Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
Budapest, 1902. Kedd, április I. XIV. évf. 89. (7730.) szám. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — , Félévre ...... 14 p — , Negyedévre ... 7 . — , Egy hóra ..... 2 ,40, Egyes szám ára 8 fi Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is.Pesti Hírlap T. előfizetőinket az uj évnegyed alkalmából az előfizetési összegek mielőbb való szíves beküldésére kérjük, hogy a lap folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történhessék. Parlamentünk és pártjai. Az ünnepek elmúltak, a munka megint megindul. Pár nap és az ország törvényhozása is újra megkezdi működését. Sok és nehéz kérdések megoldása várja. Miként oldja meg azokat ? fog-e érte a nemzet elismeréssel adózhatni ? megadják-e a fejlődés eszközeit vagy tovább is a stagnáció és ennek révén a végelzüllés örvényébe merülünk el? Ezt egy rövid év fogja eldönteni. Sikerül-e Széll Kálmánnak és mikép az osztrákkal való kiegyezés ? Mennyire fogja az autonóm vámtarifa és a Németországgal megkötendő kereskedelmi szerződés Magyarország érdekeit megvédeni? Nem fogjuk-e akár a hármas szövetség, akár az osztrák ipar fejlődésének árát megint mi megfizetni ? Ki tudna erre ma megnyugtató választ adni ? A kormányok is épúgy mint az egyes ember sokkal nagyobb buzgósággal, sokkal több meggondolással és körültekintéssel végzik munkáikat, ha tudják, látják és érzik, hogy tetteik felett az ellenőrzés személyt nem tekintő figyelme és a bírálat kíméletlen hangja fogja majd ítéletét kimondani. Parlamentekben ezen kötelesség teljesítése az ellenzéki pártok és a közvéleményt képviselő sajtó feladata. Piszka eset az, amelyet ez idő szerint Magyarországon észlelünk, hogy a parlamentben alig van, a sajtóban pedig épen úgy alig található komoly ellenzéki szellem, komoly ellenőrzési, szigorú bírálati törekvés. Van a t. Házban egy tehetséges ellenzéki párt, de ez veszélyes a nemzet egybeolvadása, összeforradása szempontjából, mert felekezetiséget képvisel; a másik ellenzék pedig épen ellenzékiségét paktálta el. Lehetnek esetek, amikor egy nagy, egy fontos, egy életcél megvédése okából félre tenni az ellenzékieskedést — nagy hazafias érdem, de ez az eset ma nem forog fenn. Vannak nagy államférfiak, akiknek kipróbált hazafi hűségek( éleslátásuk, tapasztalt ügyességük a kíméletlen kritikát feleslegessé teszi. De hogy ez az eset épen ma és épen a jelen kormánynyal és annak súlyos feladataival szemben forogna fenn — hát ez veszedelmes önámítás ! Veszedelmes pedig azért, mert a Lajthán túli tartományok parlamenti pártjait azok kormánya csak folytonos áldozatokkal képes munkásságban tartani és így is akárhányszor ki-kizökkennek a munka rendes kerékvágásából. Már most ha a fönt jelzett kiegyezési, vámtarifális és kereskedelmi szerződések kérdései napirendre kerülnek, nem természetes dolog-e, hogy azt fogják mondani : „Te magyar kormány, engedhetsz itt is, ott is, neked nincs komoly ellenzéked; az összmonarchia érdeke, tekintélye megkívánja ez áldozatot amely nélkül az osztrák parlament szétzüllik.“ De más részről : melyek azok a nagy tények, melyek alapján Széll Kálmán a feltétlen és bírálat nélküli támogatást igényelhetné ? Nem vagyok elfogult. Elismerem, hogy nagy szolgálatot tett az országnak, mikor egy fékevesztett vad as ellenzék parlamenti kihágásait meg tudta szüntetni és megint rendes parlamenti munkálkodást megindítani. De hát azután ? Mit tett azóta, ami irányába politikai fegyverszolgálatra kötelezhetne ? Paktált és megint paktált! Ez az egész. Most kormányzásának harmadik éve mutasson fel csak egyetlen fontos lényt, amely ily igényt igazolhatna. A gonosz nyelvek saját táborában azt mondják: „az ellenzék viszi Szólít és Széllel a többséget, ma ez a parlamenti kormányzás!“ A legújabb magyar történelem nagy politikai alakjai: egy Deák, Andrássy, Tisza, szüle, tett vezérek voltak éleslátásuk, politikai tehetségeik és taktikai felsőségük folytán. Ők kiküzdötték, visszaállították és konszolidálták az ország alkotmányát és alkotmányos intézményeit; tekintélyt szereztek ezen addig ismeretlen országnak külföldön; neveiket, munkásságukat, sikereiket a művelt külföld ép úgy ismerte és tisztelte, mint mi itthon. Ők nem paktumok, hanem tetteik és sikerekeikkel vívták ki vezéri tekintélyüket. És mit ért el eddig paktumaival Széll Kálmán ? Most negyedik éve, hogy vezeti a kormányt, melynek elnyeréséhez neki az utat Szilágyi Dezső törte; mit ért el azóta ? Bécsben a trónörökös oroszországi utazása mutatta, hogy meg nem hallgatják; itthon saját párját nem tudja összeolvasztatni; saját kabinetjét nem képes összhangba hozni; miniszterek ülnek kabinetjében, akiket nem a személyében és politikájában való bizalom tartott; negyedik hónapja az új évnek és még nem tudott magának a képviselőháztól budgetet kieszközölni, sőt. Végtelenek volnának azon szimptómák, amelyeket annak tanúságául lehetne fölhozni, hogy Széll Kálmán állása ingoványra jutott, melybe maholnap elmerül; most csak az alkalomra, vár, hogy minél nemesebb pózban tűnhessen el. Ezt az alkalmat meg fogja hozni az osztrák kiegyezés, abba dicsőséggel elmerülhet. .. De mégis elért egy nagy dolgok Dicsérik és magasztalják minden skálában és mindért hangnemből. A néppárti sajtón, kívül alig van Száműzött. Irta : J.