésben engedtek, hanem a tudományos követelményeket is leszállítják, mint Fejérváry báró kijelentette. A vizsgálatnál nem a tudás, hanem az „összbenyomás“ lesz döntő. A Neue Freie Presse a német nyelv szempontjából tartja kárhozatosnak a reformot, mert nagyon korlátolt lesz a szakmájukban kitűnők közt azok száma, akik az engedményt nyert nyelvet értik, és a felsőbb hatóságok ellenőrzése alól el van vonva a nem német nyelven folyt vizsgálat. És azt is előre kell látni, hogy most már igazságtalanság lenne, hasonló engedményt megtagadni a cseh, lengyel, szlovén és olasz hadkötelestől. Ezzel az egységes hadsereg-nyelvre ki van mondva a halálos ítélet. Nem lett volna-e jobb, a második évet elejteni, és nemcsak politikai s nem veszélytelen ellenzéki mozgalmaknak elejét venni, hanem a hadsereg szervezetének fontos és reális alapjait érintő engedmények egész sorozatát is elkerülni ? Félünk, fejezi be cikkét a nevezett lap, hogy a véderőtörvény újításának alkotói kárhozatos ajándékban részesítették a hadsereget. Az új véderőtörvény nem ad neki annyi erőt, mint amennyit a Fejérváry báró által jelzett utasítás minden időre elvesz tőle. És a legrosszabb, hogy meg van adva a kezdet a hadsereg föderalista értelemben való fejlesztésére. A közmunkaügyi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság ma tartotta alakuló ülését. A bizottság elnökké Tisza Lajos grófot, előadójává Bezerédj Viktort választotta meg. A tárgyalás időpontjára nézve abban állapodtak meg.