Pesti Hírlap, 1932. július (54. évfolyam, 144-170. szám)
1932-07-01 / 144. szám
BUDAPEST, 1932. PÉNTEK, JULIUS 1. LIV. ÉVFOLYAM 144. (17.801) SZÁM. ------------------------------------------------------" .........»yin ■■■■■"• Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. 1. 352—96. A fiolák jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. •— Külföldön az előfizetési ár kétszeres MTI./P Intelligenciánk válsága és a revizió. Irta: Nagy Emil. Régen, sok esztendővel ezelőtt, abban az időben, amit manapság gondtalan békevilágnak szoktunk nevezni, hivatalos voltam egy tápiószelei szüreti mulatságra Ádám Gyurka házához. Kúriai biró volt s koránál fogva is bőségesen rászolgált már a „György“ névre, és mégis az egész úri társaságban, sőt még a jogászvilágban is mindenki csak Ádám Gyurkának ismerte őt. örökké vig fiatalos lelke, ősmagyar tiszta humora, pompás tréfákkal tarkított beszélgető tehetsége üdítően hatott mindenkire, aki vele lehetett. Különösen nagyon szeretett baráti körben iddogálni, de úgy, hogy azoknak az iddogálásoknak temérdek értékes szellemi tartalmuk is volt. A mostani nyomorúságos világban az ilyenfajta baráti együttlét érzülete kiveszőben van, hisz ha csak három ember is összejön, vagy akár kettő, bizonyosan azzal kezdik a társalgást, hogy panaszkodnak a rettenetes viszonyokra. Azon a bizonyos szüreti mulatságon is az ebédnél elkezdett iddogálást folytatták keresztül az egész délutánon, bele a vacsorába s azután megszakítás nélkül bele az éjszakába. Azért mondom, hogy „folytatták“, mert én magam valami súlyos elfoglaltság miatt csak vacsora utánra érkezhettem meg egyik kifelé menő éjjeli vonattal. Diadalos hurrával fogadtak, amikor éjjel tizenegy óra felé betoppantam a mulató, iddogáló társaságba. Lehettek vagy tizenöten. Mind az volt, ennek a fogalomnak a legnemesebb értelmében. Valamennyien jó pajtások is voltak. Leültem az asztal mellé. Bicskával lehetett volna vágni a füstöt. Igyekeztem beleigazítani a lelkemet az ő alaposan kialakult hangulatukba. De sehogy se ment. Máskor egyformára beállított észjárásunk úgy döcögött egymás mellett, mintha bivalyt fognának paripa mellé. Mindent másképen láttak, mint jómagam, furcsán sült ki minden társalgás. Szinte unheimlich érzésem támadt. Ijesztően más volt az észjárása az ebédtől kezdve folyton együtt iddogált társaságnak, mint közöttük üldögélő szegény jómagamnak. Már bántam is, hogy olyan későn közéjük csöppentem. Huncutul kellemetlen józanul ülni kedvesen-urasan ivó kompániában, akik mindent, de mindent másképen ítéltek meg, mint jómagam, abban az igazán kellemetlen józanságban . . . Ne vegye senki sértésnek, csak képletes értelme van a szavamnak, amikor azt mondom, hogy minduntalan abban a tápiószelei éjjeli hangulatban érzem magamat, amikor ott üldögélek a képviselőház egyik baloldali első sorában, kedves barátok, jó pajtások között és mégis rettenetesen magányosan, idegenül . . . összeférhetetlenség, kormányválság, termésrendelet, pengetartás, pártszempont, kereskedelmi szerződések, megy-e Károlyi, ha megy, ki jön utána, világkrízis, tehermentesítés, Lausanne, Hitler, panamák és még más tízféle téma izgatja a lelkeket s a legtöbben abban a szent meggyőződésben vannak, hogy csak egy jó kormány kellene, mögötte önzetlen nagy párttal s egyszerre minden baj jóra fordulna. Én pedig ott ülök, vagy járok közöttük, s mindent egészen másképen látok, mint ők . . . Szerintem a falusi nép válságos helyzete is megoldható lesz, amint