Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)
1894-05-01 / 121. szám
Budapest, 1894. XVL évf. 121. (5518.) szám. Kedd, m ijus 1. Előfizetési arab: Egész évre. . . 14 írt — kr. Félévre . . 7 [. 7 » — » Negyedévre . V 3 » 50 ‹ Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szára helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz, I. eafelet, hova a lap szellemi részét siető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel Franciaország részére pedig John F. Johns & Cik. Parisban, 31 bis. rue du Faubourg Montmartre. ■BBfiir»T~ MII II ' ... A negyedik rend. Meg kell vallani, hogy a legújabb kornak kevés új eszméje terjedt el annyira Európában, mint a párisi munkás-kongresszusnak az a gondolata, hogy május első napját a negyedik rend , a munkásosztály ünnep gyanánt tartsa meg. Ez a gondolat, bármilyen platói legyen is önmagában véve, tényleg maradandó értelmi és erkölcsi kapcsot létesített a tőke nélküli munkások milliói közt és minden arra mutat, hogy ezen sajátszerű jelkép a távol jövőben mind nagyobb hatást fog gyakorolni a munkásosztály politikai öntudatának kifejlesztésére. Hatása már ma is fölötte érezhető. A nagy európai városok ,,proletáriátusa“ tényleg osztályönérzetet csinál belőle, hogy aki a munkások közé tartozónak ismeri magát, ezen a napon ne dolgozzék, hanem szociális elmélkedések közt, lehetőleg a szabad ég alatt ünnepeljen. A büntető törvény tiltja ugyan, nálunk is, másutt is, hogy az ünneplő szocialista munkások azokat, akik ünnepelni nem akarnak, kényszerrel vagy fenyegetéssel szorítják a munka abbanhagyására; azonban a negyedik rend vezetői már kiismerték régen ezt a törvényt s nem is erővel vagy fenyegetéssel és nem is ezen a napon szorítják a „nem ünneplő“ munkásokat a szünetelésre, hanem ezt a napot jóval megelőzve, az osztályöntudat nyomását hatványozzák meg s az előttük sem ismeretlen ,,dauce violence“ erkölcsi kényszere alá helyezik a többieket, amit már a kódex nem büntet. A mi a tökét, helyesebben szólva: a vál miTiTHíaan—in ~i , -i.ir.i iii------r-yn--------■ lalatokat, gyárakat, műhelyeket, stb. illeti, ezek már kezdenek hozzátörődni ehhez az ünnepléshez. Munkásaikkal szemben opportunusnak látják, hogy ezt a napot nekik átengedjék s jóllehet a folytonos üzemet kívánó gyárak és vállalatok ezt a napot megsínylik, mégis kisebb bajnak tartják, mint azt, ha munkásaikkal ezért az egy napért összetűznének. Jóval tanácstalanabbá áll azonban a törvényhozás és közhatóság a május 1-ével szemben. Az európai szabadelvű törvényhozás nem megy el és nem is mehet el sehol annyira, hogy magát a munkásszünetet büntetendő cselekményűvé tegye. Ellenben, hogy beavatkozására szükség van, azt nagyon is érzi. Ezt a napot mindenfelé nagy terjedelmű, veszélyes jellegű sztrájkok szokták megelőzni, így most Bécsben 30.000 kőműves és díszítő munkás sztrájkol s ez a szám a rokon iparágak munkásainak csatlakozásával még inkább növekszik. Azonfelül a május 1-ei közös munkásgyűlések mind élesebb jelleget kezdenek felölteni s legújabban az agrárszocializmus aggasztó jelensége is fölmerült. Magukban a gyűlésekben ugyan a munkásvezetők óvakodnak egyenesen törvénybe ütköző beszédeket mondani, vagy ilyen tetteket elkövetni és megelégszenek követeléseik formulázásával,— amihez mindenkinek külön és együttesen is alkotmányos joga van — azonban a gyülekező tömegek fokozódó nagysága már maga is veszélyt képez. A sok ezer főből álló, merőben elégedetlen, a fönnálló társadalmi rendre haragos, a mellett pedig a rendesnél izgatottabb tömeg könnyen zsákmányává lehet rájuk férne most egy „véletlen“, mert nagyon „gyengén“ vannak. Sőt napok óta várt valami ilyen égi mannát, de mégis a kétely és a félelem egy nemével kérdé: — És mikor látta ön Estellát utoljára ? — Sohasem láttam. — Akkor egyszerűen nem értek egy szót sem azokból, amiket ön mond, fiatal ember — mondá kesernyés, csalódott hangon. — Majd elbeszélem útközben. Intett a suhancnak, hogy maradjon el és csak messziről kövesse őket. így mentek karon fogva, le a