Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
Testvéri szeretettel... A képviselőház ragyogó termében felejthetetlen ünnepléssel fogadta tagjaiul a ház a tavasszal visszatért Kárpátaljának és megnövekedett számban a múlt ősszel visszacsaplt magyarok lakta területnek meghívott képselőit. Ünnep volt ez a nap történelmi jelenőségénél és az elhangzott megnyilatkozások ehhez méltó tartalmánál fogva egyaránt. Valóban elmondhatjuk: Szent István szelleme jelent meg itt e pillanatokban, ez ihlette meg a szónokok mindenikét és töltötte be a márványfalak káprázatos csillogásánál fényesebb világossággal és lélekemelő hangulattal a magasba lendülő gyönyörű gótikus üléstermet. Meleg testvéri szeretettel üdvözölte Darányi Kálmán, a Ház elnöke a húsz évi idegenuralom alól hazatért magyarok, ruszinok és szlovákok képviselőit, akik valóban népük hivatt küldötteiként foglalhatnak helyet a magyar képviselőházban, hogy a törvényhozás munkájába belekapcsolódva, a visszacsatolt országrészek problémáinak megoldásánál, a nehézségek elhárításánál, a jogos kívánságok teljesítésénél értékes tanáccsal és megfelelő javaslatokkal szolgálják népük és a magyar nemzet együttes érdekét. A magyar hazához való hűségük kiállotta a nehéz próbát és a szenvedéseitől megedzve, a hertés múlt dicsőséges emlékeitől ihletve, vállvetve fognak dolgozni képviselőtársaikkal egy szebb jövendő megteremtésén. A képviselőház elnökének üdvöző szavai után egymásután hangzott el Király Józsefnek a felvidéki magyarok, Kadlec Antalnak a szlovákok és Bródy Andrásnak a ruszinok nevében mondott válasza. Szavaikat egyre viharosabb taps és szakadatlan lelkes helyeslés kísérte. Mély megindultság vett erőt a lelkek,e és történelmi levegővel telt meg a szenvedéyes politikai viták zajától annyiszor hangos ülésterem. Egyetemes gondolat fogta össze szoros elki egységbe a Ház minden tagját, leomlottak a pártokat elválasztó falak és az előttünk áló szentistváni feladatok nagyszerű hivatásánk sugallata vált úrrá a szíveken. Vallásos áhitattal és imádságos lélekkel szállt az Egek Urához, a magyarok Istenéhez Király József lélekbemarkoló szavai nyomán . hálaadó köszönet, hogy gondviselő keze visszavezette az elszakítottakat az anyaország kebelére. Majd tomboló lelkesedés között hangzottak : a kormányzóhoz intézett köszönő szavak, akinek képét az elszakított magyarság az elnyomatás nehéz éveiben szíve mélyén és lelkében hordozta, mint a várva-várt szabadítóét. A felvidéki magyar képviselők politikai hitvallása is helyeslő visszhangra talál minden igaz magyar szívben: „valljuk és hisszük, hogy minden munka csak a nemzetért lehet. Egység, haladás lefelé és függetlenség kifelé.“ Kadlec Antal a szlovák képviselők nevében jelentette ki, hogy az ezeréves huiganizmus szellemében kívánja képviselői kötelességét teljesíteni, a magyar-szlovák testvériség ügyében, amely ősidők óta összeolvasztotta a két népet. Hangoztatta, hogy a szlovák nép túlnyomórésze a magyar hazában, az osztatlan testvéiségben, a magyar állam gazdasági egységében, kereste és találta meg mindig boldogulásának feltételeit. Történelmi tanulságokra utaló beszéde bizonyára visszhangra lel a jelenlegi harainkon túl küzdelmes életet élő szlovákságba is. Bródy András volt ruszin miniszterelnök, a magyar-oroszok elismert vezére, az órán elhunyt ruszin vezér. Kurtyák küzdő társa és méltó utódja azzal a bensőséges melegséggel és tüzes lelkesedéssel tett újra hitet a magyar-ruszin történelmi próbát állott testvériség és a szentistváni gondolat mellett, amely a „gens fidelissima“ legmélyebb lelkiségéből fakad és örök forrásként buzog. „A magyar-orosz nép — hirdeti Bródy — otthonát, jövő boldogulását az új ezer esztendőben itt akarja és fogja megépíteni ősi testvérnemzetével, a lovagias magyar nemzettel együtt; a szentistváni birodalom leghűségesebb népe saját elhatározásából visszatért ősi hazájához.