Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)
1850-03-09 / 1. szám
désünk által végtespedésre juthatunk; daczunk keserűséget okoz a kormányt vezető férfiakban, s ahelyett, hogy az anynyira szükséges kiengesztelődést siettetné, csak továbbra nyújtja bal körülmények által súlyosított helyzetünket. Mi tehát sem daczoni nem akarván, sem elcsüggedni nem tudván, szolgálni akarunk a hazának s nemzetünknek az által, hogy midőn a létező kormányt becsületes, őszinte közremunkálásunkkal sokoldalú és nehéz teendőiben gyámolitjuk, s vele a rend kellő megállapításában közrefáradunk: azon szabadságokat, mellyeket a birodalmi alkotmány minden polgárnak megad, honfitársainknak mielőbb élvezhetőkké tehessük ; azon felül pedig, hogy nemzeti nyelvünknek megakadt művelését, s ezáltal szellemi emelkedését, újból felfogjuk és előmozdítsuk. Czélunk kitűzve, irányunk magyar őszinteséggel bevallva lévén, bizton reméljük, hogy a rokonérzésű, a béke-, rend- és szabadságszerető , nemzetiségükért buzgó hazafiak jószándékú ügyekezetünket az általunk szilárd következetességgel folytatandó pályán részvétük által elősegítni készek leendőnek. Örömmel értesültünk azon tényről, hogy b. Geringer cs. kir. teljhatalmú polgári biztos úr önméltósága, hűn ragaszkodván a birodalmi alkotmány 5. s 71. §§-aihoz, egynémelly megyei főnököt, ki megfoghatlan túlbuzgóságában a közigazgatás utján szétmenő kormányrendeleteket a tisztán magyarajku helységekbe is német nyelven szokta megküldeni, odautasított, hogy magát e részben jövőre szorosan az idézett alkotmányi §§-okhoz alkalmazza. Biztos kútfőből tudathatjuk olvasóinkkal, miszerint azon saját országalkotmány, melly a birodalom minden koronaországának a mart. 4-diki alkotmány 77. §-a által biztosíttatott, s melly több koronaországokra nézve már ki is adatott, hazánkat illetőleg szinte munkában van, s hogy azon tanácskozásokba, mellyek eziránt folytattatnak, nemcsak az ó-conservativ, de az 1848. előtti szabadelvű párt férfiaiból is lesznek hivatalosak. Az igazságügyi ministérium valóban bámulatos munkásságot tüntet föl, mi a birodalom egy országától sem igényelhet nagyobb elismerést, mint épen hazánktól , minthogy az igazságszolgáltatás sehol sem volt olly mostoha állapotban, mint nálunk! És azokról, miket hazánkra nézve már tett, s miket még tennie kell, tüzetesen fognak maholnap szólani. Itt legújabbi művét említjük csak m a váltójog s váltótörvénykezésnek B'l JjogféSZ h i 1*0 /' £ lom h a taouilni hokoztatását tárgyaló elő terjesztését, melly f. évi január 25-dikén nyerte meg ő Felsége magas jóváhagyását. E szerint az egész birodalomban azonegy váltójog állapittatik meg ideiglenesen. Az, melly 1847-ben Lipcsében a legjelesb váltójogászok és kereskedő férfiak együttes tanácskozmánya által „közönséges német váltójog“ czím alatt lön tervezve. Nem bírjuk még e tervezetet, s most már ideiglenesen törvényes érvényességre emelt váltójogot, s így nem szólhatunk róla érdemileg. Előttünk csupán az érintett előterjesztmény fekszik, s e szerint az abban tett módosítások száma fölötte csekély, és csekély különösen a magyar váltójogra nézve, mellynek alkotói érdemét emeli azon körülmény, hogy a most elfogadott váltójog elveitől igen kevésben tér el. Kettő a nevezetes változás, mi a magyar alaki váltójogban ezen új váltórend által történik: 1) a személyes végrehajtás megalapítása még nem-kereskedő s nem-iparos némberekre nézve is; és 2) a váltók betáblázhatása a nélkül, hogy váltójogi erejüket elvesztenék. — Az első mind máig ismeretlen volt váltójogunkban; a második elv megvolt az 1840: XV. t. ez. II. r. 174. §-ában; de az 1844—diki törvényhozás jónak hitte a VI. t. ez. 22. §-ában kimondani, hogy „a betáblázott váltó, váltói mineműségét elveszti s közönséges kötelezvénynek tekintendő.