Pesti Hírlap, 1908. november (30. évfolyam, 262-286. szám)
1908-11-01 / 262. szám
Budapest, 1908. Vasárnap, november 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Előfizetéal iraks WSgéaz évre____2S t. — f. Bélévre ....... 1-1 . — , Negyedévre .. . 7 . — , Sgy tóra..... 2 , 40 , Egyes szitu ára XO f. Begtfletik hétté kivételért! K!Hol?B HZ?. A Pesti Hírlap következő száma kender, november 3-án. hsjraifeen jelenik meg. Szürke napok. Az udvar és a magánember utazgatása között az akülönbség van, hogy a magánember maga fi/.eti ki elutazásakor a hotelszámláját. Akkor pedig. $■/_ udvar utazik el a budavári bőrérből, a számlát rendesen a nemzet űzeti meg. ___ Rendkívül örvendünk,valahányszor öreg királyunkmegtiszteli Magyarországot azzal, hogy. földjére lép. De az a baj, hogy majdnem mindig veje.jönnek .a. közös miniszterek az üi.eSj, xsl.kkal, amit a delegációknak kell megtölteni. Mc-t aztán, hogy a zsákok megteltek, .a. delegációk megszavazták a.közös költségvetést, egyszerre eltűnik az udvar is s nekünk megakad itthon a kiegyenlítetlen számla. Na meg sok tanulság, amin elgondolkozhatunk. ..* A legelőkelőbb úriházban is megszokták kritizálni a vendégeket, mikor már elutaztak- De nekünk se rójják fel bűnül, ha az udvar fényének és árnyának eltűnése után rideg megfontolásai boncolgatják a történteket. Öreg királyunk megdicsérte a magyar delegációt, jól viseltük magunkat, mert keveset beszéltünk és sok milliót szavaztunk meg. Az udvarnak azt a szemrehányást soha nem lehet tenni, hogy nemelég őszinte. Most is teljes őszinteséggel elárulták, hogy akkor vannak mi velünk, megelégedve, ha szolgálatkészek vagyunk, és scmpticle politikai ellenvetést nem teszünk. Kezdünk tehát jó gyerekek igenni, mert nincsenek többé nemzeti követeléseink. A komolyan gondolkozó magyar embereknek azonban valami nagyon jó benyomást mégsem tesz ez a mi jó viselkedésünk. Mert a történelem tanúsítja, hogy soha az uralkodók nem honorálták a népek előzékenységét, jámborságát és meghunyászkodását. * " Mi mindig arra voltunk büszkék, hogy minket lovagias magyar nemzetnek neveznek. Nagyon ajánlatos lenne, ha erről a büszkeségünkről letennénk és nem a lovagiasságra, hanem az élelmességre törekednénk. .Szűk családi körben a gondos apa úgy cselekszik, hogy a jó viselkedésű fiának ad jutalmat és amelyik rosszul viselkedik, azt megfenyíti. A népek és államok életében azonban megfordítva szokott történni. A legrakoncátlanabb nemzetek tudnak mindig legtöbbet kivívni a maguk számára. ■* Hitbizományok tulajdonosai megtehetik azt, hogy úri nembánomsággal siklanak át fontos kérdéseken és milliós kiadásokon. Egész nemzeteknek azonban minden garasért véres harcot kell vívniok és ha akarnak valamit elérni akár az uralkodójuktól, akár más államoktól, akkor az a szabály, hogy minél többet követeljenek , minél jobban tudjanak fenyegetődni.' ”«'• A paktum, melyet a koronával kötöttünk, bizonyos politikai stagnációra ítélt bennünket. A nemzetek fejlődésében azonban a stagnáció tulajdonképen már visszafejlődés. A politikáról ugyanis átragad már egész társadalmunkra ez,a stagnáció s a vele járó deprimáltsági. Ha egy nemzetnek elfojtják a lelkesedését, ezzel lenyúlták a szárnyait s nem tud többé berek közé, amikor egyszerre csak váratlanul ide csöppentek a Major-féle szanatóriumba, ahol a kis gyámanyjuk boldog zavarral legeltette rajtuk bámuló gyermekszemét. — Erre a meglepetésre, ugyebár, nem számítottál? — kérdezte kipirulva Pálma grófnő, aki szürke selyem ruhát, karéj kis kalapot viselt s inkább hasonlított egy vidéki úriasszonykára, mint a Spérr-Jánossy-család kényeztetett kis comtesse-ére . . . Martha — válasz helyett — lelkesedve végigcsókolta a kipirult menyecske arcát, s talán vége-hossza se lett volna a csóknak és az ölelésnek, ha Gyergyóy főhadnagy, aki polgári ruhájában holmi tejfölösszájú gubancnak látszott, indignálódva meg nem rázza a botrányosan kurtára nyírt koponyáját. — Hát én már egyáltalában semmit se számítok? — kérdezte megbotránkozva. Kaposi Mártin a szigorú figyelmeztetésre kibontakozott a fiatalasszony karjaikból, s mosolyogva, fürkésző arccal nézte végig a hajdani champion-lovast. .. Szerencsétlen. — mondta aztán megdöbbenve — a boldogság alaposan, tönkretette a maga gyönyörűen induló carriére-jét . . . „tg- —Hogy érti ezt? — Úgy érzem, hogy maga kétségbenjtően hízni kezd, szegény, gyámfiam . . . Ha így folytatja tovább, akkor nemsokára megüti a száz kilót, s akkor szeretném látni azt a lovat, amivel maga