Pesti Hírlap, 1934. december (56. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
BUDAPEST, 1934. Előfizetési dirak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályás udvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillér foLVI. ÉVFOLYAM, 271. (18.518) SZÁM. Pesti Hírlap SZOMBAT, DECEMBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körút . Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Emigránsok. Tehát december ötödike. A jövő hét szerdáján nyílik először alkalom arra, hogy a Tanács színe előtt megmérkőzzék egymással a magyar és a jugoszláv álláspont. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy ez a nap — hála a magyar delegáció sürgetésének! — ilyen közel van, mert nem kételkedünk abban, hogy a vád és védelem legelső csatározása már elég lesz arra, hogy a jugoszláv rágalmak gyenge pókhálóját szétszaggassa és Magyarország szerepét még a velünk szemben barátságtalan országok közvéleménye előtt is tisztázza. Közben a világsajtó hasábjain teljes erővel folynak az előcsatározások. A genfi eljárás körül áradó újságcikkek özönében is észre kell venni a Corriere della Sera egyik cikkét. A milánói világlap felhívja a gyorsan felejtő világ figyelmét arra, hogy nemrégiben már szerepelt egy terrorista-ügy a Nemzetek Szövetsége előtt. Három esztendővel ezelőtt Lengyelországnak egy ukrán kisebbségi panasz ellen kellett védekeznie. A Nemzetek Szövetségéhez benyújtott észrevételekben a lengyel kormány felhívta Genf figyelmét az ukrán terroristáknak Csehországban folyó szervezkedésére. A lengyel emlékirat elmondja, hogy az U. W. C. betűkkel jelzett terrorista szövetség nyíltan szervezkedik Prágában, cseh területen lapokat jelentet meg és azokban nyíltan hirdeti programját, amely szerint az U. W. C. célja, hogy »zűrzavart és pánikot támasszon a lengyel nép körében, megtörje a lengyelek nemzeti büszkeségét, megingassa a kormányba vetett bizalmat és kételyt ébresszen a lengyel határok állandósága dolgában«. A cseh földön kiadott és onnan terjesztett terrorista újságok közreadták a Prágában székelő »ukrán légió központi bizottságának a katonai csapatok szervezésére vonatkozó bejelentéseit. Nyíltan bujtogattak erőszakos cselekedetekre, a lengyel földesurak ellen elkövetendő gyújtogatásokra és rombolásokra, lengyel közvagyon elleni merényletekre. Az ukrán terroristák 1930 elején meg is kezdték ennek a programjuknak a végrehajtását. A Corriere della Sera felhívja a figyelmet a két eset hasonlóságára és azt mondja, az emigráció ügyét nem szabad kizárólag Magyarországra korlátozni. Érdekes, hogy a lengyel észrevételek három esztendővel ezelőtt nem keltettek semmiféle izgalmat sem Genfben, sem Lengyelországban, sem Csehországban. Európáról nem is szólva. Európa egyszerűen tudomásul sem vette a cseh kormány ellen hangoztatott vádakat. A varsói kormány minden tekintetben helytálló és bizonyítékokkal támogatott előadását általában úgy tekintették, mint az ukrán kisebbségi panasz körül folyó vita egyik részletét. Tulajdonképen nagyon kevesen vettek róla tudomást. Akik tudtak róla, azok is hamar elfelejtették. Mi az oka, hogy a Magyarország ellen hangoztatott hasonló, de sokkal erőtlenebb és oktalanabb jugoszláv vádaskodás most mégis egyszerre európai ügy lett, ami rendkívüli ülésre hozza össze a Nemzetek Szövetségének tanácsát és az európai békék ügyét fenyegeti! Magyarország csak az életüket és szabadságukat mentő horvát politikai menekülteket tűrte meg a területén. Semmi komoly