Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1889-07-01 / 178. szám
Budapest, Ian9. XL évf. 178. (3775.) szám. Hétfő, Julius I. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 Ért — kr. Félévre r.”57 » — » Negyedévre H . 3 » 50 » Egy hóra. « . .. 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken_5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Majész, nádor utca 7. sí, íesítit, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. 20&) Szerkesztési iroda: Btaajesten, nadornica 7. sz., L dieist, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levetek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel Francziaország részére pedig Joan F. Jones & Cib. Párisban, 31 bis, uie du Faubourg Montmartre. Kérjük azon t. vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy az előfizetési dijakat idejekorán szíveskedjenek beküldeni, különben a lap küldésében oly kellemetlen fennakadás állhat be. A második esztendő. A kínos emlékezetű 25. paragrafust tárgyalta tegnap Bécsben a magyar delegáció hadügyi albizottsága. Csak pár hete s micsoda más hangon beszélnek róla. És micsoda más benyomások ébrednek tőle a figyelmes ember lelkében! A politikai hideglelés már nem izgatja többé a fantáziát s a hirtelen, papendekliből képződött „nagy emberek“ nem zavarják többé a helyes ítéletet. A 25. §. ott fekszik összezsugorodva a delegáció asztalán s még a vérmesebb delegátusok is úgy tekintgetnek rá, mint egy szerencsésen kilyukasztott jéggolyóra. Bauer hadügyi miniszter, Fejérváry honvédelmi miniszterrel együtt a megnyugtató válaszok egész sorát adta a delegációnak. A kiadandó utasítások az egyéves önkénytesek tisztivizsgálatára nézve oly könnyebbítéseket fognak tartalmazni, amelyek eddigelé vagy egyáltalán nem kerültek szóba, vagy nem voltak kellőleg artikulálva. Gondoskodni fognak, hogy az önkénytesek tiszti iskoláinak anyaga a mostaninál sokkal egyszerűbb és rövidebb legyen. Az iskolák maguk is ehez mért új szervezetet kapnak s azok az önkénytesek, akik ezredüktől szükségből más ezred iskolájába helyeztetnek át, a szorgalmi időt államköltségen tölthetik. Ami magát a vizsgálatot illeti, itt is minden könnyebbítés megtörténik. Az elméleti tudás minimuma mellett is tiszti kardbojtot kaphat mindenki, aki gyakorlatilag megállja helyét. A vizsgálatnál a jelölt, ha nem kellőleg jártas a német nyelvben, magyarul fejezheti ki magát. A német nyelvből egyáltalán nem kivonnak tőle többet, csak „amennyivel szolgálatot tehet“, ami tudvalevőleg alig lépi túl a néhány soros mechanikai rapport-írás mértékét s egy-két hónap alatt magától is ráragad a fiatal emberre. És mindezeken felül gondoskodnak arról is, hogy a tiszti vizsgák ki nem állott ifjak, ha egyébként kellő szorgalmat tanúsítottak, a második évre szabadságoltassanak s igy csak azoknak parányi csoportja kerüljön a második évi szolgálat alá, a kik a törekvésnek minimális mértékét sem tanították s a kik valóban csakis önmagukat okozhatják azért, ha sem a tiszti bojtra, sem pe alig a szabadságolásra nem érdemesültek. Mindez valóban sok, csaknem meglepőlegok ígéret; több, mint amennyire a szakasz elogadása után számítani lehetett. Az ígéret mindazáltal csak szép szó. A nagyobbik kérdés az, hogy meg fogják-e tartani a törvény végrehajtásánál ezeket az ígéreteket s lesz-e elegendő garancia arra, hogy a hadsereg egyes sztályai nem tesznek másképen, mint ahogyan a miniszter most mondotta és az Utasítás mondani fogja? Mi abban a hitben vagyunk, hogy igenis meg fogják tartani, mivel kénytelenek lesznek vele. Azon erélyes és szorosan alkotmányos utasítás, amely Rakovszky István előadó elfogadott javaslatában foglaltatik, az önkénytesek ügyét a magyar delegáció közvetlen ellenőrzése alá helyezte. A hadügyminiszter kénytelen lesz minden évben külön jelentést tenni a „két éves önkénytesekről“ a delegációnak s hogy e jelentéseket miért kéri és miképen értelmezi a magyar delegáció, arra nézve a hadügyi kormány bizonyára tiszta fogalmat menthetett a delegáció kormánypárti tagjainak nyilatkozataiból. Megérthette, hogy itt nem tréfáról van szó. Ezután csak az a kérdés, hogy a 25. szakasz rendelkezéseinek ennyire menő enyhítése, csaknem eltüntetése mellett érdemes volt-e ama politikai viszályt, innen is, onnan is fölidézni, mely annak keresztülsordrozásánál lángra lobbant ? Erre bizonyára nemmel kell válaszolni már ma is. Azonban, ha az alkotmány kiegészítő részét képező közös intézményeket nem nézzük a priori ellenséges szemmel s az alkotmányos dualizmust azzal a tisztelettel és hűséggel fogadjuk el, mint ahogyan azt 1867-ben elfogadtuk: kénytelenek vagyunk belátni, hogy a 25. paragrafusnak ebben a keretben olyan jó hatása is lesz, amit attól kezdetben várni alig lehetett. Igaz, a magyar nyelvű tiszti vizsgálatokat most még el nem érhettük. De ha törekszünk utánuk, — mint ahogyan minden magyar embernek kell is, hogy erre törekedjék, — talán nem is lehet az kérdés, hogy mivel érhetjük el azokat biztosabban. A durva frázis-parlamentarizmussal-e, vagy azzal, hogy épen ezen 