Pesti Hirlap, 1932. március (54. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
/ 71/ILIV. ÉVFOLYAM, 49. (17.706) SZÁM: KEDD, MÁRCIUS 1. • IV. Több pénzt! Irta: Báró Szterényi József. Egyike az ez idő szerint legnépszerűbb szólamoknak, hogy több pénzről kellene gondoskodni, mert különösen a falu népe hiányában van a pénznek és nem tudja megélhetését biztosítani, még kevésbé adóst fizetni. Ez a népszerű szólam teljesen megfelel a helyzetnek. Elég csak rövid időre vidékre menni, hogy ennek igazságáról meggyőződhessünk. Ha a falu népének nincs pénze, nincs keresete a kereskedőnek, az iparosnak, elsenyved az a kevés gazdasági élet is, ami vidéken különben folyik és szenved miatta a falusi-városi középosztály is: körforgás ez, hasonlóan a vérkeringéshez. A gazda, a falu az ország vérkeringési rendszerében a szívkamra. Az orvosi tudomány újabban sokat foglalkozik a vérnyomás problémájával. A magas és az alacsony vérnyomás hatásával, illetőleg okaival. Tévedésnek bizonyult azt szükségkép a véredények elmeszesedésével szoros kapcsolatba hozni. Természetellenesen magas vérnyomás fordul elő aránylag fiatal korban is, amikor még véredényelmeszesedésről nem lehet szó és alacsony vérnyomás magas korban, amikor a véredényelmeszesedés természetes folyamat eredménye. A gazdasági életben csak abnormálisan alacsony vérnyomás okoz bajt. Túl magasabban az nem lehet; a gazdasági életben ellenkező a vérnyomás jelentősége. Sajnos, most általában nagyon is alacsony gazdasági vérnyomással van dolgunk. A belső szekréciója különösen a mezőgazdaságnak nem funkcionál rendesen és eddig még nem sikerült feltalálni azt a hormont, amely azt élénkíti. Ez a belső szekréció a mezőgazdaságban a pénz. Túl kevés van belőle. A szervezet nem termeli elegendő mennyiségben. És termelésének fokozására, az illető szervek működésének élénkítésére hiányzik a serkentő szer. Fokozza a bajt még a nagyfokú vérszegénység is. Egy másik okozója a túl alacsony vérnyomásnak. Sajnos, itt vérátörlesztési eljárásnak nincs helye. A vérátömlesztés ez esetben a pénznek a gazdasági életbe való bevitele lehetne. Csakhogy annak az előföltételei is hiányoznak, így elsősorban a szervezet fölvevőképessége. Hogyan lehetne a gazdasági életbe új pénzt, vagy hogy a népszerű szólammal éljek, több pénzt bevinni! Csak értékek termelése által. Ami másképen akarna oda bevitetni, az annak kivételével, ami a termelés serkentésére szolgáló hitel alakjában kerülne oda, csak értékeket romboló lehetne. Látszólagos értéket képviselő kényszerárfolyam révén pénzt jelentő fizetési eszköz. Ezzel azonban nemcsak javítani nem lehetne a falu helyzetén, hanem ellenkezőleg, nagyobb pusztulást okozna. Miért nincs a falunak pénze, elegendő fizetési eszköze! Ezt a kérdést egyszer már tisztázni kellene. A válasz — sajnos — nagyon egyszerű. Azért nincs, mert a gazdának nincs ellenértéke. Mert nincs értékesíteni való áruja. Ami volt, azt már eladta és a mezőgazdasági cikkek katasztrofálisan alacsony világpiaci árai miatt nem vehetett be eladott terményeiért és állataiért annyit, mint régebben, hogy átsegítse az új termésig. íme, a tiszta igazság a maga valóságában. És egyúttal a probléma is, amelytől az ország legközelebbi sorsa függni fog. Az t. i., miképen lehet a gazdasági helyzetet az aratásig kihúzni! A gazdasági helyzettel természetszerűleg az államháztartást is. Lehetne a falun hitellel is segíteni. A falu a