Pesti Hírlap, 1936. június (58. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
BUDAPEST, 1936. K 1986 JUN. - 3. JCWfj - ij; lv 5 V tff i ^ r:___21.* LVIII. ÉVFOLYAM, 126. (18.964) SZÁM. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, •vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül XZ fülécPesti Hírlap SZERDA, JUNIUS 3 Szerkesztőségi Vilmos császár-ut 78. Telefon: 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körut 11 Tel: 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Nagyhatalmi négyes front* írta: Nagy Emil. Az emberiség legbájosabb ünnepe — pünkösd — a természetbarátokhoz nagyon mostoha volt. Ahelyett, hogy szokásához képest ragyogó, szerelmes melegséggel hirdette volna a tavasz és nyár első ölelkezésének már a pogányok által is átérzett szépségét, ezúttal villámlással és mennydörgéssel kísért felhőszakadást és undok szélvihart küldött reánk, mintha bizony pünkösd ünnepe nem a szelídségnek, hanem a házsártosságnak lenne a jelképe. De a legszellemesebb francia író megállapítása szerint az okos embert az jellemzi, hogy minden rossz dologból ki tud szorítani valami előnyöset is s e szerint a recept szerint mi is levontuk a csúnya időből azt a következményt, hogy befelé fordulva tekintetünkkel, saját lelkünkben kerestük azokat a hangulatokat, amelyeket kifelé a nagy természet ezúttal megtagadott tőlünk s miután mostanában belső világunk a külpolitika eseményeivel van a legerősebb kapcsolatban, ennek a berkeiben keresgéltük a pünkösdi megnyugvás érzését. Ezt joggal tehettük, hisz pünkösd ünnepe a Szentlélek eljövetelének magasztos apoteózisa. A Szentlélek galamb képében szállott a kétségbeesésig megzavarodott apostolok feje fölé s a gyönyörű szimbólum szerint, az égből lerepült galamb a bölcseséget jelentette. De az jelenti egyúttal a békességet is. A Szentlélek galambjának ez az egymásba fűződő kettős jelentősége sohase volt még talán annyira aktuális, s a bölcseség és a béke talán sohase állottak még egymással olyan szoros okviszonyban, mint manapság a külpolitikában, mert tisztára a nagy országokat intéző államférfiak bölcseségétől függ ma, hogy béke fog-e uralkodni Európa népei közötti Flaubert, a finom francia irály atyamestere »Un coeur simple« (Egy egyszerű Szív) című pompás novellájában lefest egy nagyon szegény, egyszerű cselédleányt, aki ajándékba kapott egy kitömött papagájt. Ágya fölé függesztette s ennek az ő egyetlen kincsének nézése olyan boldoggá tette, hogy bensejében szemrehányást tett azért az egyháznak, hogy az apostolok feje fölött megjelent madarat miért szerepelteti galambnak s miért nem papagájnak. Ne adja az Isten, hogy megvalósuljon a szegény francia cselédleány álma s valóban a papagáj váljék, az államférfiak jelképévé a bölcseséget és békét magában vegyesítő pünkösdi galamb helyett. A Pesti Hírlap már ismételten és ismételten megírta, hogy micsoda fajta bölcseséget vár a nagy államférfiaktól, hogy a népek életében végleges ,és maradandó békesség köszöntsön be a két nap alatt átélt pünkösdi villámlás és mennydörgésszerű nemzetközi állapot helyett. E sorok igénytelen írója május 19-iki vezércikkében ugyanazt a gondolatot így öntötte mondatokba: — »Nekünk magyaroknak az az érdekünk, hogy Franciaország és Németország egyfelől s Anglia és Olaszország másfelől teljesen kibéküljenek egymással. Mert amíg ez a négy nagyhatalom a mai zavaros helyzetben van egymással szemben, addig nem lehet kilátás arra, hogy a dunamenti igazságtétellel foglalkozzanak. Ezt csak úgy érhetjük el, hogyha ez a négy nagyhatalom erkölcsi nyomást gyakorol szomszédainkra avégből, hogy a Duna mellett is legyen béke és rend...» Össze-vissza nézegettem a világlapokat !