Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
1942 JAN. Kifizetési ára 1 hónapra a P 50 fillér. .Két hónapra 9 P. Negyedévre a P 30 fillér. Félévre 14 F 80 fillér. Egy évre pF0 fillér. Egyedelm ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is) CSÜTÖRTÖK LXIV. évfolyam, I. (20.621) szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Előállítja a Légrády Testvérek r.-t. nyomdája. Szerkesztőség és főkiadók! Budapest, V., Vilmos c*.Ut 78. T. 112—295 és Erzsébet-körút 1. T. 225-686 ■MMMUtil MMNHHi Egy év Az év, melynek lapjait lezárjuk, következményeiben áttekinthetetlen horderejű helyzeteket teremtett. Úgy hisszük, nagyon sok idő fog eltelni, míg a történetíró teljes pártatlansággal meg tudja állapítani az okokat, melyek az elmúlt esztendőben az új világháború kirobbanásához vezettek. Az érdekeknek, a történelmi feszültségeknek, a világot átfogó gazdasági, faji és hatalmi összefüggéseknek olyan áttekinthetetlen szövevénye az, amit ma világháborúnak nevezünk, hogy nincs ember — hasztalan vizsgálja az eseményeket a katona, a politikus, a történelemtudós, vagy a gazdaságkutató szakember szemszögéből — aki pontos választ tudna ma adni a világra szakadt szerencsétlenség közvetlen és közvetett indítóokairól. A háború új megnyilatkozási méreteiben az emberiség egyetemét érinti. Bizonyos, hogy a világ két részre szakadt: egyik oldalon azoka népek verekednek életjogaikért, melyeket földrajzi helyzetük vagy történelmi múltjuk megfosztott a világ javainak birtoklási lehetőségeitől; másik oldalon küzdenek az angolszász világ és a mögötte felsorakozott hatalmak. Téves és idő előtti lenne az a meghatározás is, mely ezt a háborút a „kapitalista“ és a „proletár“ népek mérkőzésének akarja minősíteni. Kétségtelenül megtalálhatjuk ennek a mérkőzésnek elemeit is az új világháborúban, de az angolszász hatalmak és szövetségeseik toldatlán ott látjuk Kínát és Szovjet-Oroszországot melyek egyrészt gazdasági helyzetük, valamint politikai államberendezésük szerint elsőrendűen „proletár-birodalmaknak“ tekinthetők, másrészt a tengelyhatalmak a korszerű, szociális szellemű kapitalizmus hívei. Ezt a világháborút tehát nagyon nehéz etikettezni. Ha azt mondjuk, hogy a „nyersanyagok“ háborúja, nem állapítjuk meg az igazságot, mert az ideológiai feszültség legalább olyan jelentős komponense e mérkőzésnek, mint a gazdasági előnyökért folytatott küzdelem. Eszmék és érdekek, fanatikus meggyőződések és nyers életigények, a fennálló rend tehetetlenségi törvényének következményei és forradalmi erők küzdenek egymással az új háborúban, mely most már minden földrészen, minden tengeren, minden légi térben kiterjed, s a földkerekség minden teremtett lelkének sorsát befolyásolja. A kortárs nem tudja többé kitapintani az emberiségre szakadt ily mérvű szerencsétlenség igazi okait, s felelőtlen és hiú vállalkozás lenne akár csak a legközelebbi jövőre is jóslásokba bocsátkozni. Az elmúlt esztendőben a fennálló helyzetből származó tragikus következetességgel új világháború szerencsétlensége sújtotta az emberi világot: ez minden, amit a búcsúzó év utolsó napján, a jóslás és következtetés minden lehetősége nélkül megállapíthatunk. Az esztendő történetének krónikása természetesen a németszovjetorosz háború kirobbanásában keresi majd az év tragikus eseményeinek igazi magvát. A nyugati győzelem után a győztes és hatalmas Német Birodalom Vezére ez év nyarán — az angolok által nyugtalanított Délkelet- Európa és a Balkán veszélyes arcvonalainak rövid és diadalmas