25. szakasz végrehajtása során lesz kénytelen az eddigelé inkarnátus német-osztrák közös katonatiszt a vizsgálatokra való tekintettel magyarul megtanulni ? S ezzel ezernyi új rése támad a magyar szellem kedvező befolyásának a hadseregre. A mellett bizonyára nem marad hatás nélkül a közös hadsereg szellemére az sem, ha a megkönnyebbített és kíméletesebb tiszti vizsgálatok innét túl évenként százakra menő magyar, igazán műveit és magyar tiszteket visznek be a hadseregbe. Mindezek pedig nagy és jelentékeny dolgok ott, ahol arról van szó, hogy tért és erőt nyerjünk nemzetünk teljes államjogi és politikai egyenlőségének kifejtésére a monarchia keretében. Azok, akik nem hívei a dualizmusnak s a törvényes alkotmány átváltoztatására törekszenek, ha azok mindezek után sincsenek megnyugodva, csak hitük szerint cselekszenek. De azok, akik a dualisztikus államformát elfogadták s annak intézményeit legális tiszteletben tartják ma is, azok a 25. szakasz mai állapotában veszedelmeket látni bizonyára nem fognak. S nem tudjuk, nincsenek-e már ma is igen sokan, akik épen e szakaszban pillantják meg kedvező alkalmát annak, hogy nemzeti törekvéseink javát a hadsereg keretén belül is mihamar érvényre tudjuk emelni. A nemzeti eleven erő legalább meg van hozzá. Amattól tehát nem kell félni, erre pedigörekedni kell. Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hirek. — jan. 30. Az uj igazságügyi államtitkár. A hiv. lap utolsó száma a következő kir. kéziratot teszi közzé. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére Czorda Bódog kúriai bírót az igazságügyminiszterumhoz második államtitkárrá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1889. évi junius hó 24-én. Ferenc József, s. k. Szilágyi Dezső, s. k. Czorda Bódog kinevezése az igazságügyi minisztérium második államtitkárává a jogélet összes tényezőinél kiváló megelégedést ébresztett. A bírói kar egyik nagytehetségű és szeplőtlen jellemű tagjának fölemelését látja benne, míg az ügyvédi kar azon föltétlenül tiszteletre érdemes egyént, aki e karból emelkedett ki a magas állásra, ahová nemcsak a talentum, a tiszta judicium és tudás előnyeit viszi magával, de a rég kipróbált hazafias szellemet is, ami mindig nagy rokonszenvet ébreszt, különösen olyankor, mikor ez az utóbbi momentum nem mindig képezi a magas állások egyik minősítési föltételét. Czorda Bódog egyébként az igazságügyi minisztériumban elsősorban az adminisztratív ügyek vezetését fogja átvenni. A delegációk. Hadügyi vita a magyar delegációban. Bécs, jan. 29. (Helyreigazítás.) A hadügyi albizottság jún 28-ai üléséről szóló szombati tudósításban Rakovszky István előadó nyilatkozata úgy van szövegezve mintha a katonai tanintézetekben a magyar nyelv érdekében történt intézkedéseket már teljesen kielégítőknek mondotta volna. Helyreigazítandónak tartjuk, hogy Rakovszky István nem a magyar nyelv tanítása körül történteket mondott a kielégítőknek, bár ezekben is konstatálta a haladást, hanem csak arra nézve nyilatkozott megnyugtató értelemben, hogy a katonai tanintézetek tantervének a magyar országos tantervvel való összhangba hozatala már a múlt évben megtörtént annyira, amennyire az ezen intézetek külön speciális célja és feladata mellett lehetséges. A hadügyi albizottság a ma d. e.tartott ülésében folytatta a költségvetés részletes tárgyalását Elnök : gróf Tisza Lajos. Előadó : Rakovszky István Jelen voltak: Bauer hadügyminiszter, Lambert, Dobrudszky s Pernhofer intendánsok, Dell Adams, Barkassy. A magyar kormány részéről: b. Fejérváry Géza. Az érdekes tárgyalás megkezdése előtt Tisza Lajos gr. javaslatára elhatározták, hogy arra az esetre, ha az albizottság munkálkodása a mai ülésben befejezhető nem volna, a tárgyalás hétfőn, július 1-én tartandó ülésben fog folytattatni. Következett a hetedik tétel: Szükségleti többlet az új véderőtörvény következtében 341,070 frt. Az egyéves önkénytesség. Rakovszky István előadó tüzetesen ismerteti azon részleteket, melyekből a többségszükséglet előálló és előadása kapcsán bemutatja az egyévi önkénytesekre vonatkozó kimutatást, s tekintettel a véderőtörvénynek az egyéves önkénytesekre vonatkozó szigorító rendelkezéseire, minthogy a véderővita alkalmával az önkénytesek második évi szolgálata miatt fölmerült aggodalmakat a kormány azzal igyekezett eloszlatni, hogy a tett intézkedések mellett a második évre utaltak száma igen csekély lesz, hogy visszaéléseknek alig lesz helye, s hogy azok, kik a második évet lesznek kénytelenek szolgálni, erre semmi más okból nem fognak kényszeríttetni, mint kizárólag tanulmányaik hiányossága miatt, ennélfogva azon határozati javaslatot terjeszti elő, hogy a miniszter évenként kimutatást tartozik előterjeszteni azon önkénytesekről, kik a második évi szolgálatra kényszeríttetnek. Beöthy Ákos hosszasabban terjeszkedik ki az új védtörvény által előidézett állapotokra. Elismeréssel említi fel a hadügyminiszter azon nyilatkozata, mely szerint a hadügyi kiadásoknak, lehető teljességgel való parlamenti ellenőrizését lehetővé tenni óhajtja