Pesti Hírlap, 1899. szeptember (21. évfolyam, 242-271. szám)
1899-09-01 / 242. szám
Budapest, 1899. XXI. évf. 242 (6842.) szám. Péntek, szeptember I.őfizetési árak! Szerkesztőség: évre . . 14 frt — kr. Budapest,r&d-körut 78.‘ 7 — iOEi3P*v «a via emelet, ''évre” * * 3 ” 50 * j £§| j| hová a lap szellemi részét ^ 81^1 hová az előfizetések és a lap emfe minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel-, vasárnap után is. szólalások intézendők. Hangulatok politikája. O.) Kedélyháborgások vagy épenkeingulatok csinálták eddig az erdélyi port egyáltalán erdélyi politikáról lehet Csinálták továbbá, szerencsére, már, egyes erdélyi képviselők párt- vagyrdekek szerint. Kormányainknak termőpladatuk volt Erdélyt bele nem vonni a általános nemzeti politikába. RáhagySrály-hágón túli dolgok intézését az ertikularizmusra s az ez által megvesztege 551 elekre. 7 társadalom cselekedett hasonlóképen. ■íéleTT iszkiáltásra meg-megrezzent, valamit ! 1 cg/1* ’ 97 után rábízta Erdély sorsát a véletlenzon partikularistákra, akik fontoshirdették, hogy Erdélyt csak ők iscsök azt nem lehet megmenteni. Remény az, hogy Erdély ma politirosszabb helyzetben van, mint volt .___diplomáciai helyzet javult Román, a kultúrái és gazdasági helyzet sszafejlődött. A legutóbbi román egmutatta, hogy erős, román intel'■ ‘ étkezik, mely nyilvánosan még nem- UC 3 il. . ............. atil '^et sera a^aria alkaira venni, anjes- dni a ma°Yar hazafiságot. Komoly f^ehb f'dijS azt bizonyítják, hogy a román akkolasági téren visszaszorítja a magyar.. és szászságot egyaránt. E tényekkel szemben társadalmunknak csakóroulata van. Másfél évtized előtt egy röpirata alatt erdélymentő hangulatában megcsint" az erdélyrészi közművelődési egyesületet. Akkor azután megnyugodott az állam organizáló munkában s a következmény lett a románság sikeres ellenakciója. Erre közbelépett az állam. De mit cselekedett ? Kihozta a székely fiúkat iparos tanoncoknak, mire kormány, parlament és közvélemény ismét azt hitték, hogy Erdély meg van mentve. Tényleg legtöbbet tett a közoktatási minisztérium. A nemzeti akciót Erdélyben s névleg a Székelyföldön Csáky kezdte, de sokkal nagyobb méretekben folytatta Wlassics Gyula. A nemzeti hangulat, most ismét megnyugodott, pedig folyton értesült a román pénzintézetek műveleteiről. Legújabban kitűnt, hogy román középföldbirtokosság keletkezik. Most a nemzeti hangulat megnyugvást keres a székely leányok Budapestre szállításában. E különben ideiglenesen helyeselhető mód tényleg megtévesztheti az önmagával könnyen kibékülő nemzeti közvéleményt. A nemzeti akció devalválódhatik cselédszerző akcióvá. Óva intjük a nemzetet és a közvéleményt, hogy aprólékos eszközök meg ne téveszszék. Puszta hangulatok Erdélyt meg nem menthetik. Nem menthetik meg a partikularisták sem helyi gondolkodásukkal, mely az általánosság magaslatára nem tud emelkedni. Nagyszabású és mindent átfogó politikára van Erdélyben szükség. Oly politikára, melyben az állam és társadalom egyaránt részt vesz. Sem az állam, sem a társadalom különválva meg nem mentheti Erdélyt, hanem csak ketten szövetkezve. Hol az államnak, hol a társadalomnak kell előtérben állania, de mind a kettő évtizedeken át komoly munkát kap a Királyhágón túl. Erdélyben a magyar államiság és nemzeterő nem lesz addig végleg megszilárdulva, míg 1. a magyarság számaránya a románság irányában meg nem javul. Vagyis, amig a magyarság Erdélyben a nagy minoritásból ki nem bontakozik s legalább a paritást meg nem közelíti. Ez pedig nem érhető el a magyarságnak Erdélyből való kiszállítása, hanem inkább megfordítva, csakis a magyar elem importálása által. A földmivelés és ipar segítségével ez el- érhető. Az agrikultúra telepíthet, az ipar nem-zeti munkaerőt vihet Erdélybe. Idejárul még az erdélyi magyarság természetes szaporodó képessége. Ez egyenlő gazdasági viszonyok közepett kedvezőbb a románság terjeszkedő képességénél, de meg kell adni a jobb gazdasági feltételeket. Akkor azután az erdélyi magyarság nem vándorol ki Romániába. Viszont a nemzeti politikába kotnyeleskedő rövidlátásnak sem juthat eszébe az erdélyi magyarság exportálása. Ha azután a magyar elem számbeli megnövekedését kiegészíti a kultúrás fejlődés, akkor az államfentartó nemzeti erő a Királyhágón túl szervezve lesz önmaga irányában befelé. 