Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)
1899-12-01 / 333. szám
Budapest, 1899. XXI. évf. 333 (6933.) szám. Péntek, december 1. Előfizetési árak: : Egész évre .. 14 frt —■ fcr. Félévre . . . . . 7 „ „ Negyedévre . . 3 50 „ Egy hóra . .. 1 » 20 a Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség: Budapest, váci körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A közös budget. A zöld füzeteket a közös minisztériumok ma bocsátották a delegációk és a nyilvánosságrendelkezésére. Szenzációs költségemelkedések csakugyan nincsenek bennük. Ha egyáltalán van „szellem“ a számokban, akkor azt lehet mondani, hogy a közös költségvetés szelleme szelíd. A politikai feszültségektől való óvatosság rótta oszlopokba a számokat és az a féltő gond, hogy a tárgyalás gyors legyen s lehetőleg kevés zajra adjon alkalmat. A nagy reformtételek tehát félre vannak téve, jobbig. Sem a rég bejelentett tüzérségi reform félelmes tételei, sem az új ezredek fölszerelési költségei nem kerültek elő, sem pedig a hajóépítésekre pedzett rendkívüli milliók, amelyek a chinai foglalásra vannak szánva, s már két év óta bujkálnak a hadügyminisztérium hivatalszobáiban. Ezek közül némelyekkel még az 1900. évben fogunk találkozni póthitelek alakjában, s amely intézmény már rég nem szokatlan módja a közös budgetek emelésének, vagy később, az 1901. évi budgetnél, amikor a visszatartott hadügyi reformok költségei okvetlenül ki fognak törni, mivel a kereskedelmi és quota-kiegyezés már el lesz az útból takarítva, s a „normális állapotok“ rég várt alkalma végre elérkezik. A megfelelő utalások már megvannak a közös budget indoklásában. Ezeket előre tudván, azt hiszszük, egészen megbocsátható dolog, hogy nem törünk ki frenetikus örömben, amikor a korona értékre átszámított milliók összevetéséből azt látjuk, hogy az 1900. évi közös budget »lényeges« emelkedést nem mutat. Hogy nagyobb mint az 1899. évi, az természetes. Az is természetes, hogy bizonyos mennyiségű póthitel van hozzácsatolva, ami a folyó évben budget nélkül elkelt. Egészben véve, a közös fedezetül szolgáló vámjövedelmek levonása után a két államnak az előirányzat szerint 212.397.412 koronára rugó kiadást kell fedeznie, mely összeg — az aranyérték-különbözetnek a közös budgetbe való beállítása után, — még 2 millió koronával kisebb is, mint az 1899. évi. Enélkül természetesen 8,6 millióval nagyobb, mely összeghez 2,5 m. koronára rúgó póthitel járulván, szerény 11,1 millió koronára becsüljük azon többletet, amivel az 1900. évi közös szükséglet terhesebb az elődjénél. És mivel a fedezetlen szükséglethez most már nem 31,4%-os, hanem 34,4%-os quotával fogunk járulni, ezen mindenképen normális esetben Magyarország terhe, a póthitelt leszámítva kerek 215 millió koronát véve föl, közel 6,4 millió koronával lesz nagyobb, mint amilyen lett volna a régi quota-számítás mellett. Ausztria terhe persze épen annyival könnyebb. Ez azonban aránylag mégis szelíd állapot ahoz képest, amit a hadügyminiszter előre megjövendölt s ami még csak ezután következik el. Azok a közös parlamenti testületek, amelyek már másforma viharokat láttak, a szokásos óvások és sokalások mártásában meg is fogják szavazni az előirányzatot, nincs benne kétség. Egészben véve be is kell látni, hogy a monarchiának védképességben való tartása oly kötelesség, ami ellen szót vetni alig lehet, természetesen csak addig, ameddig az országok vagyoni alapját meg nem támadja s a közös védelem terhe nem kivonja az adókkal való agyonsanyargatást a népességtől, ami már az elgyengülésnek sokkal rosszabb fajtája volna. Az aggodalom jellege csak akkor ül rá az összeráncolt homlokokra, ha az ország terhének emelkedésével a rohamos gazdasági elhanyatlást mérjük össze, úgy az állami, mint a közös budget szabályos évi emelkedését egyazon teherviselési képesség mellett