Pesti Hírlap, 1937. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
BUDAPEST,01. Előfizetési árak: Bar hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér; Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Képes Vasárnap nélkül 12 fillérPESTI XX. ÉVFOLYAM: 223. (19.359) SZÁM: : 4,0 HINTER, OKTÓBER 1» •v'£ Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 1-122-95. Eekiadók: Vilmos császár-ut 78 Telefon 1-122-95 Erzsébet körút 1 Telefon 1-352-96. A fiókok jegyzékét vasárnap közöljük az apróhirdetések élén BADOGLIO A mai napon Budapestre érkezik Badoglio tábornagy, az olasz hadsereg első katonája, Abesszinia hőse és mint minden alkalommal, amikor a testvéri Itália elküldi hozzánk egyegy vezérlő egyéniségét, most is ünneplő örömmel köszöntjük az érkezőt. Ciano külügyminiszter látogatása, majd a felséges királyi és császári pár felejthetetlen budapesti vendégeskedése után, Badoglio marsall érkezése jelenti ennek az esztendőnek harmadik olyan ünnepét, amikor Olaszország és Magyarország állandó baráti érzelmei különös hévben és fényben tüzesednek át, amikor az olasz és a magyar nemzet mintegy kézfogással pecsételi meg a közöttük fennálló, soha nem lankadó, egyre újabb bizonyságokkal erősödő kapcsolatokat. Badoglio tábornagy, Abesszinia meghódítója híres arról, hogy nemcsak az olasz katonának mintaképe, hanem megtestesítője mindannak, amit gyűjtőnéven mint »katonai erényeket« ismerünk. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az ilyen katona, mint általában minden igazi katona, semmitől sem irtózik inkább, mint a nagy szavaktól, virágos frázisoktól. De éppen ezért vagyunk bizonyosak abban is, hogy amikor azt mondjuk: Magyarországnak, ennek a dicsőmultú katonanemzetnek igazi és lelkesítő ünnepét jelenti, ha ilyen hőte és nagy katonát köszönthet fővárosában, a marsall megérzi, hogy ez a »hozottisten« nem szóvirág, nem udrias szólam, hanem a nemzet lelkéből fakadt őszinte érzelem. De hiszen nemcsak mint nagy katonát, hazájának valósággal nemzeti hősét köszönthetjük, mi magyarok, Badoglio tábornokot, hanem mint hozzánk közelálló embert is, mint azt a férfiút, aki végzetes és sorsdöntő órákban tett tanúságot Magyarország iránt érzett jóindulatáról és férfias, katonás egyenességéről, egy háborúvesztes ország ügyének megítélésében. Badoglio tábornagy volt az az olasz tábornok, aki — mint Diaz főparancsnok helyettese — 1918 novemberében, a Padovába utazott magyar fegyverszüneti bizottságnak — a versaillesi legfelsőbb tanács nevében — átnyújtotta azokat a fegyverszüneti föltételeket, amelyek, az adott tragikus helyzetben, az elképzelhető legkedvezőbbek voltak. Ha néhány nappal e fegyverszüneti föltételek átnyújtása után, nem jön létre Belgrádban a hazaáruló Károlyi Mihálynak és társainak egészen más katonai egyezménye, ki tudja, napvilágot láthatott volna-e valaha is a trianoni szörnyszülött? Akik Badoglio tábornokot akkor közelről láthatták és ismerhették, ma is elismeréssel emlékeznek meg arról a katonás önérzetességében is jólesően nyílt, egyenes, barátságos föllépésről, amelyet a győztes hadsereg tábornoka tanúsított. Csak az, aki az akkori elfogult és gyűlöletterhes légkört átélte és ismeri, érezheti meg teljes bizonyossággal, hogy ebben a föllépésében alig vezethette más Badogliót, mint az a meg-becsülés, amellyel a győzelmes katona az ellen-fél hősiessége iránt viseltetik és azoknak az évszázados