valamiképen javul az egész világ gazdasági élete, meg lehet oldani az adósságok kérdését is, el lehet rendezni a devizabonyodalmakat is a termelés válságával egyetemben s meg lehet birkózni az iparosok bajaival is, jöhet olyan választás is, amelyik meggyógyítja a tarthatatlan parlamenti helyzetet, de ... de ... az én szorongó érzésem és meggyőződésem szerint mindez végeredményben, mint mondani szokás, á la lengue, mégse oldja meg a súlyos magyar problémát, mert bármilyen sikert arasson is a kormány a fentebb A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ma megjelent a külügyminisztériumban Lord Calston budapesti angol követ és az angol miniszterelnöknek, mint a lausannei konferencia elnökének, következő üzenetét közvetítette: „Ramsay MacDonald miniszterelnök a konferenciát összehívó hat hatalom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciára delegátusait a lehető legrövidebb időn belül kiküldeni szíveskedjék.“ A magyar kormány haladéktalanul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak örömmel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn belül Lausanneba mennek. A magyar kormány válaszában azt mondja, hogy MacDonald meghívásának örömmel tesz eleget. Hozzátehetjük, hogy a kormány örömében az ország közvéleménye is osztozik és nagy elégtétellel veszi tudomásul, hogy végre a mi helyzetünk, a mi nyomorúságunk is szóba kerül a lausannei konferencián. A nagyhatalmak szempontjából ott elsősorban a német jóvátételi kérdés rendezése volt döntő fontosságú. A kibontakozó munkaprogramból nyilvánvaló volt, hogy csak ennek az elintézése után kerülhet sor arra, hogy a konferencia a dunavölgyi országok sorsával is foglalkozzék és ennek során Magyarország helyzetét is megvizsgálja. Ha Lausanneból nem is érkeznének a Németetérintett tereken, . . . még mindig marad egy olyan megoldhatatlan kérdés, amelyik vigasztalan feketeségében halálos súllyal nehezedik rá minden más kérdésre s amelyik merőben lehetetlenné tesz minden jövőre szóló eredményes megoldást s ez a kérdés semmi egyéb, mint a magyar intelligenciáinak s különösképen a magyar intelligens fiatalságnak a válsága. Nem megyek bele elméletekbe, még csak magyarázgatni se akarom a dolgot, egyszerűen rámutatok csak arra a meztelen tényre, hogy főiskoláinkból évenként kirajzik 10.000 olyan fiatal ember, akik közül nagyon optimisztikus számítással hosszú évekre kiterjedőleg legfeljebb 2— 3000 kaphat olyan kenyeret, amelyikért csak félig-meddig is érdemes volt főiskolát végezni. Mi lesz a többi esztendőnként 7000-rel? Még csak azt se lehet mondani — ami a békeidők könnyed mondása volt —, hogy menjenek kapálni, mert hisz még a testi munkások számára sincs elegendő munka. Mi lesz hát azzal az esztendőnként állás és kenyér nélküli 7000 intelligens emberrel, nem is szólva azokról az idősebbekről, akik maguk is állás és kenyér nélkül vannak már. Nem felelek a kérdésre, feleljen mindenki lelkiismerete szerint. Az álláshalmozások megszüntetésével — ami érthetetlenül késik — s a nagy darab kenyereknek kicsikre szétvagdalásával néhány százon segíteni lehet, de mi lesz a többivel? Ez a szörnyű probléma a mai Magyarország keretei között megoldhatatlan probléma, s nap-nap elképedve ülök vagy járok-kelek politikai barátaim között, mint hajdan a tápiószelei mulatószobában s bámulva észlelem, hogy miképen képzelik ők azt, hogy ennek az országnak lehet békés, tisztességes, józanul elképzelt jövője . Revízió nélkül, hacsak azok között a