Pesti Hírlap, 1903. május (25. évfolyam, 119-132. szám)
1903-05-01 / 119. szám
Budapest, 1903.________________________XXV. évt. 119. (8108.) szám.______________ Péntek, május L Előfizetési árak: Szerkesztőség _ . . „Q . , Budapest, váci körút 78« Egész évre.... 28 k. -t. ... l emelet, 1 Félévre............14, » jj^3 jjm hová a lap szellemi részét Negyedévre ... 7 , — , BB flH (vmkuw «sw». mumsttm — I ■ B BRjafo. gl p?‘ f'aSpV illető minden közlemény via Esyscóra.......40 ’ lyi Égi i WLM I |nj| H M intézendő' M. Eg,««i»te.»t wt* m®1 | rgITCI Bk IP' 7 Vidéken 10 L || IlLr* lUjl 3 3 3 8 El K SShs iHa M Budapest, váci körut 7a,; ---- TM HMM m — m m M m ^ TM hová az előfizetések és a lap Bejelenik ",m',*n nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel* és vasárnap után is. szólalások intézendők. ) A Pesti Hírlap következő száma vasárnap — május 3-án — hajnalban jelenik meg. Ex-lexben. Ma éjfélkor beáll az ex-lex. Ami nem azt alenti, hogy az ország került törvényen kívül, hanem a kormány. Az országon őrködnek és az országot szolgálják sértetlenül a szentesített törvények, melyek szabadságot biztosítanak, korlátot emelnek, jogot statuálnak. Minden egyes polgára az országnak minden egyes tényében törvényre hivatkozhatik, épen csak a kormány nem mutathat fel törvényes jogcímet, ha kérdik: mi jogon, mi alapon kormányoz ? A kormány van ex-lexben és nem az ország.Ezt a helyzet rendkívülisége mellett megnyugtatásul konstatálnunk kell. Ezzel azonban a helyzet komolyságát nem akarjuk félreérteni vagy kisebbíteni. Jobb, meg S balfelől is minden hazafias és minden gondolkodó ember lelke elszorul, a beállott helyzetre gondolva. Frivolitás csak egy van benne: amikor a kormány és pártja nem annyira magával, a ténynyel törődik, mint azzal, hogy magától a felelősséget elhárítsa és az ellenzékre rázúdítla. Ha valóban az ellenzéket terhelné is a felelősség, annak kimutatása meddő volna és semmit sem változtatna a helyzeten. És frivolság az a másik momentum is, amikor a kormány vállalja ezt az ex lexet, azzal, hogy kiállja, anélkül, hogy megoldhatná. Bajok és nehézségek a politikában megoldandó feladatok, nem pedig türelmi vagy erőpróbák. Aki csak tűrni tud, de segíteni nem, az nem ura a helyzetnek és nem hivatott mestere a rá várakozó feladatnak. Márpedig a tényleg beállott helyzet lényegesen megváltoztatja a politikai diskusszió tartalmát és más nézőpontokat ad minden politikusnak. Tegnap még arról lehetett szó, kinek van igaza, ma arról van szó, ki tud segíteni és mi módon várható a segítség. A helyzet kialakult, a konkrét baj előállt Ami eddig a pártok és nézetek hatalmi harca volt, melynek eldöktét a hatalmi viszonyok szabták meg, az ma a parlamentnek közös kérdése és föladata. S a kormánynak, mely nem tudta elejét venni a bajnak, tekintet nélkül a keletkezésére, módot kell találnia a gyógyítására. Képes erre a Széll-kormány ? Maga bevallása szerint programmja sincs. Bízik az időben és remél a véletlentől. Moralizálással nem boldogul. Tény, hogy az ellenzék megakasztotta a tanácskozás és a kormány kedve szerint való törvényhozás lehetőségét. E ténynyel mindenképen számolni kell. Számolhat vele a terv és ioga nélkül való Széll-kormány ? " A bajt a katonai javaslatok okozták és