Pesti Hírlap, 1939. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
BUDAPEST, 1939___________________ LXI. ÉVFOLYAM, 99. (19.82.) SZÁM__________^ KEPP MÁJUS * EMfizetés!K Képes VaiSiMM m mm IBI iM mm M 4 f Szerkesztőség: Vilmos sárnappal és 3 Képes Hftg Wfai ggfSjP awfS BMI Rftffl JttCT SS B császár-ut 78. Telefon Pesti, ¥‘rappal esyatt HU §f®| HST I||r** g® B«»ragPf A| SU JMsEL. ‘ gy!SU 112-295. Főkiadók: Vllegy hóra 4.— pengő. £§!ISWbKkS MKSB fjffla. KftS SBg |®| SiljgS 9B|j mBjBm' " jBS Wm mos császár-ut 78. Tel. negyedévre 10 pengő HW ggf SE IggBHBI gfg pffc.lgKT 999 E? fgá IjiLjB 112-295. Erzsébet-körut 80 fillér. Egyes pel- BaKjSfty 5§Ef"* Tgjk fn §Eb HTh nli WXIQW uSbLSB ffitW 1. Tel. 135-296. A fladányszám ára 6 fillér. SjBjjL HS ___ HS MSB MB8 kok jegyzékét vasár-AetäsÄ SS Hn HP ■ |iP^p ■ ■ lm Mm I m se&a ______ Májusi eső A szeszélyeshírű április ebben az évben meghazudtolta hírét: konokan száraz, hideg és meleg légáramlatokkal váltakozó tavaszi heteket éltünk át, s a gazdák szeme az idő múlásával mind komorabban szemlélte a tavaszi eső után áhítozó termést. Április utolsó napján, vasárnap délben, kövér és langyos cseppekkel eleredt végre az ég, s a magyar városokban és a vidéken a megkönnyebbülés sóhajával szemlélték az emberek az áldást hozó tavaszi zivatart. A pesti embernek az a híre, hogy városi életformáiba bezártan, kevéssé fogékony a magyar élet nagy vidéki problémái, a magyar mezőgazdaság gondjai és feladatai iránt. Ezt a gyanúsítást ok nélkül szurkolják, többnyire olyanok, akik nem ismerik ezt a várost. Budapest népe, ezen a felhős tikkadt vasárnapon, úgy ünnepelte a májusi esőt, mint akármelyik hatökrös gazda a magyar vidéken. A villamosok megteltek kirándulókkal, s a budai hegyek zöld lombját és üde virágait városi otthonába cipelő pesti nép mindenfelé hangos szóval méltatta ezt a nagy, családi eseményt, a szagos és langyos áldást, mely eláradt a magyar föld felett. Május van, esik az eső, a magyar élet kincseskamrájában érik a termés, s bizakodó öntudat sugárzott a városi arcokon is. Ilyenkor látni, mennyire nem tud szakítani a pesti ember vidéki hagyományaival: valahogy mind vidékről kerültünk a nagyvárosba, s lélekben megőriztük a vidék gondjait, osztozunk a nagy család, a magyar nép minden életbevágó mesterségbeli gondjában, akkor is, ha évtizedek óta élünk már Pesten, s a rozslisztet a búzaliszttől talán nem is tudjuk már egészen pontosan megkülönböztetni. A pesti ember lélekben vidéki marad, s mikor a májusi eső langyos zuhataga éri arcát, ezt gondolja: „Kenyér.“ Poézisunk gyakorlati. Tudjuk, hogy mindannyiunk élete, sorsa ezen a tavaszi esőn múlik. Ez a szolidaritás-érzés, mely a természet önkényének kiszolgáltatott agrárnemzet városi és falusi fiait összefűzi, természetes, s nemcsak a májusi líra hangulata következik belőle. Város és falu egyformán tudja, hogy a májusi eső minden csöppje aranyat ér, s a termés, mely kalászba szökik e napok múltával, a nemzeti élet örök tartaléka. Kevés nemzet él olyan öntudatos, sorsszerű viszonyban a természettel, mint a magyar. A gazda szívós-óvatos ösztönével figyelünk a természet jelenségeire, akkor is, ha sorsunk már régen nagyvárosi hivatalszobákba sodort A tikkasztó szárazság napjaiban nem a klimatikus kényelmetlenségre gondolunk, hanem a nemzet egészének sorsára. Élet, takarmány, gabona, ezek a mezőgazdasági műszavak a magyar társadalom egészének számára elsőrendű fontosságú