Pesti Hírlap, 1938. február (60. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 Altér. Egyes* p Adányszám ára (pálya, udvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Kéjdes Vasárnap nélkül 12 fillér LX.ÉVFOLYAM: 25. #19 Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár út 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vilmos csájszár-út 78. Tel. 112 295. Erzsébet-körút 1. Tel. 135-296. A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük Egy királylány bölcsője Az a kosárfonatú bölcső, melyben gyöngéd és óvatos kezek elhelyezték ma reggel, a soestdijki kastély gyermekszobájában, ,az újszülött holland királyleánykát, egy kis ország és egy nagy gyarmatbirodalom központja e napokban. Vivat Orania! — kiáltják a németalföldi utcákon egy bölcs, józan és nagylelkű nép öregjei és fiataljai, s ez a kiáltás végighangzik a világon, él a tengerek felett, mindenfelé, ahol az Orania-Nassau-i ház narancssárga lobogóját lengeti a szél, hajók árbocán és gyarmati paloták homlokzatán. Egy nép ünnepel, s a bensőséges családi ünnepben részt kér a művelt világ. Ez a nép, mely heteken át áhitatos várakozással, lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen állta körül a királyi kastélyt, ahol a trónörökösnő vajúdott, minden időkben magas példát mutatott a világ népei előtt: a civilizáció magas példáját, a nemzeti érzés, az igazi, toleráns és hősies nacionalizmus példáját, s a jó európaiság példáját. Ez a nemzet tudott uralkodni másokon és tudott uralkodni önmagán. Évszázadok nagy vallási, politikai és gazdasági harcai nem borították fel e nemzet egyensúlyát, tudott részt venni az európai élet nagy feladataiban, tudott önmérséklettel és fegyelemmel, erős maradni, mikor a világháború véres hullámai ostromolták a kis holland sziget békéjét is, s mikor az állítólagos béke hamis és hazug légkörében nagy népek is elvesztették igazságérzésüket, ez a kis, komoly és józan nép megmutatta, hogy nem ismer más szempontot nemzetek megítélésében, mint az igazság és az emberiesség szempontjait. Ez a nép, szűkszavú és szemérmes jóindulatának egész melegével fordult a háború után a mi szerencsétlenjeink felé, gyermekeket ölelt szívére, ártatlanokat nevelt fel és adott vissza az életnek. Ez a nép most egy gyermek érkezését ünnepeli. A családi ünnepben részt vesz, részt kér Magyarország, melynek gyermekeit egykor a nemes és humánus Hollandia szeretettel fogadta magához. Magyarország soha nem felejti el a magatartást, mellyel Németalföld a háború után ártatlan és szerencsétlen magyar gyermekek felé fordult. A holland nemzet családi ünnepe nekünk is ünnep, s mikor a németalföldi városok , fölött, a ködös január végi nap reggelén, ötvenegy ágyulövéssel hírül adták a tüzérütegek, hogy megint van trónörököse e lélekszámra kicsiny, de világi hatalomban és erkölcsi presz- tizsben tekintélyes nemzetnek, az orániai ház és a holland nép örömében osztozva, figyelemmel és rokonszenvvel fordulunk e baráti nép felé. Hollandia ünnepe ez, egy nép ünnepe, mely a kis királyleány bölcsőjét körülállva a világnézeti harcoktól kettészakadt Európában a társadalmi és politikai béke nagy példáját dokumentálja. Hollandiát sem kímélik meg az idő nagy eszmeáramlatai, Hollandiában is megérintette a lelkeket az új világ problémakörének kisugárzása, a Németalföld népe is küzd gazdasági válsággal, világpolitikai érdekekkel, belső világnézeti és társadalmi erjedéssel, de a nagy, nemzeti kérdésekben ez a komoly és bölcs nép csodálatos egységet mutat ma is. S ahogy e hetekben, mikor a fiatal trónörökösnő első gyermekét várta, körülállta ez a nemzet az egyszerű vidéki lakot, ahol negyedszer vártak hercegi gyermeket, ahogy a társadalom