Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
BUDAPEST, 1931. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszára ára (pályaudvarokon is 16 fülés vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres tu 1931 OKI I -SvLIU. ÉVFOLYAM, 222. (17.5_____________A CSÜTÖRTÖK, OKTOBER 1. te Szerkesztőség: Vilmos I'%.gástzár-ut 78. Telefon: • Aut. 122—95. Főkiadók: I 'Vilmos császár-ut 78. f Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük CB Nemzeti nagyböjt. Irta: Hegedűs Lóránt. Mint ember, aki benyit régen nem járt lakásba, úgy aki külföldről érkezik, jobban megérzi a levegő összetételét, mint aki mindig benne van. Mikor hazajőve így rányitottam a magyar közéletre, megcsapott az új és különös atmoszféra. Ily keserűnek én még nem találtam a magyart. Ne értsenek félre, nem izgatott és nem forradalmi hangulat (s ezért rosszul fog spekulálni, aki felbujtásra indul), hanem valamely mély, mellre leszívott keserűség dülöng szakadatlan s kinéz az emberek szeméből, szinte azt mondhatom, a vállukat és fejüket nyomja. Valami nagy csalódás és ezért nagy reménytelenség van a levegőben. Minnek a fojtó hangulatnak, ennek a mindent elernyesztő lemondásnak az egyik oka az, hogy a lemondó és az új kormány, mikor ráeszméltek arra (mennyit kiáltottak előre!), hogy az ország tovább nyújtózkodott, mint takarója ér, azt ragadták meg áldozatul először, aki legközelebb van az államhoz, hogy adót vessen reá. Ez, ciki, legközelebb áll az államhoz, a feketekabátos középosztály, tehát ugyanaz, amely a közvéleményt alkotja. Mert a magyarságra rászakadt teher ott sújt a legirtózatosabban, ahol a közvélemény képződik, azért a keserűség sokkal gyorsabban és szélesebben terjed szét, mintha az országnak valamely más részén kezdődött volna a csapolás. A keserűségnek azonban nemcsak társadalmi, hanem sokkal mélyebb gyökerei is vannak, mégpedig kettő. Az első az, hogy ez a negyedik válság, amelyen átmegyünk. Az első láz, rohamot minden beteg sokkal könnyebben viseli el, mint akkor, amikor már három krízis által megrázott szervezetébe ütközik bele megint a kórság. A világháború, a forradalmak s az infláció három egymásután következő rettentő megpróbáltatása után, amelyek mindegyike a becsületes magántulajdonba és a törekvő keresetbe beleépített magyarságot rázta meg, most a negyedik dühöng. Ha ez volna az első válság és nem előzte volna meg három, amely a szervezetet máris meggyöngítette, amelynek szörnyű következményei most rémlátomásként újra megjelennek, akkor a válság nem volna ily nagyméretű. Az egymásra halmozott válságoknak az a tulajdonsága is van, hogy a gyógyítónak mindig mélyebben és mélyebben kell kanalaznia és most kétségtelenül elérte a legmélyebb mirigyeket, ahol az életerő utolsó tartaléka található. Szerintem ez az egyik oka annak a végtelen keserűségnek, amely mint húzódó szürke őszi jelleg borítja be ma a lelkeket, szobáról-szobára, házról-házra, városról-városra, osztályról-osztályra jár s nem kimél senkit. Mert nem kimél senkit, azért hervaszt le annyi emberi fejet és annyi reménységet. De a második oka a magyarság lelki, vagy — mint mondani szokták — bizalmi válságának más természetű. Mind a három válság úgy szakadt ránk, hogy abban mi teljesen ártatlanok voltunk. A világháborúban óriási nép- és gazdasági erők tombolták ki magukat és akaratlanul összetapostak minket, akik azt sem nem kezdtük, sem nem akarták. A forradalmak minden vesztett háborúval együtt jártak és háború és forradalom a történelem tanulsága szerint az infláció, vagyis a pénzduzzasztás erkölcstelen eszközébe szokott beletorkolni. Ebben a háromban a magyarság ártatlan, mi nem cselekedtünk, nem vétkeztünk, legalább is nem a fő dolgokban. Ellenben ebben a negyedik válságban részünk