“ A nagyjelentőségű három felszólalásra gróf Teleki Pál miniszterelnök adta meg a választ nemcsak a parlament, de az egész magyar nemzet nevében. Mély megindultság fátyolozta hangját és amit mondott, a történelmi pillanat átérzése hatotta át. „Ha valaki visszagondol az elmúlt időkre — mondotta elhalkuló szóval a miniszterelnök —, látja, hogy nemcsak elszakított testvéreinknek, de nekünk is nehéz életünk volt. Csak ezen a húsz esztendőn keresztül mérhetjük meg e pillanat nagyságát és jelentőségét.“ Az ünnepi ülés lélekemelő hangulatát most felváltják a kemény munka napjai. A megnyilatkozott szentistváni szellem és gondolatok hatásának tovább kell érvényesülnie és irányt kell mutatnia a visszatért területekkel kapcsolatos minden kérdés megoldásánál. Sorsdöntő próba elé állítja a Gondviselés a magyarság minden fiát, lányát, minden tényezőjét. Azt kell mélységesen éreznünk, hogy az idegen uralom alatt tovább sínylődő testvéreink milliói szívszorongva figyelik, hogy miként tudjuk valóra váltani a Gondviselés kegyelméből az anyaországhoz visszatért területek szerves öszszeforrasztását a csonka országgal. Vájjon valóban feltámadt Szent István nemzetmentő és országépítő szelleme és az vezeti a magyart gondviselésszerű hivatásának útján? A Kárpátok hegylánca úgy fogja egységbe a Duna-Tisza közén, a Kárpátmedencében élő népeket, mint az édesanya ölelő karja gyermekeit, akikkel az ég megáldotta. Ezen a számunkra kijelölt térségen hazát kell teremtenie a magyarnak úgy a maga, mint az itt lakó testvérnépek számára. E rendeltetésszerű hivatásának hűséges betöltésétől függ a magyar nemzet sorsa és jövője. Lord Halifax külügyminiszter világszerte feltűnést keltő beszédet mondott az angol külpolitika céljairól Párisban megelégedéssel fogadták, Berlinben és Rómában elutasítják az angol külügyminiszter beszédét . Az angol külügyminisztert a Varsóból érkező hírek késztették beszédének elmondására — A Pesti Hírlap londoni tudósítójának telefonjelentése — London, jan. 30. Lord Halifax külügyminiszter csütörtök esti beszédét londoni politikai és diplomáciai körökben igen nagy jelentőségűnek tartják. Tgy a Lordok Házának, mint az alsóháznak tagjai egyhangúan helyeselték a külügyminiszter éleshangú beszédét. A legtöbben természetesen arra kiváncsiak, milyen okok indították a nyugati nagyhatalmak vezető államférfiait arra, hogy egymásután újból és újból határozottan megismételjék a hetekkel ezelőtt megállapított új brit külpolitika irányelveit. Ahol csak érdeklődtünk, mindenütt azt a választ kaptuk, hogy a Varsóból érkezett legújabb hírek késztették a londoni és párisi kormányt e beszédek elmondására. A lengyel kormány hivatalosan értesítette nyugati szövetségeseit, hogy Danzigban katonai megerősítések folynak és a szabad város annexiójától tartanak. A brit kormány annyira súlyosnak tartotta a Varsóból érkezett hivatalos jelentéseket, hogy azonnal Londonba kérette a varsói brit nagykövetet. Sir Howard Kennard nagykövet pénteken késő délután a hestoni repülőtérre érkezett és