Pesti Hírlap, 1900. november (22. évfolyam, 301-330. szám)
1900-11-01 / 301. szám
mm Budapest, 900. . _______ XXII. évf. 301. (7263.) szám. Csütörtök, november 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: , «Dir Budapest, váci körút 78. Egész évre. . 28 k. f. 1• emelet, Félévre. .... 14 . — . hová a lap szellemi részét előfizetések és lap Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel^és^asárnep^nt&njs^ ........... ^___ _____nZT~ A Pesti Hírlap következő száma pénteken — november 2-án — reggel jelenik meg. ■ Gyermekek, tűzzel sítisztok! (i. t.) Széll Kálmán miniszterelnök ma nemcsak legjobb érveit, hanem egész lelkét belevitte a vitába. Nem pusztán a kormány igazát védeni volt célja. Sokkal magasabb érdekek veszedelmeit hárítgatta, mint milyenek a trónörökös házasságából folyólag a kormány állását fenyegethették. Hogy min sarkallik e törvényjavaslat közjogi része ? ez annyiszor meg volt már vitatva, hogy szinte üres szalmává lett. Hogy mi van a Haus-Gesetzben, ami a házasságra és az örökösödésre vonatkozik ? azt ma a képviselőház színe előtt szóról-szóra fölolvasta. Kifejtette (s ez volt érvelésének legfrappánsabb része), hogy a morganatikus házasság nem azért van az uralkodóház által elfogadva, mivel a családi szabályokban benne van, hanem azért van benne a családi szabályokban, mert minden következményeivel együtt már századok óta gyakorlatban él. Mindez, a többivel együtt, fényes érvelés volt. De nem ez volt a miniszterelnök mai beszédének legfőbb érdeme. Hanem az a bátorság, melylyel a függetlenségi párt eddigi Szónokait követni, merte abba az érzelemvilágba, mely a szívnek legtisztább forrásait fakasztja föl, ámde azokból örvények keletkeznek. Abba az érzelemvilágba, mely az oltár lángjából veszi a tüzet, melynek aztán, ha az már anyagba kapott, nem tud parancsolni többé. Mintha e beszéd strófákban lett volna megkoncipiálva, olyan művészettel volt elrendezve kezdettől végig. S minden strófa végén szinte kihangzott a reframn : „Gyermekek, tűzzel játsztok !“ A függetlenségi párt szónokai megrajzolták a jövőt. Hogy mi lesz, ha Ferenc Ferdinánd király lesz s törvényes felesége nem lehet királyné. Hogy mi lesz, ha Ferenc Ferdinánd király lesz s fiai (ha születnek) nem lesznek királyfiak. E kép többet mond, mint minden betű, akármilyen világosan van is benne a Haus-Gesetzben s akármilyen világosan van is kifejezve az 1723. II. törvénycikkben az, hogy trónörökös csak,osztrák főherceg 11 lehet. Ebben a képben oly erős az emberi igazság, hogy tiltakozik a dolgok ily rendje ellen minden nemes érzés. S maga az a száraz, rideg érv, hogy: nem lehet máskép! nem nyugtat meg s nem engesztel ki senkit. Ennek ellenében csak egyetlen egy hang számíthat meghallgatásra; csak az, mely ép ügy a szívből jó s ép oly igaz. S Széll Kálmán ma, a legszerencsésebb inspirációval épen ezt a hangot találta meg. Azt a hangot, mely megtalálta a megfelelő ellenképet. Azt, mely egy édes, egy boldog családi fészket mutat. S ebből a boldog, édes fészekből két összekulcsolt kéz int könyörögve: „Ne dúljátok föl ezt a boldogságot ! Ne zavarjátok föl a mi édenünket, istélyben minden virág nekünk nyílik, minden fa nekünk adja gyümölcsét. Azt az egyetlen fát, a tiltott fát, mi nem is veszszük észre! Ne állítsátok hát mindenütt boldogságunk útjába azt! S ne akarjátok, hogy hozzányúljunk !“ — Ezt az ellenképet tárta föl ma Széll Kálmán s mialatt rajzolta, maga is meg volt hatva. És mintha a sorok közt is beszélt volna. Mondván : íme, itt van tűz elég! Politikai célokra is lehet venni belőle. De e tűz nagyon veszedel-mes! Gyermekek, ne játszszatok ezzel a tűzzel S hogy néz ki ezzel szemben az az eltökélt szándék, hogy ebből a kérdésből minden áron „nagy vitát“ kell csinálni! Úgy néz ki, mint mikor pajkos gyermekek a legdrágább s legtörékenyebb üveg- és porcellán-edények raktárába jutnak s ott akarnak „táncmulatságot“ rendezni maguknak. Roppant fontosaknak érzik magukat, mert hiszen csak rugdalódzniok kell s a legdrágább porcellánok oda vannak, s minél inkább látják az aggodalmat azokon, akikre e porcellánok őrzése van bízva, annál több kedvük támad a duhajkodásra. De ami meggondolatlan pajkos gyermekeknek még megbocsájtható, illik ez komoly férfiakhoz ? Hlik-e ily rendkívül kényes és következményeiben kiszámíthatatlan kérdésben visszaélni azzal a helyzettel, melyet épen a törvények korrekt magyarázata s a legszigorúbb alkotmányos fölfogás alkalmazása idézett elő ? Míg azt hitték, hogy a kormány nem fogja bemutatni a képviselőháznak a Hans-Gesetzet, azt követelték s a graváment abban keresték. S mikor a kormány megtette, amit kívántak, egyszerre keveselni kezdték. Szabad-e egy komoly kérdésben, ennyire ignorálni a komolyságot? De vigyázzatok, mert ha nem imponált nektek a miniszterelnök szelíd keze, majd eljön, még a vita alatt, rendet csinálni a vaskéz. Láthattátok már eddig is, hogyan ráncolja szemöldökeit egy jupiteri homlok, s hogyan ,jegyez.” Jegyzi a „rovást.