Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 121-134. szám)
1905-05-02 / 121. szám
Budapest, 1905.______________ XXVII. évf. 121. (9439.) szám.____________________________Kedd, május 2. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Megjelenik minden nap, Ünnep 'ys szétküldésére vonatkozó fel és vasárnap után is. szólalások intézendők. A válság: A mozdulatlanság jegyében kezdődik a politikai élet megújulását jelentő hét. Semmi pozitívum nincs arról, hogy a válság végleges megoldása érdekében valamely előterjesztés történjék, avagy hogy a korona engedékenységgel igyekezzék megoldani a helyzetet. Most is csak a reménykedés marad Iki kísérőjéül a képviselőknek, akik a válság hosszú tartamának hatása felől gondolkoznak. Gúnyos keserűséggel beszélte nekünk a vezérlő bizottság egyik tagja (aki többek közt azzal kelt feltűnést, hogy igen ritkán jelenik meg a bizottsági üléseken) akövetkezőket: — Barabás Béla már idézte Meszlényi Lulut is, hogy nyomtatva mutatja meg a feleletet sablonos kérdésekre s arra, hogy „mi újság?“ azt mutatja „nem tudom“. Ezen az alapon én valamivel többet mondhatok. Miután tudnillik vége áprilisnak, tehát vége lesz a válságnak is. Máskülönben a szövetkezett ellenzék majálist fog rendezni, miként a régi római nép a szenthegyre, a római szunyogszigetre kivonult s onnan Menenius Agrippa visszahozta, úgy tesz a szövetkezett ellenzék is, nem jön vissza addig, amig egészen nem teljesitik a kívánságokat. Ez teljesen megegyezik egyúttal vezérünknek, Kossuth Ferencnek, az álláspontjával, aki a passzív rezisztenciát ajánlotta. A király Budapestre utazásának idejét folytonosan halogatják. Eddig azt mondták, hogy május 8-án megérkezik a király, de most már ezt sem tartják bizonyosnak. Sőt jelentik, hogy esetleg Bécsben zárja be a felirat tárgyalásának eredményét és csak azután jön Budapestre. Báró Bánffy Dezső Bécsben. Báró Bánffy Dezső vasárnap Bécsbe érkezett s a hétfői napot is ott töltötte. Báró Bánffy bécsi utazásához a politikusok különböző kombinációkat fűznek. Hogy ez az utazás összefügg-e a politikai válsággal, vagy nem, az iránt nincs értesülésünk. Tisza Budapesten. Gróf Tisza István miniszterelnök kedden érkezik Budapestre s innen megy aztán Bécsbe, hogy a szász király tiszteletére rendezendő ünnepélyeken résztvegyen, de egyúttal a válság ügyében előterjesztést tegyen. Ha az ügyvezető kabinet élére új miniszterelnököt neveznek ki, ez is csak a szász király látogatása után történik, mert a mostani ünnepélyeik alattmég gróf Tisza István fogja képviselni a magyar kormányt. Mielőtt azonban Tisza Bécsbe menne, megjelenik a szabadelvű pártkörben, részt vesz a párt intéző bizottságának ülésén és tájékoztatni fogja híveit a maga álláspontja felől, annál is inkább, mert szerdára összehívták a szabadelvű párt értekezletét s akkor a felirat dolgában nyilatkozni kell. Magának gróf Tisza Istvánnak a feliratra vonatkozólag annak indítványozása alkalmával az volt a nézete, hogy a feliratra szükség sem abból a szempontból nincs, hogy trónbeszédre válasz gyanánt szolgáljon, miután a jelenlegi kivételes körülményekből kifolyólag a Ház trónbeszéd nélkül nyittatott meg. De szükségtelennek véli a feliratot abból a szempontból is, hogy azoknak a képviselőknek, akik hivatva voltak a többségi pártok kebeléből, nevében és elveinek megfelelőleg a királyt tájékoztatni, arra bő alkalmuk volt, tehát ebben a tekintetben, abból a célból, hogy a felsége tájékozódva legyen a többség kívánságát és hangulatát illetőleg, feliratra szükség nincsen. Tisza egyúttal hangoztatja, hogy az a vita, mely a felirat során a képviselőházban lefolyik, könnyen háríthat újabb nehézségeket és akadályokat azon cél elérése elé, hogy a kormányzatot mentől előbb vehesse át olyan kormány, mely a képviselőház többségére támaszkodik. Eddigelé a szabadelvű pártban az a megállapodás történt, hogy ha a többség a feliratot megszavazza, a szabadelvű párt külön feliratot nem nyújt be. Újabban azonban azt halljuk, hogy ezt a megállapodást esetleg más körülményekre való tekintettel megváltoztathatják s a vita során esetleg módosításokat ajánlanak, sőt az sem, lehetetlen, hogy egy másik felirat részéről keresnek többséget. Ez különben csak akkor történhetik, ha a szabadelvű párt egyáltalában elhatározza, hogy a válságnak felirattal való elintézéséhez hozzájárul. A szabadelvű párt. A szabadelvű párton a húsvéti szünet változást nem okozott. A képviselők közül még kevesen tértek vissza, nagy részük csak holnap érkezik. A szabadelvű pártiak legkevesebbet időztek kerületükben, hanem inkább a tengerparti üdülthelyeket keresték fel. Akik már Budapesten vannak, keresik az ellenzéki csoportokkal való érintkezést. Érdekes, hogy a szabadelvű pártnak oly hírvivői vannak, kik arról tesznek jelentést, hogy a koalíció közel áll a felbomláshoz. E hírek okozzák aztán, hogy a szabadelvű párt együtt marad. A kifelé vágyakozók nem mernek kilépni, mert attól félnek, hogy egyelőre nem lesz, hová belépjenek. Várják tehát a felirat tárgyalását, azt gondolva, hogy abból tájékozódást szerezhetnek s meg tudják, merre fordulni jobb, illetőleg hasznosabb. A vidéken azonban a szabadelvű körök nyugtalansága bomlásokat okoz. A társadalom állásfoglalása érezteti hatását. Újvidékről jelentik, hogy Szalay Lajos, az újvidéki kerület szabadelvű párti képviselője, mandátumáról Szeretet az élet. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —» — Úgy van, fiatal ember, maga még nem ismeri az újpesti leányokat. A jelszavuk: férjhez menni mielőbb s mindenáron. Szerelem, igaz szerelem, az mellékes. Nyomorúság, pörpatvar a házaséletben, elválás, az semmi, de leánynak lenni, leánynak, akinek legfölebb is csak egy udvarlója van, hát inkább . . . így fejezte be mondókáját egyik nőismerősöm, kissé hátramaradva a sétára indult hölgy társaságtól, hogy jóakaratú figyelmeztetését hozzám intézhesse, midőn egy nyári estén ott ácsorogtam Podruzsik vendéglője előtt, melyet ismer a bolgár fejedelemtől kezdve minden valamirevaló borivó ember. — No, jöjjön velünk sétálni, higgye meg, okosabban teszi, mintha itt arra a leányra leselkedik, — szólt végezetül a hölgy s gúnymosolylyal ajkán sietve társai után indult, be sem várva válaszomat. Alkalmasint leolvasta arcomról, hogy semmi kedvem sincs velük tartani. A vendéglőkertből pohárcsengés, vidám hang, nevetés hallatszott. A cigány a legújabb nótákat húzta. A lámpákat is meggyújtották már, s vasárnap lévén, a helyiség tömve volt. Kívülről kezdtem szemügyre venni a vendégsereget. Lassan haladtam el a kerítés mellett, majd ismételten fölkerestem azt a helyet, ahonnan a bokrok egy kis nyílásán át jól láthattam azt a szőkefürtös főt, azt, a Giza fejét. A külső sötétség csak előnyömre volt, mert így feltűnés nélkül folyvást nézhettem őt. Hisz oly régóta nem láttam már, két egész nap óta. Ott ült a hirtelen többek társaságában egy asztalnál, a lámpavilág ép az arcára esett. Mellette valami fiatal ember settenkedett, ha jól láttam, épen az, aki engem kiütött a nyeregből. Nemtudtam gyűlölni ezt az embert, hisz ez,azt se tudta, létezem-e? Épen olyan áldozat volt ez a fiatal ember, mint én, áldozata azoknak a csodálatos kék szemeknek, melyekben valami sárgás pokoli tűz villogott, amelyekhez hasonlókat Makart fényképein láthatni, azzal a különbséggel, hogy az élőnél úgy változtatják színöket, mint a tiszta vizű réti tavak. Az a vakmerő gondolatom támadt, hogy én, aki egy napig se tudtam volna élni úgy, hogy ne lássam e szemeket, a csapodár tulajdonosuknak soha többé feléje se nézek. Hadd lássa, hogy nem nagyon törjük utána magunkat. Hát meg is álltam egy nap ... két nap s félrevonultam keservemmel, de tovább nem bírtam. Most is, amint asztal üresedett a közelében, ész nélkül siettem be a vendéglőkertbe azt elfoglalni. Ám azonnal láttam, mily botorul cselekedtem". Giza ugyanis csakhamar észrevette elbizakodottságában, az elkapatott hölgyikék hencegésével, akik hiúságuknak készek mindent föláldozni, szinte hóbortosan beszélt rólam környezetének. — Nézzék, ott van az én bolondom! Az egész asztaltársaság figyelme rám irányult. Gúnyos arcok fordultak felém, bár nem minden érdeklődés nélkül, hogy milyen is az, aki bolondulásig s reménytelenül szeret. Helyzetem kezdett tűrhetetlenné válni. Szerencsémre ismerőseim érkeztek: mulatós, jó pajtások s nagy lármával foglaltak helyet asztalomnál. — Halljátok, — kiabált egyikök, — ahol Bátki Sanyit, a szobrászt, találjátok, ott a közelben valahol szép leánynak is kell lenni. — S azzal színlelte a lurkó, mintha keresné, hogy hát hol is van az a szép leány. —No, nem mondtam? — folytatá aztán a szomszéd asztal felé kacsintva. — Csakhogy ... csakhogy ezúttal rossz helyen kopogtatsz, kedvesem. Annak férj kell ám, nem ilyen magunk fajta udvarló, akiketmég katonáék rángatnak. Az nem áll modellnek. — De nem ám! " - tódította a másik, mire kissé halkabban mondta: — Látjátok mellette azt a kis barna embert? Ma tartotta vele az eljegyzését. — És szereti is a leány? — kérdem közönyt erőszakolva. — Úgy, mint engem vagy téged. Egy bizonyos, hogy az az ember elveszi. Gizuska rövid idő múlva asszony lesz, többre egyelőre nem is vágyik. E beszédre jónak láttam egy pohár bort felhajtani, mert úgy fojtogatott valami. Az első pohár bort követte második, harmadik ... a aztán több is. Pedig nem voltam borivó, de úgy hallottam, hogy a szerelmi bánat ellen legjobb orvosság a bor, sok bor. Tehát egyre ittam, hogy ne is érjek rá A Festi Hírlap mai száma 13 oldal.