legjobb, a legpontosabb adós. A hitelező szempontjából a legmegbízhatóbb. Sajnos, minden hitelforrásunk kimerült. Nemcsak a miénk, a gazdagabb országoké is. Ez idő szerint úgyszólván csak politikai kölcsönök vannak, ilyenekre azonban mi nem számíthatunk, a mi barátaink maguk is küzdenek a példátlan gazdasági és pénzügyi válsággal. Az utóbbi években a falut már csak az állam segítette ki hitelszükségletével. Most ez sem lehetséges. Éppen azért vagy leginkább azért, mert a falu, a mezőgazdaság ilyen rendkívül súlyos helyzetben van és annak nincs pénze. A fizetési eszközök fedezetlen szaporítása révén szerezhetne magának az állam pénzt, de ezt nem köszönné meg senki és legkevésbé a falu. Ennek legdrágább árát elsősorban annak kellene megfizetni. Az Egyesült Államok legújabb törvénye az ottani fizetési eszközök szaporításáról mintha új erőt adott volna e segítési mód követelőinek. Ők persze csak azt a két és fél milliárdot látják, amellyel ott több dollár lesz. Csakhogy elfelejtik, hogy ott a dollárnak kereken hatvanhat százalékos aranyfedezete van, talán ötven százalékkal fölül a törvényesnél, azonfelül, hogy mintegy 1200 millió kincstári dollár jegy 100%-ig van arannyal fedezve, tehát itt is van bő fedezet-tartalék. Ha a mi Nemzeti Bankunknak is volna a törvényesen előírtnál nagyobb aranykészlete, akkor a fizetési eszközök menynyisége nem volna probléma, akkor azok a gazdasági élet által indokolt mértékig szaporíthatók lennének. Ha az megvolna, nem is lennének deviza- és hitelbajok. Az amerikai példa tehát nem alkalmazható a mi helyzetünkre, azzal nem lehet nálunk operálni. Illetőleg csak megtévesztéssel, hamis szólamokkal és jelszavakkal. Pillanatnyilag csak egy megoldás lehetséges: az állami kiadások még további csökkentésével és az állami bevételek lehető fokozásával abba a helyzetbe nozni az államháztartást, hogy a falunak a legszükségesebb hiteleket iímét nyújthassa. Addig, míg a világgazdasági helyzet általában meg nem változik, ez az egyetlen megoldás, erre kell összpontosítani erőinket. Hogy ez mennyire és mennyiben lehetséges, azt igazában csak az ítélheti meg, aki ezeket az ügyeket intézi, ezekben él, kívülről csak általánosságban lehet hozzászólni. A falu józan lakosságát pedig fel kell világosítani a való helyzetről és ellenálló képességét erkölcsileg alátámasztani. Véres harcok közepette békéről tárgyaltak Sanghaiban. Az angol tengernagyi hajón találkoztak Nomura tengernagy és Wellington Ko külügyminiszter. — Mindkét fél haderejének visszavonásáról tárgyaltak. — A javaslattal a Népszövetség is foglalkozott. Az eredményről Tokióban és Nankingban döntenek. — A japánok ma ismét támadtak és kiszélesítették harcvonalukat. — A sanghai japán főkonzul bejelentette, hogy kedden bombázni fogják a Nankingba vezető vasútvonalat, ha nem szűnnek meg a csapatszállítások. A genfi kínai megbízott szerint Sanghaiban elvi megegyezés jött létre. Sanghai felől hétfő óta egészen váratlanul, békeszellők fujdogálnak. A konfliktus kezdete óta ■ tudvalévően a külhatalmak képviselői állandóan fáradoztak, hogy valamelyes megoldást találjanak az ellenségeskedések beszüntetésére. Különösen Anglia képviselője járt elöl ebben a törekvésben ,és, mint ismételten jelentettük, a legforróbb harcok napjaiban is, semleges területen többször találkoztak a halálos ellenségek. Ezúttal a keletázsiai angol flotta parancsnokának zászlóshajóján folytak a