Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 257-271. szám)
1905-09-16 / 257. szám
____Budapest, 1805. XXVII. évf. 257. (8625.) szám. Szombat, szeptember 16. Előfizetési árak: Szerkesztőség: ' Egész évre.... 28 k. — f. Budapest, Váci-körut 78. Félévre..............1-i „ — , GMk B H I- emeletNegyedévre ... 7 — H B ____ ■ r í hová a lap szellemi részét Megjelenik minden nap, ünnep f^*.’/ szétküldésére vonatkozó fel-és vasárnap után is. Kiszólalások intézendők. A történelem napja. Botrányokat vártak szeptember 15-ikére s egy történelmi nevezetességű nap lett belőle, tele komolysággal, méltósággal, nyugalommal s egész sereg jellemző vonással. Rendkívüli örömünkre ésbüszkeségünkre szolgál ez a mai nap. A magyar nemzet diadala és dicsősége fűződik e naphoz. Diadala volt az abszolút kormány bukása. Dicsősége volt a kritikus napnak békés lefolyása. Két igazság sarjad ki elsősorban a mai históriai napból. Az egyik az, hogy a magyar nemzet politikailag a legérettebb talán egész Európában, mert azt a higgadtságot, józanságot s nyugodt méltóságot, amit ma megőrzött a parlament épen úgy, mint az utca, nem minden nemzet tudja produkálni. A másik igazság pedig az, hogy az az érzék a törvényesség, az a ragaszkodás az alkotmány, az a lelkesedés és szívósság a nemzeti eszme iránt, aminek diadalát ma ülte a magyar parlament, nincs meg egyetlen más nemzetben sem. Nemzetünknek ez a kettős vonása: a lelkesedés a nemzeti jogok iránt s a tisztelet a törvényes rend iránt, kétségkívül imponálni fog az egész műveit világ előtt s kell, hogy imponáljon végre a magyar királynak is. Ebből a kettős erősségünkből fog kisarjadni a kibontakozás és a béke király s nemzet között. A mai nap ezen jelentőségének kiemelése mellett azonban meg kell emlékezni oly mozzanatokról is, melyek érdekesen jellemezték a helyzetet s amelyeket az emlékezet táblájára oda kell szegeznünk, hogy soha el ne felejtse ez a nemzet, hogy kik az ő hit fiai. Elsősorban maga az abszolút kormány még a bukása percében is hű maradt önmagához s a törvénytelenségéhez. Már bemutatkozása első percében ex lexben elnapolta a Házat királyi kézirattal. S ugyanezt tette ma bukása utolsó percében. Konokság a törvénytelenségben. A képviselőház már június 21-iki határozatában is kimondotta, hogy az alkotmányba ütközik az országgyűlésnek elnapolása exlexben s ennek dacára ugyanehez a fegyverhez nyúlt ma a Fejérváry-kabinet. Törvénytelen lépését még súlyosabbá teszi az a körülmény, hogy az az önző cél vezette, hogy ezáltal kikerülje a vád alá helyezési indítvány azonnali tárgyalását, tehát a királyi palásttal védi a saját bőrét. Az abszolutizmus mai vereségének örömnapjába ez az egyetlen keserűség vegyül: a királyi kézirattal való elnapolás. Megmondjuk őszintén, ez bizalmatlanságot kelt az udvar politikájával szemben is. Ha ugyanis ez a képviselőházi szünet csak azért volt szükséges, hogy a lemondott kormány után az új kormány kinevezéséig ne legyen tárgyalás, ami eddig is rendes szokás volt, akkor meg lehetett volna ezt a kérdést is a rendes szokás szerint oldani, nevezetesen úgy, hogy a képviselőház maga napolja el üléseit s nem lett volna szükséges királyi kézirattal új törvénysértést elkövetni. A másik igen jellemző mozzanat volt a mai ülésen annak a nyilvános konstatálása, hogy a törvénytelen Fejérváry-kormánynak tulajdonképen Tisza István és a szabadelvű párt voltak a nyílt támogatói. Döglött oroszlánt sem illik megrugdosni, hát még ha nem is oroszlán valaki. A döglött szabadelvű pártot is kíméltük ez elvnek megfelelően s nem vettünk róla tudomást. A mai szégyenletes és szemérmetlen viselkedése után minden józan ember az országban csak utálattal s megvetéssel fordulhat el ezektől az emberektől. Akárcsak fizetett inasai lettek volna az abszolút kormánynak, ezzel egy álláspontot foglaltak el s együtt vonultak ki a teremből. Ilyen szégyenletesen beismerni, hogy egy banda voltak, már igazán a moral insanity legnagyobb foka. És az a szerencsétlen Tisza, aki nem képes megállani, hogy még mindig ne szerepeljen, holott a saját érdekében is állana, hogy vonuljon egy kis darabig vissza s ne tolakodjék folyton ízléstelenül előtérbe, ma ismét fölszólalt s oly szerencsétlen álláspontot foglalt el, mely ép oly törvénytelen volt, mint komikus. Azt vitatta ugyanis, hogy elnapoló királyi kézirat után nincs helye még a fölszólalásnak sem. Hát akkor hogy mert ő fölszólalni!? A politikai agylágyulás tüneteit kell konstatálni az ilyen komikus fölszólaláson, amelynek jogosultságát önmaga tagadja. A királyi kézirat tudomásul vétele vagy esetleg nem vétele fölött a dolog természetéből folyólag okvetlen kell határozatot hozni, tehát hozzá is lehet és kell is ahoz szólni. Minden királyi tény parlamenti vita tárgyát képezheti, amennyiben érette felelősségre vonható a felelős kormány. De emellett a parlamenti jogszokás is szankcionálja azt, hogy fölszólalás és határozat lehetséges az elnapoló kézirat fölolvasása után is. Hónapokkal ezelőtt történelmi idézetekkel kimutattuk épen lapunkban, hogy maga Deák Ferenc is ezen az állásponton állott 1861-ben s a parlament akkor is úgy véleke Schön Szeréna. