Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)
1895-02-01 / 32. szám
Budapest, 1895. XVII. évL 32. (5791.) SZám, Géntek, február 1. W ■ — — i I*w;i . Hl. WII, ■»WüWPWWy-'IWBWW—» i |l ■ ■ »«■■»■! .MM. I UJ"1» ...■ <—«"■ H'»HW ........—.......... WWI.'" . .---- ■ ' Előfizetési árak: Szerkesztőség: egész évre . . 14 írt — kr. r Budapest, váci körut 78. eVTő l ( * ° gg * jEja 19 hová a lap szellemi részét ‘ ^^ az amik minden nap, ünnep (^^£2^/ szétküldésére vonatkozó felvasárnap után is. szólalások intézendők. A százezer forintok, öreg tél van, de azért a képviselő olyanforma nyári zivatar készül, a gyár gazdaembert elfutja a méreg. • Jönnek, villámlik, mennydörög, a fa hajtja föl a port, de azután elegész, jó, ha annyi eső marad utána, lgalább kissé elveri a port az utakon, s Kossuth Ferenc százezer forintjáról lesz dán már holnap. Az ellenzéki lapok megen előkészítették a dolgot, de kevesen : benne, hogy abból valami okos dolog átjön ki. Vágjuk kétfelé, mint a gyanús gyümölcsöt, • meglássuk, mi van benne ? Az egyik fele mindjárt itt van. Nagy emlékezetű Kossuth Lajosunk nem adag ember. Két fiú maradt utána, akik az egyik közöttünk él és igen sok írás, vagy másnemű végrendeletét még marjuk (miért, miért nem, azt nem tudni), természetes, hogy történelmi becsű följegyzéseinek és ereklyetárgyasítása és birtoka nagy érdekkel birágra és a magyar nemzetre nézve. kormányt bárki lett légyen az, ciette volna szemrehányás, ha a nagy fialak szellemi hagyatékát elzülleni és usok kezére adni engedi. A Wekerle.1 tehát, amikor Kossuth iratainak és kluetárgyainak megvételét kezdeményezte, vagy neki tett ajánlatot elfogadta, nemcsak nem ért el helytelenül, hanem ha az ellenkezőt cselkedte volna, akkor tette volna ki magát a joos hibáztatásnak. Viszont a Kossuth-fiók is jogaikban voltak. Az eladást összehasonlítják ugyan Deák Ferenc ereklyetárgyainak ügyével — azok tudvalevőleg ingyen jutottak a nemzeti múzeum tulajdonába, — de a két eset nem vág egybe. Deák Ferencnek nem voltak gyermekei és hátrahagyott iratai sem voltak. A „haza bölcse“ nemcsak, hogy iratokat nem hagyott hátra, de még levelei összegyűjtését is nagyon ellenezte. Mikor Gyulay Pál Vörösmarty irodalmi örökségét rendezte, kiválogatta belőle Deák leveleit és megkérdezte tőle magától, hogy melyikeket használhatja föl közülök Vörösmarty életrajzához ? Az öreg úr egy darabig nézegette a saját leveleit, azután pedig valamennyit összegyűrte és beledobta az égő kandallóba. Historicum. Ez a mostani eset azonban egészen más. Amint Deák Ferenc kisebb tárgyait hagyatéki árverés útján adták el, — a kegyelet ezt is drágává tette, — úgy történhetett volna a Kossuth-ereklyékkel és a két Kossuthörökös bizonyára megkapta volna azt a 100 ezer forintot úgy is, amit a Wekerle-kabinet minisztertanácsa megajánlott érte, azzal a különbséggel, hogy így legalább együtt marad a történelmi nagy ember szellemi hagyatéka s nem oszlik el ezerfelé a belföldön és külföldön. Mik vannak, mik nincsenek abban a szerződésben, azt még nem tudjuk , de nincs okunk föltenni, hogy az iratokból a legértékesebbek kimaradtak volna az ügyletből. A történelmi kincs ez idő szerint még Kossuth Ferenc lakásán egy nagy ládában van, lepecsételve és mivel Kossuth Ferenc a kormánynyal kötött szerződést — a mint az hírlik — egy nagy banknál már egészen kifizettette s jogait ez által a banknak engedte át, reméljük, hogy a becses hagyatékot rejtő láda tartalma legközelebb szintén magyar nemzeti tulajdonba megy át és akkor annak tartalmát is meg fogja ismerni az ország. Az iratok és ereklyék adás-vételéhez tehát nem lehet másképen hozzászólani, mint úgy, hogy a Kossuth-fiók annak eladásánál jogukban voltak, a kormány pedig annak megvételénél szinte kötelességszerűen járt el. Sok-e, kevés-a 100,000 írt érte, apreciáció dolga lesz, ha az iratokat megismerjük , de föl kell tennünk, hogy az összeg, fóképen ha a szerződés Kossuthnak minden irataira kiterjed, a pretium affectionis mértéke szerint, amelylyel ezt az ügyletet mérni kell, nem nagy. Ebből tehát politikát