Pesti Hírlap, 1902. július (24. évfolyam, 178-208. szám)
1902-07-01 / 178. szám
Budapest, 1902. XXIV. évf. 178. (7819.) szám. Kedd, julus I. Előfizetési árak: Egész évre .... 28 k. —. Félévre .............14 . — . Negyedévre ... 7 . — . Egy fléra...........2 , 40 . Egyes szám Ara 8 k. Vidéken 10 t. Megjelenik minden nap, ünnep És vasárnap után is. Szerkesztőség : Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A bécsi híd. Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este Rátétről Bécsbe érkezett. A miniszterelnök megszakította vakációját, melyről azt hirdették, hogy zavartalan lesz, mert az Ausztriával közösen intézendő ügyek és a kereskedelmi szerződések dolgában a parlamenti szünet közben semmi oly fordulat, amint mondták, nem következhetik be, mely a politikai világ érdeklődését különösképen fölébreszthesse. A miniszterelnök maga is, amikor a képviselőháznak királyi kézirattal történt elnapolását indokolta a magyar parlamentben és az aggodalmakat eloszlatni igyekezett, azt mondta volt, hogy a képviselők nyugodtan térhetnek nyári pihenőre, oly körülmények e szünet alatt nem következnek be, melyek a képviselőház rendkívüli összehívását szükségessé tehetnék. Egyben azonban a miniszterelnök biztosította a Házat, hogy az ország érdekeit minden ténykedésében meg fogja óvni s erre bizalmat kért. Összekapcsolva ezt a miniszterelnök ama korábbi kijelentéseivel, melyekben többször fogadta, hogy a kiegyezés előnyeiből semmit sem enged, a képviselőház meg is nyugodott a biztosítékban és abban a tudatban oszlott szét, hogy a parlament szünetelése nem okozhat kárt a függő nagy kérdések helyes elintézésében. Időközben azonban újabb fellegek gyűltek. A magyar kormány és az osztrák kormány között az ellentétek még jobban kiélesedtek. Körber osztrák miniszterelnök a taktikázásban odáig ment, hogy a külállamokkal alkotott kereskedelmi szerződéseknek osztrák részről történő egyoldalú felmondását jelentette be, amit úgy magyaráztak, hogy Ausztriának nincs szándékában Magyarországgal közösen járni el a külföldi kereskedelmi viszonyok rendezésében. Egyidejűleg kihirdették, hogy a határszéleken az osztrák kormány már intézkedéseket tett a vámsorompók felállításának előkészületeire. Egy nap múlva aztán végighúzták Magyarország száján a mézes madzagot, hogy még nincs veszve minden, ha hajlandó lenne Magyarország az ipari kedvezményekről a saját maga területén és az ipar fejlesztéséről szintén a maga területén Ausztria javára lemondani. Ezek a hírek és az osztrák sajtónak, valamint a német közvéleménynek velük járó nagyterjedelmű kombinációi érthető izgatottságot keltettek Magyarországon. Látható volt most már, hogy a fordulat az előzetes számításokat halomra döntötte, a magyar kormány nem maradhatott tétlen az osztráknak e folytonos, céltudatos és rosszakaratú aknamunkájával szemben. Széll miniszterelnök Budapestre a szünet közben rendkívüli minisztertanácsot hívott össze, ahol — mint a beavatottak mondják — a magyar kormány az osztrákkal szemben ultimátumot készített. A magyar kormány tűrhetetlennek ítélte a taktikázást, melynek a veszedelme leginkább abban csúcsosodott ki, hogy a külföldön bizalmatlanságot keltett a monarchia megbízhatósága tekintetében. Ugyanezen forrás szerint a magyar kormány megjelölte azt a határozott kívánságát, hogy a külállamokkal szemben a szerződések kérdésében a két kormány egyetértően és a közösség alapján járjon el, ami különben a koronának is többször kifejez Szót fogadott ebben Kolowotki, már amenynyire tehette, mert nehéz a piros almát nézni, éhesnek lenni s tudni róla, hogy az övé, vágyni rá, de bele nem harapni. Eb aki megállja. S el van veszve, aki meg nem állja. Egy darabig hozzá sem szólt, de a szerelmes gyöngéd tekintetét minden órában rajta felejtette. Kati érzéketlen maradt ezzel szemben, mint egy alabástrom bábu. Kolowotki a fogait csikorgatta dühében, ha senki sem látta, s föltette magában, hogy rá se néz többet, hanem azért nem bírta megállani, ha mellette elment, hogy meg ne csípje titkon enyelgő pajkossággal, ha olyankor tehette, mikor senki se nézett oda, de amit bizalmas édes titoknak szánt, azt a leány legott nyilvánosan nyugtázta, haragosan, durcásan. — Ugyan ne izéljen Kolowotki. Mit akar ? Hagyjon békét! Ami azt jelentette, hogy nem akar semmi közeledést, semmi bizalmaskodást. Olyan kosárez, mint a parancsolat. Gúnyosan röhögtek ilyenkor a mester legényei, inasai fölpillantván munkáikból, Kolowotki pedig azt hitte, hogy rögtön elsülyed a föld alá. Sértődve dúlt-fult a boltban napokig, szórakozottan kezelte a szerszámokat s tele voltak a cipők az úgynevezett „vak vágásokkal.