van, igenis, része van a kormányzatnak, mert ne feledjük el, hogy mi már szanálva voltunk. Helytelen ma a Németországgal való öszszehasonlítás, mert Németországot sohasem szanálta Európa, — talán szanálni fogja most, akkor franciák és németek a mi érdekünkben is végre megértik egymást — ellenben nálunk nagy részben a magunk erejével, kis részben a Népszövetség által 1925-ben a szanálás megtörtént és nem kellett volna egyebet tenni, mint amit itt torkunk szakadtáig hangoztattunk, hogy a kormány ne lépje túl a szanálás kereteit mindaddig, míg Európa oly helyzetben nincs, hogy a magyarság továbbfejlődése egészséges keretek között megindulhat. Várni kellett volna és nem elsietni semmit, legkevésbé elsietni az adók kisrófolását és az így beszedett összegek elköltését. Ez az, ami máskép történt és ez az, amit a közönség — mert sokkal okosabb nálunk — öntudatlanul érez. A keserű hangulatnak, a reményvesztettségnek, a fejcsóválásnak és annak a nehéz légnyomásnak, mely a kedélyeken ül, itt van az eredendő oka. Van azonban még egy másik is. A roppanás, a valóság bevallása hirtelen történt. Senki elő nem készítette a magyar közvéleményt arra, hogy nehézségek jönnek. Ellenkezőleg, valahányszor e sorok írója a sajtóban felszólalt és igen gyöngéd módon, mindig önzetlenül jajkiáltást hallatott, a legorombáskodó kommünikék egész sorával találkozott, de találkozott mással is, a pártoskodó kormányfélhivatalos jelentések olyan gyűjteményével, amelyet nagyon jó volna a Nemzeti Múzeum azon osztályába elhelyezni, ahol történelmünk összegyűlt emlékeit gyűjtik. Egy oly kormányzatnak, amely önmagát anynyira történelminek képzelte, hogy majd minden miniszternek és államtitkárnak állami pénzen állami épületre vakartatta a nevét, eszébe kellett volna jutni, hogy igenis, történelmi időket élünk, annál inkább is, mert egy kommunizmus után a polgári társadalomnak meg kellett volna mutatnia azt, hogy a legszigorúbb takarékosság és fegyelmezettség példáját adja a népnek. A nemzeti nagyböjt oka ez. Mikor Tisza István kidőlt, akkor tudta meg a nemzet, hogy az, akit mint háborús uszitót gyilkosok terítettek le, belül a békének apostola, a háború ellenzője és a nemzet érdekeinek nagyszerű védője volt. Mikor a most letűnt kormányzat fája, amelyen kacskaringós felfutó virágok saját dicsőségére bólogattak, hirtelel a földre terült, a szakértők jelentik, hogy bel il korhadt részeket találnak és ezt a nemzetléltárják. Ez az oka annak, hogy a nemzet nagyböjtje elkövetkezett. Az olasz kormány korlátozta a devizaforgalmat. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kormány devizarendeletet adott ki, amelyet a bankokban és a tőzsdén kifüggesztettek, de a sajtó egyelőre nem ad róla hírt. A rendelet a deviza üzletet és ellenőrzést a Banco. it Hallénál központosítja. A bankok kötelesek saját és a tőlük függő intézetek és külföldi telepeik devizaállományát a jegyintézetnek beszolgáltatni és jelentést tenni nemcsak a devizák forgalmáról, hanem azokról a csekkekről is, amelyek külföldi vállalatokra vagy egyénekre szólnak. A bankokat felszólították, hogy ügyfeleikhez intézzenek körkérdést az érvényben levő szerződések alapján a legközelebbi hónapokban esedékessé váló valutakötelezettségekről és újabb üzletek folytán keletkező szükségletekről. A bankokat és hitelintézeteket felszólítják, hogy csökkentsék azoknak a vállalatoknak hitelét, amelyek valószínűleg devizaállománnyal rendelkeznek, még akkor is, ha ez az állomány rendszeres exportüzletből ered, és a behozatal fedezésére szükséges. Devizákban tilos a határidőüzlet. Azonkívül megtiltották a külföldi tőzsdéken történtő értékpapírvásárlást és ilyen célokra devizák kiszolgáltatását. E rendelet következtében és Mussolini nyilatkozata alapján, amelyben