Pesti Hírlap, 1896. június (18. évfolyam, 150-178. szám)
1896-06-01 / 150. szám
Belpolitikai hírek. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap este értekezletet tart, amelyen tárgyalás alá veszi, mint értesülünk, a honvédelmi miniszternek azt a törvényjavaslatát, mely a véderő kötelékébe tartozó egyének ellátásáról rendelkező törvényt aként módosítja, hogy a közös hadseregből a honvédséghez ésviszont áthelyezett tisztek nyugdíjazásánál ezentúl aközös hadsereg, illetőleg a honvédség budgetjét terheli az előző szolgálatidőre eső rész. E törvényjavaslatot a képviselőház tudvalevőleg kedden veszi tárgyalás alá. A kúriai képviselőválasztási bíráskodásról rendelkező törvényjavaslat részletes tárgyalásának rendjén élénkebb vita lesz, mint értesülünk, a javaslat harmadik szakaszánál. E szakasz, mint tudva van, azokat az eseteket állapítja meg, melyekben aválasztást kérvénynyel lehet megtámadni a kir. kúria felőtt. Ellenzéki részről módosításokat szándékoznak benyújtani oly irányban, hogy a kúriának bírói ítélkezése alá tartozó esetek köre kiszélesbíttessék. A szabadelvű párt kebelében uralkodó hangulatból következtetve, kétségtelen, hogy e módosításoknak egyike sem fog többséget nyerni. Üdvözlet a szabadelvű pártnak. Resicáról távírják lapunknak. A nagy-zorlenci választókerület választópolgárai a mai napon országgyűlési képviselőjük, Szerib György, húsz éves képviselői jubileumi ünnepélyére egybegyűlvén, meleghangú "üdvözlő táviratot intéztek az országgyűlési szabadelvű párthoz, mint hazánk jövő fejlődésének és föl- Virágzásának letéteményeséhez. A Goethe-szoba megnyitása. — Saját tudósitónktól. — Budapest, május 31. Most, amikor külföldön egy kalendáriumi vers miatt újból fölharsant a magyar sovinizmus idétlen vádja: kétszerte érdekes és alkalomszerű az az ünnep, mely ma délben folyt le a magyar tud.akadémia egyik földszinti termében. A németek legnagyobb költőjének, Goethe-nek emlékét ünnepelték a jelenvoltak. Mer-e még ismétlődni a hebehurgya ráfogás, hogy nemzetünk, fővárosunk igazságtalan a német kiválóság elismerésében? Íme, államunk ezer éves fönnállása ünnepei között, most, amikor a saját múltúnk, a saját dicsőségünk foglalkoztatja a szíveket, a nemzeti lelkesülés e szép, e felejthetetlen napjaiban, most rendezzük a Goethe-ünnepet, most helyezzük el a Goethe-ereklyéket és most nyitjuk meg a Goethe-szobát nemcsak a hozzánk özönlő idegenek, hanem a magyar közönség számára, hogy példát vegyen, mint kell megbecsülnie a hazai költők ereklyéit is. Vannak, akik tán megütköznek rajta, hogy a tud. akadémia előbb rendezett be egy helyiséget a németek nagy költője tiszteletére, mint valamelyik magyar írónk emlékének dicsőítésére. De ezek felejtik, hogy különbség van aközött, ha a tud. akadémia maga gyűjt ilyen ereklyéket és ha egy kész, gazdag, Sőt hires gyűjteményt ajándékba kap, oly gyűjtő Elegáns térfi-ruhákat ményt, melylyel Budapest, sőt Magyarország egy uj nevezetességgel gazdagodik. Negyven éven át gyűjtötte Elischer Boldizsár e becses tárgyakat s amikor ma a nagyközönség számára is megnyílt ez a Goethe-múzeum : oly kulturális esemény ment végbe a millennáris ünnepet ülő Budapesten, amely esemény bizonyára élénk feltűnést fog kelteni a külföldön s a magyarok iránti rokonszenvet is öregbiti. Déli 12 órakor jelent meg a tud. akadémia földszinti termében Wlassics Gyula dr. kultuszminiszter, aki személyesen kívánta megnyitni az ünnepet. Díszes társaság várakozott már. Ott volt számos hölgy is, előkelők, szépek, mintha