Pesti Hírlap, 1892. július (14. évfolyam, 181-211. szám)
1892-07-01 / 181. szám
Budapest, 1892. XIV. évf. 181. (4855.) szám. Péntek, julius 1. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 írt — kr. Félévre 7 » — « Negyedévre .' V 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budappest, nádor-mca 7. sz., röszint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap KSH Könyvtár POLITIKAI NAPILAP. ffgu® .KIf Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. nnnnnnniRihui Figyelmeztetjük t. pl .»ráfizetésüket idején szíveskedjenek megújítani, mert különben a lap küldése kellemetlen megszakítást szenvedhet. Programmód nem szükséges adnunk. Elég lesz csak arra felhívnunk a figyelmet, hogy a jelen negyedévben fogjuk közölni Jókai Mór érdekfeszítő történeti regényét Trenk cím alatt. S hogy Mikszáth Kálmán is nagyobb elbeszélést fejezett be lapunk számára. A most belépő előfizetők ajándékul fogják kapni a Pesti Hírlap Naptárát 1893-ra, mely ismét díszesebb kiállítású s bővebb tartalmú lesz, mint az eddigiek s melynél különb naptár bizonyára nem fog megjelenni az őszi könyvpiacon. A Pesti Hírlap előfizetési ára: 1 frt 20 kr 2 „ 40 „ 3 „ 50 ,, 2 ,, ,, bármely napjától julius hóra jul.—aug hóra jul.—szept. negyedévre jul. —dec. félévre Az előfizetés a hó kezdhető. fpg. Ha előfizetőink, az előfizetési idő lejárta előtt lakást változtatnak, ami most — az utazási és fürdőzési évszak beálltával — gyakran szokottmegtörténni, ez esetben az uj cím mellett a régit,s kérjük pontosan tudatos, ami a kiadóhivatalra nézve lehetővé teszi, hogy minden zavar és félbeszakítás nélkül megküldhesse a lapot az uton levő előfizetőnek, még heti egy helyen csak egy-két napig tartózkodik is. Ipar Mutatványszámokat egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. A „PESTI HÍRLAP“ TARGA JA Keresztútnál. ~ A Pesti Hírlap eredeti tárcája — A báróné hajtja a lovakat s az öreg kocsis, a ki a szép asszonyt annak idején olykor dajkálta is, mellette ül. A lovak már erősen fújnak s a szőrük nedves, bizonyítván az erős hajtást. A báróné szintén látja ezt s megereszti a gyeplőt, a mire a nemes paripák lépésben kezdenek menni. Hogy az asszony kocsikázik, annak leginkább az unalom az oka. A szomszédság nem tartózkodik otthon, a bárónak pedig valami sürgős dolga akadt a messzi nyugaton, ahova gyakran el szokott járni és ahol hosszasan tartkozik. Állítólag diplomáciai küldetése van, ^ ■ í, ők olyanok is, akik azt állítják, hogy titán fut. Az ördög tudná eltalálni. .. uk van igaza. Neki-e, vagy pedig ama-Ajt'UikX... A lovak lépésben mennek s a báróné a vén kocsishoz fordul. — Ismerős maga itt, János és meg tudná mondani, hogy hol járunk ? — A zsombéki határban vagyunk. Az az erdő amott a zsombéki erdő. — Nagy? — Nincs ugyan akkora, mint a Bakony, hanem megjárja. A ki eltéveszti az utat benne, ott járhat-kelhet három napig. A hite azonban van olyan . . . legalább itt a környéken, mint a Bakonyé. — Haramiák vannak benne? Igazi, valódi haramiák ? — úgy hallottam, hogy tizenketten vannak. Szemenszedett betyár valamennyi. — Történt már valami ? Kiraboltak valakit ? — Minden héten megesik ilyenforma, pedig az ember alig a felét hallja. — De, ugye János, nem gyilkoltak meg senkit ? — Az is megesett. A csuragi plébánost ezelőtt egy hónappal lőtték agyon. — Hogy hívják a banda vezérét? — Süveg Marcinak. — Parasztlegény ? — Hát bizony azt senki sem tudja bizonyosan. Ugy látszik, mintha úriember volna. Azt is mondják, hogy katonatiszt volt és miután nagy bajba keveredett, hát ideugrott az erdőbe. — Rut ember? Kancsal? Vörös szakálla és bajusza van ? — A molnár feleség azt meséli, hogy látta és azt mondja, hogy festeni sem lehene szebbet. Majdnem egy öl magas, de mégis karcsú, noha meg van teremve, mint egy mészároslegény. Olyan bajusza van, hogy a füléig ér. A fiatal fákat kirántja tövestül és nincs olyan medve, akit a földhöz ne teremtene. — És kegyetlen, gonosz, ugye? — Tud az jó is lenni. A szegény embereknek még ajándékot is ad. Hanem amit a múltkor csinált, az mégis rettenetes volt. Azt mondta egy csendőrismerősöm, hogy azért az akasztófára jut. A báróné egészen oda fordul János felé és nagy kíváncsisággal kérdezi : — Mondja el, János bácsi, mi volt az a rettenetes dolog? — A szomszéd megyéből való bérlő, a nevét nem tudom, mert furcsa