Pesti Hírlap, 1935. június (57. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
LVII. ÉVFOLYAM, 124. (18.665) SZÁM, BUDAPEST, 1935* SZOMBAT, JUNIUS 1. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példánytízám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérpesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet körút Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A harminchármas bizottság. A képviselőház pénzügyi és gazdasági egyesített bizottsága pénteken délelőtt hozzájárult a harminchármas bizottság hatáskörének s az »ezzel kapcsolatos rendelkezések« hatályának meghosszabbításához. Súlyos alkotmányjogi aggályok kísérik a képviselőház pénzügyi és gazdasági bizottságaiban meghozott határozatot. A »harminchármas« 1931 július 24. óta kabalás szám a magyar közéletben. 1931 júliusa — erre még mindenki emlékezni fog —■ a gazdasági földrengés időszaka volt Európában. Akik babonásak szoktak lenni, hivatkozhatnak erre az esetre: az Európa gazdasági életét megbénító, azóta is pusztító gazdasági válság 1931 júliusában, tizenharmadikán kezdődött. Ezen a napon szüntette meg fizetéseit a Darmstaedter und National Bank, ami halálos csapást mért Németország hiteléletére. Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter hiába siettek Párizsba, hogy a francia kormány támogatását megnyerjék. Hiába hívtak össze Londonba egy konferenciát kizárólag azzal a céllal, hogy módot keressenek Németország gazdasági helyzetének megmentésére. Minden tanácskozás, minden konferencia meddő maradt, Európa megindult azon a gazdasági lejtőn, amelyen még ma sem tudott megállani. Magyarországon az országgyűlés nyári szünidejét élvezte akkor, amikor a német bankbukások a lavinaomlást megindították. A magyar kormány az ominózus tizenharmadikát követő napon általános bankzárlatot rendelt el, hogy a németországi események pánikszerű hatását Magyarországon ellensúlyozza. Huszonegyedikén megnyílt az országgyűlés. Huszonnegyedikén Wekerle Sándor, a Bethlenkormány pénzügyminisztere ,a gazdasági és pénzügyi válság leküzdése céljából« törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé. A javaslat a következő intézkedéseket tartalmazza: Az addig kiadott szükségrendeletek jóváhagyását. Felhatalmazást a kormánynak arra, hogy a gazdasági helyzet folytán szükségessé vált irányban intézkedhessek s ebből a célból »rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket« is megtehessen. Elrendelte, hogy a kormány mellé ellenőrzés céljából a törvényhozás két házából egy harminchárom tagú bizottság állítandó. Az »ellenőrzés«-t igen lazán értelmezte a törvényjavaslat, mert azt is kimondta, hogy a harminchármas bizottság határozatai nem akadályozhatják meg, hogy a kormány a tervezett intézkedéseket rendeleti úton életbe léptethesse. Wekerle törvényjavaslatát a törvényhozás két háza augusztus első napjaiban elfogadta. A harminchármas bizottság megalakult és 1931 augusztus hetedikén megtartotta első ülését. Azóta pedig nem tudunk megszabadulni tőle. Az egymást követő kormányok sohasem feledkeztek meg róla, hogy az egy évre kapott kivételes felhatalmazást minden esztendő júniusában meghosszabbíttassák. A törvényhozás eddig már háromszor tett eleget a különböző kormányok kívánságának. Idestova tehát már négy éve, hogy minden kormány rendeleti úton intézkedik olyan kérdésekben, amelyek felett az alkotmány szerint csak a törvényhozásnak volna joga a döntésre. A harminchármas bizottság pedig, amelynek az összetétele természetesen megint csak a kormánytól és