Pesti Hírlap, 1941. március (63. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-01 / 50. szám
Befizetési ára 1 óra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyedévre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szára ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is). BUDAPEST, 1941 LXIII. ÉVFOLYAM, 50. (20.373) SZÁM SZOMBAT, MÁRCIUS 1 Szófiai hír szerint Bulgária szombaton csatlakozik a berlini hármas egyezményhez Filov bolgár miniszterelnök és Popov külügyminiszter Ribbentrophoz repüli . Olaszországot az egyezmény aláírásánál Alfieri, Japánt Osima nagykövet képviseli! Hivatalos török jelentés Eden ankarai tárgyalásairól „A török-angol barátság tartós alapokon nyugszik“ — Különös figyelemmel vitatták meg a balkáni kérdést—Moszkva nem látja veszélyeztetettnek Délkelet-Európa és a Balkán békéjét A balkáni, illetőleg közelkeleti helyzet még mindig nem tisztázódott, annak ellenére, hogy Eden már be is fejezte megbeszéléseit Ankarában. A Dagens Nyheter svéd lap tudósítója angol forrásból kapott értesülései szerint Eden tanácskozásai tulajdonkép nem is jelenlegi, pillanatnyi helyzet megoldására vonatkoztak. Az angol külügyminiszter tiszta képet akart kapni, milyen álláspontot foglalna el Törökország, ha a balkáni helyzetben változás történnék. Hogy pedig milyen változásra számít az angol külpolitika, arról maguk az angol lapok számolnak be ,legvilágosabban. Angol vélemény szerint ugyanis Bulgária angolbarát magatartására már nem lehet számítani, de annál nagyobb szükség van a még hű Görögország megsegítésére. Ha Törökország nem vállalná a közvetlen segélynyújtást — folytatják az elmefuttatást az angol lapok —, akkor az északafrikai hadjárat után felszabaduló Wavel-seregnek jut a feladat, hogy hathatós segítséget nyújtson Görögországnak. Törökországnak ebben az esetben az volna a szerepe, hogy a legfontosabb hadi támaszpontokat átengedje az angol haderőnek. Görögország helyezetét azonban nem látják teljesen kielégítőnek Londonban. Eden külügyminiszter és Dili tábornok szombaton érkeznek meg a görög fővárosba és az angol sajtó szerint a tárgyalásaik főleg a különbéke megakadályozása körül forognak. Berlinben egy értekezleten ismét felvetődött Bulgáriának az a revíziós igénye amely az égeitengeri kikötőkhöz vezető útra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban a német kormány szóvivője kijelentette, hogy az ilyen kérdéseknek már egész sorát rendezték eddig egymás között az érdekelt szomszédállamok — békés uton. Pillanatnyilag azonban minden ilyen kérdés csak másodrangúnak minősíthető a napirenden levő nagy európai problémák mellett. Ezek a kérdések az európai újjárendezés keretein belül természetesen szerepet fognak játszani és egészséges és tartós megoldást fognak kapni. Pillanatnyilag azonban időszerűtlen és felesleges az egyes revíziós igények jogosultságának vagy jogosulatlanságának megvitatása. Német csapatok Lybiában Az északafrikai olasz haderő főparancsnoka, Graziani tábornagy, szemlét tartott a német afrikai hadtest csapatai fölött. A szemlén jelen voltak az olasz és német katonai és polgári hatóságok vezetői és igen nagy tömeg ünnepelte lelkesen a német katonákat. A német hadtest parancsnoka is beszédet intézett katonáihoz és eskümintát olvasott fel előttük, melyben megfogadják, hogy az olasz-német együttműködés afrikai megkezdésekor mindent elkövetnek Olaszország és Németország győzelméért. Az olasz sajtó rendkívül melegen ünnepli az afrikai hadszíntéren megjelent német seregcsoportokat és hangsúlyozzák, hogy a németek jelenléte és Graziani seregszemléje nemcsak a Graziani tábornagy állítólagos felmentéséről, sőt letartóztatásáról terjesztett híreszteléseket cáfolja