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — 1. Az ismeretes „Schön és Társa“ gyári cég pufók arcú, kövér, szakállas főnöke: Schön Farkas János úr, épen fölfelé iparkodott első emeleti lakására (saját ház, persze), midőn inasa kinyitotta fönn az ajtót s egy kissé sápadt, csinos, magas termetű fiatal embert bocsátott ki Schön úr lakásából. A gyáros felütötte fejét és nagyon nyájas, nagyon széles mosolylyal fogadta a fiatal ember köszönését. — Ah, báró úr . . . izé . . . kedves öcsém, csak nem előlem szalad? — Ellenkezőleg, uram! Több mint két órája várunk önre Szerénnel . . . — Skandál! De hát ügyeim, az üzlet, et cetera . . . Sajnálom, hogy megvárakoztattam! No, de talán nem volt désagréable a várakozás? — mosolygott édesdeden a gyáros és megsimogatta gyűrűs újjaival az ifjú karját. — Szeréna leányom kedves, szép gyermek, nagyon szeretek őt, mondhatni imádok, et cetera... Bár Maxham is ilyen lenne! De az egy elfuserált fráter. Haragszok rá, sőt mondhatni, kitagadom, ha meg nem javul. Professzor akar lenni! Professzor ... Az én fiam! . . . valami mizerábel poziciónon, valahol künn, messze a provincián, tanár . . . az . . . koldus . . . Mondhatni: gazember! A gyáros egészen belevörösödött a méregbe. Vastag, húsos ujjaival dühösen gesztikulálva sziszegte fogai között: — Nyolcezer forintot svindlirozott ki tőlem — utazásra. Adtam szívesen, hogyne! Azt hittem hogy külföldön megjön az esze és lumpolni, inni, szamárságokat trájkolni fog, et cetera . . . valami fess nőszemélylyel ... de na! Studirozott, tanult, firkált, a görögöktől a szemét antiquitéteneket turkálta, ahelyett, hogy megjött volna az esze . . . — Nincs igaza, Schön úr — válaszolta udvariasan az ifjú — az ön fia rendkívül művelt, eszes, nagy tehetségű fiatalember. — Hagyja kérem, hagyja! Önre nem akarok neheztelni — mondta dohogva a gyáros és indulatosan megrázta őszülő fejét — állja, ne védelmezze nekem a fiamat . . . Beszéljünk inkább azéri kedves leányomról. Az esküvőről van szó . . . eltaláltam? — Igen, — bólintott fejével az ifjú erdélyi mágnás — elhatároztuk, hogy az esküvőt mához öt hétre, szeptember tizedikén fogjuk megtartani. Föltéve, ha ön ezt a terminust jóváhagyja. — Hogy jóváhagyok-e? — kiáltotta örvendő megelégedéssel a gyáros — mondottam én, hogy valamit nem hagyok jóvá? Amit az én kedves Szeréna leányom akar, az történni fog. Okos gyermek. Ah, ő mindenben olyan okos! És aufgeklärt, intelligent et cetera . . . hogy mondják . . . ő egy grande dame! — Akkor hát . . . isten önnel, Schön úr! — Agyé, méltóságos bá . . . öcsém, agyé, agyé! Szép álmokat! Hollá ... ni, jó hogy eszembe jutott! Hallottam, hogy tegnap valami kellemetlensége volt a fiammal, a Max-al... Kérem, ne válaszoljon! Nem bánok, akármi volt, de nagyon kérem, ne hederítsen a Maxra és ne érezze magát pikírt, ha az az elfuserált ember talán . . . neveletlenül . . . — Szó sincs róla, uram! Az ön Miksa fia sokkal komolyabb és korrektebb ember, semhogy ok nélkül bárkit is megbántana. Én pedig nem adtam neki rá okot, nem is történt tehát köztünk semmi. Most azonban távoznom kell, Schön úr! Jó éjt! — Agyé, kedves fiam, agyé! — kiáltotta utána a gyáros, miközben a lépcsőkorlát bársonyos karfájába kapaszkodva fölfelé folytatta útját az emeletre. 2. Vőlegényének távozása után Schön Szeréna kisasszony egyedül maradt női szalonja bizalmas szentélyében. Néhány pillanatig komolyan nézegette alakját a falitükör hatalmas lapja előtt; vékony kis szája szegleteiben inkább valami öntelt, semmit örvendő mosoly játszadozott. íme: a győzelem! íme: megint a pénz diadalmas ereje a teremtés koronáján! Oh, de régi dal . .. s mi illatos, bár ezt a kellemetlen tulajdonságát mindig csak mások érzik. Azon többi kisasszonyok, sokan, egész virágos kert kik ai szépség kellemeivel és egyéb veszendő pompájával akarják magukhoz hódítani a koronát s csak ritkán boldogulnak. Lám, de „magasztos lelki ékesség“ lenézése és kevély megvetése mindennek, ami prózai anyagiasság, pénz, érték vagy más hasonló földi sár, de lám, mi at A Festi Hírlap mai száma 32 oldal.