bizonyíték rá, hogy a Jugoszlávia belső rendjét fenyegető terrorista összeesküvők vállalkozását támogatta volna. Csehország területén ellenben nem békés politikai menekültek, hanem erőszakos cselekmények végrehajtására szervezkedő és a terror dicséretét hirdető, veszedelmes elemek szervezkedtek egészen nyíltan. Lapot adtak ki. Előre bejelentették akcióikat. Anélkül, hogy ebben a cseh hatóságok a legkevésbé is megzavarták volna őket. A prágai kormány nyilván bűnös volt olyan cselekményekben ,mint amilyenekkel most a magyar kormányt ártatlanul vádolják. Csehország most mégis ott van a vádlók között és Benes külügyminiszter minden eszközt felhasználva törekszik Magyarország helyzetének megrontására, önmagában véve ez is megmutatja a Magyarország ellen rendezett genfi hajsza erkölcsi értékét. Ez azonban még nem magyarázza meg, bizonyos körök felfogása szerint miért főbenjáró bűn ma az, ami három évvel ezelőtt csak halványan elmosódó epizódja volt a nemzetközi életnek! A magyarázat egyszerű: a kisantant a marseillei merénylet nyomában támadt nemzetközi hangulatot alkalmasnak találta Magyarország megfojtására és a magyar revíziós követelések végleges hitelfosztására. Miután azonban az igazság és a józan ész a mi oldalunkon harcol, ez nem fog nekik sikerülni. A Corriere della Serának igaza van: az emigráció ügyét nem lehet kizárólag Magyarországra korlátozni, nem lehet úgy feltüntetni a dolgot, mintha Magyarország lenne az első és egyetlen állam a világon, amely más országok politikai menekültjeinek otthont ad. Entigrándok mindig, mind''" korszakban voltak. A három évet is igaz lgy szájuk Maorii utáni ,időben ijesztő módon elszaporodott. Ez azonban nem Magyarország bűne, hanem a békeszerződéseké, amelyek Európa új rendjét megteremtették és a parancsuralmaké, amelyek egyes országokban az új világszervezés következtében háborgó erők feszítését próbálják lefékezni. Mit csináljanak azok, akik a Párizsban megrajzolt térképeket igazságtalanoknak tartják, akik maguk és idegen uralom alá hajtott vértestvéreik számára a Wilson-féle szédelgés után is követelik az önrendelkezési jogot! Ezt a kívánságukat csak külföldön hangoztathatják, mert odahaza börtön és a börtönnél is rosszabb megtorlás vár reájuk. Mit csináljanak azok, akik a különféle szinű parancsuralmak nyers és goromba elnyomásával szemben is ragaszkodnak emberi méltóságukhoz, nem tudnak lemondani a szabadságjogok védelméről! Ha túlságosan kihívták maguk ellen az új hatalmasok gyűlöletét, nem tehetnek mást: nekik is külföldre kell menekülniük. Mit tegyen velük az a külföldi ország, amelynek a területére érkeztek! Adja át őket börtönőreiknek és hóhéraiknak! Hol lenne ma a Karagyorgyevics dinasztia, ha Magyarország ezt az elvet követte volna Petár király apjával, a magyar földör menedéket és kenyeret találóKaragyorevicsi őssel szemben! Valószínüleg Genfben remélik, hogy pénteken megkezdhetik a marseillei ügy tárgyalását. MacDonald miniszterelnök pénteken a Buckingham- palotában egy óra hosszat tárgyalt Pál jugoszláv herceggel. A külföldi sajtó már megállapítja, hogy a jugoszláv panasziratnak nincs sikere az európai közvélemény előtt. Az angol kormány mérsékletre intette Jugoszláviát. Párizs, nov. 30. A Temps genfi tudósítója jelenti: A saarvidéki kérdéssel foglalkozó hármasbizottság szerdán délelőtt juttatja el jelentését a Népszövetséghez. Szerdán délelőtt a tanács Benes elnöklésével zárt ülést tart, amelyen megállapodnak a végleges munkarendben. A tanács