kiejteni, kocsizott az erdőn keresztül a feleségével. Figyelmeztették ugyan a veszélyre, de az elbizakodott ember rá sem hallgatott. Belevágott a lovak közé, noha a fiatal, szép felesége is könyörgött neki, hogy más útra térjenek. Mikor javában kocogtak az erdőben, egyszer csak előugrottak a haramiák és megállították a kocsit. A bérlő nem vesztette el bátorságát s a revolverével rálőtt a vezérre, de nem talált, amin nem is lehet csodálkozni, mert Süveg Marcit m m fogja a golyó. Valami olyan zsírja van, a melyből . . . A báróné erre '? részletre nem kivan 'si és közbevág: — És azután, János, mi történten, hogy nem talált ? — A revolvert kicsavarták a, kezéből és ki akarták •■‘coztani. — Akarták? Hát nem fosztották ki? — Azaz, hogy nem vettek el tőle semmi mást, csak a feleségét. A vezér kiemelte a kocsiból, magával vitte az erdőbe, a többiek pedig körülvették a kocsit és kikisérték az erdőből. A hajaszálát sem bántották a bérlőnek és egy árva krajcárját sem vették el tőle. — Mikor eresztették el a feleségét? A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. WM A gazdatanácsok és a gazdasági egyletek. A verseny mindig javítja és fejleszti a maga tárgyát, mint ahogy a hatás ellenhatást szül. Így, feltéve, hogy egészen tárgyilagos és kitartó lesz a gazdasági egyletek vezérférfiainak legutóbbi versenye a kormánynyal a hazai gazdasági érdekek emelése körül, abból e fontos érdekekre nézve bizonyára csak üdv származhatik. Remélni engedi ezt már azon jelenség is, hogy amint a gazdasági érdekképviseletet illetőleg a kormány akciója a „gazdatanácsok“ tervében alakot öltött, a gazdasági egyleteink közül sok még „szunnyadó“ erő is egyszerre lábra kelt, felajánlva szolgálatát a gazdasági tanácsoknak szánt feladatok teljesítésére. Azt természetesen nem lehet tőlük rossz néven venni, hogy szolgálatukért kellő anyagi támogatást is követeltek, hisz végtére is a pénz mindenben a fő mozgató erő. De a miniszter nem hitt vakon az ajánlkozóknak, hanem megkérdezte tőlük : kik, mik vagytok ti nagyobbára halvány, támolygó alakok ? Mire mertek ti vállalkozni? Minő biztosítékot vagytok ti képesek nyújtani arra nézve, hogy elvállalt kötelességeiteknek eleget fogtok tenni ? Amire aztán a gazdasági egyletek „slerit“ azt felelte : „Igaz, hogy most gyenge és tehetetlen vagyok, mert vajmi kevesen és keveset törődnek velem. De csak vegyetek számba és csakhamar ,megerősödöm majd. S adjatok egy kis hatalmi kört is, mert ez fogja hozzám vonzani a tagokat“. Persze garanciáról, hogy a tagok aztán dolgozni is fognak, a szellem mit sem szólt. A miniszternek pedig már most kell választania a két út és mód között. Kezébe akarja-e venni mezei gazdaságunk ügyét, annak reformját s azt e célra megalkotandó hatóságokkal akarja-e az egész országra egyenletesen s következetes tervszerűséggel keresztül vinni, avagy reáér még a szemlélődésre és kísérletezésre, mindössze arra szorítkozván, hogy a nélküle és kívüle (talán ellene is!) működni kívánó egyleteket lehető bőségesen pénzzel segélyezze, az ország azon vidékeivel pedig, hol ily egyletek nincsenek, egyelőre ne sokat törődjék. Az ügy nagy fontossága, gazdáink nagy többségének érdeke, sőt, elfogulatlanul ítélve, maga a szóban forgó feladat benső természete, mint a helyes munkamegosztás elve is azt követeli, hogy a miniszter az első utat válassza, vagyis jobban mondva miután már azt választotta, arról magát letereltetni ne engedje. Hisz évek óta sürgette az országos közvélemény a földművelési minisztériumot, hogy lépjen erélyes akcióba. Miért akarják tehát néhányan most, mikor ezen akció ideje elérkezett, azt idomtalan, nehézkes külön erőkkel megakadályozni ? És nem-e ily nehézség volna az, ha a miniszter köteleztetnék bevárni, miképen fog az egyleti élet, mely eddig nagyobbára csak tengett, ezentúl talán kifejlődni ? Sürgős szükség van oly testületekre, melyek széles e hazában, a helyi körülmények ismeretével és figyelembevételével behatói a a gazdasági élet minden rétegébe s a gazdasággal foglalkozók minden osztályában a gazdászati érdekeket gondozzák s ezt tegyék az illetékes körök bizalmából, mint a kormányhatalom részesei. Ezek megalkotása képezi az egyedüli szilárd alapot, melyre a kormány gazdasági reform-politikáját felépítheti s ilyenekül a gazdatanácsok, már szerkezetüknél fogva is, a legnagyobb