“ Minduntalan félrehivta az öreg tett óhajtása volt. Tehát Körber bakot lőtt és tervei fiaskót vallottak Széllel szemben, mert a magyar kormány nem ijedt meg a fenyegetésektől és mindvégig a legális állásponton maradt. Valóban ezzel nyerte meg a magyar kormány a csatát és késztette kapitulációra Körberéket. Míg tudniillik eddig az volt a terv, hogy a királynak Ischlbe való utazása előtt Széll Kálmán magyar miniszterelnök csak azért jelenik meg az uralkodó előtt, hogy az ilyenkor szokásos előterjesztéseket megtegye, mára egyszerre megváltozott a helyzet. A király, aki féltékenyen őrködik afelett, hogy a monarchia nagyhatalmi állása csorbulást ne szenvedjen, Ischlbe utazása előtt legfőbb gondjának ítélte, hogy a két miniszterelnöknek mind a két államra nézve káros ellenségeskedését megszüntesse. S míg az összes hivatalos jelentések, tudósítások arról szólottak, hogy nem fog semmi sem történni, ma nagy jelentőségű fordulat következett be. Az események ezek: Széli miniszterelnök Bécsbe érkezéséről, ami pedig már vasárnap este történt meg, még ma délelőtt sem vettek hivatalosan tudomást az osztrák miniszterelnökségnél, sőt a bécsi esti lapok is mint nagyjelentőségű dolgot konstatálták, hogy Széll nem érintkezhetik Körberrel. Azonban délutánra a Burg megelevenedett. A híres Bánffy-válság óta nem volt olyan rendkívüli élénkség itt, mint most. Kiderült, hogy Szélit egyenesen a király hivatta. A magyar miniszterelnök megjelenvén a király előtt, ő felsége vele hosszasan tanácskozott. Kétségtelennek mondják, hogy a királynak alkalma --.------■■------------------.----■ •--- -- * Mindenki lépik egyet. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta : MIKSZÁTH KALMÁN. — Ej, mit ordítasz úgy, mintha nyúznának, hiszen meg nem esz. Te meg Kolowotki ne fogdosd a leányt és ne bolondozz, mert megharagszom. Nem szolgálóval van dolgod, hallod-e ? Amit kaptál, az a tied. Most, már hagyd abba, Kolowotki, mert nem az a módja, hidd el. S ezzel csillapítólag, barátságosan eresztette le a nagy tenyerét a Kolowotki vállára. Kolowotki megfordult, Katica pedig időt nyert kisiklani s elfutni a szobából. Kolowotki kábultan nézett utána. Hogy ringott az a fölséges dereka a csípőin! Az egyik lenszinü hajfonata kioldódott a dulakodásban s sziszegve verdeste menekülése közben a perkál szoknyája alsó fodrát — mert egész odáig ért le. — Enyim ! — hörögte a legény lázasan. — Nekem ígérte. Talán nem igaz, mi? És vad tekintetét szinte belevágta az Apró uram arcába. — Hát meg is lesz, — biztató emez nyugodt komolysággal — de türtőztesd magad s ne ess neki éhesen, mint a pohánka kásának, mert a fehérnép fittyet hány azoknak, akikről észreveszi, hogy nagyon utána vannak. Tégy úgy, békás, mintha föl sem vennéd. Aprót, vagy a fülkébe vagy az udvarra s izgatottan tárgyalt vele: — Ezt én ki nem állom tovább. Adjon tanácsot, „papa“, mit tegyek ? (Papának kezdte hívni Aprót — azt hitte ezzel is közelebb jut Katához.) Belehalok, papa ! — Ne félj te ettől, Mátyás! — biztatta Apró uram. — Csizmadia szerelembe még soha se halt meg. Azt csak a szabók és a cukrászok cselekszik meg. — Nem állom ki tovább, becsületemre mondom, inkább elbujdosom, elhagyom magát, de hogy minden nap lássam őt és tudjam, hogy nem szeret, inkább megyek. Isten áldja meg, papa! A kezét nyújtotta s szemeit elöntötték a könyek. Apró uram megijedt. Az új társ sokat ért. Azóta nagyon föllendült az üzlet, amióta ő is benne van. Próbálta csillapítani: — No no no, nem baj, Kolowotki. Hiszen még nem ismer régóta. Hiszen még csak néhány hónapja vagy itt. Nem csoda az, ha még nem szeret. Kolowotki fölfortyant : — Mit hogy nem csoda? Hát kinek néz engem a papa? (S kidüllesztette a mellét.) Hát olyen ember Kolowotki Mátyás, akit csoda volna megszeretni? Szép vagyok, kedves vagyok, okos vagyok, hát mit akar még ? Hiszen