Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
BUDAPEST, 1938. Előfizetés! árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszán ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Képes Vasárnap nélkül 12 fillér . SZOMBAT, JANUÁR 1. Szerkesztőség: Vilmos díászár út 78. Telefon 112-295 Főkiadók: Vilmos császár-út 78. 101. 112-295 Erzsébet körút 1. Tel 136-296 A fiúkok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük 1938 — Szent István évet ÍRTA KERCZEG FERENC Reánk virradt Szent István éve. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-ikén, lesz kilencszázadik évfordulója a király halálának. Ő maga pihenni tért a székesfehérvári kripta csendjébe, de életének mágikus visszfénye ott maradt a magyar égen és ott világít ma is. Ezt a magyar aurora borealis-t egy elképzelhetetlenül erős emberi energia vetítette az örökkévalóságba. Energia, amelynél hasznosabbat, alkotásokban és eredményekben gazdagabbat, alig ismerünk a világtörténelemből. Bizonyos, hogy Szent Istvánban ért fel saját csúcspontjára az Árpádok diadalmas nemzetsége, amely annyi szentet, annyi győzelmes fényes katonát és lángeszű államférfit adott a magyarságnak. István volt a ciklops, aki irtóztató kalapácsütésekkel állandó és szilárd keretbe kovácsolta a magyar életet. A megtelepedett pogányok laza rajából ő formált európai nemzetet. Nem volt lágykezű férfi, inkább zord és kiméretlen volt, mint azok az ótestamentumi próféták, akik egy szent gondolat megszállottjaiként haladtak előre útjukon. De az ő élete művére, a keresztény magyar királyságra, érdemes volt mindenét föltenni, mert kilencszáz esztendő óta ez a legkülönb kultúrgondolat, melyet Kelet-Európa egyáltalában ki tudott magából termelni. Az első magyar király átfogó elméje fölismerte mindazokat az erkölcsi és fizikai erőket, amelyeket a magyar jövő érdekében össze kell fognia. Az ő alkotása, alighogy mintázó kezei közül kikerült, már első formájában is magában hordta az összes lehetőségeket, amelyekből hoszszú évszázadokkal később ki tudott fejlődni a modern állam. A háború előtti Magyarország Szent István államának logikus és szerves továbbfejlesztése által jött létre. Szent István Birodalma egységesen kormányzott keresztény királyságot jelent, mely különböző fajú népek testvéri egyesülésén épül föl. Hogy milyen súlyt vetett a király a fajok egyetértésére, bizonyítja a nagy megbecsülés, melyben az országába telepedett külföldieket részesítette. De hogy mennyire fontos volt neki a kormányzás egysége, arról tanúskodik a kegyetlen erély, mellyel a lázadó törzsfőket, az erdélyi Gyulát és a délvidéki Ajtonyt, megfékezte. A kisebbségi kérdés megoldása, mely a mi napjainkban vadhajtásokat termel a Szent István örökségén osztozott államokban, a magyar királyság veleszületett kincse volt. István király állameszméjének gyökérszálai összefűzték a magyar szíveket, azért is volt a Birodalomban annyi elpusztíthatatlan életerő. Valahányszor ellenséges bárd kivágta fáját, a csonka törzs újból kihajtott, virágot és gyümölcsöt hozott. A Duna völgyében soha más hatalom, csak Szent István Birodalma tette lehetségessé a népeknek, hogy békében éljenek és gyarapodjanak. A trianoni experimentum, mely feldarabolta a birodalmat, egyszersmind feldarabolta a békét, a gazdasági és kulturális élet lehetőségeit is. A katolikus egyház István király jelenségében égi csodát látott és szentjei sorába emelte, de a nem-katolikus gondolkodónak is csodát kell benne látnia és ha ezt a lángész csodájának nevezi, akkor is elismeri annak isteni eredetét. Az eucharisztikus kongresszus, amely az idén Budapestre fogja irányítani a katolikus hívők légióit, bizonyára fényes és nagyszerű nemzetközi keretet fog adni a mi nemzeti ünnepünknek. István király gigantikus alakja bele fog tornyosulni a világ köztudatába, talán fájdalmára azoknak, akik ellenséget látnak minden magyar nagyságban. Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Te előtted sírván . . . Az ősrégi egyházi ének mindig visszasírta István király korának fényét és erejét, valahi erysikor a nemzet ezeréves'vándorútjának valamelyik mélypontjára jutott. A maihoz hasonló mélységekben csak a Mohipuszta és Mohács után tévelygett. Ha innen vissza akar megint jutni a napfényre, nem könnyekre, hanem erős akaratra van szükség. Ha elszántan és rendületlen kitartással akarjuk azt, amit Szent István akart, meg is fog valósulni a szentistváni gondolat. A Szent István-év reggelén köszöntünk minden magyar embert! A gyermekbál írta Harsányi Zsolt Azt gondolom, kezdjük mosolygással az újesztendőt. Újesztendő reggele: pohárcsengés és zenefoszlányok, cigarettafüstbe, pezsgőizbe keveredő emlékek hangulata. Mit meséljek annak, aki