Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 301-315. szám)
1906-11-01 / 301. szám
Budapest, 1906. YYVTTT. évf. SOI. (10,030.) szám. Csütörtök, november 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: 5 Egész évre____28 k. — £. Budapest, Váci körut 78. Negyedévre" ! 1! “ N * SI a.1 részét *«■*»......JipfffcTPS Llminn * Vidéken 10 | 1B §§ ggf| fg If I 1 1 |f|§ E NJ| Kiadóhivatal: mJH H m —-.Kg I P I 1 §1 n H Budapest, Váci-körut 78., ■ H 8B 18 il H SÜSS Ili hová az előfizetések és a lap jegjdenik minden nap, ünnep ! szétküldésére vonatkozó jelés vasárnap után is. v szólalások intézendők. ■Brgggzjrr. .urrgiir^iz-.jLiJisA_j=ii=JiTDniiiiirzzrfr^ Egyes szám ára 8 l 1 1 ff IUP I [IIl Szociális politika. Azok a rétegek, amiket a természettudományban úgy hívnak, hogy „vízeredetű kőzetek“, szépen egymás fölé és alá rakva húzódnak végig, mint széles sávok, a földben. Egyik réteg nyomja a másikat. A legalsót nyomja valamennyi. Ha aztán ebben a legalsó rétegben vagy ez alatt van egy kis tűz, aminthogy mindig van és hogyha a felső rétegek nyomása különösen nagy, akkor támad a vulkanikus erupció s a legalsó, a legnyomottabb réteg áttöri a felsőket, összekeveri a föld réteges osztályait s így támad az új geológiai alakulás, amelyet „tűzeredetű kőzetnek“ hívnak. Ez a természeti tünemény ismétlődik a társadalomban is. Az emberiség rétegekre, osztályokra oszlik. Egyik réteg s egyik osztály nyomja a másikat. A legalsó réteget, a munkásosztályt, nyomja valamennyi. Ez az erős nyomás s a legalsó osztályban folyton lappangó tűz természetesen társadalmi erupciót idéz koronként elő. Az alsó népréteg áttöri s összekeveri a felsőbb osztályokat: ez a társadalom erupciója, ez a népforradalom, mely állami és társadalmi alakulásokat teremt Vulkánokon járkálunk a társadalomban,lyek minden percben kitörhetnek. A legalsó egekben tűz forr s a felső osztályok nyomása is sietteti az erupciót. Orvosság csak egy van. A humanizmus a nemes, szociális politika ekevasával méen kell szántani a társadalom földjében, hogy a rétegek így békés munkával összekeveredjenek,, a nyomás megszűnjék s a teher lazuljon a legalsó népréteg fölött. Szociális politikára nemcsak a szocialisták kedvéért van szükség, hanem talán legelsősorban a felsőbb társadalmi rétegek védelme érdekében. Ha kitörésig, forradalomig engedjük a nyomást fajulni, akkor a felsőbb osztályok rendesen belepusztulnak s könnyen a communeig jutunk. A szociális politikának az a célja, hogy e katasztrófát kikerülje. Az életnek amaz igazságtalanságait, melyeket a születés okoz, hogy az egyik ember gazdagnak, a másik szegénynek, az egyik hatalmasnak, a másik pedig szolgának születik, anélkül, hogy az egyiknek a hatalomhoz és a vagyonhoz igazi joga s a másiknak a szolgasághoz emberi kötelezettsége volna, s ki kell egyenlíteni a modern politikának a törvényhozás békés fegyvereivel. El kell valamikor jutni s minden okos és becsületes embernek törekednie kell, hogy mielőbb eljusson az emberiség ahoz az ideális állapothoz, amelyben az emberek embernek fognak születni s nem, királyoknak, grófoknak, gép-embereknek s állat-embereknek. Mert a szellemi munkások csak, gép-emberek s a testi munkások csak állat-emberek. El kell jutnunk az örökösödések korlátozásához. Hogy ne örökölhessen egy ember milliókat s a másiknak ész, tehetség s munka mellett a napi kenyere se legyen biztos. Az öröklött nagy vagyon nemcsak a szegényt sújtja, ha-De a Ma: Az elmúltak napja! Állj reg egy percre a rögök felett, S ha nem is Értük, de tenmagadért Hullasd reájuk könnyeidet, S ne feledd, Hogy csak a múló, vissza nem térő, Köpke, száguldó perc — a Tied! . . . nem a legtöbbször tönkre teszi magát a gazdagot, aki örökölt. Hisz látjuk, hogy pusztulnak el erkölcsileg, testileg s végül anyagilag is a gazdag emberek, akik munka s fáradság nélkül óriási vagyonhoz jutottak. A milliomos csemeték s az uralkodó családok sarjai hogy züllenek el, csak azért, mert nincs küzdelmük , így az életben nem találják meg emberi hivatásukat. A vagyoni viszonyok kiegyenlítése, a születési differenciák nivellálása s az egyéni érték és munkaerő szerint való igazságos szétosztása az élet javainak: ez a legközelebbi célja, a leg-, sürgősebb feladata s egyszersmind a legnemesebb hivatása a politikának. A vulkanikus kitörések előjele mindig a fekete