hadjáratban bekövetkezett • felgöngyölése után — elérkezettnek látta a történelmi pillanatot, mikor katonai erejének, szárazföldi Az új esztendő küszöbén a nemzetközi diplomácia is igyekszik megszerkeszteni az elmúlt esztendő mérlegét és kedvező szinben feltüntetni az elkövetkező esztendőre szóló előirányzatot. Az ó és új esztendő határmesgyéjén a problémák egész sorozata foglalkoztatja a szembenálló nagyhatalmi csoportok diplomáciai vezetőit és a világsajtót. Ezek között az egész Európát legközelebbről érintő esemény Sztálin és Eden moszkvai találkozója volt Illetékes német helyről közlik. Még mielőtt Sztálin és Eden megkezdte volna tárgyalásait, ismeretessé vált, hogy az összejövetelen szóba kerül Európa újjárendezésének kérdése is. A megbeszélések — mint az azokról kiadott hivatalos közleményből és az angol sajtó hangjából kitűnik — olyan eredményre vezettek, amely furcsa, de megfelel Anglia eddigi magatartásának. Semmi kétség sem lehet az iránt — mondják illetékes német helyen —, hogy Eden megszorult helyzetében az ismételten kért fokozottabb mértékű véradó fejében ígéretet tett bolseviki szövetségesének; megígérte, hogy a háború befejeződése után az egész európai szárazföldet kiszolgáltatja a bolsevizmusnak. Ezt a megdöbbentő eredményt — mondja a német illetékes hely — még az angol lapok magyarázó közleménye sem igyekeznek elleplezni. A Times például az eszmék kölcsönösségéről szóló megjegyzései után világosan azt írja, hogy „a Szovjet Unió szociális és gazdasági tevékenysége nagy szerepet kap a világ eljövendő újjárendezésében.“ Illetékes német helyen megjegyzik: az európai népek és Anglia volt európai barátai ebben a tényben újabb bizonyítékát látják annak, hogy Anglia, ha valaha is módjában lesz, minden további nélkül kész kiszolgáltatni az egész európai kulturvilágot a bolsevizmusnak. A Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője is behatóan foglalkozik Eden moszkvai megbeszéléseivel. Anglia — írja — példa nélkül álló módon vállalja, hadseregének csaknem teljes hatalmával az Európa keleti határain felsorakozott ellenség, a bolsevizmus haderejének megsemmisítésére indulhat. A német-szovjetorosz háború, melynek arcvonalain felsorakozott a keresztény európai műveltség megmentésére az európai hatalmak több állama, így Magyarország is, hat hónapja tart. A háború hatodik hónapjában Hitler vezér és kancellár személyesen vette át a német hadsereg főparancsnokságát, s minden jel arra mutat, hogy a téli háború állóharcai után tavaszszal új, megsemmisítő rohamra indulnak a német és szövetséges hogy jutalmul a Moszkvától remélt katonai megmentésért az egész európai földrészt kiszolgáltassa a bolsevizmusnak. A diplomáciai levelező megítélése szerint különösen sokatmondó a „Daily Telegraph“ egyik közleménye. Az angol lap követelésekről beszél, amelyeket a Szovjet Unió „Közép- és Nyugat-Európa belső viszonyai tekintetében“ intézett szövetségeseihez és e téren „engedményeket“ kívánt. A Szovjet követelte és a MTI diplomáciai levelezője szerint meg is kapta a jogot, hogy beavatkozhatik az európai országok belső viszonyaiba. Egy ismert brit hírmagyarázó e tényt abban szögezi le, hogy a szovjetoroszok szerepet követelnek Közép-Európében „Az angolszász világ tehát kész arra“ — írja a Német Távirati Iroda —, „hogy a bolsevizmussal ne csak paktáljon, hanem annak útját is egyengesse, előkészítse a pánbolsevizmust, amelyet a koncként odavetett Európával akar jóllakatni.