2. Külső organizálását meg fogja adni az állami adminisztráció behozatala. Ez is nélkülözhetlen föltétele Erdély megmentésének s kiegészítő része a nemzeti politikának. Erdély szellemi és társadalmi deficitje csak Magyarországról pótolható, meg nem szüntethető máskép, mint csakis az állami adminisztráció által. A törvényhozásra tehát nagy és gyors feladat vár. A nagyban létesítendő telepítés és ipar munkáján túl kiváló feladata az állami igazgatás szervezése Erdélyben. 3. Az államéval szinte egyenlőrangú föld Szieszta. Irta: Niels Möller. Még diákkorukban megismerkedtek, de már évek óta nem látták egymást, mikor egyszer véletlenül találkoztak egy kávéházban. Nyby mielőtt az irodába ment, mindig betekintett a kávéházba újságot olvasni, Sten ellenben ritka vendég volt a kávéházban. Most is Cuupa véletlen volt, hogy idejött, az anyósa beteg volt, s mivel már a halálától tartottak, a felesége a gyermekekkel odautazott hozzá. Tulajdonképen ő is el akart utazni az anyósához, de itthon sürgős dolga akadt, s különben sem szerette a dolgait másra bízni. A régmúlt időkről s egykori barátaikról beszélgettek, s mikor Sten már haza akart indulni, Nyby meghívta ebédre. Ebéd után Nyby dolgozószobájába mentek. Sten egy nagy, puha karosszékbe ült, s hogy nagyobb legyen a kényelme, Nyby zsámolyt is tet a lába alá. A gazdasszony behozta a kávé s a szivaros skatulyát, Sten egy nagy szivart választott. Szemeiket félig lehunyva szürcsölgették a kávét. Nyby csöndesen ringatózott a hintaszéken, s bámulta a kék füstfelhőket, amelyeket a levegőbe fújt. Sten is nagyon szívta a szivarját, s hatalmas füstfelhőket eregetett. — Könnyű szivarokat szokott szívni ? — kérdezte Nybytől. — Igen, ezeket legjobban szeretem. — Én meg csak az erőset szeretem. Különösen ha jól ebédeltem.-------------Ez az asszony nagyon ért a főzéshez ! — Meg vagyok vele elégedve. Sohasem boszant. — Nagyon csinos a lakása, Nyby. Szépek ezek a régi, szolid bútorok. Nagyon jól illenek ehez a sok könyvhöz és képhez. De festményei nincsenek, ugy-e ? — Nincsenek, csak rajzaim vannak. A színes képek boszantanak. Lekötik az ember fantáziáját. — Hát ön nem lámpafény mellett dolgozik ? — kérdezte Sten, mikor látta, hogy az íróasztalon két hatalmas bronz-gyertyatartó van. — Nem ; a gyertyavilágot jobb szeretem ; a félhomályban van valami titokzatosság, amely engem valósággal elbűvöl. — Én jobb szeretem a gázvilágítást, amíg villámvilágítást nem kapunk. A félhomály úgy is elég kellemetlen a decemberi napokon. Ha hatalmamban volna, minden árnyékot kipusztítanék e világról. — Ezen nem csodálkozom. Manapság tiszta véletlen, ha valaki fölfedezi, hogy milyen kedves a gyertyafény. Az ember csak a régi képeken látja a szépségét igazán. — Mondja csak, Nyby, mit csinál tulajdonképen ebben az elhagyatott részekben ? Nem lehet önt látni sehol, még a színházban se. Nem hiszem, hogy valakit meglátogatna vagy hogy látogatókat fogadna. Egész egyedül szokott itthon ülni ? — Körülbelül úgy van. — És mit csinál itthon ? — Olvasgatok, rendezgetem a képeimet, s néha-néha eljön hozzám egy öreg ember, akivel az irodalomról beszélgetek. Micsoda élet! És ezt kibírja? — Gondolja, hogy ez csakugyan olyan nagyon szerencsétlen élet ? — Igen. Nem szeretnék az ön bőrében lenni. Látja, én egészen másként élek. Jó üzletem van, egész nap tömérdek dologra kell gondolnom, tervezgetek, üzleteket kötök, sok pénzt keresek és sokat költök, sokat küzködöm és sokat mulatok és mindig örülök, mikor esténként hazamegyek, mert tudom, hogy egy pár kis gyermekarc kitekintget az ablakon az utcára, hogy jövök-e már ? Elhiheti, hogy nagy öröm az, ha az embernek vidám otthona van, hol meleg kézszorítás és gyermekkacagás várja. S azért én is haladok a korral, sokat olvasok, hangversenyekre és színházba járok, sokan látogatnak meg ,és én is sok házba járok. Higgye el, igazi élvezet így élni. Szánja rá magát végre ön is, hogy így éljen. Megelégedetten simogatta gyér fekete szakállát, s nagy, széles homlokának fénye a dohányfüstön is átvilágított. • Nyby tovább ringatta magát a hintaszékben s ránézett Stenre. — Igen, bizonyosan nagy öröm az, ha az ember olyan tevékeny lehet, mint ön, mert akkor legalább nincs ideje a legszomorúbb foglalkozásra , a gondolkozásra. Az egyedüllét oly vigasztalan s annyira nyomja az embert. S ha az ember mindig új meg új dolgokkal foglalkozik és jó felesége van, aki épen úgy gondolkozik, mint ő, — akkor , meg épen nagyon boldog lehet. — Igen, az én feleségem nagyon ügyes asszony, — különösen a háztartás dolgaiban. A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.