Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-01 / 32. szám
Budapest, 1891. XIII. évf. 32. (4347.) szám. Vasárnap, február 1.’ Előfizetési árak: Szerkesztés iroda: ^ ^ Százalék nem adatik. ^ ^ Kiadóhivatal: ____ a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, Mallor utca 7. SS, JolliSill, rrrTTT . * a T\TT a T\ Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Uf ) I I I I |\ A 1 |VJ A t' J ! A P •) John F. Jokes & Cie. Párisi szétküldésére vonatkozó jelszó* *• 'ÍJ*- A llkul 11 iTi Luill ~^r/ ban, 31 bis, rue duFaubouSfc tamlások intézendők. kOtN'Cx' Montmartre. Lapunk mai mellékletén kezdjük meg AZ ARADI HŐSNŐK Jókai Mór 3 felvonásos történelmi vígjátékának közlését. A vígjáték a nemzeti színházban február 6-kán kerül először színre. A kir. táblák. A középső bírói fórum személyzetének holnap nagy napja van. A hivatalos lap közzéteszi a kir. táblák biráinak s főügyészeinek névsorát. S ezzel „alea jam jada est.“ Hosszas bizonytalanságnak, vajúdásnak, sőt nyugtalanságnak van vége. Fölmondott lakások sorsa dűl el s számos budapesti és marosvásárhelyi bírói család kezdi kikészíteni a rakodó ládákat, hogy három hónap múlva új székhelyén telepedjék meg, ahova az igazságszolgáltatás és az állami érdek rendelte. Kétségtelen, hogy a névsor publikációja több fájdalmat, mint örömet fog okozni. A budapesti tábla bírói létszáma a 200-at is meghaladta s ebből kell kikerülnie a többi 10 tábla javának. Még pedig a magasabb érdekek követelése szerint. Sok jó, sőt kitűnő biró kénytelen megragadni a vándorbotot, mivel a vidéki kir. táblákhoz is kellenek kipróbált, elsőrangú jogi kapacitások, hogy ott a judikatúra el ne vaduljon, sőt kezdettől fogva legyen, aki irányt adjon neki s fejlődését — az elnökön és tanácselnökön kívül — szabályozza, vagy abban segédkezzék. Budapestről elmenni azonban nehéz, mikor mindenki ide iparkodik; az érvényesülni kívánó igazi tehetség épen úgy, mint az elzüllött existencia. Hogy a rég betelepedett előkelő bíró nem szívesen megy el a nagyszabású életből a kisszabású, sokszor kicsinyes életbe, az természetes. Legtöbbjének gyermekei is vannak, akik itt kiváló tanintézetekben nevelkednek. Most ezeknek is menniök kell az új domiciliumba. Rokonság, sógorság, barátság, érdek, megszokás, kényelem ; ezt mind itt kell hagyni, mivel a közérdek parancsol. Mindez sok fájdalmat okoz azoknak, akik mennek , de sok titkos, elrejtett örömet azoknak, akik maradnak. A budapesti kir. tábla nem lesz ugyanaz, ami volt: egy önmagát agyonnyomó bírói testület s egy szép történelmi hagyomány , de mégis „primus inter pares.“ A legnagyobb és legnépesebb valamennyi között. Ezt is fáj elhagyni, hacsak nem avancement-nal, ami különben számos kisegítő bírónak válik most javára. A névsor természetesen ezzel még nem komplet. Sok állás még üresen marad, körülbelül 40 pótkinevezésre lesz szükség. Egy sor bírót, úgy hallik, 18—20-at a miniszter az 1890. XXV. t. cikkben nyert fölhatalmazásánál fogva nyugdíjazni fog. S vannak az ügyvédi kar kitűnőségei számára föntartott bírói állások is. Úgy halljuk minden kir. táblánál egy, a budapestinél kettő. Ezeket nehány hét alatt töltik be részint első folyamodású bírákkal, részint ügyvédekkel. Márciusban komplet lesz minden. A kir. főügyészi állások közül a miniszter ötöt töltött be, vagyis a bűnvádi eljárás törvényerőre emelkedéséig csak öt főügyészi kerület fogja reprezentálni az állam közvádját. Itt is pótkinevezések lesznek. Főügyészi helyettesek kinevezése vagy áthelyezése és kir. alügyészek berendelése. Kir. albiráké is, akik két évre a második fokhoz bevonhatók jegyzők gyanánt. Azonfelül a koronaügyészség kérdése is aktuálissá vált. A kir. ügyészi kar nem maradhat egységes vezetés nélkül! Végül a segéd és kezelőszemélyzet teljessé tétele, a bírói vizsgálati jogosítvány statuálása s még egész sor kinevezés, áthelyezés és másnemű szervezési munka és egész sor miniszteri rendelet kibocsájtása. Mindez időhöz kötve, sürgős, fontos és zaklató. Látnivaló, hogy a decentralizációt elrendelő törvény mekkora mozgást idéz elő a bírói karban s annak járulékaiban. Mert azt is számba kell venni, hogy minden új kinevezés vagy áthelyezés 4—5 más személyi intézkedést von maga után s igy a bírói karnak egy kis kontingense lesz csak, melyet a