ezeket a javaslatokat a kormány nem akarja visszavonni. A betegség okához tehát ragaszkodik. Vannak talán palliatív eszközei ? Azok sincsenek. Mije van tehát ? Türelme és semmi más. Ha a kormánynak bármilyen módja vagy politikája volna, amely képesítené arra, hogy intranzigens elhatározását érvényre juttathatná, nem helyeselnék politikáját, de értenék és jogosnak ismernék el. Hirdeti, a többség jogát a kisebbség erőszaka ellen, fogékony és megtámadhatatlan, ha a jognak érvényt szerez. De ezt tudni kel meg cselekedni, a politikát nemcsak hirdetni és vallani kell, hanem végre is kell hajtani. Erre pedig Szélit még ő maga sem mondja képesnek. Ha tehát nem tud intranzigens politikát csinálni, mért foglal el intranzigens álláspontot ,hez az állásponthoz joga sincs, nemcsak qualifikációja nincsen. Széll Kálmánt az ellenzék épenséggel nem ismerte intranzigensnek. Hiszen a kormányzati intranzigenciának épen ő volt új megbuktatója. Ha a múltjából minden egyebet, redisputál is, ami őt az obstrukció legalizáló]!- nak tünteti föl, azt az egyet maga is kénytelent elismerni, hogy nemcsak Bánffyval szemben, hanem négy évi kormányzata alatt is folyton tranzitált az ellenzékkel, a főbb javaslatok nem a kormánypárt, hanem az ellenzék kívánságaihoz idomítottan kerültek a Ház elé. Ezzel az állandó gyakorlattá vált módszerrel egyszerűen följogosította az ellenzéket arra a föltevésre, hogy a katonai javaslatok dolgában is deferálni fog az ellenzék álláspontjának s nem eredeti követelését, hanem az ellenzéki követelésekkel összhangba hozott javaslattal fog előállni. Az ellenzék számított és joggal számíthatott a paktáló Széll Kálmánnal szemben egy kompromiszszum létrejöttére s az utolsó pillanatig sem hitte, hogy a kormány valóban engedi beállni az ex-lexe. Itt tehát formális és váratlan politikai módszer-változást produkált Széll Kálmán, amely míg egyrészt intranzigens megoldásra eszköze nincsen, másrészt a kompromisszum útján valós megoldásra egyenesen diszqualifikálja. Széll Kálmán oly hirtelen dobta el a kiegyenlítés mód-szerét, hogy most már, ha ismét föl akarja venni, képtelen lesz vele bánni. Ö vele az ellenzék még csak nem is tárgyalhat, részben, Golgotha. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Van egy kis korcsma a Józsefvárosban. ■«Illén, csendes polgári tanya, nem „Resulli“. Minden régimódi, fakó, sőt kopott , kis korcsmában; virágos, aranyos . •Arketról, szőnyegről, csillárról, frak ról, miről ■— szó sincs. Még „Speisesaal' ebédlőszoba, fehérre meszelt falakk..'.. 'lakkal, öreges, kemény, olcsó széke.. • ■'lámpa világit, két jóképű szalonta. .. 41 és Kovács Mózsi bácsi ,a gazda. Idi 'mesztendős ember azöreg, de még hát. Nem szorult rá, jól megszedte ■gyven egynéhány éve alatt, mióta cside csak nem akarja bezárni a kis korcsmáját. Megszokta, nem tudott megválni tőle. Tán bele is pusztult volna a munka híján a pihenésbe, amelyet nem szokottmeg. A kilencvenes évek közepén dúló ádázépítkezési ragály nagyon meglátszik a Józsefváros , máskülönben — mondom — csöndestájékán is. A régi földszintes, vaskos, házacsikák („unsre Hauserl’“) jórészt eltűntek a föld ,színéről, — két, három emeletes modern bérspalotákat húztak föl helyökbe azon jámbor „Josefistaternek, kiket a ragály