Pesti Hírlap, 1893. június (15. évfolyam, 149-178. szám)
1893-06-01 / 149. szám
Budapest, 1893. XV. évf. 149. (5184.) szám. Csütörtök, junius 1. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt — kr. Félévre . . 9 kr » — » Negyedévre . e 3 » 50 » Egy hóra . . . 1 » 20 » , Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bukarest, nádor utca 7. sí., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sí-, I. elvelet, hova a lap szelemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A magyar ifjuság. Közéletünknek fontos ténye történik holnap: a magyar ifjúság ébredésének első nagyobb aktusa. Falragasz hirdeti, hogy művelt ifjúságunk holnap fog tanácskozni, mikép vegyen részt a honfoglalás ezredéves ünnepének méltó megölésében. E tény által ifjúságunk, hosszú lethargiája után, ismét a köztevékenység terére lép, melyről a nemzet ébredésének és szabadságharcunknak nagy korszaka óta hiányzott. A napi, utcai és kávéházi politizálás nem való az ifjúságnak, sőt korrumpálja, elszoktatja a komoly munkától. A hazának azon ifjú válik leginkább hasznára, akiből jó gazda, tudós, ügyvéd, bíró, hivatalnok, orvos, mérnök, iparos, kereskedő stb. válik. De rendkívüli időkben, nagy szabadsági és liberális kérdések országos megvitatása alkalmával a magyar ifjúság mindig az ország nagy hasznára vett részt a politikában. Nagy hasznára vehetne részt most is. Nem volt soha nemzet ifjúságának oly fényes szerepe, mint a magyarnak, hazája történetében. Magyar ifjak voltak, akiknek szivében már Nagy Pál korában, megrendült a nemzeti ébredés édes mámora. Magyar ifjak voltak, akiknek lelkében legelőször gyújtotta fel a hazamentő lángot a nagy Széchenyi. Magyar ifjak pótolták a huszas és harmincas években, a nemzeti közvéleményt, ennek fellángolását, lelkesedését, fenyegetését, viharát Magyar ifjak tapsoltak a liberalizmus hőseinek, adtak nekik fáklyás zenét, ugyancsak ők riogatták le a pecsovicsokat és reakcionáriusokat. A magyar ifjúság pótolta a cenzúra békéiba vert sajtó szabadságát. Magyar ifjak másolták és adták kézről-kézre az országgyűlési tárgyalásokról szóló jelentéseket, amelyekből értesült az ország, mi történik nemzetgyűlésében. A nemzeti és szabadelvű eszmék minden szikrája legelőször az ő lelkükben fogott tüzet; ott lobbant lánggá és onnét omlott ki lángtenger gyanánt az egész hazára. Vakmerő fővel, meggondolatlan tulcsapongó elragadtatásukban ifjaink még a titkos társaságoktól és összeesküvésektől sem riadtak vissza, melyeket bármily ártatlanok voltak azok, vas kézzel boszult meg rajtuk a gyűlöletes reakció. Mikor azután a hazát a harc mezején kellett megvédelmezni, a műveit, politizáló magyar ifjúság nemzeti harcunk élén rohant a véres ütközetekbe. Tegnap még gyermekek voltak, az iskola padjain ültek, holnap már hősökké lettek, akik karddal, szuronynyal dicsőségteljesen írták meg a nemzet és a magyar ifjúság történetét. És az akkori ifjúság nem hanyagolta el tudományát s kenyérkereseti pályáját sem. Költők, tudósok, írók, bírák, ügyvédek, mérnökök stb. támadtak elő soraikból, akik örök dicsőséget szereztek a magyar névnek. Nagyobb szellemi kincse halmozódok, fel a magyarnak a negyvenes években és később azok által, akik a nagy korszakban még ifjak, vagy épen gyermekek voltak, mint máskor századokon keresztül, vagy a legutóbbi évtizedekben. Azon nemzedékek tették a magyart azzá, ami, melyeknek ifjúsága részt vett a közügyekben. Lelkesedés nélkül egy nemzet sem végzett rendkívüli időkben, rendkívül nagy dolgokat. Nincs lelkesedés azon népekben, melyeknek ifjúsága nem lelkesedik. Az ifjúság a nemzetek lelke tüzének hőmérője. A magyar ifjúság a közjogi kiegyezés óta háttérbe, nagyrészt a tantermekbe, könyvei, kenyérkereseti pályájának előkészületeihez vonult. Helyesen tette. Ekkor növekedett fel egy egészen új nemzedék, melyben sok a józanság, kevés a lelkesedés, erős a gyakorlati érzék, gyenge a fellengősebb irány. A józanságra és gyakorlatiasságra is nagy szükségük van a népeknek , sőt rendes időkben, midőn a népeknek csak dolgozó hétköznapjai vannak, e tulajdonságoké a vezérszerep. De az eszmék