életproblémákat jelentenek. A májusi eső a mi számunkra egyértelmű afféle csendes, nemzeti ünneppel, az élet, a termékenység ünnepének jelképeivel. Nemcsak a falusi ember élelme és az állat takarmánya múlik ezen a csendesen suhogó, meleg esőn, hanem minden, ami élet és szándék az országban, minden, ami kultúra és életforma. Mi magyarok, keményebben és szigorúbban, mint más népek, kötve vagyunk a földhöz, sorsunkhoz, mely az ég és föld tüneményeinek függvénye. Más, szerencsés és gazdag népek számára a mezőgazdasági termés vagy terméketlenség egyszerű pénzkérdés, melyet a behozatal és a kivitel gazdaságtechnikai eszközeinek váltogatásával is meg lehet oldani. De a mi számunkra a májusi eső, vagy a Péter Pálnapi napsütés egy nemzet sorskérdését jelenti. De ebben az esztendőben, mikor a májusi eső már nem a trianoni határok közé zárt Magyarország földjét áztatja, gondolataink meszszebb kalandoznak, s a mesterséges és önkényes határsorompók egy részének ledőlte uj feladatokra figyelmeztet. Az a csodálatos természeti, népi és történelmi egység, mely Nagy- Magyarország népét és földjét egybezárta a Kárpátoktól az Adriáig, ezer év emberi és természeti összhangjának következése volt. A láthatár, melyet e termékenyítő erejű májusi eső fátylai mögött kémlelünk, ebben az évben derültebb, mint tavaly ilyenkor volt. Az ősi magyar egység egyes földsávjai visszatértek az anyaországhoz, s a történelmi igazságtétel gazdasági következményei figyelmeztetnek rá, hogy kötelességünk munkával és értelemmel jóvátenni azt, amit a politika ostobasága és kegyetlen önzése húsz éven át elrontott. A trianoni cseh határ nemcsak politikai, hanem természeti lehetetlenség is volt; a csehek, tudatosan önző erdőirtásaikkal, elsorvasztották a Kárpátalja hegységeinek és erdőinek csapadékvonzó és tartalékoló erejét, s megfelelő öntözőrendszer hiányában a magyar Alföld nem élvezhette a Kárpát-medence víztároló lehetőségeit. A politikai határsorompók ledőltek, s ez a nehezen várt májusi eső — húsz éve az első, mely megint a magyar Csallóköz és a magyar Kárpátalja földjét áztatja — figyelmeztet, hogy a nemzet, mely évezredes nehéz munkával hódította meg e föld termőerejét, végre élhet megint az ősi természeti lehetőségekkel, felhasználhatja a modern technika felszabadító erejű eszközeit, s függetlenítheti bizonyos mértékben a magyar medence gazdasági sorsát az időjárás önkényétől. Azok a beláthatatlan víztároló lehetőségek, melyek a Kárpátalja erdeinek, hegyeinek és völgyeinek vízdús területein megnyíltak, két-három esztendei megfeszített és áldozatkész munkával értékesíthetők lesznek a nagy Alföld, s megfelelő csatornázási és öntözési rendszer segítségével az egész ország számára. Agrárnép mindig ismerni fogja azt a különös alázatot, melyet más nép talán nem is ért meg igazán: az ősmesterség emberének alázatát a természet erőivel szemben. De sorsunk fordult az elmúlt tavasz óta, s módot nyújt, arra, hogy visszatért természeti kincseinket kihasználjuk az egész magyar mezőgazdasági termelés számára. Erre figyelmeztet a májusi eső, s mikor vastag csöppjeinek koppanását hallgatjuk, s a haragoszöld lombokkal borított tavaszi magyar táj bőségét szemléljük, hálával gondolunk a történelmi igazságtételre, mely megengedte, hogy e tavaszon már a magyar élet teljesebb körvonalait szemlélhessük. Ez a megnagyobbodott Magyarország új és nagy feladatokat kényszerít a nemzedékre, mely oly szerencsés, hogy