Pesti Hírlap, 1894. június (16. évfolyam, 152-181. szám)
1894-06-01 / 152. szám
Budapest, 1894. XV. évi 152. (5547.) szám. Előfizetési érák: Égre éne. a „ 14 fet — kr. Félévre . . BR 7 » — « Negyedévre 3 0 8 » 50 * Egy bóra . 3 1 » 20 ^ Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken f1 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: BUapest, Játor-utcai st., Jásirat, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Péntek, Június I. Szerkesztési iroda: Budapesten, Nádor utca 7. sz., I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel, Franciaország részére pedig John F. Jones & Cib. Párában, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A kormány lemondása. Csak a félhivatalos közlemények nem akarják még tudni, más mindenki tudja. A Wekerlekabinet lemondása ma dél óta e felsége a király kezei között van és a demisszió holnap fog megtörténni. A magyar miniszterek már haza is jöttek, csak Wekerle és Tisza Lajos gr. maradt még Bécsben, hogy az uj állapotot előkészítse. Arra azonban, hogy a király a magyar minisztérium ultimátumát elfogadja, többé kilátása senkinek sincsen , a kormánynak legkevésbbé. A lefolyt napok egymást keresztező, majd a lelkesedésig kedvező, majd a balsejtelemig nyomasztó híreiből a bukás történetét kibetűzni nem lehet. Megbízható híreket a kormány nem tétetett közzé máig sem. Lapjai mindig fanatikusan bíztak a kedvező fordulatokban és a kabinet szerencse-csillagában, melyről még ma is azt mondják, hogy fényesen ragyog, pedig már az egész világ tudja, hogy fénye kialudt. Nem lehet semmi pozitívet kivenni azokból a Bécsbe és Budapestre való ide-oda vasutazásokból sem, amelyek az utolsó napokban történte; sem azokból a bécsi kocsikázásokból, amelyek az ott időző magyar miniszterek, azután elsősorban Kálnoky külügyminiszter, majd Krieghammer hadügyminiszter és Plener osztrák pénzügyminiszter szállásai közt végbementek. A valószínűség ebből az, hogy Kálnoky gr. a magyar ügyekre udvari állása révén (ő lévén az osztrák császári ház minisztere is), illetéktelen befolyást gyakorolt és hogy a delegációk kérdése is belebonyolódott a válságba. Mindennek a tengersok irka-firkának, bizalomnak, fanatikus reménynek, vasúton, fiakerén és gyalog való utazásnak, kihallgatásoknak, értekezéseknek, Esterházy Miklós Móricok, Zichy Nándorok és mások fölmerülésének a vége az, hogy a Wekerle-kabinet megbukott. Nem ezekből merítve híreinket s még kevésbbé a félhivatalos közlésekből, okunk van hinni, hogy a dolgok ezen baljóslatú fordulásának lényeges történetét helyesen adjuk elő a következőkben. Wekerle miniszterelnök a magyar minisztertanács határozata által küldve és megerősítve, garanciákért ment föl Bécsbe. Ezek sikerében a miniszterelnök annál inkább bízott, mivel a garanciák mértékét a minimumra redukálták. A három főrendi tag kinevezése, a főrendiháznak szükség esetében uj bárók és grófok kinevezésével való megfenyegetése s néhány udvari méltóság elmaradása a szavazásról: ez volt a lényege a magyar kormány kívánságainak. Ezekhez azonban a kabinet kérdés volt kötve. A magyar miniszterelnök azonban a koronánál, bármily előzékeny fogadtatásban részesült is, nem azt a helyzetet találta, amelyre számítottak. A kormány, úgy látszik, jobban bízott a sikerben, mint amennyire ismerte a helyzetet. A korona nem a garanciák, hanem a kompromisszumok álláspontján volt. Úgy szerette volna megoldani a helyzetet, hogy a királyi hatalomnak ne kelljen beavatkoznia még alkotmányos utón sem a két ház közötti konfliktusba , ellenben igenis hajlandó volt, néhány jelentéktelennek látszó kompromisszum létesítése útján a kormány egyházpolitikáját, az igaz, hogy csonkán, diadalra segíteni s ezzel a Wekerlekabinet megmaradását is biztosítani. Nem egészen bizonyos, mik voltak kezdetben ezen kompromisszum pontjai , de bizonyos az, hogy végül csak kettő maradt meg belőlük. Az egyik az volt, hogy a felekezetnélküliség intézménye töröltessék ki a vallásszabadságról alkotott javaslatból és a többi javaslatokból is. A másik az u. n. „Kaiser-Paragraph“, hogy t. i. a házasfeleket összeadó állami közeg a házasfeleket az egyházi kötésre is figyelmeztesse s ennek megtörténtét is jegyezze be az anyakönyvbe, jóllehet ez a házasság érvényességét nem érinti. A két kompromisszumos pontról értesülve voltak a főrendi klerikális többség vezéremberei s úgy látszik, belenyugodtak. A kompromisszum azonban megtört a kabinet szolidaritásán. A hétfői minisztertanács tisztába jött a helyzettel. Tudva