kapcsolatoknak földerengő emléke, amelyek Itáliát és Magyarországot a történelem folyamán összefűzték. Sínnek a légkörnek fojtogató ködét rég óta eloszlatta a barátság és megértés Napja, amelynek gyönyörű fölkeltét Mussolini felejthetetlen szavai jelentették: a békeszerződések nem örökéletűek. Ki érezhetné át tisztábban ezeknek a szavaknak jelentőségét és igazságát, mint Badoglio tábornagy, akit, a tizenkilenc évvel ezelőtt lejátszódott pádovai események úgyszólván koronatanújává tettek meg a magyar ügy igazságának? Aki Itáliából jön hozzánk, az szívesen látott vendég nálunk, akár szegény, akár gazdag, akár névtelen kispolgár, akár az olasz nemzet kimagasló egyénisége. Badoglio tábornagy azonban, mimos katona, csak sokszorosan kedves vendége lehet a katonák nemzetének, a magyarnak, mint embert pedig, aki emberséggel állt velünk szemben történelmünk egyik legvégzetesebb órájában, nemcsak tisztelettel, hanem mélységes magyar szeretettel is kell köszöntenünk. A magyar nemzet, egész történelmén végig, mindig egy volt hadseregével. Amikor tehát most az olasz hadseregnek ezt a hős katonáját mint nagy vendégét köszönti hadseregünk, ezt a köszöntést mi az egész magyar nemzet nevében tolmácsolhatjuk. Olaszország csatlakozott a nyoni egyezményhez Két ellenőrzési övezetet kapott a Földközi tengeren Csütörtökön aláírták az angol-francia-olasz tengerészeti egyezményt Párizs, szept. 30. A Havas-iroda jelenti: Az angol, francia és olasz tengerészeti szakértők között létrejött egyezményt, amely megállapítja Olaszország részvételének módozatait a Földközitenger ellenőrzésében, csütörtökön , délben egy órakor alázták. Az egyezményszöveget azonnal eljuttatták jóváhagyás végett a három érdekes, kormányhoz. Az egyezmény akkor lép hatályba, mihelyt az érdekelt kormányok ratifikálják. Nyilvánvaló, hogy a tengerészeti szakértők, akik a tárgyalások során állandó érintkezést tartottak fenn kormányukkal, nem írták volna alá kötelező módon az egyezményt, ha ehhez előzetesen nem kapták volna meg a hozzájárulást kormányuktól, amelyeket legalább nagy vonalakban tájékoztattak az aláírásra kerülő egyezmény tartalmáról. A rendkívül fontos okmány húsz gép il oldalra terjed. Az egyezmény szövege megállapítja azokat a tengeri útvonalakat és övezeteket, amelyeket a három hajóhad ellenőrzésére bíznak. Tartalmazza ezenkívül az egyezmény azoknak a különleges jeleknek magyarázatát, amelyeket a három hajóhad az ellenőrzés során egymás között alkalmaz. Az általános rendelkezések, így különösen azok, amelyek a Földközi-tenger rendőri szolgálatával kapcsolatosak, nyilvánvalóan ugyanazok, mint amelyeket a nyoni egyezményben megállapítottak. Amint már tegnap hangsúlyozták, a tárgyaló felek elsősorban arra szorítkoztak, hogy mindegyik hatalomra az őt legjobban érdeklő útvonal ellenőrzését bízzák. A tárgyalások során a leggondosabban kerülték a politikai jellegű megnyilatkozásokat. Az egyes tengeri övezetek elhatárolását kizárólag gyakorlati szempontok szerint végezték el, tekintettel arra, hogy a tengerészeti útvonalak a valóságban csak elméleti jellegű vonalak és ezek pontos körülhatárolását lehetetlen lett volna elvégezni. A Földközi-tenger nyugati medencéjében a Gibraltárral szomszédos övezetet az angol hajóhad ellenőrzésére bízták, míg a francia hajóhad a Franciaország és Algéria közötti útvonal ellenőrzését kapta. A Földközi-tenger e részének további