füst, mely a föld mélyéből előtör. A sztrájk, a tömeges munkabeszüntetés ilyen fekete füst, mely előre jelzi a társadalom mélyén forrongó s kitörni készülő tüzet. Okos politikusok már az első szimptomára, az első füstre megkezdik az óvó intézkedéseket. A Magyarországon egymás után ismétlődő sztrájkok fenyegetően figyelmeztetnek bennünket, hogy minél előbb nivelláljuk az élet igazságtalanságait, nehogy kitörésre kerüljön a dolog. A legalsó osztálylyal, a munkásnéppel, szemben nem csupán a születési előjog s az öröklött vagyon képezi az élet egyedüli igazságtalanságát. Számos igazságtalanságot kell elszenvednie a munkásnépnek a munka kizsákmányolójától. Szándékkal használtuk ezt Halottak napján. Lent, mélyen a földben, oly hosszú az álom. S az álmok a földön, olyan rövidek. Ma még kacagva űzöd a vágyat, Tánc, dal, a mámor, mind a Tied . . . Tied a fény, a nap ragyogása, Tied a csók, a lány, ha ölel . . . — S holnap, lehet, már néma az ajkad, Vége a táncnak, vége a dalnak, S amig odakünn az éjszaki szél Üvöltve rohan az utca közén, Fagyos szárnyát kacagva kibontja Ágyad fölött Az örök Csönd! . . . Lent, mélyen a földben, oly hosszú az álom, S az álmok a földön, olyan rövidek; Ja még az álmok lila ködében, agarak csalfa, játszi tüzében (feleded, hogy eljön a Tél, a szürke nagy utak szürke kövén, agarak, lángok, tüzek helyett,örgő, lehullott őszi levelet perget az első októberi szél . . . Lent, mélyen a földben, jaj, örök az álom, S az álmok a földön, olyan rövidek . . . „ A ma, az enyém, a holnap, a Tied . . . A a holnapután millió kicsi rabja, akár elfeledi, feledésbe takarja nevemet, a Te nevedet . . . örök szabály: a porszemeket A puszta szele, ha fel is kavarja. — Az első szélvész újra betakarja . . . ——^^1—i i —————mm Advena novus. A gyűrű. *— A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — 1. A Kültelki Színház öltözőit és folyosóit óriási izgatottság rázta meg. Mint őseink a véres kardot, úgy hordta most körül a komikus azt a szenzációs hírt, hogy Erzsiké gyűrűt kapott. És ez a három szó szájról-szájra szállt, hol suttogva, hol harsogva, hol titkos irigykedéssel, hol hangos gyanúsítással adták tovább: Erzsiké gyűrűt kapott. Ki volt ez az Erzsiké? Egy egyszerű kis kóristaleány, egy kis kezdő, aki még nem kezdte el. Egészen jelentéktelen volt, de egészen csinos is, megtetszhetett akár egy bárónak is. Sőt épen annak tetszett meg, az ifjú báró Szipkaynak, aki a maga nemében épen olyan kezdő volt, mint Erzsiké. Ez a gyűrű volt első öntudatos és önálló szerelmi cselekedete. Négy nappal ezelőtt látta először Erzsikét, trikóban és azóta reménytelen szerelemmel áhítozott egy csókjára. Ebbe a nagy titokba nem mert senkit beavatni, de magától is rájött arra, hogy ha Erzsikét mindig csak a távolból és ismeretlenül fogja szeretni, akkor örökre lemondhat a csókról. Ezért határozta el magát a gyűrűre. Szó sincs róla, ez a gyűrű nem volt valami tébolyítóan káprázatos dolog, de mégis belekerült vagy háromszáz koronába. És mindenesetre szebben beszélt, mint egy rózsaszál vagy akár a legszerelmesebb levél. 2. Erzsike tehát megkapta a gyűrűt, de az első pillanatban nem tudta, hogy elfogadja-e vagy visszautasítsa? Ide-oda forgatta, föl is próbálta, még a tükörben is megnézte, hogyan fest az ujján? Elég mutatós volt, egy brilliant volt benne, meg egy rubin, mind a kettő úgy tüzelt, mintha megfizették volna érte. — El kell fogadni! — mondták Erzsiké barátnői, azzal a reménynyel, hogy Erzsiké, mint tisztességes liba, úgy sem fogja elfogadni. Egy segédszínésznő azonban, aki nagyrabecsülte az illemet és a morált, komoly méltósággal így szólt: — Ismeretlen embertől nem illik ajándékot elfogadni! — Igen, de a báró meg akar ismerkedni velem — jegyezte meg Erzsiké félénken. — Az más! — mondta a segédszínésznő keserűen. És ellépett. Mindazonáltal Erzsiké még mindig nem tudta, mitévő legyen? Pedig határoznia kellett, mert hiszen ha másfél órai gondolkozás után küldi vissza a gyűrűt, az ugyanannyi,mintha nyomban elfogadja. — El kell fogadni! — sürgették a barátnői izgatottan, fenyegetően, mert most már attól tartottak, hogy Erzsike csakugyan elfogadja. — Miért ne fogadnád el? Attól még mindig tisztességes leány maradhatsz ... Kimondták a nagy szót, belekeverték az ügybe a „tisztességet“. Erzsiké meg is döbbent A Pesti Hírlap mai száma 40 oldal.