Pesti Hírlap, 1897. október (19. évfolyam, 272-302. szám)
1897-10-01 / 272. szám
Budapest, 1897. XIX. évf. 272. (6150.) szám —_________________________Péntek, október 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre .. 14 frt - fai Budapest, váci körút 7& Félévre............7 _ — MM L emelet , , Negyedévre . . 3 „ 50 . M ______ hoT* » 1»P eseUeml részét h*ra' • •1 •20 • O bt a "p i U im An 111610 Egyes szám ára 4 kr. Bll S II laTMlal m Ijlbgfl ff JUHI WffiPp — Vidéken 6kr. H ll il 11 II 11 jgfj |§ P IjjE Sf jffjl ilj »adóhivatal: _ _ |E »»311 «M 11 1|_ m II fi II Budapest, váci körút 78., TM m ■ ■ ■ ^^M^HM ■ hová az előfizetések és a lap flegjelenik minden nap, ünnep ') szétküldésére vonatkozó felsőlt vasárnap után is. (*- ^v'szólalások intézendők. ................................... - - - - V.WWIC^ _________ - _____ -r- Az új negyedév közeledésével figyelmeztetjük t. olvasóközönségünket, hogy a Pesti Hírlap nagy képes naptárit — az előfizetőknek szánt karácsonyi ajándékot — minden októberben belépő új előfizető is megkapja, ha legalább negyedévre küldi be az előfizetési díjat. A Pesti Hírlap 1898-ra szóló nagy naptára ezúttal is díszes kiállításban, a leggazdagabb szépirodalmi tartalommal és igen sok képpel fog megjelenni s december hó első felében díjtalanul fog megküldetni minden előfizetőnek. A Párisi Divat című, hetenkint megjelenő díszes kiállítású divatlapot a Pesti Hirlap előfizetői kedvezményes áron (negyedévenkint 1 forintért) rendelhetik meg. A Pesti Hirlap előfizetési ára: október hóra..................................1 frt 20 kr okt.—nov. hóra.............................2 » 40 » okt.—dec. negyedévre ....3» 50» A Pesti Hirlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára: Negyedévre...................................4 frt 50 kr Félévre ........................................9» — » Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz egyegy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. Mutatványszámokat oly helyekre, ahol lapunk egyes számai nem kaphatók, egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek öt napig Ingyen és bérmentve küldünk. A Pesti Hírlapra előfizetni minden naptól kezdve lehet. ../ Toast. — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. *4 A harmadik nadrágkoptatás bájos korában volt, jól emlékszem rá. Hangos volt a határ a koratavasz zajától. Épen békavadászatra készültem, amikor megfogott a nevelőm, hogy a plébános úr közelgő nevenapjára (Jóska volt) vágnék be egy nyúlfarknyi mondókát. Megvallom, semmiféle dicsvágy nem lakott a szívemben szónoki babérok után és nem is igen tudtam magam elképzelni abban a szerepben, amikor a pároltján a nagy díszebédnél én is kivágom a rezet, dehát az ilyen szerény indítványokat nem lehet visszautasítani még felnőtt embereknek sem. Becsület dolga. Tehát szervusz neked békavadászat! Még ma is be tudok számolni azzal a mondókával, pedig azóta egész tvasz-tengeren úsztam keresztül. Rövid volt az egész, de ez volt az egyetlen jó tulajdonsága. Főtisztelendő plébános úr! Hiánytalan öröm, önzetlen szeretet, zavartalan boldogság. Ez az, amit én nevenapjára kívánok a jó istentől. Éljen! Pedig dehogy kívántam én ilyen cifrákat! Három napig bifláztam a mondókát, de csak nem tudtam a sok elvont fogalom üstökében becsületesen megkapaszkodni. Nappal a kertben a bogarak zavartak, meg a pacsirtaszó; alkonyaikor pedig a nádasokból odahallatszó ümmögés. Ók miért is vannak a viágonatlanoketlenek egyáltalán! — Hiánytalan... . önzetlen . . . zavartalan. Éjjelre megsúlyosodtak ezek a leheletszerű igék és lidérc gyanánt feküdtek a mellemre. Kiállhatatlanatlan etlen álmaim voltak és a biztos belesülés előérzetétől forró láz gyötrött. Behunyott szemmel végre csak ment volna valahogy a szónoklat és igy is mondtam föl a nevelőnek. Megdicsért és csak annyit mondott, hogy ott majd nyitott szemmel és mosolygó arccal, értelmesen mondjam el, mivel a toaszokat így szokás elmondani: Oh boldogtalan . ♦ . atlan . . . etlen óra! Oh leggyászosabb emlékeim egyike a bájos gyermekkorból! Ama rettenetes napról, egy fölvirágozott és fölezüstözött névnapi asztal s vagy tizenhat úr hangos derültsége maradt emlékezetem táblájára kitörölhetetlen , atlan-etlen betűkkel följegyezve. Hogy az asztal végén fölállottam és beszélni kezdtem, azonnal éreztem, hogy az atlanok és etlenek hínárja a nyelvemre tekergőzik. És sehol egy biztató szó, sehol egy megfogható fonál. Nevelőmre néztem, de az merően a tányérba szögezte szemeit: »Hiánytalan, zavartalan, önzetlen . . . atlan ... etlen . . .