völgynek, a boróka-illatos erdei után, miközben Tarnóczy elmondott őszintén mindent, miként került az ő menyasszonya a Beszterce ellen induló Pongrácz István kezébe túsz gyanánt, Estella helyett — s hogy most az egyedüli mód hozzájutni, az Estella visszavitele. Pál báró egészen neki derült arccal helyeselte a tervet és így szólt: — Valóban, igen praktikus gondolat, de félek, hogy a fiam nehézségeket fog csinálni. Ő, tetszik tudni, nagyon megszokta a szegény teremtést annyi év óta ... Ah, ők meglehetősen össze vannak fűződve, valamely merészebb izgatónak s akkor kész a vérontás. Alapos ellenvetést alig lehetne tehát tenni azellen — már a közrend megóvására való tekintettel — ha a belügyminiszter a fővárosi rendőrség utján a közös nagy munkásgyűlést eltiltotta s hogy Békésben, Csanádban és Csongrádban is ez történt. A munkások Budapesten szakok szerint ugyis vagy 16 helyen fognak gyűléseket tartani s itt bőven kifejthetik ismeretes programmpontjaikat: a 8 órai munkát, az általános szavazati jogot, a truck-rendszer szoros eltiltását stb. Ezek közül különben némely pont valóban nagyon is érdemes a kormány figyelmére, nevezetesen az, ahol az élelmiszerekkel űzött zsákmányolás, a gyárellenőrzés lazasága s egy sor nagyon is orvosolható visszásság miatt emelnek panaszt. Magával a szociális kérdéssel ezen a napon nem akarunk behatóan foglalkozni. Ez nem alkalmas időpont arra, hogy a tárgyias véleményeket akár a vagyon emberei, akár a munka emberei meghallgassák. Hogy az ellentét a tőke és munka közt, minden megkísérlelt homeopatikus orvosszer, ipari törvényhozás, vasárnapi munkaszünet és segélypénztár dacára fokozódik , hogy a javuló gazdasági viszonyok a negyedik rend elégedetlenségét nem csak nem csillapítják le, sőt azt fokozzák, azt tisztán látjuk. Viszont látjuk azt is, hogy a termelés szolgálatában levő tőke, akármilyen alakja legyen is, a társadalmi rend által biztosított jogaiból önkényt nem enged. Legyen úgy, hogy nem is engedhet, mivel saját magát tenné ha Beszterce ostroma írta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. (42. folytatás.) Negyedik (és utolsó) rész — Az éj— Az Estellát akarom elvinni. A báró szája nyitva maradt bámészkodásában. Az Estellát? Mintha azt mondta volna, hogy a mohot jött leszedni a kastély fedeléről, hogy elvigye. Azon gondolkozott, hogy mire való lehet az Estella valakinek? — Az Estellát? — szólt és még egyszer a szeme közé nézett. — Igazán ? — Azért jöttem. — Hm. És minek önnek az Estella? — Boldogságom függ tőle. A báró akaratlanul elmosolyodott, hajlandó lett volna a fejét csóválni, de csak mégis tartóztatta magát, végre is de gustibus non est disputandum. Vannak különös szenvedélyek a világon. Flagentius Artos a maga nagyanyjába volt szerelmes, James Clartont egy csonka lábú asszony gerjesztő gyöngéd érzelmekre, még talán Miss Pastrana is tetszett valakinek. És ami fő, a dologból valami jó is cseppenhet. Bizony. — Tehát azt hiszi a báró, hogy hasztalanul jöttem. — No, no, azt épen nem mondanám, hanem, hogy . . . — Legyen, kérem, őszinte hozzám. — Hogy lesznek különféle akadályok. — Például? — Hát teszem azt, hogy csak egyet említsek, Estella ez idő szerint a házvezetőnő tisztét teljesíti. Mit csináljunk mi egy ilyen ügyes, kipróbált házvezetőnő nélkül, ha ön elviszi ? Hol kapunk helyette, másikat ? Mi szegény emberek vagyunk, uram, nekünk Estella sokat ér, ki kárpótolja őt nekünk ? — Ha csak a pénzbeli kárpótlásról van szó, báró úr, én arra kész vagyok. Az idősebb Behenczy a kezeit dörzsölte, de a mellett méltatlankodó arcot vágott. — Oh nem, uram. Nem a hitvány materiális szempontot veszem, oh nem; de veszem azt a szeretetteljes ragaszkodást, mely melegített, azt a lelkiekben esett rövidséget, mely távozásával élne. Ami a pénzt illeti, pokolba a pénzzel! Sem én, sem a fiam el nem fogadnánk egy garast sem. Csak még az kellene, uram ! Nem mondom azonban, hogy pillanatnyi A legjobb szabású férfi-ruhák mellett beszerez- ^^ 2638 hetekAndrassy-m 1. sz. A Pesti Hírlap jelen száma 20 oldal.