Pesti Hírlap, 1941. szeptember (63. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-02 / 199. szám
Előfizetési ára X hónapra a P 50 fillér. Két hónapra 5 P. Negyedévre 1 P 30 fillér. Félévre 14 p 30 fillér. Egy évre 19 P 20 fillér. Egyesszámára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is). 1941 SZEPT. 2 Pesti Hírlap Széchenyi szellemében Balatonfüreden nagyszabású emlékünnep keretében leplezték le vasárnap Széchenyi István szobrát. Ezt követőleg „szövetkezeti napot“ rendeztek, amelyen báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter beszédet mondott a milliárdos mezőgazdasági beruházási program főbb irányelveiről. Megemlékezett arról a nagyjelentőségű működésről, amelyet Széchenyi István a magyar mezőgazdaság fejlesztése érdekében oly kiváló eredménnyel kifejtett. A legnagyobb magyar áldásos közgazdasági tevékenységét példaképpen állítva oda, hangsúlyozta, hogy mindenki tekintse a maga ügyének a termelés fejlesztését. Ha valamikor, akkor ma valóban időszerű és nemzeti parancsolat ez a Széchenyi teremtő szellemében fogant figyelmeztetés. Hazánk területének és népességének jelentős megnövekedése, nemzetvédő hivatását nagyszerűen betöltő honvédségünk korszerű színvonalon tartása, sőt továbbfejlesztésének szüksége éppúgy, mint szociális feladataink egyre növekvő száma megkövetelik, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben törekedjünk gazdasági erőnk minél teljesebb kifejlesztésére, termelőképességünk állandó, rendszeres és tervszerű növelésére. Minden téren nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megálljuk helyünket a nemzetek fokozódó versenyében és be tudjuk tölteni felsőbbrendű hivatásunkat a Kárpátmedencében és a Közép-Duna mentén. Gazdasági haladásunk ütemének gyorsítása érdekében is a magyar gazdasági élet minden tényezőjének és a közhatalomnak — szorosan együttműködve — latba kell vetni minden eszközt, amelyet a polgári munka növelésének lehetőségei, bőséges, de kellően fel nem tárt természeti erőforrásaink, valamint a tökéletesebb gazdasági szervezettség lendítőereje számunkra kínálnak. A magyar állam nagyszabású és hosszabb időre szóló tervekkel siet eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek ebben a vonatkozásban elsősorban a közhatalomra hárulnak, illetve amelyek csakis általa valósíthatók meg. A kormány egy átfogó törvényjavaslat széles kereteit máris kidolgozta, amellyel sok tekintetben visszamaradt mezőgazdasági termelésünket egymilliárdos beruházással korszerűsíteni és a változott viszonyokhoz képest való átszerveződését előmozdítani kívánja. Az újabb fejlemények egyre nagyobb szerepet és teret juttattak az államhatalomnak a gazdasági életben. Különösen a háborús idők parancsoló kényszere vezetett messzemenő állami beavatkozásra a termelés, az értékesítés és a fogyasztás terén egyaránt. Ez önként érthető természetes jelenség, mert a háború a nemzetek életében minden más szempontot, így a gazdaságosság elvét is, háttérbe szorítja. De nem szabad felednünk, hogy ez csupán kivételes helyzet és csak egy időre, a háború tartamára vonatkozik. Az előbbutóbb elkövetkező békekorszak rendes idejében újra a gazdaságosság szempontjának kell előtérbe nyomulnia, különben a gazdasági élet teljes összeomlás felé rohanna. Épp ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy az állami beavatkozás a gazdasági életbe csak akkor hasznos és előmozdító hatású, ha a gazdasági törvényszerűségek és a feltétlen szükség által megvont határokon Az új világháború hétfőn harmadik esztendejébe, a németszovjet háború az elmúlt vasárnap tizenegyedik hetébe