a kormányt támogató többségektől függ, engedelmesen ráüti minden kormányrendelkezésre a pecsétet. Most negyedszer akarják meghosszabbítani azt a rendkívüli felhatalmazást, amelyet megszavazása idején természetesen mindenki ideiglenesnek képzelt. Maga az akkori kormány is. Ezt a kívánságot éppen olyan indokolatlannak tartjuk ma, mint amilyen indokolatlannak tartották 1932-ben, 1933-ban és 1934- ben. 1931-ben, a nagy gazdasági összeomláselső heteiben még lehetett indokokat találni arra, hogy a kormánynak a pénzügyi és gazdasági kérdések terén rendkívüli hatalmat adjanak. Ki kellett védeni a hirtelen ránktörő világválság első hatásait, a pánikot, a pengő értékét aláásó pénzügyi manővereket, a bankok megrohanását, a betétek kivételét, a mozgó értékek külföldre csempészését és így tovább. Lassan-lassan azonban a helyzet megváltozott. Nem azért, mert a válság elmúlt. Hanem azért, mert az emberek hozzászoktak a válsághoz, aszerint rendezték be gazdasági életüket, termelésüket és viszont az állam kiépítette mindazt a gátat és akadályt, a amely a köz érdekét sértő magánspekuláció megfékezésére alkalmas. Miért van ilyen körülmények között a kormánynak teljhatalomra és gyors intézkedési jogra szükséget? Mi akadálya van, hogy mindazt, ami a parlament elé tartozik, ezentúl ne a kormány és a kormány mellé árnyékellenőrző szervként odaállított harminchármas bizottság intézze, hanem maga a parlament? Miért kell fenntartani azt a kivételes állapotot, amely a magyar alkotmányosságnak fájó csorbája? Miért kell újra és újra megszavaztatni ezeket a meghosszabbításokat, amelyek a magyar közvélemény és a magyar kormány alkotmányos értékének lassú elsorvasztása felé vezetnek! Azt mondhatná valaki, azért, mert ami 3931-ben történt, megismétlődhetik 3932-ben, vagy 3936-ban is. Még mindig nem vagyunk túl a világválságon. Még mindig történhetnek olyan események, amelyek a hosszú és körülményes törvényhozási út helyett a kormány gyors és habozás nélküli közbelépését követelik. Ez mind igaz. De az imént láttuk: 1931- ben is akkor, amikor gyorsan és habozás nélkül kellett intézkedni, a kormánynak nem volt semmiféle felhatalmazása. Mégis intézkedett. Mégis elrendelte a bankzárlatot. Csak utólag kérte hozzá a törvényhozás két házának fölmentését és jóváhagyását. Amit 3933-ben cselekedett az akkori kormány, 3935-ben és 1936- ban is megtehetik azok, akik Magyarország kormányzásáért felelősek. A kormánynak óriási többsége van a parlamentben. Ki kételkedik abban, hogy attól — ha sor kerül rá —, utólag is megkaphatja a fölmentést és jóváhagyást. Ezzel elesik az egyetlen józan érv, amelyet a kivételes hatalom és a harminchármas, bizottság fenntartása mellett fel szoktak hozni. Higyyék el az urak, a harminchármas szám nem mutatkozott jó kabalának. Legokosabb lesz, ha ezt a számot a hozzáfűződő fogalmakkal együtt örökre száműzzük a magyar közéletből. A Flandin-kormány megbukott, Boulsson alakított új kormányt. A kamara csütörtöki ülésén 353 szavazattal 292 ellen leszavazta a Flanin-kormányt. — Boulsson harminchat órán át tárgyalt a különböző párti politikusokkal. — A szocialisták nem akartak belépni a nemzeti egység kormányába. A kijelölt miniszterelnök pénteken éjjel befejezte tárgyalásait. A radikális párt este nyolckor közölte Bouissonnal, hogy számíthat a támogatására. Az új miniszteri névsor* (Felvételeink a Képes Festi Hírlapban.) Párizs. máj. 10. (Inf.) A kamara csütörtök délutáni ülését végsőkig feszült érdeklődés előzte meg. Délelőtt a helyzetet még valamivel kedvezőbben