övezeteit, az olasz hajóhad Rábízták, így elsősorban a Tirrheni-tengert. Ez az ellenőrzési terület magában foglal... a Szardínia és Szicília körüli vizeket, megkerüli az Appennini félszigetet és kiterjed egészen az Adria-tengerre és a Ioni-tengerre. A Földközi-tenger keleti részében ezenkívül Olaszország még egy ellenőrzési övezetet kap: a tripolitániai partoktól az egyiptomi partokon át egészen Port Saidig terjedő övezetet. Az Ilgei-tengert az angol hajóhad ellenőrzése alá helyezik. Ez az övezet szintén Port Saidnál végződik és ugyanitt végződik a szíriai partoktól a palesztinai partokon át terjedő övezet is, amelyet a francia hajóhad ellenőrzésére bíztak. Gyakorlati szempontból a Szicília és Tripolitánia között terjedő útvonalon — amint ezt a nyoni egyezmény is előírta — az ellenőrzést az angol és a francia hajóhad is gyakorolja, tekintettel arra, hogy itt vonul el a Gibraltártól Szuezig terjedő rendkívül fontos hajóútvonal. Bár a ma aláírt egyezmény szigorúan technikai jellegű, mégis nagy politikai hordereje van. Az egyezmény ugyanis bejelenti Olaszország részvételét a nyoni egyezményben. Ezenkívül pedig az egyezmény jelzi a spanyol polgárháború nyomán keletkezett feszültség egyik tényezőjének eltűnését. Ez pedig annál nagyobb jelentőségű, mert a három hatalom tengerészőrjáratai elegendőeknek mutatkoznak majd arra, hogy véget vessenek a kereskedelmi hajók ellen irányuló titokzatos tengerlattjárótámadásoknak. Olaszország nem fogadta el a hármas megbeszélésre szóló meghívást London, szept. 30. Londoni olasz körökben megerősítik, hogy Grandi olasz nagykövet szerdán közölte Eden angol külügyminiszterrel azokat az okokat, amelyek miatt az olasz kormány bizonyos ellenvetéseket emelt a spanyolországi beavatkozás ügyében tartandó hármas megbeszélés angol-francia tervével szemben. Az olasz nagykövet utalt arra, hogy az önkéntesek visszahívásának kérdését már tárgyalta a be nem avatkozási bizottság és az olasz kormány nem látja be, miért kellene hármas megbeszélést tartani, ha a megbeszélés tárgya kizárólag az önkéntesek kérdése. Grandi három fő érvet terjesztett elő. Először is a hármas megbeszélések felesleges módon ugyanarról tárgyalnának, mint a be nem avatkozási bizottság, amely már foglalkozott az önkéntesek kérdésével. Másodszor az olasz kormány felfogása szerint az önkéntesek kérdését nem lehet elszigetelten megoldani, miután az olasz kormány ezt a kérdést már több ízben kapcsolatba hozta azzal, hogy mindkét felet ismerjék el hadviselő félnek. Harmadszor az önkéntesek visszahívásának kérdése olyan kérdés, amely nem függ egyedül Angliától, Olaszországtól és Franciaországtól és a három kormány esetleges megállapodása nem vág elébe más érdekelt országok magatartásának. Bizonyos, hogy Olaszországra nézve elsőrendű fontossága van annak, hogy a tárgyalásokon Németország is részt vegyen. Másfelől az olasz kormánynak mindig az volt az álláspontja, hogy minden más kérdést megelőzően legelőször a hadviselő feleket megillető jogok elismeréséről kell dönteni. Mindazonáltal az olasz kormány kész arra, hogy a be nem avatkozási bizottság kebelében megvitassák az önkéntesek visszavonásának kérdését, mégpedig annak a tervnek a keretében és alapján, amelyet a brit kormány terjesztett elő. Tudvalevő, hogy a brit kormány tervéhez képest az önkéntesek visszahívásáról és a hadviselő fél jogainak elismeréséről egyszerre határoznának.