egyenesen a külügyi Hivatalba ment, hogy személyesen tegyen jelentést lord Halifax külügyminiszternek. A brit külügyi hivatalban azt hangoztatják, hogy Sir Howard Kennard nagykövet hirtelen visszatérése nincs összefüggésben a jelenlegi danzigi helyzettel és ő szokásos nyári szabadságára tért vissza Angliába. Az a tény azonban, hogy megérkezése után azonnal a külügyminisztériumba ment és szombaton délelőtt ismét megjelent a Downing Streeten, azt bizonyítja, hogy igen fontos üzenetet hozott magával. London természetesen teljes mértékben Halifax beszédének hatása alatt áll. A sajtó vezércikkezik róla és erőteljesen támogatja a külügyminiszter beszédét. Egyébként feltűnő változás állt be most a brit közhangulatban és a brit sajtóban, míg eddig nagyrészt tiltakoztak a bekerítés vádja ellen, ma már azt írják, hogy ha a támadás megakadályozását bekerítéssel kell keresztülvinni, vállalják a bekerítés vádját is. Az utóbbi hetekben nyilvánvaló lett, hogy Nagy- Britannia vezető köreit nagyon bántja az a propaganda, amelyet a német kormány indított a bekerítési politika ellen a német sajtóban. Chamberlain miniszterelnök az utóbbi időben több izben értekezletre hívta össze legfőbb külpolitikai tanácsadóit, hogy megbeszélje velük, miképen tudná ellensúlyozni Anglia ezt a propagandát. E tanácskozások következménye volt a brit propaganda minisztérium felállítása. Lord Halifax csütörtöki beszéde is, amely hivatalos körök véleménye szerint nem szorul magyarázatra, tervszerűen illeszkedik a brit kormány programjába, amellyel ellensúlyozni kívánja a német propagandát. Európa népei ma világosan látják — írja a Times vezércikke —, hogy bizonyos esetben Anglia mit fog tenni. Megállapítható, hogy a mai londoni közhangulatból feltűnően hiányzik az európai kérdések megoldására irányuló békülékeny szellem. Úgy látszik, a világháború óta először, Nagy-Britannia felkészült minden eshetőségre.L. Lord Halifax angol külügyminiszter beszéde London, jún. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Lord Halifax külügyminiszter a királyi külügyi társaság lakomáján mondott beszédében áttekintette Anglia legújabb nemzetközi kötelezettségeit. Hangoztatta, hogy Anglia kész volna további hasonló kötelezettségeket vállalni, jól tudva, hogy ha más országok biztonsága és függetlensége eltűnik, saját biztonsága és függetlensége is súlyos veszélybe kerül. — Tudjuk — folytatta —, hogy készeknek kell lennünk harcolni a nemzetközi jog és rend védelméért "Mindig szembeszálltunk az olyan törekvésekkel, amelyekkel egyes hatalmak azt célozzák, hogy az Európa fölötti uralmat megszerezzék más nemzetek szabadságának rovására. Az angol politika a maga történetének szükségszerű irányát követné, ha ilyen kísérletek megismétlődnének. — Hatalmas haderőt teremtettünk úgy a magunk, mint más népek szabadságának védelmére, de csak a támadás elhárítására használnák azt. Külföldön talán még nem látják teljesen be, hogy szilárdul el vagyunk tökélve, hogy újabb támadás esetén minden erőnket kötelezettségeink teljesítésére és a támadás leküzdésére használjuk. „Anglia nem hátrál meg sem rágalom, sem erőszak elől“ — Anglia nem hátrál meg sem a rágalom, sem az erőszak elől. Akik nemzetünket elkorcsosultnak állítják, maguk nyújtják ennek leghatékonyabb ellenszerét: népünk minden sértegetése, érzéseink minden kigúnyolása csak növeli belső egységünket, elszántságunkat és hűségünket azokhoz, akik érzéseinkben és törekvéseinkben osztoznak.