— volt rá elég időm a csúnya pünkösd alatt — s keresgéltem, hogy a nagy nemzetek intéző körei ebben a szellemben keresik-e a béke útját. Dereng arra a remény, hogy igen. Az angol-olasz viszonylatban nagyon jó jeleket észlelünk s megvan annak a feltételezésére minden jogosultság, hogy ez a két nagy nemes nemzet ,végre újból békejobbot nyújt egymás. Az angol politikai élet nyugodt folyását nagyobb botrányok ritkán zavarják. Annál feltűnőbb és kínosabb volt Thomas volt gyarmatügyi miniszternek az esete, amely kedden zárult le a rendkívüli parlamenti bíróság marasztaló ítéletével. Az eset előzményei az április elején benyújtott új angol költségvetésig nyúlnak ki. Az új költségvetés több fogyasztási cikknek a vámját, köztük a tea vámját is jelentékenyen emelte. Alig néhány napra rá, hogy Chamberlain Neville nagy költségvetési expozéja elhangzott, rebesgetni kezdték, hogy a költségvetési tervezet idő előtt kipattant, akkor, amikor még azt mint kormánytitkot féltve őrizték és többen felhasználták biztosítások kötésére s igy jogosulatlanul, kormánytitok felhasználásával hatalmas összegeket kerestek. A gyanú csakhamar Thomas gyarmatügyi miniszterre, a munkáspárt egyben ■ Vezérére, MacDonald barátjára terelődött. Ugyanis az ő baráti köréhez tartozó Sir Alfred Butt konzervatív képviselő és Alfred Bates bankár szereztek ilyen módon igen nagy összegeket. A parlament vizsgáló bizottságot küldött ki, Thomas gyarmatügyi miniszter pedig még a múlt héten lemondott. A vizsgálóbizottság kedden hozta meg ítéletét, amely Thomas gyarmatügyi miniszterre és két barátjára valósággal lesújtó. A bizottság kimondotta, hogy Thomas elárulta a költségvetési titkot, melyet Butt és Bates jogosulatlan vagyonszerzésre nag s rátérnek a kölcsönös megértés ösvényére. Ezeknek a soroknak az írója talán legutoljára vádolható azzal, mintha nem bírna elég fogékonysággal a brit birodalom vezető államférfiainak gondolatmenete irányában. Már az elmúlt nyáron tárgyilagos és független lélekkel fejtettem ki több cikkben, hogy ismerve az angol közvélemény Genf-barát hangulatát, az angol kormány valóban nem cselekedhetett másképen, mint hogy a szankciók politikáját támogatta, mert elvégre mégis csak az volt a helyzet, hogy egy genfi tagállam haddal támadt egy másik genfi tagállamra. Ha ebből a helyzetből a képviselőválasztások előtt állott kormány nem vonta volna le a genfi szankciók következményét, akkor megbukott volna a választáson, mint a pinty. De ugyanolyan független és tárgyilagos lélekkel állapítom meg most, hogy az angol kormány egyedül csakis akkor jár el bölcsen, ha a június 16-án meginduló genfi tárgyalások során a leghatározottabban a szankciók beszüntetése mellett tör lándzsát. Miért! Azért, mert okos ügyvéd — az államférfiak is nemzetük ügyvédei — csak addig helyez súlyt a jogi kérdésekre, ameddig bízik abban, hogy megnyeri a pert. Amint azonban nyilvánvaló és mint mondani szokás, a vak is látja, hogy elveszti a pert, akkor már nem igazságkeresés, hanem »Rechthaberei« ha mégis tovább erőlteti a jogi kérdéseket becsületes megegyezés helyett. Márpedig az igazán nyilvánvaló, hogy Genf a szankciós pert elvesztette, elvesztette