meg a legvilágosabban, hanem ékes bizonyítéka annak, hogy az egyesített olasz-német sereg át tud hajózni a Földközi-tengeren az afrikai partokra. Ennek a ténynek a fontosságát annál is inkább kiemelik, mert Szicíliából Tripolisz felé Málta szigete, tehát az angolok legerősebb földközitengeri támaszpontja közelében kell elhajózni. Az északafrikai helyzet A Berliner Börsenzeitung hasábjain Brüninghaus ellentengernagy vázolja a legújabban kialakult északafrikai hadi helyzetet. Szerinte Churchill azzal a szándékkal indította meg az afrikai offenzívát, hogy szétforgácsolja a német erőket különböző frontokon való harcokban. Ezzel szemben az a helyzet — írja Brüninghaus ellentengernagy —, hogy akárhány fronton harcol is Németország, mindig csak Anglia az ellenfele, az erők szétforgácsolásáról tehát szó sem lehet. Katonailag még nem lehet végleges ítéletet mondani az északafrikai helyzetről — folytatja véleményét az ellentengernagy —, bár legújabban már Londonban is beismerik, hogy a német haderők fellépése védekezésre késztette Wavell tábornok seregét. Ebben a beismerésben egyúttal az is benn van, hogy ennek a seregnek az utánpótlásában keletkeztek a zavarok. Elsősorban azért, mert a Szuezi-csatornában elsüllyesztett hajók még mindig akadályozzák a hajóforgalmat. Ha ez a helyzet hosszabb ideig tart, valóban kényes helyzetbe kerülne az angol sereg, mert félmilliós sereg nem tarthatja magát sokáig minden komoly utánpótlás nélkül. Ebben az esetben pedig maga Anglia forgácsolta szét a saját erőit. A búvárhajó háború Londonból érkező hírek szerint az angol fővárosban Hitler vezér és kancellár legutóbbi beszéde óta még fokozottabban foglalkoznak a búvárhajóháború kiterjesztésének lehetőségeivel. A lapok támadó hadjáratot indítottak Sir Ronald Cross hajózási miniszter ellen, követelik a lemondását és olyan emberrel való helyettesítését, aki „nem beszél annyit, de erélyesen és célszerűen cselekszik“. A Daily Mail nyíltan megírja azt is, hogy a német tengeralattjáró veszedelem elhárításáért felelős tényezők köreiben van a legsürgősebb szükség a személycserére. A londoni sajtó tengerészeti szakértői csaknem kivétel nélkül hosszú cikkekben mérlegelik, valóban bekövetkezhet-e az a veszedelem, ami a Führer beszédéből kiérezhető volt. Megállapítják, hogy a német búvárhajók ma egészen más módszerek szerint vezetik támadásaikat, mint akár a világháború alatt, akár a mostani háború kezdetén. Kétségtelen — írja az egyik szakértő —, hogy a németek abban bíznak, hogy a búvárhajók és a repülőgépek szoros együttműködése meghozza számukra az óhajtott sikert. Az Evening Standard tengerészeti szakértője a múlt világháború viszonyaival veti egybe a mai és a várható helyzetet. Megállapítja, hogy 1917-ben, mikor valóban fenyegetően veszedelmes volt a német búvárhajók sikere, Németország egy év alatt 100 búvárhajót tudott vízre bocsátani. „Az akkori Németország azonban — írja az Evening Standard — kizárólag a saját, esetleg néhány kisebb kapacitású osztrák gyár és hajóüzem teljesítőképességét vehette igénybe, míg most Hitlernek rendelkezésre állnak nemcsak a megnagyobbodott Németország ipari erői, hanem neki dolgoznak az olasz, francia, belga, holland, dán, lengyel, román és norvég hajógyárak is.