Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-01 / 31. szám
Budapest, 1902. XXIV. évf. 31. (7672.) számi Szombat, február L Előfizetési árak: Egész évre.• • » 28 k, —’ ^ Félévre . . ....1* . -V J negyedévre• • • 7 , — , Egy bóra. . Egyes szám ára 8 . Vidéken 10 t. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség:: Budapest, váci körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény íntézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Nemzetiség és kultúra. A tudomány sok mindenre jó. Elűzhetik vele az élet unalmát a bölcsek, átalakíthatnak általa változhatlannak hitt szervezeteket, sőt valamikor talán a termelést is úgy pótolhatják, hogy a tápláló anyagokat megtízszerezhetik. Tudományos vizsgálódások és foglalkozások már szerelmi bánatokat is enyhítettek, sőt olyan kártyajátékosokból is, kik a huszonnégy órai terminus eltelte után nem voltak hajlandók agyonlőni magukat, keletkeztek már kiváló tudósok. De egyet nem mondhat senki. Nem állíthatja senki sem, hogy valaki az igazi hazaszeretet rajongó hitet szerezte volna meg, ha egyébként erre nem volt alkalma, tudományos talajon és tudós tanulmányok által. A magyar haza igazi szeretetét csak a gyermek- és ifjúkori környezet és nevelés biztosíthatja és fejlesztheti olyan erőssé és érzékenynyé, hogy lobogása a férfikorban is tündöklővé tegye azt azt erényt, amit erénynek nevezünk, minthogy hiánya becstelenné teszi az egyént. Már ebből is látható, hogy a hazafiasság nem kötelességet jelent, hanem sokkal többet, ennek szinte ösztönszerűnek kell lennie. Ám mily könnyű tévedni. Amint nem minden nő kokott, aki megemeli a ruháját és formás lábait mutatja, valamint hogy nem valamennyi ártatlan csak azért, mert a port felszedi a szoknyájára és lesüti a szemeit. A raffineriától még ebben az általánosságban sem lehetünk mentesek.Hanem azt a tételünket fenn kell tartanunk, hogy csak a kezdettől való és következetes magyar nemzeti nevelés biztosíthat bennünket arról, hogy minden faji jellegtől, születéstől eltekintve, szívvel és létekkel jó hazafiakat kap az ország, olyakat, akiknek még erőszakkal sem lehet félreérteni vagy félremagyarázni meggyőződésüket. Itt van például a képviselőház két tagjának a szereplése: az egyik dr Lindner Gusztáv, a kolozsvári egyetemen a magyar közjog tanára, szász nemzetiségű és a másik Papp József volt törvényszéki bíró, román nemzetiségű. Mind akettő beszédet mondott a képviselőházban és mind akettő nemzetiségi kérdéssel foglalkozott. És míg a magyar közjog tanárának a fejtegetései olyan érzékenyen érintették a magyar érzést, hogy a felháborodás viharrá növekedett és a szónokot elnöki rendreutasítás is érte, addig a volt törvényszéki biró beszédét folytonos helyeslések kisérték és minden oldalon szívesen fogadták. Nos, ha csak tudományosságról volna szó, bízvást mondhatjuk, hogy inkább Lindnert kellett volna üdvözölni és Papp József beszédét gyanúsan fogadni. De bizony nem a tudományosság teszi a nemzeti érzéket. Ha csak tudományról volna szó, azt mondhatnók, hogy Lindner a kolozsvári egyetemen a magyar közjogot a lehető legkorrektebb módon, mint ahogy egy mérnök hajszálnyi pontossággal megrajzolja a kényes terveket, adta elő, s volt hallgatói az ő közjoga alapján sohasem jöhetnek ellentétbe a magyar hazafias érzülettel. És ő maga mégis, a tanár, ilyen borzasztó hínárba került. Holott másfelől Papp József, ki mint törvényszéki biró csak paragrafusokat kellett hogy tudjon s azoktól bizony belsejében a legtúlzóbb román agitátorok eszméit ápolhatta volna, helyesléseket és éljeneket szerez a nemzetiségi kérdésről mondott beszédével. Hogy történhetik ez ? Egy pillantás a két képviselő,, életrajzába meggyőz bennünket az igazságról, hogy legtöbbképen az alapnevelés különöset sem találtak, mert mindegyik sörözőnek volt az életében olyan mozzanat, amely ilyen kölcsönkért öt forintban csúcsosodott ki, így hát a szinügyi bizottság elnökének esetével nem is foglalkoztak tovább és más históriák tárgyalásába fogtak. Ekkor lépett be a vaskereskedő, aki hamarosan közéjük ült és aki az első szünet beálltával beszélni kezdett. — Tudják az urak, hogy jósolgatni nem szeretek, meg hogy vészmadár se vagyok, de most mégis megjósolok valamit s azt mondom, hogy erőszakos halálra lehetünk elkészülve. Hogy ma történik-e vagy holnap történik-e, avagy hogy már megtörtént-e, azt nem tudom, de ha annak a hírét hallom, hogy a társulat drámai apája agyonlőtte magát, nem leszek meglepetve. Nem, uraim, nem leszek meglepetve, mert erre elkészültem. E kijelentésre a színügyi bizottság elnöke, akinek az imént igen rosszul esett, hogy öt forint értékű esete semmiféle szenzációt sem keltett, kevélyen fölvetette a fejét s a vaskereskedőt arra kérte, hogy tovább beszéljen. — Minden okszerű jóslásnak alappal kell bírni, — mondta