megbeszélések, Nomura japán tengernagy és Wellington Koo között, aki, úgy látszik, ismét átvette a külügyek vezetését Nankingban. Állítólag olyan közvetítő javaslat fölött folyt a tanácskozás, melynek lényege az volna, hogy mindkét fél vonja ki csapatait Sanghajból. Ez a tervezet nem új, eddig azonban nem rajongtak érte sem Tokióban, sem Nankingban. A japán kormánynak tudvalevőleg azvolt az állásponta, hogy beszünteti az ellenségeskedéstt, ha a T9-ík kínai hadsereg húsz kilométernyi mélységben visszavonul Kyugsz, felé- Az így keletkezett semleges zónát a kilenc aláíró hatalom csapatai szállják meg. Tekintve azonban, hogy a kilenc aláíró hatalom között Japán is szerepelt, a nankingi kormány elfogadta ugyan a javaslatot, de azzal a kikötéssel, hogy a japán csapatok nem vehetnek részt a megszállásban. Ezt a kikötést aztán Tokió utasította vissza. Lehetséges, hogy ma talán kedvezőbb a légkör ennek a javaslatnak a megvitatására. Erre lehet következtetni abból az optimista hangulatból is, mely a Népszövetség váratlanul egybehívott tanácsülésén uralkodott, ahol Sir John Simon angol külügyminiszter előadta „örvendetes“ jelentését a brit zászlóshajón történt tárgyalásokról. Ezek után minden azon múlik, hogy Tokió elfogadja-e az eddig elfogadhatatlannak nyilvánított javaslatot. Közben a japánok tovább folytatták hadműveleteiket, mintha az angol zászlóshajón semmi sem történt volna. Az erősítések most már rendkívül gyors tempóban szállnak partra és nyomban a harctérre vetik őket. A mai harcok folyamán a ja(Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) pánoknak sikerült Lapejig előrenyomulniok, állítólag a kínaiak ellentámadásának volt némi sikere, de erről nagyon ellentétes hírek érkeztek. Nagyon nyugtalanító, hogy a sanghai japán konzul bejelentette, ha a kínaiak nem szüntetik meg Nankingból a csapatszállításokat, ötven kilométernyi szélességben repülőrajokkal bombázni fogják az összes Sanghaiba vezető vasútvonalakat. Ennek a bejelentésnek rendkívül megdöbbentő hatása volt, mert az említett területek a legsűrűbben lakott részei Kínának. -Lapzárta előtt érkezett genfi távirat szerint a kínai és japán megbízottak között elvi megegyezés jött létre mindkét fél csapatainak visszavonásáról. , Ha Tokió és Nanking ezt a megegyezést szankcionálják, akkor még van remény arra, hogy a kegyetlen harc Sanghai körül rövidesen véget ér. Fontos megbeszélés a japán és kínai megbízottak közt az angol zászlóshajón. London, febr. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Sanghai-i jelentés szerint Kelley angol tengernagy Kent nevű hajóján, amely a sanghai-i kikötőben horgonyoz, hétfőn fontos megbeszélés folyt, amelyen Nomura, japán tengernagy, Wellington-Ko kínai külügyminiszter, valamint a 19. kínai hadsereg vezérkari főnöke vett részt. Maga Kelley tengernagy, mint kijelentette, csak mint a „tárgyalások tanúja“ szerepelt. A konferencia eredményét a tokiói és nankingi kormányok elé fogják terjeszteni. Közben a japán csapatok, amelyeket a szombaton érkezett két hadosztállyal erősítettek meg, ismét megkezdték támadásaikat. Hír szerint, a japánok jelentékenyen kiszélesítették harcvonalukat. Az angol külügyminiszter a Népszövetség tanácsülésén „örvendetes“ bejelentést tett Genf, febr. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójánál távirata.) Úgy látszik, hogy a kínai konfliktus csütörtökig, mire a Népszövetség közgyűlése, összeül, kö