Pesti Hírlap, 1941. június (63. évfolyam, 124-146. szám)
1941-06-01 / 124. szám
Előfizető in 1 hón 2 P 50 fillér. Két hóra 5 P. Negyedévre 7 P. 50 fill. Faévre 10 P. Egy évre 30 P. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fill. (a pályaudvarokon is).Pesti Hirt BUDAPEST, 1941 JÚNIUSI. VASÁRNAP LXill. ÉVFOLYAM, 124. (20.447) SZ. rt. kr. Testrt. nyomása. Vil. 78. 112-295. Főkiadók: cs.-ut 78. sz. 112-295 és Erzsébetért 1. T. 225-836 A római út Az a hagyományos barátság, amely a magyar és olasz népet és a két országot összekapcsolja, annyira mély és közvetlen, hogy a két állam vezetői közt mások már az érintkezés külsőségei is, mint egyéb nemzetközi viszonylatban. A kapcsolatok szívélyességét és bensőséges mivoltát mutatja, hogy a mindenkori magyar miniszterelnök és külügyminiszter egyik első feladatának tekinti Berlin és Róma meglátogatását. Minden új magyar kormányfő személyesen szokott bemutatkozni hazánk nagy barátjának, a Dúcénak, amikor is vele és az ő munkatársaival egyidejűleg az időszerű kérdéseket is megtárgyalja. Ilyen alkalmakkor az olasz király és császár, III. Viktor Emánuel is kihallgatáson fogadja a Duce vendégeit. Bárdossy László, mint két tragikus örökség átvevője, kettős minőségben jelenik most meg az Örök Városban. Gróf Teleki Pál miniszterelnöknek és gróf Csáky István külügyminiszternek, a nemzet két nagy halottjának utóda indul most útnak, hogy átkeljen az Alpeseken és kezet szoríthasson annak a népnek, annak a nagyhatalomnak a vezetőivel, amely birodalom mindig őszinte barátsággal viselte szívén a magyar érdekeket, megértette a magyar célokat, átérezte a magyar fájdalmat. Súlyos időszakba esik Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter római útja. A régi és oly sok szállal összefonódó magyar-olasz kapcsolatok mellett ezúttal a háromhatalmi egyezmény is egymáshoz fűz bennünket. Az egyezmény egyik nagyhatalmához érkezik látogatóba a jegyzőkönyvhöz elsőnek csatlakozott dunamenti középhatalom képviselője. Olaszország történelmének egyik legnagyobb, szinte sorsdöntő háborúját harcolja szárazföldön, vizen és levegőben, földrészünkön és távol a hazai támaszpontoktól. A háromhatalmi egyezménynek az új világrend megteremtését célzó szövetkezése most vállvetett erővel, hősiességgel és lendülettel tör céljai megvalósítása felé. Éppen most, ezekben a napokban csikarja ki a szövetséges olasz és német haderő a háború egyik legszebb diadalát, Kréta szigetének meghódításával. Magyarország, amelyet külön-külön is, hagyományokból, történelemből, gazdasági és lelki adottságokból szőtt elszakíthatatlan kötelékek fűznek Olaszországhoz és Németországhoz: kezdettől fogva baráti együttérzéssel figyelte a gigászi erők mérkőzését, majd, a megfelelő időpontban maga is, példát mutatva Európa népei számára, elsőnek jelentette be csatlakozását az egyezményhez. Magyarország tudja, hogy a körvonalaiban máris kibontakozó új Európában őt is jelentős hely illeti meg a háromhatalmi szövetség tagállamai oldalán. A magyar nép még soha nem csalódott azokban a reményekben, amelyeket Rómához és Berlinhez fűzött, hiszen éppen az olasz nép nagy Duceja volt az, aki nyomban a világháborúra következő összeomlás után felfigyelt a megcsonkított Magyarországra. A tengelyhatalmaknak, illetve a hármashatalmi egyezmény tagállamainak köszönhetjük nem is elsősorban, de egyedül s kizárólagosan, hogy a magyar igazság hajnalhasadása elérkezett, hogy a két évtizednél hosszabb idegen ernyő- Bárdossy miniszterelnök hétfőn este az olasz kormány látogatására Rómába utazik Rövidesen egyesül a Kréta szigetén kétoldalról előnyomuló német és olasz hadsereg — Az Egyesült Államok londoni nagykövete Churchilltől levelet vitt Rooseveltnek — A Bismarck menekültjei Angliába érkeztek Darlan újabb nyilatkozata az angolok