kijelentette, hogy a lra stabilizációs árfolyama érintetlen marad, az olasz tőzsdéken szerdán a líra javult. Nem változtatják meg a líra árfolyamát. Felkértek bennünket a következő sorok közlésére: A budapesti olasz királyi követség hivatalosan is megerősíti a Stefani-irodának tegnap közölt táviratát, amely szerint olasz illetékes részről a leghatározottabban megcáfolják azokat a híreket, mintha az olasz kormány szándékában állana a lírának 1927. december 21-én megállapított stabilizációs árfolyamát megváltoztatni. Ezeket a híreket tisztára politikai és spekulatív célzatúaknak kell minősíteni. A font árfolyama a párizsi tőzsdén. Párizs, szept. 30. Ma délután a párizsi tőzsdén a fontsterlinget 97,75 frankkal jegyezték. Az Angol Bank kormányzója lemond állásáról. London, szept. 30. A Daily Herald szerint Montagu Norman, az Angol Bank kormányzója, egészségi okokból valószínűleg nemsokára lemond állásáról. Utódjaként Sir Robert Kindersleyt, a bank egyik igazgatóját emlegetik, aki nemrég a Franciaországgal folytatott kölcsöntárgyalásokat vezette az Angol Bank részéről. Majdnem biztosra vehető, hogy a novemberi kormányzó választásokon Montagu Norman nem pályázik. Újabb devizakorlátozás Csehországban. Prága, szept 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A szeptember 26-iki devizakörrendelet kiegészítéseképen a nemzeti bank a pénzintézetekhez újabb rendeletet intézett, amelynek értelmében a devizaellenőrzés október elsejétől kezelve azokra a cseh koronaösszegekre is vonatkozik, amelyeket belföldi számlákról külföldi számlákra cseh-koronában vezetnek át. A bankok kötelesek ezekről a jóváírásokról naponként kimutatást készíteni. Ez az intézkedés is csak a tőkekimentés megakadályozására szolgál, de nem kívánják megnehezíteni a külfölddel való kereskedelmi forgalommal járó rendes ügyleteket. A külföldiek szabadon rendelkezhetnek továbbra is csehkorona-követeléseikkel, akár cseh koronában, akár más valutában. A csehkorona-átutalást vagy a devizaeladást a bankok elsősorban mabírálják felül. Importszámlák kiegyenlítésére, külföldi tartozások kamatjának, biztosítási díjaknak, fuvar- és más hasonló díjaknak kifizetésére az igényelt összegeket minden további eljárás nélkül rendelkezésre kell bocsájtani. A Csehországi Német Népbank szerdán becsukta a leitmeritzi főintézet és valamennyi fiókintézet pénztárait. A banknál levő betétek összege töb mint 115 millió korona Az angol pénzügyi félév mérlege. London, szept. 30. A folyó angol pénzügyi év első fele ma este 263.466.442 font bevétellel és 361.816.691 font kiadással zárult. Az előző pénzügyi év első fele 295.480.911 font bevételt és 353.699.777 font kiadást tüntetett fel. Az osztrák kormány előterjesztette a szanálási törvényjavaslatot. Bécs, szept. 30. A kormány a nemzetgyűlésben ma előterjesztette a költségvetési szanálási törvényjavaslatot. Dr. Buresch szövetségi kancellár beszédében hangsúlyozta, hogy a mostani időpont a döntést jelenti Ausztria sorsa felett. Miután bejelentette, hogy a kormány még ősszel javaslatokat nyújt be a közigazgatás legmesszebbmenő reformálása tárgyában, appellált az osztrák tisztviselők mindenkor tapasztalt hazafiasságára s belátására. Az idő komoly — mondotta -rés telve van veszélyekkel. Egyetlenegy órát sem szabad elveszíteni, hogy a megmenekülésről gondoskodjunk. Ezután megkezdték a vitát a kancellár expozéja felett. Bécs, szept 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nemzeti tanácsban a takarékossági költségvetésről szóló javaslatot a vita befejezése után áttették a pénzügyi és költségvetési bizottsághoz, amely azt egy tizenegy tagú albizottsághoz utalta. Az esti órákban a parlament előtt. rem». ’ott tüntető csoportosulás támadt. Negyven tüntetőt letartóztattak.