Pesti Hírlap, 1906. augusztus (28. évfolyam, 210-239. szám)
1906-08-01 / 210. szám
Budapest, 1903. XXVII. évf. 210. (9930.) szám. Szerda, augusztus 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — 1 Félévre . ..... 14 , ■ ■" | Negyedévra ... 7 , — , Egy hóra..... 2 , 40 „ Egyes szám ára 8 L Vidéken 18 t. Megjelenik minden nap, fnnep és vasárnap után is. WJ. iTiUCjMIJgl- Húsdrágaság. Megint nagy marha-spekuláció következik az emberek bőrére. Mert Magyarországon a marhákkal mindig sokat spekulálnak, okoskodnak, ravaszkodnak, leginkább abban a tudatban, hogy a fogyasztó közönség a marha, melyet okvetlen meg lehet nyúzni, ergo meg kell nyúzni. Röviden szólva: a főváros lakosságát megint ama baj fenyegeti, hogy, megdrágítják táplálékát, fölemelik a marhahús árát, ami maga után vonja a többi húsáruk árának az emelkedését is. Az olvasó bizonyára elcsodálkozik e hin hallatára. Lehetséges-e, hogy még nagyobb drágaság keletkezzék Budapesten, mint aminő most van? Lehetséges-e még több bőrt nyúzni a budapesti lakosról, aki az egész kontinensen a legdrágábban és a legrosszabbul él? Nincs-e mód és eszköz arra, hogy megakadályozzák a végtelenségig terjedő kizsákmányolást, a zsarolást és uzsorát, mely nyíltan folyik egy egész óriási város közönsége ellen? A legújabb eset, aminek bejelentésére, de a maguk követendő eljárásának előzetes indokolására a mészárosok Budapesten meghordozták a véres kardot, a szerb határzárlattal kapcsolódik össze. A vámháború folytán elmarad a szerbiai madhabehozataliíme, erre egy agrárországban húsdrágulás és inség-veszedelem fenyeget. Mert akiket a felelősség illet, azok ebből a tényből indulnak ki s ehez fűzik a többi következményt. Nem hozzák be a szerb marhákat, tehát drágábbért adják a magyart. Drágábban adják a javát, amit Bécsbe visznek, de drágábban a selejteset is, amit a magyarországi piacokra szánnak nagy kegyesen. A mészárosok erre összeállanak és elhatározzák, hogy ők is drágábban csinálnak mindent. Egyelőre ma este tartott gyűlésükön különböző kisvánalmak felterjesztésében állapodtak meg s arra az esetre, hogyha a kormány és a főváros ezeket nem teljesítené, fenyegetőznek a sztrájkkal. Mészáros-sztrájk, ez nem is utolsó gondolat. Ne segítsétek a mészárosokat, hogy új palotákat építsenek és ők megvonják tőletek a legrosszabb és legdrágább marhahúst. Hát hiszen ez nem komoly dolog. A mészárosok nem fognak sztrájkolni, hanem csakfölemelik a hús árát. Valamint a budapesti háziurak sem szoktak sztrájkolni, hanem csak szájgerolni. Jó két kifejezés, amely, ime, most összeölelkezik: a nincsetlenek fegyvere és a vagyonosak hatalma: a sztrájk és a szájgerolás. De nézzünk csak a szemébe ennek a kánikulai botránynak, amely jelentőségében nagyobb horderejű a legpikánsabb politikai botránynál. A szerb vámháborút gróf Goluchovski Agenor ágyúpanamája okozta. A szerbek nem akartak a Goluchovski által protegált Skodagyárnál ágyút rendelni s ezért boszúból Goluchovski előidézte a vámháborút, a romlást Szerbiának, de amint látható, Magyarországnak is. Hát ez is csak a ballplatzi politikai erkölcstelenség mellett eshetik meg. Protekció miatt, részvények értékének az érdekében okoz gazdasági veszedelmeket a külügyminiszter és amikor ezt minden veréb csiripeli, a külügyminiszter úr még folyton hivatalában maradhat. Holott ily veszedelmek elhárításáért bizony legkevesebb áldozat elcsapni egy kékszemű Agenért. De tovább menve, gazdasági berendezkedésünk sivár kéne tárul elénk. Íme, az Ausztriával való közösség egyik tanulsága, hogy mi tápláljuk Ausztriát, amíg magunk ínségbe jutunk. A marha árának emelkedése nálunk az összes húsfogyasztási cikkek emelkedését jelenti, míg ellenben Bécsben a fogyasztóközönség a változást nem érzi meg. "Mezőgazdasági ország lennénk, de a gazdaközönség még kezdetleges helyzetben van, megbízlatja a marhát és eladja, pont. Hogy az egyes vidékek igényei szerint a gazdák feldolgozzák azanyagot, arra egyáltalán nem gondolnak. Veszik, eladják oda és ott, ahol jobb ára van. Ezt végre nekik senki sem tilthatja meg, de a gazdasági élet e fejletlenségét, célszerűtlen berendezését megérzi az ország és örvend neki Ausztria. Most eljutunk a speciális kérdéshez: a mészárosok mozgalmához. A mészárosok pontozatokat csináltak: hét pontot a hét sovány esztendő szimbóluma gyanánt. A pontozatokat a polgármesterhez juttatják, hogy a kormánynyal egyetértve eszközölje ki a kívánságuk teljesítését. A pontozatok közt van, hogy a szerb határzárlatot meg kell szüntetni és a Romániából való szarvasmarha-behozatalt meg kell könnyíteni. E£:Igen helyes egyelőre. Másképen nem