a nők egykori nagy kedvence, Goethe, most is szelleme által hódítana közöttük. Akadémikusok, írók nagy számmal állták körül a szekrényeket. Ott voltak Zichy Antal, Szily Kálmán, Szász Károly, gróf Széchenyi Béla, Tóth Lőrinc, Kammerer Ernő és Schwieker Henrik orsz. képviselő, Vécsey Tamás, Bertha Sándor (Párisból), Szmrecsányi Miklós, Petz Gedeon, Prém József, Hegedűs István, Keller Ágost, dr. Goldzieher Vilmos és mások. Zichy Antal, a tud akadémia első osztályának elnöke, szép beszédet intézett Wlassics miniszterhez. E beszéd a következő : „Nagyméltóságú miniszter úr! Ha a németek megtudják, hogy ezredéves nemzeti ünnepélyeink közepette mi, a magyar tud.akadémia, időt kerestünk magunknak, hogy a tudományok e palotájában ünnepet rendezzünk egy reánk nézve idegen, de szellemi köztársaságunkban rég polgárjoggal bíró olyan író emlékezetének, hagyatékának, akit a nagy német nemzet egy félszázad óta megszokott költészete fejedelmének nevezni, úgy bizonynyal még több okot fognak találni arra, hogy minket, sokáig késlelkedett kelet-népet, a műveltségben versenyző nagy nemzetek körébe befogadjanak, szerető szívéhez öleljenek, az ellenünk itt-ott még mindig szórt vádak, kicsinylések, többi közt magyar sovinizmusunk hánytorgatása ellen, határozottan megvédjenek. Mi tudjuk, hogy Goethe, a világirodalom ez egyik első büszkesége, épen az által lett azzá, s halhatatlan művei úgy lettek az emberiségnek világszerte köztulajdonává, hogy fölszabadítva magát az utánzás, az iskola megszokott békéitól, roppant olvasottságával, s a tudás majd minden ágának mélyéig beható szellemével, eredeti tudott lenni s a Keplerek, Wielandok, Klopstock s tán még Lessing tapogatódzásai után járva, ő lett a németek közt a legnémetebb, a világpolgárok közt a leguniverzálisabb. Emlékben tartjuk a nagy I. Napóleon mondását, a hódítóét, aki annyi gyászt hozott a szétzilált, letiprott német népre, s mikor legendaszerű hadjáratai között véletlen találkozáskor Goethével megismerkedett, szelleme villamos szikráival áthatottan kiáltott föl: „Voilá un hommé!“ Végre egy emberre talált. Íme évek folytán egy ősi, felső városainkban különösen a bányászatban, de egyéb ipar- és művészet terén is kitűnő patrícius családnak támad egy, származásra és lelkületre egyaránt nemes ivadéka, Elischer Boldizsár, ki üres ideje legnagyobb részét s világra szóló összeköttetéseit egész hévvel s nagy szakértőséggel arra fordítja, hogy az általa bálványozott szellemóriásnak hagyatékából, ami csak a frankfurti, a weimari, a lipcsei gyűjtők hatalmas versenye mellett, könyvben, írásban, képben még megszerezhető volt, összegyűjtse, s végre sikerül neki olyan gyűjteményt összeállítani, mely a külföldnek figyelmét is, sőt részben irigységét is magára vonta. S e több, mint 4000 legjutányosabb árban készít 24 óra alatt, mérték után English Warehouse A Pesti Hírlap jelen száma 8 oldal, Deutsch F. Károly férfi-szabó, Zsís Andrássy-xxt 1. sa. ~ $V pest, 1896. '______________________XVI. évi 150. (6268.) szám._______________ Hétfő, junius: JK&tcsl árfthi Szerkesztőség í xtt ** Budapest, Y&ci-körut 78# '•••£«► ~ szellemi^ részét mik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel« és vasárnap után II. szólalások intézendők. I. emelet,* Megyék és városok. A váci népgyűlés. Vác, máj. 31. Napok előtt emlékeztek meg a lapok arról az összekoccanásról, mely Kossuth Ferenc és az Ugronpárti Majthényi István, a váci kerület orsz. képviselője között történt, hogy Majthényit kihagyták Vácon