minden rétege őszinte és kényszeredettség nélkül való, kiáradó rokonszenvvel és melegséggel készült a családi ünnepre, egy nagy család, egy nemzet bensőséges házi ünnepére, ahogy minden holland házban, az ősi, csúcsostetejű patriciusházakban és a színesre meszelt parasztházakban, a munkásnegyedekben és a kikötők üzleti székházaiban, ahol a világkereskedelem titkos szálait szövögetik, a gyarmatokon, ahol néhány szívós, kitartó és kemény akaratú ember óriási gyarmati birodalom sorsát igazgatja, úgyszólván fegyveres erő nélkül, egyedül az értelem fölényének, a jellem szilárdságának és a humanitásnak fegyvereivel, mikor ez a nemzet gyengéd és meghatott várakozással járt a fiatal hercegasszony gyermekágya körül, egyben példát adott a világnak, hogy az erő és nagyság tud gyöngéd is lenni, s egy nemzet társadalmi viszályai elhallgatnak a magasabb, osztályfölötti érdekek előtt. Hollandia e hetekben csakugyan egyetlen, nagy család volt. S e napokban, mikor a hosszú várakozást végre feloldotta az örömhír, nem érdektelen odafigyelni e meghasonlott Európában e nemzet egységére. Népek, melyek így fel tudnak oldani minden társadalmi és politikai ellentétet egy közös eszmény összhangjában, kezükben tartják sorsukat. A kis királyleány, aki egy holland gyermekszobában alussza most a csecsemők boldogan öntudatlan álmát, trónörököse lesz egy birodalomnak, melyet nem őriznek hadihajók, nem védenek tekintélyes hadseregek, nem őrzi más, csak egy nép jelleme és tehetsége. Ez a holland nép, mely évszázadok szerencsés és tragikus változatai között tanulta meg tisztelni és becsülni uralkodóit, e hetekben természetesen fiút várt, ötven éve uralkodnak asszonyok Hollandia felett, s mikor az ötvenegyedik ágyulövést nem követte ma reggel az ötvenkettedik, sokmillió hollandus bölcs mosollyal és elégedett rezignációval gondolhatta: így történt és talán így történt jól. Juliana és Bernard házasságát még áldhatja fiúgyermekkel is az ég, de ha a sors úgy akarja, hogy negyedszer is nő uralkodjon Németalföld fölött, az elmúlt ötven év tapasztalatai minden hollandust meggyőztek már, hogy ez a nőuralom nem volt káros az országra és a birodalomra. A szeretet, mely az újszülött leánykát fogadja, elvegyül a hála és elismerés érzéseivel, mellyel a hollandusok az arábiai ház két utolsó nőuralkodóját övezték. Ez a két királynő, Emma és Vilma, női okossággal, szerénységgel és méltósággal adtak példát arra, hogy nehéz és sorsdöntő időkben egy heles asszony legalább úgy tudja szolgálni nemzetét, mint egy higgadt férfi. Az a Hollandia, mely Vilma királynő uralkodása alatt kialakult, a válság évtizedeiben is a polgári egyensúly és a civilizált kötelességérzet hazája tudott maradni. Néhány fénykép, mely e királyleánykát váró napokban látott napvilágot, az özvegy királynőt is mutatta, amint kerékpáron indul vajúdó leányához a holland városka utcáin. Egyesek talán megmosolyogták ezt a képet. De mások arra gondoltak, menynyire királynő lehet valaki, akinek méltóságán és tekintélyén nem esik csorba akkor sem, ha engedelmeskedik egy népies otthoni szokásnak és kerékpáron járkál az országban, mely fölött uralkodik. Ez a tekintély, ez a meghitt otthoniasság, ez a mélyen és a szó tiszta értelmében demokratikus királyiasság jellemezte Hollandia nőuralkodóinak kormányzását, s az ország, mely most nemzeti ünneppé avatja a kis hercegnő születését, jóleső érzéssel áll körül egy bölcsőt, melyben a titokzatos idő egyik kiválasztottja alussza elégedett és szuszogó csecsemő álmát. Jóleső és örömteljes érzéssel, mert tudja, hogy a sors, melyet a jövevénynek készít, közös sors a nemzetével. Boldog ország, mely ilyen bensőséggel tud találkozni egy családi és