bizonyosan szívesen kiteremti az ország, melynek közgazdasági élete is fejlődött. De ha a gazdasági hanyatlás rombolásait látjuk magunk körül és azt észleljük, hogy a depresszió mind nagyobb lesz, a kibontakozás reményei pedig mind halványabbak, akkor azt kell mondanunk, hogy a népesség teherviselési képessége aránylag kisebb, mint az elmúlt évben volt s így az emelkedő budget és a leszálló gazdasági jólét közt az 1900. évben sokkal nagyobb lesz az aránytalanság, mint ezt a számoszlopok föltüntetik. És ez a szempont az, ami már egészen új s amelynek kifejtése és megmagyarázása elsősorban a magyar delegációra néz, mely ezúttal nemcsak a pénzügyileg jobban megterhelt, de gazdaságilag is jobban sújtott ország igazait képviseli s kell is, hogy kellő nyomatokkal képviselje. Bizonyára nemm állanak ezzel a helyzettel összhangzásban azok az »ameliorációk«, amelyek a közös budgetben előfordulnak. A hadsereg rendkívüli szükséglete 11 milliót mutat, a haditengerészeté (mely nagy előkészületek stádiumában van) ugyanannyit. A külügyminiszteré 202 ezer koronát. Leszámítva az építkezéseket, erődítéseket, hajóépítést, a tüzérség szaporítását, ezen összegek jelentékeny részét a katonatisztek és a diplomáciai személyzet fizetésemelése veszi igénybe. A fizetések emelése mind a tíz, illetőleg 11 fizetési osztályon végigmegy. A közös hivataloknál pl az ötödik osztályban 12 ezer koronáról 13 ezerre, a nyolcadikban 3.600 koronáról 4.800 koronára A kakas, a csöngetyüvel. — A Festi Hírlap eredeti tárcája. — Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. 5 Egy pár kérdést tett, de Kapolyi kevés fölvilágosítást tudott adni, csak a fekete kakast említette a csengetyűvel. — Fülzúgás — felelte a doktor kurtán. Kupolyi kikisérte az ajtón. — Mi a baja ? — kérdésünk fojtott hangon. — A hagymáz jelenlétét föltételező tünetek némi hézagokkal való kidomborodásának tagadhatatlansága. — És mit gondol, orvos úr? — Hm. A tudomány törvényei szerint a jelen beteg meghalhat, ellenben meg is gyógyulhat. — De mi a valószínűbb ? — firtatta ijedten az öreg. Az orvos fölénynyel förmedt rá .— A tudományban nincsenek valószínűségek és lábfáink. A tudomány fönséges és positív. A nagyapó pedig nagyon elszomorodott a tudomány fönségén és visszacsoszogott megtörten a beteghez. A Zsuzsa nemsokára hozta a jeget, Vince meg az orvosságot, most már legalább dolga lesz. Egész este nem hunyta be a szemeit (ő, aki a tyúkokkal fekszik le, mióta beteg), maga adta be az orvosságot és rakta a jeget. De nem mutatkozott mákszemnyi könnyebbülés sem. Sőt romlott az állapot. A beteg szemhéjai megduzzadtak, szemei megüregesedtek és a szép kis arc kezdett kivetkőzni a formájából Még az arcszíne is megváltozott. Még előbb a vörös szín volt rajta az úr, most már a kék is közé vegyült. Együtt vannak, de mintha ütköznének, melyik legyen itt holnap. Fékvesztett képzelete még egyre nyargalt, csak egyszer látszott, mintha elméje tisztaságát nyerné vissza egy szempillanatra. Megszólítá Kapolyit. — Itt vagy te jó öreg ember ? — Itt vagyok. — Hát ne is hagyj el — és fölemelte uját rejtélyesen, titokzatosan, mintha parancsokban fenyegetne. — Tudod-e? Valahogy el ne hagyj! — Dehogy, szivecském. Sohasem. Hogy gondolhatsz olyat? Veled maradok, amilyen igaz, hogy Kupolyi József a nevem — fogadkozott elérzékenyülve és amint a beteg fölé volt hajolva, a szemeiből kicsorduló köny odacsöppent annak a szöszke hajára. A haj fölitta szomjasan. Éjfél felé újra eljött az orvos, valami névnapról toppant oda, egy kicsit pityókosan, álmosan. Vayné asszonyom kisérte a sötét folyosón gyertyával és maga is bejött vele a beteg, megnézni. Az orvos le sem vette a kalapot, sem a botját nem tette le, csak úgy fölületesen vizsgálta meg, az literével különösen nem volt megelégedve. A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.