az önálló vámterület érdekében tartandó népgyűlés programmjából. A népgyűlés rendezője, Reiser Béla ügyvéd úgy intézte el a dolgot, hogy Majthényit utólag megbízta a gyűlésre elnöknek, de ő azt el nem fogadta, hanem eljött a gyűlésre, mint a kerület képviselője. Erre a napra hetek óta készültek a váci liberális függetlenségiek, de az még sem sikerült úgy, mint ahogy remélték. A papok kivétel nélkül, a város intelligenciája szintén csaknem egészen távol maradt, különösen azok, kik Majthényi afférját magukévá tették. A leghangzatosabb fölszólítások sem segítettek a bajon, a máskor mindig impozánsan föllobogózott városban néhány kereskedőt kivéve, alig tűztek ki zászlókat; feltűnt, hogy a keresztény kereskedők ezt nem tették meg, sőt távol maradásukkal is tüntettek. Kossuthék fogadására Reiser ügyvéden és az ő hívein kívül, csak néhány száz főből álló tömeg jelent meg. Gajáry Géza polgármester távol maradt, úgyszintén a városi tisztviselők, az ügyeletes rendőrökön kívül, még a tűzoltóság sem rukkolt ki, mely pedig ilyen alkalmakkor sohasem szokott hiányozni. De Kossuthot mindezért kárpótolta a nép lelkesülése, mely nagyatyjára Kossuth Lajosra gondolva lelkesülten éljenzett. A vasútról, hol egy váci fehér ruhás kis leány óriási bokrétát nyújtott át, Kossuth Ferenc képviselő társaival és a vele jöttekkel gyalog vonult be a városba a Konstantin-térre, hol atribün volt fölállítva. Itt a népgyűlés elnöke mutatta be Kossuth Ferencet a nagy közönségnek, mely időközben vagy három ezerre szaporodott. Utána Majthényi fejezte ki örömét, hogy Kossuth Ferenc eljött a kerületébe. Kossuth egy teljes érán át beszélt az önálló vámterületről és nemzeti bankról, buzdítva a választkat, hogy a haza függetlenségének érdekében mindenek előtt ezek mellett harcoljanak és na adják el szavazatukat 5—10 írtért, amennyiért egy szánét is lehet venni. _ ,¡ Igaz, vannak! kiáltott valaki közbe. Erre Majthényi szólt bele: Vácon nincsenek! Noha nincsenek, folytatta Kossuth beszédét, annak nagyon örülök. ‘ ' '' A mulatságos incidens után áttért Kossuth az általános szavazati jogra, melyet azért nem pártol ez idő szerint, mert a 10 millió nem magyarul beszélős nemzetiségiek leszavaznák a magyarokat, szerinte"jcsáki az legyen szavazó, aki magyarul beszél és ír. Kossuthot a sokat éljenezték és nagy hatást ért el azzal, hogy hány milliót visznek el tőlünk az osztrákok a ..kigps vámterület révén. Kossuth után beszéltek még Lakatos és Hen-taller képviselők, Molnár Jenő és Kardhordó budapesti kereskedő. A gyűlés délután öt órakor ért véget, ekkor kimentek a váci honvédemlékhez, melyet Kossuth hatásos beszéd kíséretében megkoszorúzott. Este Kossuthék tiszteletére bankett volt. ■?***' ' " Néppárti gyűlések a vidéken. A néppárt Eöbölkúton nagy népgyűlést tartott, melyen éles támadásokat intéztek a kormány ellen; a gyűléstől a megye előkelőségei, a papokat kivéve, tüntetőleg távolmaradtak. Ezen szervezkedés az egész megyére ki fog terjesztetni, Esztergom városát kivéve, hol a nemzeti párti Frey Ferenc ellen a néppárt nem lép akcióba. Köbölkuton kívül néppárti gyűlés volt ma még Zalaegerszegen, ahol maga Zichy Nándor gróf is megjelent s kívüle Sebestyén Lajos nagykanizsai ügyvéd és Major Ferenc székesfehérvári orvos tartott beszédet. Lajos-Mizsén Esterházy Miklós Móric gróf, ifj. Zichy János, Bakonyi Elek és Kovács Kálmán voltak a szónokok. Abonyban gr. Zichy Aladár elnökölt a népgyűlésen , rajta kívül Szentiványi Károly, Szabó Endre és Orbán János beszélt a néphez.