Pesti Hírlap, 1932. augusztus (54. évfolyam, 171-194. szám)
1932-08-02 / 171. szám
BUDAPEST, 1932. IIV. ÉVFOLYAM, 171. (17.828) SZÁM. ‘KETH9, AUGUSZTUS 27 . ..........*-------------------------* 1 -Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti Hírlap C mség: Vilmos 78. Telefon: 95. fokiadók:sászár-út 78. a szerkesztőségnel^Erzsébet körút 1 96. A fiókokat a profit r^^étesek élén közöljük A német választások A vasárnapi birodalmi gyűlési választások után úgy vagyunk Németországgal, mint eddig voltunk, nem tudjuk, hányadán vagyunk vele? És ő maga sem tudja, hányadán van önmagával? A Brüning-kormány mögött még volt egy olyan-amilyen többség a birodalmi gyűlésben. A középpártok újabb szétmorzsolódásával vasárnap ez a többség teljesen összeomlott. De nem alakult ki helyette másik. Hitlerék több, mint kétszeresére szaporították mandátumaik számát. De még Hugenbergékkel és a velük rokonszenvező kisebb pártok képviselőivel együtt sincsenek elegen arra, hogy majorizálják a birodalmi gyűlést és igényt tarthassanak a hatalom átvételére. A baloldali pártok viszont — ha a kommunistákat kihagyjuk a játékból, — mind együttesen sem adják ki a többséget. A vasárnapi választásoknak ez az egyik következménye. A másik következményt így lehetne kifejezni: a jobb-, és baloldali szélsőségek, a nemzeti szocialisták és a kommunisták újabb előretörése. Ezek a pártok soha ennyi szavazatot nem kaptak. Soha ennyi mandátumot nem szereztek. Fokozatos és következetes előretörésükről a következő számadatok adnak érdekes és szemléltető képet: A kommunisták az első birodalmi gyűlésben 16 képviselővel szerepeltek. Az 1924 május 6-án tartott választáson fölszaporodtak 60-ra. Az 1928 május 20-iki választás némi visszacsúszást jelentett számukra, mert csak 54 mandátumot tudtak meghódítani. Azóta azonban állandóan és következetesen gyarapodnak. Az 1930 szeptember 14-iki választáson 76 mandátumra tettek szert. Most pedig 89 képviselői megbízást sikerült megszerezniük. Az utolsó birodalmi választáson 4,500.000 szavazójuk volt. Az idei márciusi elnökválasztáson már 4,982.000. Most 5,278.000. Kis híján hétszázezerrel több, mint a legutolsó birodalmi választáson. Hitlerék előretörése még kifejezettebb, mint a kommunistáké. 1924-ben, amikor a kommunisták már 60 mandátummal nyugtalanították a polgári frontot, Hitler és hívei nem is voltak benn a parlamentben. Senki sem vette őket komolyan. 1928-ban azonban 806.746 szavazattal már megszereztek 16 mandátumot. A Hitler-szavazók száma azóta egyenes vonalban szaporodik. 1930 szeptemberében 6,400.000, az idén márciusban az első elnökválasztáson 11,340.000, áprilisban, a második elnökválasztáson 13 millió 419.000, a mostani választáson 13.732.000 Hitler-szavazó járult az urnák elé. 1930 szeptemberében egész Európában általános megdöbbenés fogadta, amikor Hitlerék tizenkét mandátumról százhétre szaporították a birodalmi gyűlésben megszerzett pozíciójukat. Az új választások után nem kevesebb, mint kétszázharminc horogkeresztes képviselő fog megjelenni a birodalmi gyűlés üléstermében. Európa mégsem fog úgy meglepődni ezúttal, mint két esztendővel ezelőtt. A két elnökválasztás után ugyanis már mindenki tisztában volt a németországi pártok mérlegével. Hindenburg is azzal az indokolással oszlatta föl a birodalmi gyűlést, hogy az nem fejezi ki többé híven az ország megváltozott hangulatát. Most a birodalmi gyűlés hozzáformálódott a megváltozott és általánosan ismert közhangulathoz. Mindössze ennyi történt vasárnap. Alkotmányos többséget nem hozott a választás. Kötéltáncos ügyességével kell rendelkeznie annak, aki ma a német alkotmányosságot át akarja menteni az alatta megnyílt örvény túlsó oldalára. A nyugodt, törvényes kormányzás biztos talajára. Papén kancellár? Azt mondják, a vasárnapi választásoknak tulajdonképen