lehet helyreállítani a status quot, amíg jobb gazdasági politikával nem gondoskodhatunk afelől, hogy ne szoruljunk idegenre. Ám van a mészárosoknak több kívánságuk, amelyek nem épen rokonszenvesek. Mindig, minduntalan megújul az a vágyuk, hogy a csontot is hús helyett adják el. Nyomatékkal követelik a nyomtatókot. Ha őket megszavaztatnák, hát azt mondanák, hogy nem magyar vezényszó és nem általános választói jog kell a népnek, hanem nyom-JIJ .. i ___' J—I----------------------- Jelen és jövő. Két levél a Tátrából. Egyik a, távoli jövő föld-, mivelésügyi miniszterének szól, másik, a Magyar Turista-Egyesület vezetőségének. Kegyelmes uram! A jelenből beszélek, de nem a Jelenhez. A jelennel, — a kis betűvel írott jelennel — nagyon gyakran úgy van az ember, mint az őszszel leszedett, de csak tavaszszal élvezhető körtével. Előbb meg kell érnie. Ez a jelen ugyan, amiről én beszélni óhajtok, nagyon is megérett már, nem az élvezésre, de a leszedésre, csakhogy sajnos, a jelennek, a nagy betűs jelennek, még meg vannak kötve a kezei ahhoz, hogy jogos tulajdonába, úgyszólva atyai háztartásába fogadja az ország legszebb leányát, a bűbájosan szép Tátrát. Önnek azonban, a jövő kegyelmes urának, már valószínűleg sikerülni fog ennek a szép leánynak az atyai házba való fogadása. Ha nem sikerül, akkor ez a szép leány, tisztelőinek és hódolóinak úgy is folyton apadó hűségétől nem sokára meg lesz fosztva, el lesz végkép hagyatva s visszaesik abba a pár évtized előtti lethargikus állapotba, amikor még a hódolók — elsősorban a magyar emberek — alig tudtak még létezéséről. Pedig, úgy-e bár, kegyelmes uram is, mint ha hazafi s a magyar állam háztartásának egyik buzgó sáfárja, azon volna és lesz, hogy a magyar pénz lehetőleg ne vándoroljon ki idegen földre, hanem maradjon itthon mindenféle formában. Úgy a nánási szalmakalapokért, ahol a flórénei kalapokat is körülbelül meg tudnák fonni, mint a drága jó magyar levegőért, mely a kultúra fejlődésével mind szükségesebbé válik. Az utazás vágya, a természeti szépségekben való gyönyörködés divatos vagy bensőbb lelki szükségének ösztöne, együtt halad a kultúrával és a kultúra túlfinomult emberének igényeivel. Most, a jelenben, a túlfinomult kulturember igényeit, hacsak a túlfinomult kulturember nem fiók-milliomos, ez a szép darab föld itt, nem tudja kielégíteni. Azaz, hogy világosabban beszéljek, mindaddig, míg a Tátra magánosoké, társaságoké, községeké, miké, és nem az állam birtokába megy át, az ázsiai állapotok, leszámítva a vagyonos osztály tátrai grand-hotelljeit, ázsiai állapotok maradnak. Hogy mik ezek az ázsiai állapotok? Majdnem azt kellene erre a kérdésre válaszolnom, amit a zsidó gyerek mondott a tanítója kérdésére, hogy: mennyi kettő meg kettő?— „Azt mindenki tudja!“ Ezt is mindenki tudja. Olyan béreket vetnek a bérlőkre, vendéglősökre, hat heti keresetképes időre, hogy ez a hat heti bér majdnem tízszeresét teszi ki a legelső és legdrágább budapesti hotelek évi bérének. S ne méltóztassék gondolni, hogy ezalatt csak a grand-hotelek béreire gondolok. Dehogy! Ezeknek a hotehereknek aránylag kevesebb fejtörést okoz a bérleti összeg, mint a kis apró fürdőhelyek, telepek és mindenféle menházak bérlőinek. S még hozzá, ezek a bérlők — valószínűleg lesz köztük egy pár kivétel is — úgy törik hat héten keresztül a fejüket, hogy egész esztendőn keresztül ne kelljen többé törniök. Hát mondja, excellenciád, ebben a fejtörésben nincs benne egész Ázsia? Benne van még Szerbia is! Az élet nagyon nehéz, én azt értem, de nemcsak a tátrai bérlőknek, hanem az ország többi, különböző foglalkozású polgárainak is. Csakhogy ez a szép darab föld itt, nem egyes emberek anyagi nyugalmáért termett, hanem egy egész ország gyönyörűségére s ebből kifolyólag idegen országok előtti jó hírnévre. Mert nemcsak a magyar ember panaszkodik belőlem, de, ami nagyobb baj és szégyen, a német is velem panaszkodik. Azt valószínűleg tudja excellenciád, hogy a Tátrát-járók sokkal nagyobb felét németek tették és teszik ki. Csakhogy a németek, ezek a praktikus fiók-milliomosok, nem mennek ám egyik grand-hotelbe sem, megelégszenek a kéthárom koronás szobákkal, az ugyanily arányú ebédszámlákkal, de mint világjárt kulturemberek, már ezért az összegért is igényekkel lépnek fel. Tisztasági és némi kényelmi igényekkel. Sajnos, egyik fajta igényük is alig lesz kielégítve és a német vendégek egyszerű és többször nem keresik fel a Tátrát. S azok, akik szeretik a Tátrát, de nem szeretnek ide jönni, mert amilyen nagy a drágaság, és oly kevés a kényelem, a tisztaság. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.