második fórum szétosztása érintetlenül hagy. Nagyon elkésett dolog volna most a fölött meditálni megint, hogy a decentralizáció jó-e Magyarországon vagy nem jó? Három miniszter alatt követelték, tengersokat írtak és beszéltek róla, most itt van! S csak az a kérdés, hogy végrehajtásánál kevés legyen a rázkódás A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A revolver. — Jelenet. — — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Személyek: Katica (25 éves) — Pál (19 éves.) Katica (az illedelmesen belépő Pálhoz): Csakugyan el mert jönni ? Pál: Igenis. Voltam bátor. Katica: Azok után, amik közöttünk történtek! Eh, uram, ön túlságosan vakmerő fiatal úr! Pál (meglepetve néz Katicára): Már mint én ? Katica: Hát vájjon ki más ? Avagy azt akarja állítani, hogy semmiresem emlékezik ? Vagy talán nem akar emlékezni? Pál: Már mint én ? (zavarral.) Engedelmet kérek, de... ha netalán alkalmatlan volnék ... Katica (közbevág.): Na, na, most meg már a szerénységet akarja személyesíteni. (Barátságosan.) Jöjjön ide Pál úr. Húzza közelebb a széket és üljön mellém. Pálszéket tesz Katica mellé s arra ráül.) : Hogy van, hogy ? Katica (gúnyosan): Köszönöm szives kérdését, nincs semmi bajom. Papa is, mama is egészséges. Hanem nincsenek itthon. Pál: Már hogy nincsenek itthon ? Katica: Ah! mennyire megvillantak az ön gonosz szemei s mily pokoli merészség ült az arcára. Pál: Már mint az enyémre ? Katica: Hanem igen jól teszi, ha egy kissé mégis csak távolabb ül tőlem. Akarja tudni, hogy miért? Pál: Mármint hogy akarom-e tudni én ? Katica: Hát megmondom, hogy miért. Azért uram, mert az oly túlságosan merész és elbizakodott urak — mint amilyen ön is — hamar meg szoktak feledkezni az illendőségről. Egy tekintet, amit félremagyaráznak, egy szó, amelynek melegebb színezetet ad a fantáziájuk, elragadja őket és a helyrehozhatlan hiba már el van követve. Pál: Mi van elkövetve? Katica: Először is, kérem, csak húzódjék odább. Pál (a székkel együtt hátrább húzódik.) Katica: így, most már meg van a kellő távolság és nem félek attól, hogy nem védelmezhetem magam. Ha látom, hogy mozdul, én is mozdulok. Ha látom, hogy föláll, én is fölállok és ha felém közelít, én húzódhatom hátra. Pá 1 (jámborul vigyorog). Katica: Persze, ön mindenre gúnyos mosolylyal felel és azt gondolja, hogy mit önnek egy leány védekezése. Ugye? Pál: Már hogy én ezt gondolom? Katica: Hiába adja az ártatlant, mert engem nem vezet félre. Nem, uram, nem. Azért, hogy engem az emberek szótalannak, visszavonulónak, tapasztalatlannak, meg hamar elpirulónak tartanak, meglehetősen tisztában vagyok az önök gonoszságaival és merészségeivel. Azt hiszi, hogy tegnap éjjel a bálban nem vettem észre az ön szándékát? Pál: Mármint az én szándékomat ? Katica: Ugye, meg van lepetve ? Maga azt hitte, hogy nem sejtek semmit. Látja, hogy milyen könnyen lehet csalódni. Valóban furcsa! Ezek a mai fiatal emberek annyira el vannak telve önmagukkal, hogy szinte lehetetlennek tartják azt, hogy ki lehet őket ismerni és eltalálni még a gondolatukat is. Nos, mondja, mit akart ön az éjjel az öltözőben, mikor a ruhatárosné a polgármesterné budájával volt elfoglalva és mikor mi ketten a háttérben álltunk? Pál: Már hogy én mit akartam ? Katica: Hát majd megmondom én. Először is azon ürügy alatt, hogy a lámpa nem elég jól ég, a csavarjához nyúlt s a lángot lejebb húzta. Azt remélte, hogy majd lobban egy nagyot és elalszik. El volt ön határozva, hogy a sötétséget fölhasználja és . . . és . . . nos . . . és... Pál: Újra meggyújtom ? Katica: Valóban bámulatosan tudja adni a jámborságot. Ah, uram, ön sokkal nagyobb róka, mint hittem. Kérem,húzódjék még egy kissé hátrább azzal a székkel. P á 1 (hátrább húzódik). Katica: Nem, uram, ön nem a lámpát akarta meggyújtani, hanem meg akart ölelni engem. Pál (meglepetésében hirtelen föláll). Katica (szintén föláll): Uram , kérem, üljön le. P á 1 (leül). Katica (visszaül a székre): Persze, most ön meg van lepetve, hogy kitaláltam a gondolatát. Hanem hallgasson csak tovább. Mikor az a lámpaoltási terv nem sikerült, akkor ön egészen új, furfangos dolgon kezdte törni a fejét. Arra gondolt, hogy mikor föladja fakabátomat és én hátra hajolok, ön hirtelen felém hajlik és megcsókolja a hajam. Lapunk mai száma 24 oldalt tartalmaz.