“ Ez tehát most megszűnvén, a fennidézett 174. §. rendelete újólag erőbe lép, szerintünk nem csekély előnyére a váltóüzletnek. Mi a személyes végrehajtást, vagyis a váltóadós letartóztatását (börtönzetét, Arrest) illeti, törvényül lévén megállapítva, nincs mit mondanunk ellene. Várjuk meg sikerét, s aztán győződjék meg mindegyünk czélirányosságáról. Mi ezen személyes végrehajtásnak sohasem lehetünk baráti, mert nemcsak hogy czélirányosságáról mindig kételkedünk, de sőt az ellenkezőről bensőleg meg vagyunk győződve! Volt alkalmunk eziránti nézetünket pár év előtt külön munkában előadni, mellyre szabadjon olvasóinkat ezennel utasítnunk. Tiszteljük véleményét azon jeles jogtudósoknak, kik ez elvet a „közönséges német váltójogba“ is fölveendőnek hitték; de mi szinte minden kor kitűnő jogtudósi és törvényhozói tekintélyével vagyunk képesek támogatni ellenkező véleményünket. Visszatérünk e tárgyra, mihelyt a kérdéses német váltójog birtokába jutunk. Balaton vidékéről mártius 4-kén. Üdvözlégy nehéz pályádon, s legalább egy időre hálátlan pályádon! Én szivemből kívánok szerencsét vállalatodhoz, mit már azért is hihetsz, mert felhívásodra , ime kész munkatársodat jövök mindjárt a kezdetnek elején. Részemről köszönetet mondok jóbanroszban változatlan barátságos érzelmi tért irántam, s most különösen lekötelezve érzem magamat megemlékezésed által, mert okaid erőt vettek lethargicus állapotomon, felráztak csüggetegségemből. „Nem vesz, nem szabad elvesznie a magyarnak, ha élni akarl.E szavaid fásult lelkemig hatottak. A halál s élet eszméji birkózva tűntek fel előttem, s végre felkiáltok veled: 7.Igazodj van , listrátom s nem paptott crogunk a Magyarnak, ha élni akar!“ Tehát akaratától függ, hogy éljen? Igen, értések. Szellemi, lelki erő főleg az élet, s ez ott található, hol amaz ép, mozgékony, életdús testtel szövetkezik. . . . „Akarok élni!“ így folytatom magánbeszédemet, „s ha minden hű magyar így érzend, akkor a nemzet is élni fog!“ Mert a szilárd akarat tevékenységre buzdít bennünket s a ki a cselekvés mezejére száll, egy lépést tett az élet ösvényén.Helyzetünk, körülményink változtak, s azokkal megváltozott köre is, iránya is munkásságunknak. De e változásnak ne az legyen eredménye, hogy zokogva, kezünket zsebeinkbe dugva nézzük szenvedőleges — magában, igaz, nagyon is kényelmes— helyzetből: mit tesz a kormány velünk s ügyeinkkel nélkülünk ? hanem, hogy közrehatásunk által segítsük intézkedésinek sükerét előmozdítani, hol azok a haza, nemzet s így a trón és birodalom érdekei tekintetében is , jó irányt vettek; s viszont — miután mi a magunk körülményit jobban ismerhetjük — hol talán nem őszinte tanácsadók után indulva, hitünk s meggyőződésünk szerint tévedett irányt választott: ha nem akadályozhatjuk tetteit, legalább a közjó érdekében, jóakaratúlag figyelmeztessük a hitünk szerinti jobbra. És végre, ha mit sem tehetnénk is a politikai téren, tegyünk mindent, mit s mennyit csak tehetünk a nyelv és nemzetiség ügyében! ! S úgy vélem, igen eltaláltam a czélzást, mellyé félhivó leveled tartalmazni látszik, midőn főleg a szellemi, a lelki erő emelésére akarod serkenteni, nógam a magyart! Tökéletesen egyetértek veled. Az ész hatalma nagy erő, s kimondhatlanul növekedett napjainkban. Maholnap bizonyosan az lesz úr a földön, a legtöbb észeret fejtend ki. Mit ér az üres fej, bár szilaj hang, mellyet szája ad, arszlánordításon harsogna is keresztül? A sok éretlen, de szájas, a so bátor, de tudatlan tanácsadónak tetemes része vol szerzésében a bajnak, melly fejünket érte! Egykor viszonyaink mindazáltal nagyban mentik a ferde irány mellyet különben olly lelkes, nemes indulatú ifjuságunk vön. De most már nincs, nem lehet mentség számára. Ha nem okult a múlton, ha nem tanulta meg hogy politikát nem a pegázon nyargalózva kell csinálni, s ha nem látja át, hogy nemzetünknek dicső jövőt csak úgy lehet, ha szellemi felsőbbséget teszen sajátjává, olly felsőbbséget, melly épen abban áll, hog arra vágyakodni, azt