nemzeti ünnep öntudatában. Hivatalos jelentés Horthy Miklós kormányzó lengyelországi látogatásának programjáról Huszonegy ágyúlövés és a várra kitűzött magyar zászló jelzi a megérkezést a krakói királyi kastélyba A Magyar Távirati Iroda jelenti: Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a lengyel köztársasági elnök meghívására február 4-én fiával, Horthy Istvánnal, kíséretével és Kánya Kálnán külügyminiszterrel Lengyelországba utazik. A kormányzónak ezen az utazásán kíséretként részt vesznek: dr. Uray István m. kir. titkos tanácsos, a kabinetiroda főnöke, vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, a katonai iroda főnöke, vitéz Koós Miklós első szárnysegéd, Brunswick György ezredes, utimarsall, vitéz Gerlóczy Gábor alezredes, Németh Tibor őrnagy és Scholtz Andor folyamőrkapitány szárnysegédek; a kíséreten kívül gróf Csáky István követségi tanácsos, a külügyminiszter kabinetfőnöke, báró Bakách-Bessenyey György követségi tanácsos, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Zilahi-Sebess Jenő miniszteri fogalmazó, a külügyminiszter titkára, végül Dabolczy András honvédtisztviselő. A kormányzó útját a Túrán különvonaton teszi meg. Búcsúztatására a pályaudvaron meg fognak jelenni Darányi Kálmán miniszterelnök vezetésével a kormány tagjai, továbbá a miniszterelnökség államtitkára, a külügyminiszter állandó helyettese, a honvédség főparancsnoka, a vezérkar főnöke, az államvasutak elnöke, a főpolgármester, a polgármester és a rendőrfőkapitány. A lengyel határon Hory András varsói magyar követ és vitéz Lengyel Béla alezredes, katonai attasé jelentkeznek a kormányzónál s ugyanott fogadja a kormányzó az őt lengyel földre érkezésekor üdvözlő Ulrich lengyel közlekedésügyi minisztert és a lengyel díszkiséretnek tagjait, Kutrzeba Tadeusz tábornokot, Transka Durski Karol fregattkapitányt, Klepotoivski Jerzy külügyminisztériumi alosztályfőnököt és Hartman Jozef századost, a köztársasági elnök szárnysegédét. Magyarország kormányzóját február 5-én, Krakóba való érkezésekor a pályaudvaron Moscicki Ignác köztársasági elnök fogja fogadni kíséretével. A fogadáson megjelennek még Smigly Rydz lengyel tábornagy, továbbá a lengyel kormány tagjai: Beck külügyminiszter, Kasprzycki tábornok, hadügyminiszter, Swietoslawski vallás- és közoktatásügyi miniszter, Roman ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Koscialkowski népjóléti miniszter, valamint a katonai és polgári hatóságok vezetői, a varsói magyar követség tagjai, Szembek külügyi államtitkár, Orlowski budapesti lengyel követ, a krakói lengyel-magyar egyesület elnöke és a helyi hatóságok képviselői. A kormányzónak a lengyel köztársasági elnök által való fogadása és a kölcsönös üdvözlések után Horthy Miklós kormányzó és Moscicki köztársasági elnök katonai kíséretükkel elvonulnak a zenével és zászlóval kivonult diszszázad arcvonala előtt. A diszszázad arcvonalának lelépése után a köztársasági elnök a pályaudvar fogadócsarnokában bemutatja Horthy Miklós kormányzónak a fogadáson megjelent lengyel előkelőségeket és kíséretének tagjait, majd ezután a kormányzó mutatja be kíséretének tagjait Moscicki köztársasági elnöknek. A bevonulás a krakói helyőrség csapatainak sorfala előtt történik a Wawel királyi kastélyba. Útközben a város főpolgármestere rövid beszédben üdvözli Magyarország kormányzóját, kenyeret és sót nyújtva át neki. A Wawelba való érkezés után az egész menet a székesegyház kapujánál megáll. A Wawelbe érkezés pillanatában tüzérüteg 21 ágyulövést ad le és a várra kitűzik a magyar zászlót. A székesegyház előtt diszszázad áll, zászlókkal és zenekarral. A diszzászlóaljparancsnok jelentésének fogadása után a menet az ezüst ha