utolért s kevés kivétellel, a bankok gyomrába sodort. Ott kuporognak, szegények, ma is. Háziurak, de a ház nyolctizedrésze a banké, mely a kölcsöntadta. Tehát cselédei inkább a banknak — fizetés nélkül. Az öreg Kovács Mózsi földszintes háza, udvara, kertje és korcsmája kikerülte a ragályt; úgy áll ott ma is, a cifra bérpaloták rengeteg tűzfalai közé ékelve, mint egy kedves oázis a sivatagon. Régi földszintes „éppenerdig“ szomszédai, azon jámbor Joséfislaterek, most is ellátogatnak hozzá, de már nem esti kilenckor ballagnak haza, mint jómódú, boldog nyárspolgár korukban , hanem tizenegy, tizenkettőkor, sőt gyakorta jóval éjfél után és immár nem gyenge, homoki „balliszádli“-t isznak egy kis pörköltöcskével, vagy egy pár virslicskével, hanem erős vörös bort, félliter számra, bőséges vacsora mellett, amilyennel Mózsi bácsi paprikás magyar konyhája csak szolgálni tud. Tobzódnak az árvák , jusson kevesebb a bank kövér gyomrába, ha majd egészen beszívja őket. A legfelső sarokasztal vendégei évek óta az egyszerű (olcsó) házias kosztot becsülő „közép“ rend soraiból kerülnek ki. Állami tisztviselők, ügyvédek, professzorok — tizen, tizenketten. Nőtlen emberek természetesen mind. És szegény diplomás ördögök természetesen mind. Ebédre egy forint húsz, vacsora hatvan-hetven krajcárnál nem igen adhatnak többet, különben beüt a „nincs“-telenség, a pikolatlan és szivartalan hónapvégi szomorú Mohács .... Mi, hébe-hóba bekukkanó, külső vendégei e diplomás törzsasztalnak, nem számítunk. A törzsökös tagok szivesen látnak, Mózsi bácsi is szivesen lát és jószivel adja, amije van, de idegeneknek tekintődvén, gyakorta megesik, hogy aki odahaza, vagy más korcsmában nem vacsorázott, az egy kis sajton, sonkán, kolbászon kívül itt ugyan nem részesül az asztal örömeiben, mert csak annyit főznek, amennyi rendesen el szokott fogyni. Rántottát, vagy fölmelegített töltött káposztát kapni bármikor bőven, — egyéb meleg ételt nem. — Hát biz én nem szagohattam, hogy a tekintés urak ma estve ide vetődnek, — mondogatja ilyenkor őszintén az öreg, — a többi tekintetes úr ételit meg — úgy-e, hogy nem adhatom oda, merthogy akkor éhhel maradnának. Máskor tessenek megüzennyi, hogy tuggyam! Bort azt hozott az öreg, amenyi kellett. Ha jól esett vén csapi árszivének korai dicsérete, akkor néha — kivételesen — kifordult a konyhára, s egy-kettőre olyan pirított hagy-, más, pompás rostélyosok illatoztak előttünk az asztalon, hogy le tudtak volna szédíteni magukhoz még egy püspököt is. Harmincöt, kemény krajcárt kóstálnak e csodás rostélyosok. A bor literje ötven krajcár. Egy óriási porció, töltött káposzta, akkora darab házi kenyérrel mint a két tenyerem: huszonöt krajcár. Tehát ebből, gondolom, tudjuk, hogy azon diplomás tekintetes urak miért járnak hűségesen ennek a derék öreg korcsmárosnak a házába és miért nem marad el, évekig, egy sem. Dr Nagy Kálmán a ritkábban megjelenő, külső vendégek közé tartozott, de amikor — esténkint nyolc órakor — megjelent, tökéletesen beillett e csendeskén eldiskurálgató lateiner társaságba, mely évek óta ismerte ugyan a szerény modorú, hallgatag, ritkán elmosolyodó, fiatal embert, de mindössze csak annyit tudott róla, hogy édesanyjával a Nagyfuvaros utcában . A Pesti Eirlap.mai száma 32 dual