ő a győztese. Mert ha az újszülött birodalmi gyűlés nem tud alkotmányos többséget kialakítani magából, továbbra is nélkülözhetetlen marad az ő módszere és az ő személye. Mi is Papén módszerei? Poroszországban az április 24-én tartott választás körülbelül olyan helyzetet teremtett, mint a Német Birodalomban a vasárnapi választás. Hiterék ott is előretörtek, 9 mandátum helyett százhatvankettőt szereztek. De ott sem tudták a képviselőház abszolút többségét kiharcolni maguknak. Viszont ellenfeleiket úgy öszszetörték, hogy azok sem tudtak többséggé alakulni. A porosz parlament tehetetlensége logikus vaskövetkezetességgel vonta maga után a porosz diktatúrát. Folytassuk az összehasonlítást? A birodalmi gyűlés hasonló helyzetében számítsunk hasonló következő tényre? Von Papen, aki eddig Hitlerek és Herriot között elég ügyesen lavírozott, tud-e más kivezető utat a birodalom számára? Egyáltalában akar-e más kivezető utat találni? Aztán, ami talán a legfontosabb: mi a viszony von Papen és a mostani választásokból új erőt, új önbizalmat és új vakmerőséget merítő Hitler között? Mindig az volt a látszat,hogy együtt dolgoznak. Néha azonban kicsillant kettőjük viszonyából a vetélytársak ellentéte. És von Schleicher, akiről azt mondják, hogy a Papen-kormány tulajdonképeni irányítója? Mindig újra fölmerül a vád, hogy Schleicher diktatúrára törekszik. De kinek a diktatúrájára? A saját magáéra? Von Papenére? Vagy Hitlerére? Ezek a kérdések fölbukkantak már a választások előtt is. És izgatóan érdekes rébuszok maradtak a választások után is. Ez mutatja, hogy a vasárnapi választások nem intéztek el semmit. Nem intézhettek el semmit. Mert a szavazatok aránya mutatja: Németország népe a végletekig elkeseredve, a szélsőségek között, hánykolódva, tulajdonképen maga sem tudja, mit akar? Csak egy bizonyos: akar. Ki akar szabadulni abból a szeges karoikai kirakott csapdából, amelybe Versaillesba beleejtették. Utat akar törni magának az egya jogú népek felé. A német nép ma egy eltévedt nagy nyáj. Iránytalan. Tanácstalan. Lelke mélyén habozás és rémület. Hol van az a megváltó erejű ember, aki élére tud állni ennek a nyájnak és elindítja határozott úton, a cél felé. A német birodalmi választások eredménye. Egyik párt sem kapott abszolút többséget. A nemzeti szocialisták megkétszerezték eddigi mandátumaik számát. A középpártok összezsugorodtak. A baloldali pártok megtartották pozíciójukat. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Berln, júl. 31. A választás napja Berlinben és a birodalomban számottevő incidensek nélkül folyt le. A külső képet Berlinben és sok más városban a megszokottnál dúsabb fellobogózás élénkítette. Mindenfelé láthatók voltuak a neififkt szocialisták vörös zászlai a horogkereszttel, a vasfront vörös zászlói a három nyíllal és a kommunisták vörös zászlói a kalapáccsal és sarlóval. Sok zászló volt látható a birodalom színeiben: fekete-vörös-arany és kitűztek régi birodalmi lobogókat, fekete-fehér-vörös színben. Figyelemreméltó volt még tegnap este és éjszaka az egyes pártok korteskedése, aminek következményeként a kora reggeli órákban Berlin főbb útvonalain halomszám hevertek a röpcédulák. A szép nyári időjárás folytán sok szavazó a városokban már korán reggel leszavazott, hogy azután a napot kirándulásra fordíthassa. A week-endezők közül sokan éltek azzal az újítással, hogy a pályaudvarokon felállított szavazóhelyiségben tettek eleget állampolgári kötelességüknek. Papen birodalmi kancellár és dr. Bracht, Poroszország meghatalmazott birodalmi biztosa, Berlinben szavaztak, a többi miniszter, aki nem tartózkodott Berlinben, szavazócédulával tett eleget választási kötelezettségének. Hindenburg birodalmi elnök, aki választási napon első ízben volt távol Berlinből, Neudeckből fiával együtt a kis Heinrichsau község iskolaépületében berendezett szavazóhelyiségbe hajtatott, hogy szavazási kötelezettségének eleget tegyen. A lakosság élénk rokonszenvet fogadta. Berlin, aug. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A választás legnevezetesebb jellegzetessége a nemzeti szocialista mozgalom nyilvánvaló megakadása, amit a jobboldali sajtó is elismer. A nemzeti szocialista szavazatok száma ugyan körülbelül 300.000-rel emelkedett az április 10-ikei elnökválasztás óta, de azt a célt, amelyet a gyűléseken és újságcikkekben már biztosnak tekintettek, a birodalmi gyűlés abszolút többségét és ezzel együtt a nemzeti szocialista diktatúrát egyáltalában nem érték el. A megakadás elsősorban abban mutatkozik, hogy a Rajna és Ruhr vidéken igen sok nemzeti szocialista választó a kommunistákhoz pártolt át. Ezeket a veszteségeket azonban a nemzeti szocialisták pótolták keleten, elsősorban vidéken, ahol a polgári pártok hívei közül sokan hozzájuk csatlakoztak. A választási mozgalom során a nemzeti szocialista befolyás a vidékre tolódott el, az ipari központokban pedig a tömegek a munkáspárthoz, mindenekelőtt a kommunista párthoz áramlottak. A birodalmi gyűlésnek összesen 607 tagja lesz és ebből 230 mandátum, vagyis 37,2 százalék jut a nemzeti szocialistáknak. Egyedül tehát nem kormányozhatnak és még ha szövetkeznek is a többi jobboldali párttal, a német nacionalistákkal, német néppárttal, keresztényszocialistákkal és a gazdasági párttal, akkor is csak 44 százalékot tudnak összehozni. A választás másik jellegzetes tünete a kommunisták feltűnő erősödése. A régi birodalmi gyűlésen 78 mandátumuk volt és most 89-re tettek szert. A kommunistaválasztási sikernek kétségtelenül a Papen-kormány poroszországi eljárása az oka, továbbá a munkásság széles rétegeinek elégedetlensége amiatt, hogy a szociáldemokraták Poroszországban elvesztették hatalmukat. Ehhez járultak Papén és Schleicher erőteljes kommunistaellenes nyilatkozatai, amelyek a szélsőséges baloldali mozgalomnak többet használtak, mint ártottak. A szociáldemokratáknak 136 mandátum helyett csak 133 mandátumuk maradt. Veszteségük azonban aránylag nagyobb, mert a választási részvétel nagyobb volt, mint a legutóbbi alkalommal és a képviselők teljes létszáma, 577-ről 607-re emelkedett. A szociáldemokraták százalékszerű vesztesége tehát nagyobb a számbelinél. Hogy a centrum képviselőinek száma 69-ről 75-re emelkedett, az nem meglepő. Brüning személye nagy vonzóerőt gyakorolt a választókra, akik ezerszámra csatlakoztak a polgári középpárthoz. Akik rossz szemmel nézték a legutóbbi eseményeket, de nem akartak a szocialistákhoz pártolni, azok a centrumra szavaztak. Ugyanez áll a bajor testvérpártra, amelynek létszáma 19-ről 22-re emelkedett a birodalmi gyűlésén. Ez a magyarázata a német állampárt nagyarányú veszteségének is, amely az eddigi 16 mandátum helyett most csupán 4-gyel rendelkezik. A német nacionalisták arra számítottak, hogy a nemzeti szocialistákkal kötött szövetség révén erősödni fognak. Ez a reményük füstbe ment, mert 42 helyett csak 37 képviselőjük van; szavazóiknak egy része a nemzeti szocialistákhoz pártolt. A vasárnapi választás harmadik jellegzetessége a polgári középpártok összeroppanása. Ezek a pártok szerepeltek eddig a mérleg nyelveként, de most jelentéktelenné, zsugorodtak össze: a német néppárt 27 mandátumából csak 7, a gazdasági párt 24 mandátumából 1, a Landvolk 18 mandátumából 1, a keresztényszocialisták 14 mandátumából 4 maradt meg. A választás politikai eredménye az, hogy sem a jobboldal, sem a baloldal számára nem tette lehetővé a kormányalakítást. Ha a mostani Papen-kormány hatalmon marad, nem támaszkodhatik a 44 százalékos jobboldli csoportra, hanem többséget kell szereznie és ebből a szempontból a centrum jöhet számba. A centrum előreláthatóan ele-set is tesz majd a felhívásnak.