lépett. Egyik tekintélyes német lap, a Deutsche Allgemeine Zeitung nagyobb cikkben foglalkozik a harmadik esztendejébe érkező háborúval s főleg Anglia szerepét tárgyalja és azokat az okokat, amelyek az 1939 szeptember 3-án bekövetkezett angol hadüzenetet kirobbantották. „Ma már alig emlékszünk az előzményekre — írja a lap. — A harc megindult Danziáért és a folyosóért és Angolország szabotálta a német béketörekvéseket. Azon a bizonyos őszi vasárnapon sokan azt remélték, hogy Angolország megelégszik a katonai alibi megteremtésével Lengyelország felé, de mivel Anglia szemében semmi sem volt közömbösebb, mint a lengyel ügy, és mivel Anglia ezt a háborút a német nép elleni pusztító hadjáratnak szánta, kitörésének órájában Churchill lett az admiralitás első lordja és ezzel bizonyossá vált, hogy ez a háború a német nép élete ellen irányul.“. A német lap így végzi fejtegetéseit: „Mi németek mindenesetre tudatában vagyunk annak, mégpedig az atlantióceáni nyilatkozat óta jobban, mint valaha, hogy ez a háború csak a mi győzelmünkkel végződhet, mert ezért a győzelemért népünk legjobbjai hoztak életáldozatot.“ Danzig és a korridor miatt robbant ki most két éve a háború és az átcsapott először Norvégiába, amelynek területe mindig kívülállóit az európai nagyhatalmak csatáin végigszáguldott Hollandián, Belgiumon, Franciaországon, fellángolt Afrikában, ahol a nagyhatalmak sohasem mérkőztek egymással, kiterjedt a Balkánra, a Szovjetbirodalomra, átcsapott Keletre, az Atlanti-óceánra és éppen most arról van szó, sikerül-e egy esetleges amerikaijapáni megegyezéssel megakadályozni a háborúnak a Csendesóceánra való elharapódzását. A Harctéri Jalanténa szerint a vörösök megkísérelték, hogy aknazárakkal tartóztassák fel a németek előrenyomulását, de a német utászok mindenütt eltávolították az aknákat. A keleti front középső részén Timosenko szovjet tábornagy hadserege több ellentámadást kísérelt meg, de ezeket a német csapatok mind visszautasították. Budjenin szovjet tábornagy megpróbálta a Dnyeper nyugati partján visszaszorítani a szövetséges erőket, de belül marad, ha célját főképpen abban látja, hogy megteremtse azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik az egyének gazdasági tevékenységének minél eredményesebb kifejtését. Helyesen állapította meg Mussolini, hogy az állami beavatkozás túltengése a gazdasági élet megfagyasztására vezet. A termelést előmozdító nagyszabású és eredményes fasiszta gazdasági politika bebizókísérletei sikertelenek maradtak. Nagyjelentőségű, harctéri esemény Viipuri finn város elfoglalása. Ezzel a haditénnyel a finnek a szovjet csapatokat — kis elszigetelt terítetek kivételével — az egész Finnországból kiszorították. Az esemény igen nagy hatást keltett Németországban és német résznél a legmelegebben méltatják. A Német Távirati Iroda jelentése hangsúlyozza, hogy Finnországnak a Szovjet elleni harca hihetetlenül nehéz terepen és egyre rosszabbodó időjárási viszonyok között folytatódott. De ezek a szívós harcok most Viipuri elfoglalásával ragyogó eredménynyel zárultak. A szovjet csapatok ezekben a harcokban nagy veszteségeket szenvedtek. Sallától keletre két szovjet hadosztály semmisült meg. Nagy sikereket aratott még Mannerheim tábornagy serege a Ladoga-tó mindkét partján. Viipuri elfoglalása a finneknek most jobb utánpótlási feltételeket teremt a hadműveletek számára. Különböző hírek terjedtek el arról, hogy Finnország és a Szovjet béketárgyalásokat kezd. Hivatalos finn helyen megállapították, hogy ezek a hírek teljesen valótlanok, s nem egyebek, mint néhány külföldi lapban és rádióelőadásban