fitogtatni ne látszassák, akiro Isten veled szegény haza s veled magyar nemzetiség — Mint mondám, kész szívvel leszek munkatársod, mikor időm engedi, megkereslek tudósításimmal. — A Magyar hírlap mart. 7—ki számában a hivatalos részben b. Geringer cs. teljhatalmú biztos ur ő excellencziájának két, minden kerület főispánhoz intézett, körlevelét közli. Egyik tárgyazza : Magyarországon a közügyet illető, előfogatok iránti ideiglenes határozatokat febr 6-ról 1850, miképen azok a Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylapban megjelentek. A másik: Oktatások a vízáradások következtében szükséges előintézkedések iránt. Ugyanezen lap hivatalos részében két haditörvényszéki ítélet közöltetik ; az első szerint Pesten b. Bemer László nagyváradi kadli püspök f. hó 4-kén felségsértési bűnben elmarasztaltatván , egyházi javadalmaihoz jogának elvesztése ’s magán-vagyonának a forradalom okozta károk megtéritésével elkoboztál? vi mellen, kötél általi halált ítéltetett; ez ítéletet b. Haynau t»/.n ö íj, örvény utján nipgerítsiU «tc 1.-ST-1*.— “‘jö- » halélos büntetési Kosz évi várfogsági ragban ízelidíté. — A másik szerint Aradon a cs. k rendkiv. had törvényazé Haukbajost, a cs., k. hadse.etröl rangntlkűl kilépett hadnagyot, a 1848-iki martiusi események után a ,Constitu. ■ • .«utcai U. szerkesztőjét, később a magyar fölkelő seregben alezredest s versecz katonai parancsnokot, múlt hó 31 -kén felségsértés bűnében, a legterhelőbb körülmények között , elmarasztalván, minden vagyonának elkoboztatása mellett, kötél általi halálra ítélte; ezen. b. Haynau tsza.i exolja által megerősített ítélet végre is hajtatott. Mart. 8-kai száma szerint. Eördsigh Jánosnak a Jászkún kerületekr nézve ideiglenesen alakított törvényszék jegyzőjévé előléptetése álta megürült kerületi igazgatói állomásra Kenéz Elek jön kinevezve._Szer Theodori, eddig titoknok a magyarországi kamarai igazgatóságnál, bihar megyei főnökké Belényesen tartandó lakhelylyel, továbbá Gerzon Anna titoknok ugyanott mármarosi megyei főnökké Szigetben tartandó lakhelylyel neveztettek ki. S mégis alig van nagyobb hálátlanság, mint mi nővel a magyar politika a magyar irodalomnak fizetett. Miután ápoló emlőiből életnedvet szítt, miután járszalagon önlábain szilárdabbul állni megtanult, első volt, kit az örök politizálás zsarnoki hatalma alá igázott, a magyar irodalom! Akadtak ugyan férfiak, mondhatnék választottai a magyar irodalmi világnak, kik szóval és írással visszakövetelték a szűz művészetnek boszulatlanúl soha el nem tulajdonítható azon szent jogát, melly őt, isteni eredeténél fogva megilleti: felülállani a politikai handabandákon, s vezetni a nemzeti értelmiséget az emberiség művelődésének magasztos ösvényén; akadtak, kik meg akarták szabadítni azon érdemetlen békékből, mellyekbe a mámoros politika őt szorítván, kíméletlenül vonczolta maga után ! De buzgó törekvésök hajótörést szenvedett árjában a politikai szenvedélyeknek, mellyek nálunk a köz és magánéletet, s így az irodalom minden ágát is elnyelők ! Fáj ezt kimondanunk, s fáj tán hallani sokaknak olvasóink, közös, mert keserű igazság; de türelemért esedezünk; nem azért mondjuk ki, mivel keserű, hanem mivel igazság, s mivel az átlátott igazság mindig olly leczke, mellyből a jóravaló ember hasznos tanulságokat vonhat ki jövőjére. Minél inkább erősbödött a politizálás túluralma az életben, annál inkább kellett háttérbe vonulnia irodalmunknak. Voltak egykor tudományos folyóirataink, mellyek évtizedek folytán fenálltak, ezeknek el kellett némulniok; önálló tudományos munkák, kivévén némelly törvényes, politikai s iskolai könyveket, a legújabb időben egyre ritkábban jelentek meg; a szépirodalomban önálló munkák szinte csak akkor bírtak becscsel, ha a művészetitől eltérve, politikai irányuk volt; különben maga ez összes szépirodalom végre kénytelen lett, magát egészen a politika