erre a hangulatra ébred? Eszembe jut Miki barátom bámulatos története a gyermekbállal. Évekkel ezelőtt történt ez. Miki azóta nem eféle bolondságokon járatja az eszét. Megházasodott, visszavonult békési kastélyába, műveli ősei földjét és örvend annak, hogy fiatal apa. Ha most az újságban meglátja aranyifjú korának ezt a részletét, bölcs derűvel fog rá bólintani: bizony, ez így történt. Aranyifjú volt ő akkor a javából. Jóképű gavallérnak is számított, a családját sem a gólya költötte, meg aztán jól tudták az eladó lányok szülei, hogy Miki birtoka tehermentes a telekkönyvben. Nem csoda ennélfogva, hogy előjegyzési naptárában soha egy nap sem maradt üresen. Kivált farsang idején két-három ház is kapkodott érte naponta. A háziasszonyok már megszokták, hogy hetekkel előbb kell meghívni, mert különben bizonyos, hogy már eligérkezett, így hitták meg Bandiékhoz gyermekbálra, mégpedig felnőttek gyermekbáljára. Bandiék elhatározták, hogy olyan mulatságot rendeznek, amelyre minden vendég gyermeknek köteles öltözni. Az ilyen mókás estélyek rendszerint jól sikerülnek?» Sokat lehet nevetni az olyan korosabb urakon, akik már pocakosodni kezdenek, s erre a termetre a selyintő kölykökhez való ruhácskát öltenek. A hölgyek legtöbbje pedig igen jól fest kurtaharisnyás, karikakergető kis pocoknak. Már aki egyébként is jól fest. Az én Miki barátom igen nagy buzgalommal fogott megjelenése előkészítéséhez. Már a kitűzött nap előtt két héttel megjelent a szabójánál és bejelentette neki, hogy matrózruhát akar csináltatni kurta nadrággal. A szabó először megdöbbenve nézett a rendelőre, de aztán megtudta, hogy a matrózruha jelmeznek készül. Akkor megnyugodott és nagy gonddal segédkezett a szövet kiválasztásában. Szép, sötétkék szövetet választottak és behatóan megvitatták a matrózgallér fehér szegését, még azt is, hogy a gallér elülső két sarkába egy-egy fehér horgonyt kell hímezni. A suszternál, vagy magyarán szólva a vargánál is megjelent Miki: harcsaszájú lakktopánt rendelt szép fényes csattal. Ehhez aztán a rendes divatkereskedőnél hófehér harisnyát keresett, szájközépig érőt. Végül játékkereskedésbe ment és vesszőparipát, választóit, aféle nádpálcát, amelynek lófeje van. De nem talált elég hosszút, tehát csináltatott megfelelőt magának. A nagy napra ébredvén, délelőtt még elmotoszkált a gondosan kiválasztott tárgyakkal. Ebéd után pedig nekiült és beszédet szerkesztett magának. Valóságos belépő szónoklatot, selypítő kisfiu-helyesirással. — Itt vadat, deletet, én vadat a Mitite! Delmet vadot, delmet lettem újra, lovadolot fűzfatipot fújva . . . És igy tovább. Ezt a beszédet megfogalmazta, utána letisztázta, aztán olyan szorgalommal, amelyhez hasonlót csak érettségi előtt tanúsított, megtanulta. Úgy fújta már végül, mint a vízfolyás. Annyira belejött a selymítésbe, hogy mikor este kiadta inasának az öltözködési parancsot, önkéntelenül selypíteni kezdett. ■- r — :Öltözödni fodot, Jánot! inas részint a mély tisztelet okán, részint azért is meghajtotta magát, hogy gazdája előtt vigyorgását elleplezze. Miki elkezdett öltözködni. Mindenekelőtt megborotválkozott. De nemcsak ábrázatát borotválta meg, hanem — követem a lássan — lába szárát is. Akkor nekilátott a hajának. Dióolaj és vizeskefe segítségével olyan üstököt kanyarított magának, amilyet az engedetlen fürtü kamaszok hordanak a fejükön Ez remekül sikerült. Most még két orcáját erőteljesen megpirosította Miki, mint a színészek az orosz kabaréban. Végül magára öltötte az annyi gonddal előkészített darabokat: a kurta harisnyát, a topánt, a kurta nadrágot és a matróz zubbonyt. Megnézte magát az állótükörben. El volt ragadtatva. Ekkor kiküldte az inast, aztán bezárkózott, hogy főpróbát tartson. Lába közé kapta a Veszszőparipát és hálószobájából átnyargalt dolgozószobájába Még ficánkolt is tüzesen, ahogy kisfiúk játsszák a szilaj csikót. Közben pedig szavalta a jól megtanult ír mondékat: — Itt vadot, deletet, én vadot a Mitite! Delmet vadot, delmet lettem újra! . . . A főpróba pompásan sikerült. A nyargalás is kitűnően ment, a selypítő szónoklat is, megjelenés dolgában meg éppenséggel számíthatott arra, hogy óriási sikert fog aratni. Most következett a végzetnek ama fortélya, amely később a tragédiát okozta. A végzet ugyanis úgy intézkedett, hogy Miki autójával nőző napon valami kisebb baleset történjék. A kocsit javításra kellett küldeni, Miki taxira szorult. Mikor az indulás perce elérkezett, a taxi odafordult Miki kapuja elé. Miki magára öltötte prémes bundáját, a gallért feltörte, nyakát a feltűnés elkerülése végett behúzta, aztán kiosont a taxihoz. A vezetőnek odavetette a címet: a Noszlopy-utca hetvenegy. Ebben a Noszlopy-utcában csupa egy torma