terjesztett híresztelések. Finnország semmiféle olyan megbeszélést nem kezdeményezett, hogy idegen államfőt a Szovjet Unióval való béketárgyalásokra bírjon rá. Japán és az Egyesült Államok Japán sohasem szalajtott el egyetlen alkalmat sem politikai vagy gazdasági előnyök megszerzésére — ezt mutatja az ország története az Oroszországon aratott nagy győzelem óta. A németszovjet háború, Amerikának az a terve, hogy a vladivosztoki kikötőn keresztül szállít a Szovjetuniónak hadiszereket, természetszerűleg kiélezték a „Felkelő Nap“ országa és az angolszász nagyhatalmak közötti addig is már meglehetősen éles ellentéteket. Hiszen nem lehet alaptalan Japánnak az a gyanúja, hogy Roosevelt kormánya Vladivosztokot hatalmas légi flottabázissá akarja kiépíteni, hogy azután a japáni vizeket ellenőrzése alatt tartsa. Kétségtelen az, hogy az Egyesült Államok lassacskán odanyomulnak a japáni partokhoz. Mit tehet Japán ebben a helyzetben? Az, hogy fegyverhez nyúl, nem túlságosan valószínű, eddigi óvatosságából inkább azt következtethetjük, hogy próbál, ha az nyitotta, hogy csak az olyan állami beavatkozás vezet sikerre, amely beéri a legfelsőbb irányítással, a közérdekű ellenőrzéssel, az egyéni termelési tevékenység ösztönözésével, támogatásával, a termelők és termelési ágak önkormányzati jellegű szerveződésének előmozdításával, az elméleti és gyakorlati tudás terjesztésével, a termelés összhangjának és az egyéni érdekek közérdekű, össze- , egyáltalában lehetséges, békésen megegyezni Amerikával. Japánnak tekintettel kell lennie a most szeptemberben összeülő moszkvai konferenciára. Mert az sem lehetetlen, hogy a három nagyhatalom: Nagy-Britannia, a Szovjet és az Egyesült Államok meg fogják szervezni a találkozón Japán teljes körülzárását. Sztálin már egy alkalommal kijelentette, hogy ha Japán megkísérli a vladivosztoki hadiszerszállítások megakadályozását, a Szovjet ezt háborús oknak tekinti. Nagyon nehéz eligazodnunk a különböző ellentétes nyilatkozatokon. Kevéssel azelőtt, hogy Hull a barátságos szellemű nyilatkozatot tette, Churchill angol miniszterelnök szinte megfenyegette Japánt, amikor kijelentette, hogy az esetben, ha Amerika és a mikádó országa nem tudnának megegyezni, Nagy-Britannia haladéktalanul Amerika mellé áll. Kérdés, hogy Japán lemond-e meglehetősen ismert terveiről, a nagyázsiai élettérnek a megvalósításáról. Olyan híreket is olvashatunk, hogy a japáni kormány javaslatot készít elő Amerika megbékítésére, de kérdés, hogy Amerika ezt a javaslatot elfogadja-e. Japán állítólag azt kívánja, hogy az Egyesült Államok ismerjék el Vangcsingvej kormányát és Mandzsukuo függetlenségét. Követelné meg állítólag Japán, hogy az Egyesült Államok hagyjanak fel a köztársasági Kína támogatásával, fogadják el a jelenleg fennálló indokínai helyzetet és álljanak el attól a követeléstől, hogy Japán vonja vissza csapatait Kínából. A várt fordulat tehát még nem következett be, de a világsajtó szerint ez a fordulat napokon belül bekövetkezhetik. Senki, sem sejti azonban, hogy ez a fordulat milyen lesz. Japán az elmúlt napokban részleges kormányválságon esett át s ma még nem ismerjük ennek a kormányválságnak következményeit. Nem tudjuk, várjon a megegyezés szelleme kerekedik-e felül a japáni külpolitikában vagy pedig az átalakított kormány új és erőteljesebb módszereket alkalmaz. Egyes japáni sajtóhangokból, amelyek az ABCD hatalmak bekerítő törekvései ellen erélyesebb fellépést követelnek, azt lehet következtetni, hogy esetleg ez az irány kerekedik felül. Az iráni helyzet Az angol-szovjet-iráni tárgyalások még nem fejeződtek be, de a megegyezés