és elvek súlyos küzdelmei nem rendes hétköznapok. És ismét villámlanak az eszmék, csatára szállnak az elvek. Más alakban ugyanazon nagy dolgokról van szó, melyek kiküzdésében a magyar ifjúságé volt az egyik főszerep : a nemzeti eszme és a szabadelvűség diadaláról. Mint lesben álló sötét hátsó gondolat kíséri figyelemmel belső villongásainkat régi ellenségeink káröröme. A magyar kard és a magyar ész által levert reakció lélegzeni kezd. Kiléptek dohos kriptáikból, mint fenyegető A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Tizenhárom levél GénuábóL Fákrul, kövekrül és szivekrül. VI. levél. — A Pesti Hirlap eredeti tárcája — JÓKAI HOSTUS. Ez mind nem fantázia, nem agyrém szüleménye. Nem csak a kövek és fák ilyen rendkívüliek Génuában, az emberi szivek is ily szokatlan alkotással bírnak. Egy kicsiny köztársaság, melynek területe alig közelíti meg Pest vármegyéét ; egy város, melynek népessége felényi, mint Budapesté, uralja századokon át Európa tengereit, helyét megállja még most is. Gazdagságnak, üzleti szellemnek rakodóhelye mind a mai napig. Hol a milliomosok közönséges fickók s a ki tiz milliókba nem számit, az nem is jóravaló ember; — és itt látjuk kifejlődve azt a meseszerü undort a megszerzett kincshalmazok iránt, azt az angyalokkal határos áldozatkészséget az emberi nyomor elenyésztetésére. — Galliera herceg példája nem áll egyedül. (Közbevetőleg: épen ő ajándékozta a párizsi osztrák magyar nagykövetségnek ottani, milliókat érő palotáját is). Egy másik génuai főúr az összes vagyonát egy vakok intézete felállítására hagyományozta. Megint másik egy kolosszális szegények házát építtetett, kétezer szegény számára, akik közül ezer árva mindennemű iparossá neveltetik jól fizetett mesterek oktatása mellett. Ezért aztán egész Génuában nincs egy koldus. De nem csak koldus, (ami egész Itáliában az ismertető sajátságok közé tartozik) de nincsenek az árucikkeiket tolakodó kiabálással hirdető utcai kufárok. Az egész Génua egy jólnevelt, elegáns társaság városa. Itt minden ember dolgozik, spekulál, kereskedik, szolgálatra kész mindenki, 20 centesimóért, 10 centesimóért (10 és 5 kr.) lehet szívességet kapni, becsületes szolgálatot, de ingyen semmit. Fényes utcák, pompás kirakatokkal nincsenek Génuában, alig látni egy divatos toilettet, még kevésbbé egy úri ekvipázst. Annál több teherszekér, öt ló egymás elé fogva, teherhordó öszvérek és szamarak. Nincs már semmi népviselet, amit még Velencében feltalálunk. A legdíszesebb utcája, a Via di Roma alig előkelőbb a mi „úri utcánknál“ (Budán). Egy rendkívüli utcája van csupán, ami „Galleria Mazzini“ nevet visel. Ez egészen be van boltozva üvegtetővel. Akkora lehet, mint a mi hatvani utcánk, de valamivel szélesebb. Esős időben a sétáló közönség gyűlhelye. Néha késő éjjel is felébreszt bennünket a Hotel Grottába felhangzó vidám társalgás, mely vendéglőnek ablakai az utcára nyílnak. S a „Galleria Mazzini“ kapuja a nagyszerű Aqua Sola közkertre szádallik. Ez a leggyönyörűbb kertje Genuának, közepén Viktor Emmanuel és Mazzini szobraival, amikről majd együtt a „szobor rovatban“ fogok irni. Háttérben a Villa Negroval, melynek toronymagas esztrádjáról omlik alá az „Aqua Sola“ kristályzuhatagja. Hja! Ez az Aqua Sola ! Ha minekünk ilyen volna, a mi városatyáink de sok hírlapi támadástól megszabadultak volna. Hanem hát az „egyetlen víz“ forrásának a vízvezetékét még a római Caesarok építették meg: ugyanaz a száz meg száz boltívre emelt csatorna hozza el 25 kilométernyi távolból a friss forrásvizet Genuába, ami húsz méternyi magasból alázuhogva az egész várost ellátja ivóvízzel. Környéke pompás népkertté van alakítva, amit éjszakára elzárnak, nappal ingyen áll nyitva mindenkinek. Keverve a narancs és pálmaliget, a rododendron, azalea, kaméliabozóttal, amik között, mint exotikus ritkaságot mutogatnak egy magyarországi „rezgő nyárfát“ (populus tremula). Ketrecekben oroszlánok, vidrák, sasok, bivalyok, struccok és pávák. Fölséges kilátás a városra, a tengerre s a sivatag kopár várkoronás hegytetőkre. Mikor lesz nekünk ilyen ? A Pesti Hírlap jelen száma 2. oldal """