-H-Bosny — Hogy miért nem térhetek vissza Párizsba? szólt Pierre barátom . . . egyszerűen azért, mert száműztek onnan. Ott ültünk az Adria partján, szemben akék tengerrel, melynek síkját megaranyozta a tavaszi langyos napsugár. — Igen, száműzött vagyok, ismételte Pierre . . . Tudom, hogy te a lelked mélyébe zárod a titkot, tehát feltárom előtted az enyémet. Abban az időben — immár három esztendeje annak — Dampierre asszony szépsége teljében pompázott ... Ez a telivér párizsi asszony különben kiváltságos kegyence volt a sorsnak: a hálát oly korán sújtotta le, amikor még nem ért rá megcsunyulni: akkor távozott el, amikor még sajnálatot hagyhatott maga után: soha nem hervadó, örök részvétet, bánatot . .. Számos rajongói között ott tolongtam én is körülötte. Eleintén csak a távolból, ismeretlenül csodáltam, félénken tartózkodva tőle, mintha megéreztem volna, hogy ez a nő fontos szerepre van hivatva az én életemben. Az 189 ... év nyarán a véletlen mégis összehozott bennünket egy fürdőhelyen, ahol szomszédok voltunk. Rochampsban voltunk, ahol Dampierr® aszszony minden évben hat hetet szokott eltölteni. Az idő alatt azonban teljesen visszavonultan élt ott, került minden társaságot, sőt még a szomszédait sem látogatta meg, ami kisebb helyeken az udvariasság törvénye szokott lenni. Egy napon künn sétáltam a réteken, meszsze elkalandozva a villatelepről, amikor egy fasor végén két nő közeledett felém: két nő, tökéletes mása egymásnak, az egyik ragyogó szépségű gyermek, szőke selymes hajjal és kiváncsi égő tekintettel, talán tizenhat éves ; a másik az érett, szerelmetes asszony mintaképe, kinek diszkrét mosolyából az életöröm, a vágy és a tudás teljes titokzatossága ragyogott. Meglepetten állottam meg : az anyában Dampierre asszonyra ismertem. Leánya, a zárdában nevelkedő gyermekek öltözékében pedig félénken húzódott anyja mellé. Dampierre asszony mosolyogva közeledett felém. — Bocsánat uram . . . Legyen szives, igazítson útba bennünket Kissé eltévedtünk ... Merre felé van Rochamps ? Kissé zavartan a meglepetéstől, egy pillanatig szinte magam is eltévedtem a széttekintésben : a szőke gyermek, selymes arca, mosolyra fordul tekintete valósággal megigézen. — Rochampsba ? — hebegtem — Ha megengedi, asszonyom, egy darabig elkísérem ... Bemutatkoztam, hivatkoztam közel szomszédágunkra is s mikor az út végén Dampierre asszony szívélyes kézszoritással elbúcsúzott tőlem, már kész volt lelkemben a szörnyű probléma : igen, szeretek valakit, de kit? kit a kettő közül? Az anyát-e, vagy a lányát? Eltávoztak, köszönetképen megengedve nekem, hogy meglátogassam őket. Én pedig — jól emlékszem arra, — hosszú ideig állottam ott, nézve a két bájos teremtés távolodását. .. Még akkor is utánuk néztem, amikor már régen eltűntek a szemeim elől s már nem is láttam őket ... ❖ * Néhány nap múlva siettem az első látogatásra. Annyi szeretetreméltóssággal fogadtak, hogy el voltam ragadtatva. Ebédre is meghívtak a következő estére és én örömrepesve siettem őket viszontlátni. Dampierre asszony szépsége úgy hatott rám, mint az éltető nap, melynek melegében virág nyílik, ifjúság és öröm fakad, amely lelkesedéssel tölti meg a lelket és gyönyörűséggel a reményeket. Sohsem találkoztam nővel, aki annyira megfelelt volna minden gondolatomnak, minden képzelmemnek, mint ez az asszony. Azt hiszem, okvetlenül olthatatlan szenvedélyre gyúltam volna e bájos teremtmény iránt, ha nem lett volna mellette a másik: a leány, aki tökéletes mása volt anyjának, de ifjabb, még rejtelmesebben kívánatos, a bimbója ennek a világnak, amely megittasított.* Látogatásaim mind gyakoribbak lettek. És mindinkább megeresedett egy megfigyelésem: hogy az anya féltékeny a saját leányára. Glotildenak — ez volt a neve a gyermeknek — anyai szeretet helyett a vetélytárs teljes rdleg- A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal. Szerkesztőség:: Budapest, váci körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci körút 78., hová az előfizetések és 1. lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.