már küszöbön áll és egyeztetésének biztosításával. A közvetlen termelő munka elvégzését azonban meghagyja az egyének és szervezeteik kezében és hatáskörében. Nem kétséges, hogy termelőképességünk erőteljes előmozdítása céljából nálunk is a jövőben fokozottabb szerep és szélesebb körű feladatok várnak az államhatalomra, elsősorban az ország közgazdasági politikájának intézésére az iráni fővárost rövidesen megszállják az észak felől arra vonuló szovjet csapatok. Mint Ankarából jelentik, a Szovjet péntek óta ellenőrizteti az Iránból Törökországba vivő összes útvonalakat és mindennemű közlekedést megtiltott. Az iráni fővárosban — mondja az ankarai jelentés — minden órában várják a szovjet csapatok bevonulását és Teherán lakossága tömegesen menekül kelet felé. A városban igen súlyos az élelmiszerhiány és a kereskedők a közeledő szovjet csapatoktól való féltokban boltjaikat bezárták. A lakosság, úgy látszik, a szovjet és a brit csapatokat nem fogadja valami szívesen. Ezt abból lehet következtetni, hogy Teheránban tiltakozó tüntetések voltak a brit és a szovjet követség előtt. Ezért hirdették ki az ostromállapotot. A fegyverszüneti feltételek első követelése — a Reuter-jelentés szerint — az lesz, hogy engedjék meg, hogy az országon át szállíthassanak a Szovjet Unióba hadianyagot. Ezenkívül az iráni csapatokat az északi és a délnyugati vidékekről vissza kell vonni, hogy ezeket a területeket azovjet, illetve az angol csapatok foglalhassák el. Követelik még azt, hogy a diplomáciai képviselet tagjain kívül minden német állampolgárnak egy hét alatt el kell hagynia az országot és a jövőben sem utazhatnak oda német állampolgárok. Angolország és a Szovjetunió ugyanakkor biztosítja az iráni kormányt, hogy mindezek a rendszabályok nem Irán, hanem a németek ellen irányulnak. Moszkva és London nyilatkozatot adnak ki, amelyben kijelentik, hogy biztosítani fogják Irán területi sérthetetlenségét és függetlenségét és rögtön kivonják a megszálló csapatokat az országból, mihelyt a tengelyhatalmak részéről fenyegető veszedelem megszűnik. A hadászati pontok megszállása tovább folyik azalatt is, amit a tárgyalások tartanak. Roosevelt beszéde Roosevelt elnök elmondotta hétfőn a délutáni órákban, már vasárnap beharangozott rádióbeszédét. Rooseveltnek erre az újabb megnyilatkozásra a „Labour Day“, a munka nemzeti ünnepe szolgált alkalmuk Ezért szavait az Egyesült Államok munkásságához intézte. Miután hangsúlyozta, hogy „Amerika munkásságának legnagyobb érdeke, hogy a hitlerizmus megsemmisüljön“, előadta, hogy ami eddig Amerikában a termelés terén történt, „óriási hivatott kormányzatra. A siker és az eredmény sok tekintetben a gondos és szakszerű előkészítéstől és attól a mértéktartástól függ, amelyet az állami beavatkozásnál szem elől téveszteni nem szabad, ha nem akarjuk kockázatos módon megsérteni az alapvető gazdasági törvényszerűségeket és ha óvakodni akarunk attól, hogy átlépjük a gazdasági élet teherbíró képességének határait ! Berlini illetékes politikai és katonai nyilatkozat a háború második évfordulóján Közzétették honvédségünk urabta veszteséglistáját A dnyepermenti szovjet ellentámadások a legtöbb helyen erősen vesztettek hevességükből - A németek a Dnyeperen 27 szovjet monitort semmisítettek meg A Krím-félsziget hadiberendezéseit bombázták a német repülők Roosevelt újabb háborús beszéde a „munka nemzeti ünnepén“ a munkássághoz KEDD ».„Lí&n. 'évfzoly?m. 199. (20:522). Mám. Pesti Hírlap Vt. (tiadle, tégrády Testvérek. Ifi- nyomása. Szerit«^MSég ff fökia- Vilmos de Szár-Ut 78- Tel* . ,112—295 •»g/Erzsébetkörut -V. ; Ur^el.: 225—686.