ítélték meg, a délutáni órákban azonban már ismét válságosra fordult a helyzet, mert a kamaraösszeillése után és az első beszédek elhangzása közben kiderült, hogy a többség nem hajlandó a kormánynak a kívánt felhatalmazásokat megadni. Már jóval az ülés előtt megélénkült a Bourbon-palota környéke. A rendőrség széleskörű biztonsági rendszabályokat hajtott végre, hogy esetleges rendzavarási kísérleteket már csírájukban elfojtson. A helyzet javulásának kilátásait vélték felfedezni abban a körülményben, hogy Herriot a radikális párt értekezletén Flandin mellett szállott síkra és azt a körülményt is kedvezőnek tartották, hogy nem jött létre a baloldali pártok között a kezdeményezett egységfront. A legtöbb lap is a kormány mellett szállott síkra és a sajtó erélyesen követelte, hogy a franking mentése érdekére a kormány helyén maradjon. Három órakor, amikor Bouissin elnök megnyitotta a kamara ülését, a képviselői padsorok és a karzatok zsúfolásig megteltek. Az elnök bejelentette, hogy a kamara pénzügyi bizottsága szerdai határozatával ellenzi a kormányjavaslatok napirendretűzését. Aubert radikálispárti képviselő indítványt nyújtott be, hogy a kamara szavazással döntsön afölött, hogy ezzel a kérdéssel egyáltalán foglalkozni óhajt. Thellier baloldali köztársasági képviselő felszólalásában erélyes intézkedéseket követelt a nemzetközi értékspekuláció ellen. Aubert képviselő ezután visszavonta javaslatát, majd Bárélg, a pénzügyi bizottság előadója emelkedett szólásra és hosszabb beszédben ismertette, hogy a pénzügyi bizottság szerdai ülésében miért nem tette magáévá a felhatalmazásokat kérő kormányjavaslatot. A szónok szerint a pénzügyi bizottság azért utasította el a kormányjavaslatot, mert ellenzi a kormány politikáját. Ezután Renault volt pénzügyminiszter tartott nagyobb beszédet. Renault a frank devalvációjának előhharcosa és beszédében újra síkraszállott a francia valuta leértékelése mellett. Élesen támadta a kormányt s hangoztatta, hogy a Flandin-kormány nem váltotta be azokat az ígéreteket, amelyeket a kormányralépésekor tett, sőt éppen ellenkező, intézkedéseket foganatosított. A kormány megígérte, hogy csökkenti a kamatlábat és ehelyett nagymértékben emelte. A kormány ígéretet tett arra, hogy emeli a frank vásárlóerejét s ehelyett a francia frank vásárlóerejének ciökkenése állott be. A munkanélküliek száma az elmúlt év alatt több mint százezerrel emelkedett, annak ellenére, hogy ez idő alatt fél millió idegent távolítottak el az országból. Renault beszéde után szünet következett s a kamara folyosóin az a meggyőződés kerekedett felül, hogy a Flandin-kormány sorsa megpecsételődött. Szünet közben megérkezett a Bourbon-palotába Flandin. A felkötött karit, feltűnően spadi miniszterelnököt a képviselők lelkes ünneplésben részesítették s amikor az ülésterembe lépett, a lelkes ünneplés még fokozódott. Flandin egyenesen a szónoki emelvényre ment és sínekben elhelyezett karját rátőtte arra a támlára, amelyet erre a célra odaerősítettek. Flandin hosszasan ismertette a francia frank ellen intézett nemzetközi támadást s hangoztatta, hogy a frank elleni támadásban nemcsak a külföldi spekuláció vesz részt, hoit mi — sajnos — belföldön is sokan konkominálják a nemzeti valutát. Beható részletességgel ismertette aztán a franciországi inflációs propagandát. Az infláció nem állíthatja talpra az államháztartást, — mondotta a miniszterelnök. Ezzel szemben a pénzjegyszaparitás feltétlenül iaga után vonja az általános bizonytalanságot és a pánikhangulatot. A