karjaiba vetni s annak rabszolgájául alázódni. Így állott népirodalmunk különösen a forradalom előtti legközelebbi időben; ennek bebizonyítására elég az 1848. előtti két utolsó évre visszatekintenünk. Illy állapotnak nem lehetett üdvös eredménye, sem a politikára, melly önmagát gyöngítette, midőn ápoló testvérét szövetséges társból önkényének rabszolgájává alacsonyitotta, sem a szépirodalomra, melly ha önállóságát elveszité, fejlődési haladtában végkép megakadályozva volt... Egy vala ez állapotban , mi hívatlan főknek rendkívül kedvezett: a politizálási handabandázás közt sok üresség feltolakodott a szépirodalom mezejére. A politikai széllel a bérleltség, helyét pótlá mind a tehetségnek , mind az alapos készültségnek. Mi itt, e politikai-irodalmi lap hasábjain, az irodalom és szépirodalom nevében egyenjogúságot követelünk és hirdetünk az utóbbinak számára, azon egyenjogúságot, mellyel ha valaha bármelly tényezője az emberi művelődésnek s a nemzetek fejlődésének a másiktól megtagad, nemcsak a megtámadottat rontja meg, de önmagát erőtleníti és sülyeszti el. A mártius 4-dikei alkotmány az eddiginél más renddel helyezett el bennünket azon nagy asztal körül, mellyhez a birodalom népei a szabadság és egyenlőség édes lakomáját élvezni meghivattak. Mi nem tudjuk ugyan, mit hozhat még ránk a jövendő, de hozzon bármit, annyi bizonyos, hogy egyes nemzetiség többé nem a zöldasztal körül fog nagggyá emelkedhetni , hanem egyedül a magasabb fokra fejlett értelmiség, s ennek képviselője, az irodalom leszen az, mi az egyiknek vagy másiknak elsőséget ríhat és vivand is ki a másik felett, olly elsőséget, melly bár nem bírand erőszakosan elnyomó hatalommal , de melly előtt önként és készséggel fognak meghajolni a hátramaradottak, mert a szellemi felsőbbség mindenkor ellenállhatlanul hódit. E tekintetben nekünk magyaroknak nagy előnyeink vannak. A birodalom e legnagyobb s legszebb jövendőre hivatott országa nemcsak történeti jogokkal bír, mellyek a feledés koporsójába végkép soha be nem temethetők; hanem van egyszersmind a nemzetnek, melly e hazában él, a gyermekkornul kifejlett, virágzásnak indult, s a nagygyá fejlődhetés minden föltételeit magában hordozó ollyan irodalma, mellyel a többi nemzetiségek legtöbbje meg nem mérközhetik. Ez irodalom legyen hatalmas fegyverünk, mellynek erejébe mi minden reményünket helyezzük. Ennek buzgó és szorgalmas művelése s tovább fejtése nemcsak biztosítandja számunkra azon szellemi felsőséget, mellyet eddig fajtánknak fegyverhatalom és történeti jogok e honban nyújtottak, hanem egyszersmind egyre magasabb és díszesebb polctra emelheti azt a többi népfajták közt. De e gyámolt csak is egyedül az irodalom adhatja meg nekünk jövendőben. Azért sokszorozott hazafias kötelessége mindazoknak, kiket tehetség és készület e mező művelésére meghívott, ha valaha, most látni megfeszített erővel az irodalom ápolásához, sokszorozott kötelessége minden írónak, túlemelkedni haezonos csüggedésen, melly mivel mindent, mit óhajtott, el nem érhetett, most az elérhető után törekedni nem akar, vagy fél! Ez okok vezérelték e lapok kiadóját arra, hogy hasábjain az irodalom s különösen a szépirodalom számára állandó műtárt nyisson, s mind teremtett művekben lépést tartson irodalmunk tovább fejlésével, mind műltészeti tekintetben folytonos figyelemmel kisérje mind azt, a mivel a magyar olvasó közönséget nemzetiségünk jó nemzeje, s nem csüggedő s el nem vonuló íróink munkássága e téren megajándékozandja. Hazánk s nemzetiségünk jövőjének nevében szívesen hívunk meg mindenkit, kit keble istene is meghívott, hogy velünk e téren szépirodalmunk emelésére s terjesztésére közremunkáljon. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Nemz. szinh. Ma (szombaton, mart. 91) Lendvai Márton javára fog adatni bérletszünéssel először: „DIOGENES“ színmű 5 ftv. előjátékkal, irta Pyal Bódog, ford. Egressi Beni