« A torkom kezdett kiszáradni, mintha a Sahara közepén állanék. A szoba elhomályosult előttem és halántékom hevesen lüktetett. A kövér plébános úr egyszerre csak elkezdett nőni, mintha egyenesen a menyekbe készülne szállani és itt akarna hagyni mindnyájunkat a siralomnak ezen völgyében, akik oly méltatlanok vagyunk Istenhez . . . — Hiánytalan és önzetlen ... Csak akkor tértem magamhoz, amikor két szelíd kéz simogatta meg az arcomat: — No jól van, elég lesz már, hiszen úgy is tudom, mit akar nekem kívánni! Pedig dehogy tudhatta, dehogy! Mint a villám tért vissza gyerek-agyamra erre a szóra az emlékezet. Az atlanok és etlenek hirtelen katonás rendbe sorakoztak, kiki a maga párja mellé és rágyújtottam a beszédre. De már késő volt. Hangos derültség közt némultam el és úgy éreztem, mintha szívemben egy világ roskadt volna össze. A plébános gyöngéden egy szent képet nyomott a kezembe s most is emlékszem rá, hogy az a kép a Megváltó kínvallatása volt. Ez az én első toasztom szomorú története. Ha mi használható adat van benne, fordítsák a »túlterhelt« gyerekek javára a paedagógus urak; de még inkább azok a szülők, akik gyerekeikkel idétlen módon hivalkodnak a vendégek előtt és bevágatnak velük olyan verseket, amiket a gyerek nem ért, de ledarál, mert muszáj neki, a szegénynek. Rám az egészből csak annyi maradt, hogy azóta, ha valami fámasztót kell elmondanom — mert mindnyájunkat érhet baleset — gondosan kihúzogatok belőle minden atlan atont. Egy is elég volna be- A király. Amit a fejedelmi látogatások napjaiban alig bírt visszatartani az egész magyar nemzet az ő szívében, most egyszerre tör ki lelkesedése alkotmányos királya, I. Ferenc József személye iránt. Budapest fő- és székváros közgyűlése ma lelkes hódolatát fejezte ki a szept. 26-iki legmagasabb és legörvendetesebb elhatározásért, mely 10 hazafias és történelmi szoborral ajándékozta meg az országot. A főváros hatósága hódoló küldöttséget indít a budai várpalotába s a főváros népe ma általános kivilágítással ünnepli a királyi tényt és magát a felséges urat. Vájjon mit gondolhat a világ leglovagiasabb és legjobb fejedelme, a mi jó királyunkamint budavári palotája ormairól két hét lefolyása alatt harmadszor látja fölcsalalni az öröm tüzét. Először akkor, amikor II. Vilmos császár szállott meg békeszerető királyi házában s a nemzet benne az uralkodó és ország legjobb barátját és a békét ünnepelte. Másodszor akkor, amikor a 10 szobor hírére az egyetemi fiatalság türelmetlen hazafias heve hosszú fáklya-fény-hierogliffel írta le előtte a Duna két partján, hogy milyen szeretet és lelkesedés lakik a nemzet szívében iránta ? És harmadszor ez a mai, amikor a bájos őszi éjszakában megint eléje veti a szeretet és hála minden ragyogását az ország szíve, a főváros, melyet bizonyosan joggal nevezett úgy imént egy magas vendég, hogy ez Európa leszebb fővárosa! Várjon mit gondolhat, látva mindezeket, amelyek mesébe ülő, varázslatos szépséggel bontakoznak ki elötte, hivatlanul, kéretlenül, megszületve egy történeti nemzet kedélyének ismeretlen mélységeiből és fölvetődve elementáris hatalommal, tanúbizonyságai múltnak, jelennek és misztikus cimbetűi a jövendő lezárt könyvének, ahol bizonyosan nagy, talán nem is sejtett csodálatos dolgok vannak megírva a magyar király és nemzet számára. Kell, hogy ő is érezze mindazt az édes sejtelmet, mely most egy egész ország szivét rezegteti. Kell, hogy az ő királyi szivét is meglepjék azok a nagy, szinte nyomasztólag nagy érzések, amelyekben a jövendő öröme, boldogsága és dicsősége születik. És kell, hogy az ő bölcs elméjén is átvonuljanak azok a hatalmas tanulságok, amelyeket ilyen pillanatokban a múltból merít a fölmagasztosodott értelem, tisztább és igazabb intuícióval, mint amit a könyvekből tanul s kivált a politikai küzdelmek és vergődések tökéletlen leírásaiból. Mert nagy idők ezek királyra és nemzetre egyaránt. Vér nélkül elkövetkezett fényes események, amelyek kiszámíthatlan szunnyadó erőt ébresztenek életre és sejtelmes átalakulásokat hirdetnek a millióknak. Pedig az ünnep még nincs is befejezve. Holnap az államilag rendezett magyar nemzet fog hódolni alkotmányos királya előtt s útj, az eddigieknél is jelentősebb tüntetéssel gazdagítja e napok történetét. A képviseőház hódoló ülése történelmi súlyt ad és befejezett formát a nemzet artikulálatlan lelkesedésének. Ebben fog állami erővé átalakulni mindaz az öröm, ami most szinte szabálytalanul hömpölyög végig az ország területén. A nemzet alkotmányos rendjének törvényes közege a nemzet képviselőtestülete s amikor ez hódol a korona előtt, a magyar nemzet egésze benne van ebben a hódolatban. Minden szív lelkes dobogása, minden A Pesti Hírlap jelen száma 22 oldal.