“ Magyar-orszegt. "is a Magyar Közvélemény, amely az első világháborúra következő összeomlás után saját testén tapasztalhatta a bolsevizmus „áldásait“, jól megtanulta, mit jelent az, ha Moszkvának Európában „szerepe van“. Az amerikai tárgyalások nyomában járó aggodalom a legmesszebbme , nőkig igazolja Magyarország magatartását és bizonyítja, hogy a magyar politika úgy saját érdekei, mint az európai érdekközösség szempontjából helyesen járt el, amikor felismerte kötelességét és nyomban csatlakozott a Szovjet Unió elleni hadjárathoz. Magyarország és a magyar nép is az elsők között eshetnek a szovjetorosz európai hódítás áldozatává. Hogy ebben az esetben milyen sors várna valamennyiünkre, azt nem nehéz elképzelni, hiszen nem is kell a most felszabadított népek, például a finnek, vagy a balti államok sorsára gondolnunk, hanem elegendő, ha visszaemlékezünk az 1919-es tapasztalatokra. Magyarországnak, Délkelet- Európának, az egész Balkánnak, de mindezen túlmenően egész földrészünknek, az európai kultúrának, a nyugati civilizációnak egyetlen reménysége, hogy a szövetséges fegyverek, amiként eddig, úgy a jövőben is, távol tartják- és Ázsiába szorítják ezt a hadseregek a bolsevizmus hadereje ellen, hogy örökre száműzzék ezt a veszélyt Európából. Az így bekövetkezett általános hadihelyzetnek az esztendő utolsó hónapjában új fordulatot és méreteket adott a japán-amerikai hadüzenet, melyet nyomon követett a tengelyhatalmak és a hármasszövetségi paktumhoz csatlakozott államok hadüzenete az Egyesült Államok ellen. A háború, mely az esztendő elején még csak az európai kontinens és az ahhoz tartozó gyarmati területek népeit érintette, váratlanul kiterjedt az egész világra. A japáni haderő rendkívüli energiával véghuszadik századi tatárdúlással fenyegető ázsiai inváziót Annak a nagyszabású politikai offenzívának, amelyet az angolszász hatalmak és szövetségeseik indítottak az év utolsó napjaiban a tengelyhatalmak ellen, egyik leghevesebb és a brit oldalon a legnagyobb reményeket keltő szakaszát Churchill amerikai szereplése jelenti. Az angol miniszterelnök Ottawában, a kanadai parlamentben beszélt. A kanadai parlament történetében most fordult elő másodízben, hogy brit államférfi szónoklását hallgatják meg a képviselők. Az első világháború folyamán 1917-ben lord Balfour, az akkori angol külügyminiszter, utazott Kanadába, hogy felszólaljon a parlamentben és ismertesse a háborús helyzetet. Churchill miniszterelnök elmondotta, hogy egy héten át tanácskozott Roosevelt elnökkel. Az új világot csak ezután kell felépíteni — mondotta többek között —, de ennek még nincsenek meg az előfeltételei. A szövetségesek válságos helyzetben vannak és veszedelmes dolog volna azt lekicsinyelni. Megemlékezett a francia szövetségesről is és szemére vetette a francia kormánynak, hogy az összeomlás után nem menekült el Észak-Afrikába, hanem sietve fegyverszünetet kötött a németekkel és így teljesen magára hagyta Angliát. Anglia azonban — mondotta — ma már újra hatalmas szövetségesekkel rendelkezik és napról-napra erősebbé válik. Ismertette a miniszterelnök a hadi helyzetet is és ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy telve van bizakodással. — Az ellenség ereje azonban igen nagy — fejezte be beszédét Churchill — és ezt nem szabad kicsinybe vennünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy akárcsak egy pillanatra is ölbe tegyük a kezeinket. Ebben a rettenetes háborúban mindenki számára, férfiak és nők számára egyaránt mindenkinek el kell játszania a kijelölt szerepét. A háború