csinálni s talán épen politikai zivatart, egyáltalán nem lehet, mert hiszen abban minden magyar ember utóvégre is egyetért, hogy Kossuth ezen szellemi és erkölcsi hagyatékának megszerzése nemzeti érdek volt és történelmi becseset is bir. A gyümölcs másik fele azonban nem ilyen egészséges; abban már van valami, ami kivetendő. A Kossuth-örökösökkel kötött vételt ugyanis a Wekerle-kabinet bizonyos görbe vonalak alkalmazása mellett effektuálta. Hogy egy ügyes kormánynak milyen pénzalapok és források állanak ilyen esetben diskrét rendelkezésre, arról nem akarunk beszélni. A tény az, hogy Wekerle és kabinetje, az 1895. évi budgetbe való beállítással akarta ezen vételárat kifizetni. B. Eötvös Lóránt a minisztertanácstól meg is kapta az erre szolgáló utasítást. Az uj miniszterek. Bevezetés. Nem szabad csodálkozni az uj minisztereken. Az olvasó (talán minden olvasó) volt már egyszer-másszor egy jól berendezett konyhában, amelyikben épen főztek és gyakran láthatta, hogy a nagy fazekak, vaskos kondérok eltolva álltak a padkán és a tálasban vagy füleiknél fogva fölakasztva lógtak a falakon, és a kisebb fazekak, bögrék voltak a tűzhelyen és azokban főtt a napi szükségletre való étel. És nem csapták össze a kezeiket, t. i. nem a fazekak, hanem önök és nem kiáltottak föl. — Óh, ez valami csodálatos, természetellenes . Hát igen, nincs abban semmi különös, hogy Wekerle ott ül Bobula János mellett a szélsőjobbon és hogy ott vegyül el a többi közönséges képe a Csáky gróf rövidre nyírt terve is. Gyékére dőlve ábrándozik Szényos csömörrel a hatak káidlátó, az izgó mozkok ' A képzeletben kedves • i- mei 'ingatja .. . zélyes kézlegyintése sorsi * . . v ellökte az elnöki V ■ Jiedr i v .. olog, hogy az öreg 1 5*» .............. sza nap nap után künn a folyosón szivarozgat s adoma-beszéléssel és hallgatással tölti az időt Fejér Miklóssal, gróf Nákóval. — épen olyan, mintha Hunyady János tollat fosztana, és az ütközetben viaskodnának mások. De hát ez azért mégse szokatlan és nem rendkívüli, volt már így sokszor és lesz még így sokszor. A rend talán nem az, volna, elismerem. De ahol örök mozgás van, ott nem lehet örök rend. A politikai élet egy óriás folyam, mely föltartóztathatlanul siet a maga medrében és a nagy követ ép úgy eltemeti az iszapjába, mint a kicsinyt, megfordítja, ha neki úgy tetszik, kilöki a partra vagy tán ki se löki, hanem egy kisebbet sodor a tetejébe és csak siet, siet... Bánja is a folyam, hogy most már a nagy kő van alul és a kicsiny felül, megyen, siet tovább. Bizonyára tehát nem a Bánffy hibája, hogy az események nem máskép jöttek. Ő előtte, hogy a tisztelt olvasó teljes megeredését kiérdemelje a kabinet megalakításán, minden kritikát elhallgattatván, csak két ás lehetősége állott úgy bevárni, mig a magyar anyák na. minisztereket szülnek; de ez nagyon lasr ''•-■*• • 1 ". " ..... Kont, vagy Hunyady László idejében volt divatban, az összes hatalomtól visszamaradt nagy embereinket a Szent György-terére és hogy a szimetriát ne rontsák, leüttetni a fejeiket — persze ma már ez is nehezen kivehető dolog. Egyiket se tehette s következéskép kénytelen volt kisebb embereket ültetni a piros bársony zsellékbe, mint a minők a kopott zöld borszékeken ülnek elvegyülve — s ez sérti az önök szemérzékét tisztelt közönség. Igaz-e, hogy eltaláltam ? Én mindamellett azt tanácslom, méltóztassanak belenyugodni, hogy a mai kormányilyen, annál is inkább, mert ha nem nyugodnak is bele, ilyen marad. Végre is az egész differencia igen kicsi lenne a két álláspont között. T. i. az a két álláspont van, hogy úgy is lehet, miszerint az ember előbb lesz államférfi és azután miniszter vagy pedig lehet úgy is, hogy előbb lesz miniszter és azután államférfi. Nem igen érdemes ezen a különbségen fönnakadni. És mielőtt áttérnék az új miniszterek egyenkénti bemutatására (rövid vázlatrajzokban), még csak azt jegyzem meg, hogy amit a nagy emberek elrontottak, azt a kisebbek sokszor helyrehozták. Ámbár hiszen jogunk sincs voltaképen a V. év kivitetni, úgy ahogy Héderváry A lap lelen száma 16 oldal.