ez éveket megélhette. Az öntözési lehetőségeket, melyekkel a visszacsatolt Kárpátalja víztárolásra alkalmas völgyei biztatnak, nem szabad kihasználatlanul hagynunk. A trianoni évtizedek kegyetlen leckével tanítottak meg rá, mit raboltak el tőlünk a csehek: nemcsak anyagi kincsekben raboltak meg, hanem a természet áldásaiban is. Az alkotó munka, melyet Trianon félbeszakított az ősi határokon belül, teljes erővel megindulhat most a visszacsatolt részeken, a hazatértek és az egész nemzet békés boldogulásának javára. „Szeretem a békét“ mondotta Hitler a német munka májusi ünnepén Két nagy beszédet mondott a német vezér és kancellár május 1-én — Rendkívül éles szavak a háborús uszítók ellen A magyar államférfiak berlini tartózkodásának harmadik napja — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának telefon jelentése — Berlin, máj. A magyar államférfiaknak, gróf Teleki Pál miniszterelnöknek és gróf Csáky István külügyminiszternek berlini tartózkodása éppen egybeesik azokkal a legújabb itteni eseményekkel, amelyek ma a Harmadik Birodalom érdeklődésének középpontjában állnak. Ennek folytán önkéntelenül is ezek nyújtják a külső keretet a különben is ünnepélyes és az őszinte barátság jegyében lezajló német-magyar tárgyalásokhoz, megbeszélésekhez és ünnepségekhez. E túlzsúfolt napok folyamán időben szinte teljesen összefonódtak a magyar-német találkozó mozzanatai azokkal a belső eseményekkel, amelyek Hitler vezér és kancellár pénteki birodalmi gyűlési beszédével kezdődtek. A magyar Vendégek örömmel és érdeklődéssel jelentek meg mindazokon a megnyilatkozásokon, amelyek középpontjában maga Hitler vezér és kancellár állott. Gróf Teleki Pál és gróf Csáky István egy nappal azután érkeztek meg, hogy a birodalmi gyűlésen elhangzott Hitler világfeltünést keltett beszéde, amely itteni vélemény szerint hivatott volt tiszta helyzetet teremteni és minden félreértést kizáróan leszögezni az egyedül illetékes német álláspontot, a pillanatnyi világpolitikai helyzetben. Éppen azért itt örvendetesnek és szerencsésnek tartják, hogy közvetlenül a birodalmi gyűlés után, másnap sor kerülhetett a német-magyar eszmecserére. Már a szombati napon alkalmuk volt a magyar államférfiaknak érintkezésbe lépni a mértékadó tényezőkkel, elsősorban magával Hitler Adolf vezérrel és kancellárral, aki délután fogadta őket, majd este a tiszteletükre adott díszebéd után is hosszabb beszélgetésbe mélyedt velük. A vasárnapi pohárköszöntők hatása A vasárnap is megbeszélésekkel telt el, amelyek minden külső jel szerint a legsimábban folytak le és igen hamar érték el a kívánt eredményt. Hiszen már a vasárnap esti vacsorán, amelyet Ribbentrop birodalmi külügyminiszter adott, elhangzottak a pohárköszöntők, amelyek rendszerint a már végérvényesen kialakult helyzet légkörét tolmácsolják; utánuk inkább csak a részletkérdések tárgyalása van még soron. A német birodalmi külügyminiszter beszédét ugyanúgy a legmelegebb és legbarátibb hang, sőt hangsúly jellemezte, mint a magyar miniszterelnök válaszát is. Különösebb szenzációkat ebből az alkalomból senki sem várt, de feltűnést és igen mély benyomást keltett berlini körökben a megnyilatkozások bensőségesen őszinte baráti hangja. Általános vélemény, hogy a szokványos és ilyen alkalmakkor kötelező udvariassági formákon messze túlmenő kijelentések hangzottak el, amikor mindkét részről nyomatékosan emelték ki a két állam szoros barátságát, együvétartozását és