“ S ha sok lesz a rováson és kipattan e homlokból a fölfegyverzett Minerva, akkor nagy tanítást fogtak kapni gyermekek, ha tovább is tűzzel játsztok. Költők a temetőben. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Az életben a hadvezéreké, az államférfiaké s a föld más hatalmasaié az elsőség; őket környezi az érdeklődés, őket kiséri a bámulat. De ha a temetőbe megyünk, először is azt kérdezzük : hol vannak a költők . Talán azért, mert a többiek mind mélyen alusznak ott s csak a költők álmodoznak ott is. És kivált azoknak a költőknek a sírhelyeit keressük fel, akik oly sokszor éreztek, Örültek s szenvedtek vélünk! S habár más hazának voltak is gyermekei, más nemzet nyelvének lantosai, mégis rokonok , sőt több mint rokonok ! A saját „én“-ünknek összhangzó visszhangjai. S még Párizsban is, hol a múlandóság kultusza nem kisebb az élet művészeténél, legtisztább ihlettséget a költők sírjainál találunk. Bejárjuk a Pantheont, a Pere Lachaiset, a montmartrei temetőt, szemügyre veszünk mindent, hogy el ne felejtsük, de a költők sírjaihoz újra meg újra visszatérünk. Pedig tudjuk, hogy azokat anélkül sem fogjuk elfelejteni soha! De az is kell hozzá, hogy a költők a szabad ég alatt a természet friss levegőjében s a füzek és ciprusok lombjai közt pihenjenek. Hugo Victort sajnáljuk a Pantheon sötét üregében, hova napfény nem hat le soha s fáj, hogy a kegyelet néha milyen kegyetlen. De Chopin ehér relief arcát sokáig elnézzük a Pere Lachaiseben s megrendülnek lelkünkben nocturnejei, polonaisei, mazurkái, és sietve keressük föl utána. Alfred de Musset sírját, aki a Chopin ábrándos melódiáihoz szöveget írt. S Mindketten egy Ideáihoz. S kérdezzük, hol fekszik Georges Sand ? De Georges Sand nem ott fekszik, ahol Chopin és Musset. Georges Sand messze tőlük pihen , ott, ahol született. Tehát még a halálban is elhagyta őket. A Chopin sírköve néma. Csak annyit mond, hogy „emelték barátai." Ellenben az Alfred de Musset sírköve beszél. Beszél az ő édes hangján, minden szivet fölnyitó szavával. De ő is csak „barátaihoz11 szól utóljára és senki máshoz. Azt mondja nekik : „Kedves barátim! Ha majd meghalok, ültessetek egy fűzfát a temetőbe. Szeretem lombjainak szomorkodását s halványsága oly édes és kedves nekem! Árnyéka könnyű lesz a földön, ahol aludni fogok !“ Mes chééres amis, quand .je niourrai, PLntez un eau'e au eimetiére, J’aime son feuillage eploró La palour m'en est douce et chéore, Et fon ombre sera légére A la lerre ou ie dormirai. 11[X. 1810. f 1857. 2] V. S ki van olyan, ha Párizsban tartózkodik, hogy föl ne keresné a Heine sírját a mont-martrei temetőben ? Erzsébet királyné, ha Párizsban volt, (pedig incognitóban nem egyszer utazott oda), soha el nem mulasztotta, hogy kedvenc költőjének sírját meg ne látogassa s virágot ne tegyen reá. Hisz Heine dalolta azt is: Von dieser Welt, Voll Schönheit und Sonne, voll Lust und Lieben, Sind nur die Thränen mir geblieben! Oly egyszerű s oly szerény a Heine sírja ! Nem is az első sorban az út mentén, hanem hátrább fekszik. A grande nation nem tekintheti fiának s a nagy Németország nem -U i 1 t akarja annak tekinteni. Csak a német szocialisták küldtek sírjára egy kőkoszorút, ezzel a fölirással: „Regrets—Les socialistes Armands a paré.” És a sok asszony közül, akikkel pajkoskodott s akik közül egyik-másik játszva karmolta véresre a szivét, csak egy emlékezett meg róla. A kevés szavú emlékezés, egy kőböl készült virágfüzér alatt csak ennyi : „30 Mai 1881 H. Heine-Amy.“ Van még egy halottja a mont-martrei temetőnek, akinek sírját senki sem hagyja megnézetlenül. Ott fekszik a szív problémáinak s az élet törvényeinek nagyszerű boncolója, Dumas fils. Síremléke nem régen készült el. Egy fehér márványból álló baldachin, mely alatt halotti ingben, mezítelen lábakkal s keblén öszszekulcsolt kezekkel fekszik Allexandre Dumas fils. S római számokkal jelezve a születési és a halálozási év: 1824—1895. A baldachin plafondján Dumas fils saját szövegezésű sírfeliratával.. „Beleéltem magamat életembe és halálomba, amely sokkal jobban érdekel, mint az életem, mert ez csak részét képezi az időnek, és amaz az örökkévalóságnak.“ Je tne constituai dans ma vie Et dans ma mórt, qui M’interesse bien P us que ma vie Car e’elle-ci , Ne fait partié Quo du temps el O'ebe-la de L’éternité. S mily különös a költők népszerűsége Mennyi művet irt Dumas iuls, mely mind túlszárnyalta a, „Kaméliás hölgyet“ mely első munkája volt. S a vezető, aki sirját megmutatja, A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.