még egyszer elsőnek érkezik be ... . Pálma grófné gyöngéd pillantást vetett az ura szépen fejlődő tokájára — ő ezért a tokáért lemondott minden jövendőbeli győzőrepülni; csak lassan csúszik-mászik a földön, mint a hitvány féreg. A magyar társadalom pedig ma már nem tud lelkesedni semmiért, mert mindabból, amiért valamikor lelkesedett, kénytelen volt kiábrándulni. Most azzal a frázissal hízeleghetünk magunknak, hogy néhány hétig a világpolitika központja volt Budapest. De mérlegeljük higgadtan azt, hogy mi haszna van Magyarországnak ebből a világpolitikából? Ha nem tudjuk fölkelteni társadalmunkban a komoly lelkesedést, agitációt és munkát a politikai célokért, akkor azoknak a világpolitikai eseményeknek, amelyekért most anynyi pénzt áldoztunk, nem lesz semmi hasznuk Magyarországra nézve. Nem elég, hogy politikailag annektáltuk Boszniát és Hercegovinát; el kell foglalnunk ebben a két tartományban a magyar iparnak, a magyar kereskedelemnek és a mezőgazdaság termékeinek is a maga jogosan megillető helyét. «•‹ › A nagyhatalmi állásért és a közös hadsereg emeléséért megszavazott milliókból semmi haszna sem lesz Magyarországnak, ha a magyarság számban és tekintélyben nem érvényesül eléggé abban a közös véderőben. Ha már megszavaztuk a „közös“ milliókat, próbáljunk annyira élelmesek lenni, hogy a közös ügyekből magunknak is igyekezzünk lehető hasznot szerezni. A világon sehol sem lehet olyan szeszélyes nemzetet találni, mint mi vagyunk, kik folyton mindig csak nyugati szomszédaink iránt érdeklődünk s abszolúte fogalmunk sincsen arról, ami országaink határain túl, lemről — aztán nagyot sóhajtva borult ismét a testvérkéje vállára. — Csodálkozol, ugy-e, hogy ilyen váratlanul itt termettünk, kis Márthám? . . . Nehogy azt hidd, hogy holmi toilette-ügyek miatt jöttem Budapestre, hát mindjárt bevallom neked, hogy egészen más dologról van szó: arról, hogy agyonsirnám a szép szemeimet, ha, le, édes gyámanyácskám, a nagy szomorúságomon nem segítenél . . . Mert akárhogyan is imádom az uramat (fogja be a fülét, nem kell, hogy maga mindent meghalljon!) mégse vagyok igazán boldog, mert hiányzik valamim, ami nélkül üresnek érzem az életemet.... Ez a valami az édesapám szeretete . . . Tudom, hogy ő haragszik rám és gyűlöl engem, s ebben igaza is van, mert én csúnyán és hálátlanul viselkedtem iránta . . . Igaza van, ha nem akar többé tudni rólam, de én mégis belepusztulnék a tudatba, hogy a kezét sohase csókolhatom meg többé . . . Mert rajtad, meg ezen a bolondos fiún kívül csak egyetlen embert szeretek az egész világon, az édesapámat. Az édesanyám meg a nénéim mindig idegenek voltak hozzám, de az apám szívében csak jóság és gyöngédség volt irántam mindaddig, amíg oly kegyetlenül el nem váltam tőle. Érted-e már, hogy mire kérlek, kis Márthám? Ha még mindig úgy szeretsz, mint valaha, akkor ki fogsz békíteni az édesapámmal és az uramat is odavezeted a karjai közé... Hiszen te ép oly kedves vagy neki, mint én voltam valamikor, s ha a te szavad se lenne elég, hát azt is megsúghatod, hogy már a születendő kicsike unokája kedvéért is meg kell bocsátania annak a rossz és szívtelen leányának . . . fmSii i i i n. ■ ii ii J.M m «uw''Jg'Wni Dr KAPOSI MÁRTHA. j Váratlan látogatók. Kaposi Mártha doktornak, aki ép egy öreg, kegyelmes urat kezelt a Finsen-féle gyógy kontóddal, az intézet egyik híres szolgája valamelyik délelőtt azt jelentette, hogy a társalgótereiyben egy fiatal házaspár várakozik rá. — Páciensek? —– kérdezte Mártira, mi, közben a kezeit megmosta. — Alig hiszem, mert nagyon frisseknek és jókedvűekneklátszanak- Inkább azt gondolom, hogy valami nászutas pár, t.legalább a szemükkel majd fölfalják egymást. A 'kisasszony megigazította kissé a tükör -hite hosszú selyemzubbonyát (mely a tetmet 5. szépségét raffináltan kiemelte) aztán átsétált az elegáns társalgó-terembe, mely-nek ablakai a szanatórium parkjára nyíltak. I KomoP. s.r-v.'.x'ák lépett be, de a küszöbén ban- igos örömnsikoltással tárta szét a. karjait. P.z már aztán a meglepetés! — kiálitotta ragyogó, széruméi, míg a várakozó menye"'.-1,;';/ szó nélkül a nyakába borátt. A. fiatal pár nem volt más, mint Gyergyóy fzáradnagy, meg. Pálma grófnő, a. két szerelmes szökevény, akik mindeddig a világtól elvonulva éltek a falusi udvarházban s még jóformán ahoz is lusták voltak, hogy a legjobb barátaikat a hegyi létük felől értesítsék. Már-már azt lehetett, volna hinni, hogy késő aggkorukig sem fognak visszatérni az em A Pesti Hírlap mai száma. 68 oldal, /