volt, hogy ezeken a kérdéseken fordul meg a kabinet megmaradása s mivel a korona e részben óhaját több ízben világosan kifejezte, nem mondjuk, hogy némi tért nem nyert a kabinet egyes tagjainál s a szabadelvű párt egy csekély töredékében is a megegyezés gondolatai,garanciák nélkül. Világos volt azonban, hogy bármily kompromisszum esetében a kabinet három oszlopos tagja: Szilágyi Dezső, Csáky Albin gr. és Hierlnumi Károly kilép a kabinetből. Ez okozta egy pillanatra a részleges miniszterválságról szóló híreket. Mindez azonban beleütközik azon elvhű szolidaritásba, amelyet a Wekerle-kabinet tagjai egymással jóban és rosszban vallottak. Egy mindnyájáért és mindnyája egyért, az elvekért pedig valamennyien. Az utolsó puhilási eljárás tegnap és ma volt Bécsben és hitelt kell adnunk annak a hírnek, hogy a korona auspiciumai alatt folyt kompromisszumok igényei annyira leszállottak, hogy ma már a Kaiser-Paragraph is eltűnt s a kompromisszum egyetlen tárgya a felekezetnélküliség kiküszöbölése lett volna. A magyar kormány, híven eredeti álláspontjához s a tagjai közt uralkodó szolidaritáshoz, ezt nem fogadhatta el. Ezt közölte ma délben Wekerle miniszterelnök a koronával s ehhez mellékelte a magyar minisztérium lemondását. Hogy a korona a lemondást elfogadja, a felől a budapesti beavatott politikai körökben kétség nincsen. Ma este már Tisza Kálmán és Széll Kálmán Bécsbe hívásáról is beszéltek, ami azáj kabinet megalkotásának első lépése volna. A válságot ugyanis nem tartják olyannak, mely a pártok "feldúlására és parlamenti bomlásra vezetne. Apponyi és Szapáry napja, egyáltalán nincs fölkelőben. A közmeggyőződés az, hogy ő felsége a szabadelvű i part megtartását határozottan kívánja s benne keresi a jövő biztosítékát. A Wekerle-kabinet, ha meg is kapja demisszióját — amiben alig van kétség — Magyarországra örökség gyanánt hagyja a sértetlen egyházpolitikai javaslatokat. Utódja a fölhatalmazást kompromisszum nélkül, teljes gemranciákkal fogja megkapni. E szerint tehát a Wekerle-kabinet bukása a szabadelvű párt változatlan megmaradását és az egyházpolitikai javaslatok teljes sikerét jelentené. Ha így lesz, kormánynak szebb bukása nem volt, mint amilyen ez lesz erre,azonban ebben a pillanatban magunk sem mernénk mérget venni. Lehet, hogy ez is azon optimizmushoz tartozik, amely a kabinetet a lemondásig elkísérte. A pillanat benyomásaiból azonban máris kiemelkedik egy lehangoló és egy fölemelő tudat. A lehangoló tudat Wekerle miniszterelnök elveszítése, akinek lelépését mindenki fáj- fálja. Már"sofiase hagyta volna el a pénzügyminiszteri széket hazánk e lángeszű államférfin, akinek elveszítése valóban pótolhatatlan volna! A fölemelő tudat pedig az, hogy az egyházpolitikai javaslatok, amelyek létrehozásán az államférfim okosság és elvhűség vállvetve dolgozott, sértetlenül kerülnek ki e sajnos vál- ’ Ságból s a szabadelvüség lobogója, mely alattharcba vitték az ország közvéleményét, szenny-' télen marad. Kevés távozó kormány van a történelemben, mely nemzetének ilyen lobogót és ilyen örökséget tudott hagyni. ~ ___ ~ |__________ - -mmmmn A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. A helyzet: Wekerle miniszterelnök, amint lapunknak Bécsből jelentik, a holnapi s esetleg a szombati napot is az osztrák fővárosban fogja tölölteni. Nincs ugyanis kizárva, hogy a legfelsőbb elhatározás azon előterjesztés sorsa fölött, melyet a minisztertanács nevében , a korona elé, terjesztett, még holnap sem történik meg. Két felfogás áll egymással szemben: az egyik az, mely szerint a korona az örökletes főrendek esetleges kinevezése iránti kijelentésre adandó felhatalmazást aggályosnak találja ; és a kabineté, amely teljes szolidaritásban határozottan perhol preskál a házasságjogi törvényjavaslat érdemleges részeire nézve akárminő kompromisszumot s készebb állásától megválni, semhogy erre a sikamlós lejtőre lépne. Ma még senki sem mondhatja meg, hogy az eldöntés melyik irányban fog megtörténni s hogy nem sikerül-e várjon az utolsó órában más kielégítő expedienst találni. Annyi kétség, télen, hogy a kormány idegenkedése minden elvi ■jelentőségű engedménytől a szabadelvű párt körében — amint erről a minisztérium itt levő tagjainak is alkalmuk volt meggyőződni — osztatlan helyesléssel találkozik. * * * A tegnap történtekről szóló közleményekből kiemeljük a következőket: Bécsi sürgöny szerint Wekerle Sándor miniszterelnöknek és Lukács kereskedelmi miniszternek még tegnap késő este alkalmuk volt Plener és Wurm——■írem <!