franciaellenes magatartásáról Dublint, Írország fővárosát ismeretlen repülők bombázták A Kréta-sziget sorsa, úgy látszik, meg van pecsételve. A közel két hét óta tartó rendkívül heves harc vége felé közeledik. Ki hitte volna még egy esztendővel ezelőtt, hogy ezen a szigeten, amely az európai ősi kultúrának annyi értékes emlékét őrzi, fog majd lejátszódni a tengelyhatalmak és Nagy- Britannia élet-halálharcának egyik legvéresebb epizódja? A szigetre újabb és újabb német erősítések érkeznek; a németek az angolok állásaiba sok helyen betörtek s minden jel arra vall, hogy az angolok rövidesen feladják a kilátástalan küzdelmet. Szombati jelentéseink szerint már az angol fővárosban sem leplezik a közvélemény előtt a krétai helyzet igen komoly voltát. A lapok hangsúlyozzák, hogy a brit csapatok tizenhárom napon át állták a német zuhanóbombázók és ejtőernyősök leghevesebb támadásait. S minthogy a legutóbbi napokban érkezett csapatok igen csekély számúak, a harcok sorsa aligha lehet kétséges. A brit közvéleményben az újabb kudarc meglehetős nagy nyugtalanságot okozott. Bebizonyosodott, hogy a sziget védelme nem volt kielégítő, mert a légi után végrehajtott elözönlést nem tudták megakadályozni. Maguk az angolok beismerik, hogy flottáik harcbavetését a nagy arányban végrehajtott légi partraszállások teljesen semlegesítették. A védelem annyira megnehezült, hogy nem sikerült a németektől Malemi repülőterét visszafoglalni, ahova a német ejtőernyősök először leszálltak. A védekezés ugyanazokat a gyenge oldalakat mutatta, mint Franciaországban és Görögországban; kevés volt az angol repülőgép és a légelhárítás elégtelen volt. A brit birodalmi csapatok az elmúlt tizenhárom nap folyamán szörnyű tűzpróbán estek át, szembe kellett szállaniuk a bukóbombázók és az egyre erősödő szárazföldi csapatok támadásaival. Erősítéseket az angolok csak a legutóbbi napokban kaptak, de ezek sem voltak jelentékenyek. Svájci jelentés szerint a brit közvélemény pontos számadást követel arról, hogy valóban elkerülhetetlen hiányosságról volt-e szó és az összeomlást nem a felelős tényezők rövidlátása, vagy erélytelensége idézte-e elő? A sziget elfoglalásával nagy mértékben megerősödik a tengelyhatalmak földközitengeri pozíciója. A tengelyhatalmaknak el kell foglalniuk a szigetet, mert bármikor támaszpontja lehetett volna egy Görögország ellen meginduló támadásnak. Magától érthető, hogy most a tengelyhatalmak fogják felhasználni támaszpontul Krématás alatt szenvedő elszakított területek visszatértek és visszatérnek az anyaországhoz. A hála és a bizalom érzelmeivel gontot a valószínűleg tervbe vett közelkeleti vállalkozásaik számára. Ciprus, Haifa, Szuez A tengelyhatalmak sajtója nem nagyon titkolja, hogy hadvezetőségeiknek további terveik vannak a Közel- Keleten. Irakhoz és Szuezhez az itt két angol birtokban levő megerősített helyen: Cipruson és Haifán visz keresztül. Nem lehetetlenség, hogy most Ciprusra, Haifára, esetleg Szuezre kerül a sor. Természetesen közbejöhet az a bizonyos történelmi véletlen, amely az olasz és német hadvezetőséget eltéríti ettől az útirányától, de minden valószínűség amellett szól, hogy Róma és Berlin az angolok balkáni és krétai kudarcát nem hagyják kihasználatlanul. A Ciprus-sziget megszerzését Angolország az imperialista politika egyik legnagyobb képviselőjének, Beaconsfield lordnak köszönheti. A szigetet az angolok 1878-ban a berlini kongresszuson „vették bérbe“ Törökországtól és azóta kiépítették igen nagy erőddé. A világháború után, minthogy az olaszok megkapták a szomszédos Dodekanezoszt, szó volt arról is, hogy Ciprust teljesen feladják, ahelyett egyik görög szigetet szállják meg és építik ki támaszponttá. Az angol admiralitás azonban erről a tervről hallani sem akart, s maga Sir Samuel Hoare, az akkori