“ Egyetértenek azonban a szakemberek abban, hogy a német veszedelem ismertetése után megnyugtatják közönségüket, hogy éppen úgy, mint 1917-ben, most is meg fogják találni a búvárhajóveszedelem új formájának új ellenszerét. Ezzel kapcsolatban felhívják az illetékesek figyelmét, hogy a hajókaraván-rendszer megváltoztatásával, újrendszerű kis buvárhajóvadászok építésével és az eddiginél is finomabb hallgatókészülékek alkalmazásával máris elég hatásosan lehet védekezni a buvárhajók ellen. Mindezek után pedig a szakvélemények elismerik azt, hogy a nagy német búvárhajóharc, melyben olasz becslés szerint 5—600 új, kistípusú, kevés legénységet igénylő hajó vesz részt, sikereket fog felmutatni. Ezek a körök egyelőre azt hiszik, hogy majd rájönnek az elhárítás módjára és akkor igen rövid idő alatt megszűnik az angol partokat és főleg az amerikai utánpótlás biztonságát fenyegető veszedelem. Mit kapott Franco az olaszoktól? A római lapok hivatalos kimutatást közölnek arról, milyen hadianyaggal segítette Olaszország a nemzeti spanyolokat polgárháborújukban. Pénzértékben kereken 6.5 milliárd líra segítséget küldött Olaszország Francónak. 140 ágyút, 10.833 gépfegyvert, 240.747 puskát, többszáz millió töltényt, 7368 gépkocsit, 763 repülőgépet és 91 vizitár. A magyarság lelki egysége írta Presily Elemér Kelemen Krizosztom, a törékeny testű, de erős, valóban apostoli lelkű pannonhalmi főapát a szent hegyen, az ősi monostorban szerető gonddal őrzi és ápolja a magyar bencés rend ezeréves hagyományait. A főapátok a Rómából koronát hozó és Istvánt királlyá koronázó főapáttól kezdve mind a mai napig nagytekintélyű tényezői voltak a magyar közéletnek. Szavukra mindenkor felfigyelt az ország. Ez az évszázados hagyomány bírta szólásra Kelemen Krizosztom főapátot nemzetünk mai sorsdöntő napjaiban, amikor vajúdik minden eszme, minden gondolat, amikor a lelkek válságban vannak, amikor a vergődő, tépelődő emberi lélek keresi, várja, szomjúhozza az irányítást, a helyes út megjelölését. A főapát a Nemzeti Klubban a magyarság lelki egységének feltételeit kutatta és rendkívül figyelemreméltó szavakat mondott a nemzetiségi kérdésről, a nemzet értelmiségéről, a nemzetnevelés helyes megoldásáról, a kemény fegyelem szükségességéről. Mindezektől együttvéve függ a magyarság lelki egysége — vonta le a következtetést. Magyarország nemzetiségei — hangsúlyozta — évszázadokon keresztül sorsközösségben, azonos művelődésben éltek, élvezték a magyar állam jogrendjét és váltak nemzetté. A nemzetiségi kérdésnek ez az egyedül helyes, valóban szentistváni szellemű kezelése, ez biztosítja a nemzetiség tökéletes szabadságát, nyelvének, népiségének védelmét, de nem szakítja ki a nemzeti közösségből. Erkölcsileg érintetlen, szellemileg tökéletesen felvértezett értelmiség mellett kivirágzik az ország, a nemzeti élet, tanítja a főapát, és bárcsak szavát meghallanák és megszívlelnék azok is, akik a középosztályt mindenképpen gyengíteni, nemzeti súlyától megfosztani szeretnék. Nem szabad a nemzeti lelket elsorvasztani, mert ez nemzeti katasztrófára vezet — hangoztatja, de ugyanakkor, amikor a szellem szabadsága mellett szót emel és figyelmezteti nemzetét, de a vezetőket is, hogy ragaszkodnunk kell a meg nem hamisított nemzeti szellemhez — megadja az államnak is, ami az államé, szükségesnek tartja a kemény fegyelmet, szükségesnek tartja, hogy a nemzet elszánt lélekkel kövesse hivatott vezérét. Ezek a szavak hivatottak arra, hogy minden magyart összeforrasszanak és az igazi nemzeti egységet megteremtsék. És ebből a nemzeti egységből nem , szabad kirekeszteni egyetlen jószándékú, hazájához hű magyar embert sem. Se gyűlölködés, se pártpolitikai önzés nem akadályozhatja ennek a nemzeti egységnek létrejöttét, ennek az egységnek létre kell jönni, létre fog jönni és akkor Istenbe vetett bizalommal nézhetünk a jövő elé. Ki ne ismerné el az erős állam szükségét, mely kemény kézzel őrzi a rendet Egyszer már elbukott az ország egyedül azért, mert megbomlott a rend. Ha itt rend marad a háború alatt és rend fog maradni, akkor az erős, egységes Magyarország nagyszerű hadseregével fontos tényezője lesz a békekötéskor Európának. "