Jeszics jugoszláv külügyminiszter és dr. Eckhardt Tibor magyar megbízott jelenlétében fogja átvizsgálni a jugoszláv panaszt. Titulescu nem tagja ugyan a tanácsnak, de szintén jelen lesz. A tanács azután nyílt ülésen tüstént hozzálát a Saar-kérdés vitájához. Genfben remélik, hogy ez a vita csütörtökön este befejeződik és pénteken megkezdhetik a marseillei ügy tárgyalását Vasconcellos elnökletével. A tanács először Jeszics jugoszláv külügyminisztert, majd Benes cseh és Titulescu román külügyminisztert, végül Eckhardt magyar megbízottat fogja meghallgatni. Általános nézet szerint előadót fognak kiküldeni, aki jelentését a január 10-i tanácsülésen fogja előterjeszteni. London, nov. 30. Az angol kormány a beavatott körök értesülése szerint — mérsékletre intette Jugoszláviát a marseillei királygyilkosság ügyében. MacDonald miniszterelnök pénteken délelőtt felkereste a Buckingham-palotában a jugoszláv régenstanács elnökét, Pál királyi herceget és több mint egy óra hosszat tanácskozott vele a Genfben átnyújtott jugoszláv panaszirat ügyében. Hivatalos jelentést erről a megbeszélésről természetesen nem adtak ki, beavatott körökben azonban kétségtelennek tartják, hogy MacDonald mérsékletet tanácsolt Pál hercegnek és felkérte őt, hasson oda a jugoszláv kormánynál, hogy ne élezze ki a nemzetközi helyzetet most, amikor az egész nemzetközi politikában örvendetes enyhülés jelei mutatkoznak. (Inf.) Érdekes bolgár cáfolat. Szófia, nov. 30. A marseillei merénylettel kapcsolatban Genfben előterjesztett jugoszláv emlékirat többi között szóvá teszi azokat a beszédeket, amelyeket 1929 április 21-én Szófiában egy lakoma alkalmával Pavelics, Percsec és dr. Sztanisev mondottak és amelyben bejelentették, hogy együttműködésre léptek egy Jugoszlávia ellen irányuló közös mozgalom érdekében. Ezek a beszédek kizárólag törvényes tevékenységre vonatkoztak és hogy erre vonatkozóan 1929 április 20-án nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatban, amelyet egyfelől Pavelics és Percsec, másfelől a bolgár kormány által annak rendje és módja szerint elismert törvényes macedón nemzeti bizottság képviselői írtak alá, bejelentik, hogy az az elviselhetetlen uralom, amelynek a horvátok és a macedónok alá vannak vetve, kötelességükké teszi, hogy összhangba hozzák törvényes tevékenységüket abból a célból, hogy a horvátok és a macedónok számára biztosítsák az emberi és a nemzetiségi jogokat, a politikai szabadságot és a teljes politikai függetlenséget. A horvátok vezérei és a macedón nemzeti bizottság vezérei, — mondja a nyilatkozat— megragadják a mostani alkalmat, hogy egymásnak kezet nyújtsanak és közös erőfeszítéssel iparkodjanak a két testvérnépnek emez eszményeit megvalósítani. A jugoszláv emlékirat dr. Sztanisevet, aki ebben az időben a macedón nemzeti bizottság elnöke volt, a macedón forradalmár szervezet vezérének mondja, ami teljesen valótlan. Sztanisev a törvényes és elismert macedón bizottságnak volt az elnöke, tagja volt a bolgár parlamentnek és nemzetközi kisebbségi értekezleteken több ízben képviselte a macedón emigránsokat. A kérdéses lakoma, amelyet a macedón bizottság adott a horvát vezérek számára, teljesen nyilvános volt.Az Union Palace szállóban tartották meg a külföldi sajtó számos képviselőjének részvételével. A jugoszláv emlékirat ellentétbe jut önmagával, amikor egy ízben Mihajlov Ivánt mondja a forradalmár szervezet vezérének, valamivel odább pedig Sztanisevet tünteti fel ugyaneme szervezet vezérének.