a kereskedő, — amint ilyen alapja van az enyémnek is. Ugye hogy mi ez az alap ? Hát az, uraim, hogy a kérdéses színművész ma reggel az üzletembe lépett. A szemembe alig nézett, férfias föllépésnek nem adta semmi jelét és elfojtott, mondhatni suttogó hangon kért egy hatlövetű revolvert és tizenkét golyót, megjegyezte, hogy a készlet öt forintnál ne legyen drágább, különbözősége okozza az érzékek fejlődésében a különbségeket. Íme a szász Lindner Gusztáv szász gimnáziumban járt, a bécsi és gráci egyetemen tanult, tudományos alapon kitűnően képződött, talán a cseh, az osztrák, avagy épen a hottentotta közjogot is olyan precízül tudta előadni, mint a magyart, de szive érzéketlen maradt ama rezgések iránt, melyek a magyar nevelésben részesült embert megérintik, valahány,száz nemzetének (s ezt nem tudja különválasztani a hazájától) létkérdéseiről és hatalmi kérdéseiről van szó. Ellenben Papp József, a román, gyermekkorától kezdve magyar iskolákba járt Nagybányán, Szatmáron, Nagyváradon és Budapesten. Tudományos képzettsége esetleg nem terjed annyira (ámbár bizonyosak nem vagyunk benne) mint a Lindner profeszszoré, román nemzetiségét egy percig sem kellett tagadnia, nem is tagadja, de jó magyar mivoltában nemcsak Lindnennél ér többet nekünk, hanem sok olyannál, aki bár faj-magyarnak született, egyebet sem tesz, mint ezt kiváltságnak hirdeti és az úgynevezett nem faj-magyart kisebbíteni és elnyomni törekszik. Papp József ha mint román hirdeti a magyar állam föltétlen kiépítését és a magyarságba való beolvadás teljességét, a nemzetnek összehasonlíthatlanul több szolgálatot tesz valamennyi idegenlelkű tudósnál és széthúzást önkénytelenül szító sovénnál. Itt jutunk el annak igazolásához, hogy a nemzetiségi kérdés hovatovább nem politikai, hanem kulturális, társadalmi és (amiről később lesz szó) gazdasági kérdéssé kell hogy átváltozzék. Valóban a nemzetnek az erősítésére nem szolgálhatunk annyira, hogyha a milliókat az osztrák és német ágyúk torkába dobjuk és zseniális harcászati fölfedezésekre áldozzuk, mint Az emlegetett öt forint ezúttal sokkal nagyobb hatást keltett, mint mikor a színügyi bizottság elnöke először hozta szóba. Most már minden egyes söröző érdeklődni kezdett, de legkivált az elnök, aki a vaskereskedőhöz több kérdést intézett. Megkérdezte, hogy a színész homlokán látott-e borongni sötét felhőt? Észrevette-e, hogy a szemei tűzben égnek ? És vajon nem vette-e észre, hogy a színész első szavaival a szívébe markolt ? A vaskereskedő, aki az elnök előadásáról mit sem tudott, mielőtt válaszolt volna, emlékezésbe mélyedt s csak azután jelentette ki, hogy a drámai apa homlokán látott ugyan valamit borongni, de hogy az sötét felhő lett volna, egész határozottsággal nem meri állítani. Amíg mindezekről beszélgettek s a revolver-vásárlás esetleges következményeit fejtegették, a közjegyző is, bár kissé elkésve, megjelent. Egy krigli sört rendelt, s mindjárt ezután nevetve mondta, hogy pár perccel azelőtt hitelbe dolgozott. — Olyan ember jött hozzám — szólt a közjegyző — amilyen a mi irodáinkban nem igen mutogatja magát. Egy valóságos színész, a drámai apa állított be s igen nagy, gondosan lepecsételt levelet tett az asztalomra azzal a kijelentéssel, hogy az az ő végrendelete. Megkért, hogy a kellő hivatalos formák között vegyem át , hogy a költségek kiegyenlítésére pár napi haladékot adjak, mert utolsó öt forintján is túladott. Kérem, ez a dolog úgy meglepett, hogy szólni sem tudtam és az ügyet hitelbe elintéz- Öngyilkosság a színpadon. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája — A „Sült malachoz ” címzett sörcsarnok hosszú asztala mellett a törzsvendégek nagyobbik része már elfoglalta a maga helyét s a plettykázás teljes erővel megkezdődött Azok, akik később jöttek, újabb és újabb híreket hoztak. Részint érdekeseket, részint mit sem érőket. Ezek közé az újabban érkezők közé tartozott a színügyi bizottság elnöke, aki igen szavanyú arccal mesélte el, hogy a színtársulat drámai apája aznap reggel öt forint erejéig megpumpolta. — Ez az ember — mondta az elnök — módfölött különösen viselte magát s olyan hatással volt rám, hogy a kért öt forintot úgyszólván szó nélkül átnyújtottam neki. Ha viszszatekintek szinügyi bizottsági elnökségem idejére, úgy igen sok olyan színészre emlékezem, aki öt forintot kért tőlem kölcsön, de azok között, uraim, egy sem volt olyan, mint ez az ember. Hogy úgy mondjam, lázas ridegséggel viselte magát s első szavaival a szivembe markolt. A homlokán mintha valami sötét felhő borongott volna, a szemei pedig tűzben égtek. Egyszóval olyan nem mindennapi, rejtélyes és különös volt ez a színész, hogy gondolkodóba ejtett. És még az sem lepne meg, ha a kért öt forintot visszafizetné. A kölcsönkérésben a társaság tagjai semmi A Pesti Hírlap mai száma 24 oldalt