keretek között is, amiket június 21-én múlt 5 éve Lord Rothermere rajzolt meg a Daily Mailben s amit e sorok igénytelen írója 7 esztendő óta szüntelenül hirdet külförszággal folytatott tárgyalásokról olyan reményteljes hírek, mint amilyenek onnan az utolsó 24 órában érkeztek, a magyar kormány meghívásának ténye egymagában véve is azt jelezné, hogy Németország ügyében komoly reménye van már a teljes megegyezésnek. Ez a mi szempontunkból is örvendetes esemény, mert azzal mindenki tisztában van már, hogy a német jóvátételi kérdés végleges és észszerű elintézése nélkül nem lehet megoldást találni a világválság problémáira. Viszont a német jóvátételi kérdés legszerencsésebb és legkitűnőbb megoldása sem volna önmagában véve elegendő arra, hogy a világválságot a gyógyulás útjára terelje. A német jóvátételi kérdés mellett itt van még a dunai államok nehéz kérdése, amely, amint ezt már többször kifejtettük, szorosan összefügg a trianoni szerződéssel, Magyarország esztelen megcsonkításával s azzal a gazdasági káosszal, amelyet az utódállamok nacionalista gazdasági politikája és túlfokozott vámvédelme teremtett meg az egykori osztrák-magyar monarchia vámhatárokkal össze-vissza szaggatott és szétdarabolt területén. A legközelebbi napokban ezek a kérdések kerülnek megvitatás alá Lausanneban. A most meginduló újabb irányú tárgyalások tették szükségessé Magyarország meghívását és a dönts itthon egyaránt. Hirdetem, mert évek óta véglegesen kialakult meggyőződésem, hogy enélkül minden más nemzetmentési akció hiú törekvés, délibáb. Az intelligencia szörnyű válsága másképen meg nem oldható, nem is szólva a nemzeti élet egyéb ágazatairól. Minden pártszempontnak, minden ellentétnek el kell enyésznie a mellett a mindent átfogó nagy kérdés mellett. Egész hivatalos nemzeti politikánk gerincévé kell tenni ezt a kérdést s minden mást ahhoz kell igazítanunk, reális lélekkel, nem illúziók után futva, de meghajolva a tények kérlelhetetlen parancsa előtt. Szinte hihetetlenül hangzik az, hogy volt idő, nem is olyan régen, amikor hivatalos külügyi köreink és kormányunk úgy tekintettek a Revíziót hirdetőkre, mint a pélpoklosokra s követi feladattá tétetett még Rothermere Lord kisebbítése is. Ebben az irányban legújabban mégis kellemes változás állott be, de vezérlő egyéniségeink damaskusi megtérése önmagában semmit se ér, ha nem követi azt nyomon a céltudatos, erélyes cselekvés, amint hogy Saul megtérése se jelentett volna sokat, ha nem sarjadzik ki belőle Szent Pál egyházszervező csodás agilitása. A magyar intelligencia szörnyű válsága Trianon következése, hisz a belőlünk felfűzött szomszéd országok politikája okozta azt, hogy az elszakadt területekről is ide torlódott össze a szűkhatárú csonka országba a régi nagy Magyarország minden intelligenciája, amelynek pedig,már a békeidőben is némileg túlságosan bőviben voltunk. Józanul el se lehet azt képzelni, hogy ennek az országnak Revizió nélkül jövője lehessen. Ezt az igazságot kell harsogni bele a nagy világba a hivatalos ország száján keresztül is s ehhez a gondolathoz kell igazítani minden más politikai szempontot. Csak ez lehet az igazi nemzeti koncentráció, minden más, amit így neveznek, csak hiú pepecselés a párt és személyi szempontok útvesztőjében. Magyarország meghívást kapott Lausanneba. A magyar külügyminisztériumban a mai nap folyamán megjelent a budapesti angol követ és átadta MacDonald meghívását. A magyar kormány kiküldöttei haladéktalanul elindulnak Lausanneba.