a fellebbezés, vagy perújítás minden reménye nélkül. Kétségtelen, hogy a szankciók sok kárt tettek Olaszország pénzügyi és gazdasági életének. Hogy ezzel tisztában legyünk, elég reátekintenünk a Genfben vezetett hivatalos statisztikára, mely azt mutatja, hogy 1935. év januárjában az olasz import volt ezer amerikai régi aranydollárral számítva 25.176 s ez 1936 januárjában már leesett 14.810-re, februárban 10.865-re s márciusban 5742-re, ami a szankciók nagy hatását mutatja. Ez a kép az olasz kivitel terén még hátrányosabb számokkal fejeződik ki, mert 1935. év januárjában az olasz export (ugyanúgy számítva, mint fentebb) volt 19.201 s ez a szám 1936 januárjában már leesett 9967-re, februárban 6722-re s végül márciusban már 1802-re esett, ami azt jelenti, hogy az olasz export a szankciók hatása alatt óriásikig szenvedett. Mindennek dacára Olaszország győzött s igazuk lett azoknak a képes plakátoknak, amelyekkel már az elmúlt télen elborították az olasz házak falait. Ezekből emlékül hazahoztam egyet magammal. Ez a színes plakát azt hirdette, hogy az olasz termelés hatalmas harci tankja darabokra tördeli a genfi szankciók bekerítő kőfalát. Szóról-szóra így történt, Itália győzött s Genf súlyos sebbel legyőzve fekszik a gazdasági és pénzügyi háború szankciós csatamezején, más szóval Genf elveszetette a pert. * Semmit se vallana angol lélekre, ha az angol kormány nem ismerné be ezt a genfi csatavesztést s abból sürgősen nem vonnále a logikai következményt, ami nem lehet más, mint csakis a szankciók lefújása, mert azok továbbfolytatása a helyzeten már nem változtat, ellenben végső kihatásában katasztrofálisan) befolyásolná az európai viszonyok békés rendezésének elsőrendű gondolatát. Ennek az Thomas, a lemondott angol gyarmatügyi miniszter megsértette a költségvetési titkot. A kormány közzétette a rendkívüli bíróság vizsgálatának eredményét. Thomas jogosulatlan közléseit nyerészkedési célokra használták ki, használták fel, azonkívül Thomas, aki a vádakat tagadta, még hamis esküt is tett a vizsgálóbizottság előtt. Lesznek-e a vizsgálóbizottság ítéletének messzebb ható következményei! Azt még most nem tudjuk. A vizsgálóbizottság jelentése alapján ugyanis mód volna arra is, hogy az államügyész vádat emeljen a volt gyarmatügyi miniszter ellen vagy a hivatali titoktartás megsértése, vagy pedig hamis eskü miatt. Ha az ügyészség vádat emelne, százötven év óta most történnék meg először, hogy volt angol miniszter a vádlottak padjára kerül. A Baldwin-kormány azonban valószínűen kerülni fogja a botrány további szellőztetését. Thomas gyarmatügyi miniszter botrányos esetéből nem lehet a mai angol közéletre súlyos következtetéseket levonni. Éppen ellenkezőleg: abból, hogy aktív miniszter ellen vádat lehetett emelni s a vizsgálóbizottság el is marasztalta, azt látjuk, hogy az angol parlamentarizmus és kormányzat a legszigorúbb és legtisztább erkölcsi alapokon nyugszik. .._ London, jan. 2. A költségvetési titkok időelőtti kipattanásának botránya ügyében a kormány kedden hivatalosan közzétette a rendkívüli bíróság jelentését, amely elítéli Thomas, volt gyarmatügyi miniszternek, a munkáspárt volt vezérének ténykedéseit. A bíróság egyhangúan arra a megállapításra jutott, hogy Thomas gyarmatügyi miniszter a költségvetés nyilvánosságrahozatala előtt bizalmas felvilágosításokat adott két barátjának, Sir Butt Alfred konzervatív képviselőnek és Bates AU