tengerészeti miniszter, utazott a szigetre, hogy ott a helyszínen tájékozódást szerezzen. A tengerészeti miniszter látogatása után azok a tervek, hogy a szigetet feladják, teljesen eltűntek s maga Hoare kijelentette, még jobban meg fogják erősíteni Ciprust, amely igen jó pihenőhely az angol flotta számára. A szigetnek az a rendeltetés jutott, hogy esetleg sakkban tartsa a Dodekanezosz birtokában levő olaszokat és az, hogy őrizze a Dardanellákat, ha ott esetleg háborús bonyodalmak merülnének fel. Ciprus területe elég nagy, a Földközi-tengernek egyik legjelentősebb szigete, s természeti alkatánál fogva igen alkalmas arra, hogy kiépítsék hatalmas erődítménnyé. Az angol kormány 1935 óta igen nagy összegeket ölt bele a sziget erődítményeibe és a szakértők a görög mithológiában annyit szereplő szigetet, a stoikus filozófia megalapítójának, Zenónak egykori lakóhelyét, a Földközi-tenger egyik legerősebb és sztratégiailag legfontosabb pontjának tartják. A világháború után vált fontossá Angolországra nézve Haifa is. Haifát általában Palesztina, Transzjordánia és Irak kikötőkapujának tartják. Ez különben az angol kerületi főbiztosnak a dől minden magyar ember Rómára és azokra a nagyhatalmakra, amelyek az igazságon alapuló új európai rendezésért küzdenek. Amikor Bárdossy László székhelye, itt végződik a világ egyik legnagyobb kőolajvezetéke, amely a moszuli petróleummezők nyersolajának egy részét vezeti le a város petróleumfinomítóiba és kikötőibe. Az elmúlt két évtizedben Haifát Anglia egyik legnagyobb földközitengeri kikötőjévé és erődjévé építették ki. Ha a tengelyhatalmak Haifát birtokukba veszik, Angolország elveszítette talán Ciprusnál is jóval fontosabb földközitengeri támaszpontját. A tengelyhatalmak támadásának harmadik irányvonala valószínűleg Szuez, amely három földrész gyújtópontjában fekszik és német közírók már 1914 előtt hangoztatták, hogy ezen a ponton lehet esetleg halálos csapást mérni az angol Világbirodalomra. A világháború után ismét megújították azt az 1888-iki megállapodást, hogy a Szuezi-csatorna mind békében, mind háborúban egyformán szabadon áll minden nemzet kereskedelmi és hadihajója számára. A csatornát Port Said erődítménye védi, amely angol tulajdon s az angolok bármikor elhatározhatják magukat a csatorna elzárására. 1935-ben Angolország nem merte az olasz hajók átkelését megakadályozni, s az angol ágyuknak a torka előtt olasz szállítóhajók százai haladtak át a csatornán. Nem egyszer szó volt arról, hogy a csatornát Angolország esetleg lezárja, de úgy látszik, félt az ebből származó bonyodalmaktól. Mussolini kormánya többször felvetette a Szuezi-csatorna kérdését; szó volt arról, hogy a részvények útján esetleg részesedést kap a csatornatársaságban, a megegyezés azonban nem jött létre. Most a tengelyhatalmak fegyverrel akarják rákényszeríteni Angolországot arra az engedményre, amire békés alkudozásokkal nem volt hajlandó. Német válasz Edennek Eden angol külügyminiszter nemrég elhangzott beszédében többek közt azt a kijelentést tette, hogy Angolország feladata az új európai rend felépítése. A Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz Eden kijelentéseire adott válaszában hangsúlyozza, hogy Angolország múltjára való tekintettel minden jogot eljátszott arra, hogy az európai újjárendezésben résztvegyen. Anglia ma annak a politikának romjai előtt áll, amely a birodalommal való megegyezés összes lehetőségeit gúnyosan visszautasította. Eden és mindazok — írja a német félhivatalos —, akik még most is hallgatnak rá, legyenek biztosak afelől, hogy Németország és vele együtt az új Európa, saját erejükből meg fogják találni a fejlődés és jólét útját, bár magyar miniszterelnök és külügyminiszter Róma felé indul, akkor utazásának puszta tényével ezeknek az érzelmeknek ad kifejezést.