jövője angol felfogása szerint szintén Churchill kanadai beszéde alapján három szakaszra bontható: 1. Az első szakasz a megerősödés és előkészítés időszaka. Ennek idején heves harcok lesznek és behajtott kezdeti hadműveletei egészen új hadihelyzetet teremtettek minden kontinensen és az óceánok térségein is. Az egyik oldalon a tengelyhatalmak, Japán ■és Európa népeinek nagy csoportja mérkőzik az angolszász hatalmakkal, Kínával és Szovjet- Oroszországgal, s nemcsak földrész, nemcsak ország, hanem talán sziget sem akad már a világon, mely közvetve, vagy közvetlenül ne lenne érdekelt, minden idők e legnagyobb mérkőzésében, az emberiség egyetemére szakadt világháborúban. Ebben a helyzetben, melynek igazi méreteit nehéz áttekinteni, mindent meg kell tennünk, hogy az ellenséggel szemben ellenállást fejtsünk ki, a légi uralmat és a szükséges halótért megszerezzük, hogy végrehajtható legyen az Egyesült Államok programja, amely nekünk emberanyagot, fegyvereket, lőszert és ellátást hoz. 2. A második időszakot a „felszabadítás“ időszakának mondhatjuk. Ebben az lesz a cél, hogy az ellenség kezéből újra kiragadjuk a már elvesztett területeket és azokat, amelyek esetleg még elvesznek. 3. A harmadik időszak a bűnösök megbüntetésével és azokkal az országokkal fog foglalkozni, amelyek a háborút okozták. Európa jövőjét festi élénk színekkel Funk németbirodalmi gazdasági miniszter abban az újságcikkében, amelyben a most befejezett esztendő nagy gazdasági eseményeit foglalja öszsze. Hatalmas átalakulások esztendejére tekinthetünk vissza —■ írja —, de az elkövetkező esztendő ugyanilyen rendkívüli jelentőségű és mélyreható változásokat és döntéseket rejt magában. Most már nem a régen valóra váltott nagynémet feladat előtt állunk, hanem már európai küldetésbe és felelősségbe nőttünk bele. A birodalmi miniszter a tengelyhatalmak gazdaságpolitikájának céljaként Európa gazdasági egységét jelöli meg. A birodalmi miniszter az új évre a fémet gazdaság hatalmas, győzelmet biztosító erőfeszítéseit jósolja. Meg lehetünk győződve arról — írja —, hogy mind a politikai és katonai végső győzelem, mind a gazdasági győzelem biztosítva van már. öt világrész ötvan nemista áll háborúban és a világ lakosságának 85 százaléka vesz részt az új világháborúban, — ezt állapítja meg az 1941. év eseményeinek összegezése alkalmából a francia sajtó. A Párisban és Vichyben megjelenő francia lapok a háború jövőjével is foglalkoznak és latolgatják az 1942-ben várható háborús fejleményeket. Párhuzamba állítják a csendesóceáni és az európai háborút és megállapítják, hogy ebben a tekintetben Ribbentrop német külügyminiszter és Churchill véleménye megegyezik, mert mindketten azt tartják, hogy EuróMagyarország levonta a számára egyedül lehetséges konzekvenciákat, népünk ezeréves küldetésének szellemében, a hagyományos hűséggel és fegyverbarátsággal arra az oldalra állottunk a küzdelemben, ahová meggyőződésünk, küldetésünk, történelmi és földrajzi helyzetünk kötelez. A tengelyhatalmak oldalán küzdünk az új világháborúban a békéért, a keresztény Európa kultúrájáért, hazánk megmentéséért. Lehet, hogy a küzdelem még hoszszú lesz, s erős szívvel és hittel harcoljuk végig a magunk harcát, mely az európai egyetemleges műveltség harca is. Japán hadereje nagy túlerővel támad Közvetlen Manila előtt folynak a harcok — Szingapúrban kihirdették a statáriumot . Churchill beszéde a kanadai parlamentben: „Az ellenség ereje igen nagy“ Elfoglalták Szebasztopol védelmi berendezéseinek nagy részét